Gfv.30049/2012/6 – Kúria

(1),

1. XLVIII. Tv.
2. §

(2), 1959. IV. Tv. 315. § Gfv.IX.30.049/2012/6.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogtanácsos által képviselt felperesnek a dr. Gergely Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen közraktári áru kiadása, vagy kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságnál 8.G.40.579/2010. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.196/2011/8. számú ítéletével befejezett perében - amelybe felszámolóbiztos által képviselt az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott -, az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, a 2012. április hó 24. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.196/2011/8. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 4.000.000 Ft (Négymillió) Ft felülvizsgálati perköltséget és az államnak az adóhatóság felhívására 3.500.000 (Hárommillióötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a beavatkozó mint letevő és az alperes mint közraktár 2009. július 22. és 2009. november 13-a között 179,500.000 Ft és 3,511.000 euro értékű rizs, étkezési búza és kukorica művi tárolására közraktári szerződést kötöttek. A letett terményekről az alperes 55 db közraktári jegyet állított ki. Az áru az alperes által kötött bérleti szerződés alapján részben a beavatkozó, részben pedig a perben nem álló K Kft. raktáraiba került betárolásra. Az áruk közraktárba vételéről az alperes, a beavatkozó és a bérbeadó közösen ún. zárolási jegyzőkönyvet vettek fel. Alperes a közraktári szerződés alapján köteles volt a közraktári áru mennyiségi és minőségi megóvásáról gondoskodni, az őrzéshez és az áru kezeléséhez más személyek közreműködését igénybe venni. A felperes a beavatkozóval 2008. május 14-én kötött, majd módosított, végül egységes szerkezetbe foglalt hitelkeret szerződéssel 2010. május 5-i lejáratra 1 milliárd Ft hitelkeretet tartott a beavatkozó rendelkezésére, amely hitelt a beavatkozó rulirozó módon vehetett igénybe. A beavatkozó a hitel biztosítékaként 55 db az alperes által kiállított és már ismertetett közraktárjegyet üres forgatmánnyal ellátva adott át óvadékként a felperesnek, erről nevezettek jegyzőkönyvet készítettek. A felperes a hitelkeret szerződést 2010. január 28-án felmondta és felszólította a beavatkozót a tartozás megfizetésére, majd ennek elmaradása miatt a közraktár jegyet (áru és zálogjegyet) bemutatta az alperesnek mint közraktárnak és kérte a közraktári áru kiadását. Az alperes a kiadást nem tudta teljesíteni, mert a közraktári áru nem volt meg. A beavatkozó 2010. február 10-től felszámolás; az alperes 2011. május 7-től csődeljárás alatt áll, illetve állt. A felperes a 2010. március 25-én előterjesztett, utóbb módosított keresetében elsődlegesen kérte az alperest a közraktári jegyekben megtestesülő 3000 tonna búza, 4000 tonna rizs és 11000 tonna kukorica kiadására kötelezni; másodsorban - amennyiben az áru kiadása nem lehetséges - kérte kötelezni az alperest 179,500.000 Ft, valamint 3,511.000 euro ellenértékének, ezek késedelmi kamatainak, valamint a perköltségeknek a megfizetésére. A keresetét az 1996. évi XLIII. törvény (Krtv.) 22. §-ának /1/ és /2/ bekezdésére, 16. §-ának /5/ bekezdésére, 24. §-ának

