Gf.40574/2011/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.574/2011/

1. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Nagy Rajmund Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek, az SBGK Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen a Pest Megyei Bíróság
2. június 9-én kelt 5.G.40.333/2010/
3. számú ítélete ellen a felperes részéről
4. és
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 37.500 (Harminchétezer-ötszáz) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjban felmerült másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes 98.937.279 forint kártérítés és járulékai iránt indított keresetet az alperessel szemben. A kereset alátámasztásaképpen előadta, hogy a felperes és az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) között
6. november 5-én és
7. június 17-én szerződések jöttek létre. Az alperes a fenti szerződések alapján nem biztosította a felperes részére, hogy 35.000.000 forint értékű megrendelésekhez hozzájusson, amely magatartásával a szerződéseket megszegte, és ezzel okozati összefüggésben a felperesnek 93.337.299 forint összegű elmaradt bevétele és 5.599.980 forint elmaradt haszna keletkezett. Az alperes 2005-ben kihelyezett a felperes telephelyére egy GDT 150 típusú csomagológépet, amelyen a próbaüzemen túl nem folyt termelés. A gépet az alperes 2009 júniusában elszállította. A gép beüzemelési helyén rendelkezésre álló területet korábban a perben nem álló ... Kft. havonta 93.183 forintért bérelte. A gép által elfoglalt területet a felperes nem tudta hasznosítani, és ebből fakadóan elmaradt haszon formájában kára keletkezett. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a felek között fennállt szerződéses jogviszonyból eredően az alperesnek nem volt olyan szolgáltatási kötelezettsége, hogy 35.000.000 forintos forgalom fenntartását vállalta volna, a GDT gép 3,8 m2 területet foglalt el, amelyre a felek között nem jött létre megállapodás. Ez egy közös projekt volt, így a gép elhelyezése a felek közös kockázati körébe tartozott. Az elsőfokú bíróság a
8. június 9-én kelt 5.G.40.333/2010/
9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 3.000.000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes a felek közt hatályban volt szerződésben nem vállalt 35.000.000 forint árbevétel biztosítására kötelezettséget, így jogellenes magatartást nem tanúsított a felperessel szemben, ezért a felperest nem illeti meg a jogosultság a 93.337.299 forint összegű kártérítés követelésére. A felperes az elmaradt vagyoni előnyként felmerült 5.599.980 forint összegű követelésének ténybeli alapját ugyancsak nem bizonyította. Nem támasztotta alá azt a tényállítását, hogy az alperes jogellenes magatartást tanúsított azzal, hogy a gépet a felperesnél elhelyezte. Mindezekre tekintettel a felperes keresetét elutasította és a Polgári perrendtartásról szóló
10. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
11. §-a alapján a pervesztes felperest kötelezte az alperes perrel kapcsolatos költségeinek megtérítésére. Az elsőfokú ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság által megítélt 3.000.000 forint perköltségnek 1.500.000 forintra történő leszállítását kérte azzal, hogy a Fővárosi Ítélőtábla engedélyezze a megítélt perköltség összegének 12 havi egyenlő részletben történő megfizetését. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság által számításba vett pertárgy értéket önmagában nem vitatta, és azt a tényt sem, hogy a jogi képviselők magas színvonalú munkát végeztek, azonban állítása szerint a rövid idő alatt viszonylag egyszerűen lefolytatott bizonyítási eljárás során a döntéshez szükséges tényállás megállapításához nem volt szükség olyan mértékű jogi tevékenységre, amely a 3.000.000 forintos ügyvédi munkadíjat indokolná. Az elsőfokú bíróság négy tárgyalási határnapot tartott az ügyben, míg a
12. november 3-ai 11.00 órára kitűzött érdemi tárgyalás megtartása akadályba ütközött, mert az alperes a keresetlevélről nem értesült, így az eljárás érdemi megkezdésétől kezdődően hat hónap alatt a per első fokon le is zárult. Az elsőfokú bíróság két tanút hallgatott ki, míg a felperes további bizonyítási indítványait mellőzte. Az alperes fellebbezési ellenkérelme a felperes által fellebbezett rendelkezés helybenhagyására irányult. Előadta, hogy a
13. július 20-án indított perben a felperesnek a közel 100.000.000 forint pertárgy értékű ügyben a perindításkor számolnia kellett azzal, hogy pervesztessége esetén nemcsak az eljárási illetéket, hanem az alperes perrel felmerült költségeit is viselnie kell. A perértékhez igazodó munkadíj csökkentését semmilyen körülmény nem indokolja, az alperes többször részletes nyilatkozatot tett a keresetre, és az alperes jogi érvei vezettek az elsőfokú bíróság helyes döntéséhez, így a perértékhez igazodó munkadíj a szokásos bírói gyakorlatnak megfelel. Az alperes indítványozta a részletfizetési kérelem elutasítását. A fellebbezés megalapozatlan. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp.
14. §