1. e)pontjára, valamint a 20., 25., 29. §-ára alapította. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetet terjesztett elő 400,000.000 Ft kártérítés megfizetése iránt arra alapítva, hogy a felperes a per tartama alatt biztosítási intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amelynek az elsőfokú bíróság helyt adott. A másodfokú bíróság a kérelmet elutasította, azonban a biztosítási intézkedés miatt a közraktári tevékenységét kénytelen volt beszüntetni és a közraktári engedélye visszaadására kényszerült. Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a 8.G.40.579/2010/80. számú ítéletében a keresetnek helyt adott és az alperest 179,500.000 Ft, továbbá 3,511.000 euro, 13,900.000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, egyben az alperes viszontkeresetét elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott 16.Gf.40.196/2011/8. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy a megítélt tőkekövetelés után az alperest késedelmi kamat megfizetésére kötelezte, rendelkezett a másodfokú perköltség, valamint a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről. Elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Az alperesi fellebbezés kiegészítésben előadottakra figyelemmel elsődlegesen a felperes kereshetőségi joga tekintetében foglalt állást és úgy ítélte meg, hogy a felperes kereshetőségi joggal rendelkezett, tekintve, hogy az alperes által hivatkozott a 2011. évi CXV. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 20. § /3/ bekezdése a perbeli esetre nem volt alkalmazható, mivel az alperes elleni csődeljárás a módosító törvény hatályba lépését megelőzően már folyamatban volt, a törvény pedig nem tartalmazott olyan rendelkezést, miszerint a módosított rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Az ügy érdemében megállapította, miszerint a közraktári jegy értékpapír jellegéből következően a közraktári jegy birtokosa és a közraktár között egy absztrakt jogviszony keletkezik. Az értékpapír (az áru és zálogjegy) birtokosa felhívására a közraktár köteles a nála elhelyezett árut kiszolgáltatni, ha a közraktári jegy birtokosát a hátiratok összefüggő láncolata legitimálja. A közraktári jegyek megszerzésével a forgatmányos tulajdonjogot szerez a közraktári árun, így a közraktár nem jogosult az alapjogviszony vizsgálatára, továbbá annak vizsgálatára sem, hogy a bemutatott közraktári jegyek érvényes óvadéki szerződés alapján kerültek-e a közraktári jegy birtokosához. Nem jogosult annak vizsgálatára, hogy az óvadéki szerződés kiterjedt-e a közraktári jegy birtokosa által nyújtott hitel biztosítására, illetve mekkora volt a fennálló hitelállomány összege. Nem volt kétséges, hogy az áru eltűnése következtében az alperes mint közraktár az áru kitárolási kötelezettségének eleget tenni nem tudott, így a Krtv. 22. §-a szerint kártérítés fizetésére köteles. Megállapította továbbá, hogy az árunak a közraktárból való elszállítását a letevő nem letevői minőségében, hanem raktárosi, illetőleg kívül álló harmadik személyi minőségében követte el, ezért e cselekmény közömbös a közraktár mentesülése szempontjából. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal azonos módon - úgy foglalt állást, hogy a felperes rosszhiszemű birtokosi minőségére a közraktári jegyek tekintetében semmiféle adat nem merült fel. Megítélése szerint az alperesi viszontkeresetet is alappal utasította el az elsőfokú bíróság. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 201. §-ának /4/ bekezdése szerint ugyanis csak azt a kárt köteles megtéríteni, amelyet a biztosítási intézkedés rosszhiszemű kérésével okozott az adósnak. A kérelem alaptalan volt, de nem rosszhiszemű. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben tartalma szerint annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a viszontkeresete tejesítését és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a 2011. március 28. napján kelt fellebbezésében, valamint a 2011. szeptember 8-i fellebbezés kiegészítésében foglaltakat a jelen felülvizsgálati eljárásban is előadottnak tekinti. Felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy a felperes kereshetőségi joggal nem rendelkezett, ezért elsősorban ez alapon kérte a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a 2011. évi CXV. törvény által a Cstv. 20.§-a /3/ bekezdéssel való kiegészítése a perben irányadó, e szerint a csődeljárásban részt nem vevő félre nézve beállt a jogvesztés. A felperes az alperes ellen indult csődeljárásban nem vett részt, ezért az igényét bíróság előtt sem érvényesítheti. 2011. október 21. napján, amikor a másodfokú bíróság a határozatát kihirdette, a hatályos jog része volt a Cstv. 20. §-ának /3/ bekezdése, amelynek alkalmazásától a bíróság nem tekinthetett volna el. Hivatkozott a felperesi jegybirtoklás rosszhiszeműségére és arra, hogy a felperes óvadéki szerződés nélkül tartotta magánál a közraktári jegyek árujegyét. Ezt az észrevételét azonban az ítélőtábla figyelmen kívül hagyta. A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.274/2011/4. számú ítéletében maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közraktári jegyek esetében az absztrakt jogviszony ellenére vizsgálni kell a mögöttes tartalmat, „az értékpapír létrejöttét elősegítő egyéb okiratokat", mint pl. a közraktári szerződést, a zárolási jegyzőkönyvet és egyéb okiratokat. E vizsgálat esetén az ítélőtáblának észlelnie kellett volna, hogy az üres forgatmány ellenére sem lett volna jogosult a felperes a árujegyek érvényesítésére, az igényét kizárólag a zálogjegyek alapján érvényesíthette volna. Végezetül kérte, hogy a Kúria vizsgálja felül az alperest megillető kimentési lehetőségeket, különösen a K Kft. telephelyén történő raktározás tekintetében. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. .-.-.-.-. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek. A Kúria mindenben egyetért a másodfokú bíróságnak a felperes kereshetőségi joga tekintetében kifejtett jogi álláspontjával, miszerint a 2011. augusztus 4-én hatályba lépett, a Cstv. 20. §ának a 2011. évi CXV. törvény 2. §-ával beiktatott /3/ bekezdése a jelen perben nem alkalmazható. Az alperes elleni csődeljárás 2011. május 7-én indult, és a módosító rendelkezés hatályba lépését megelőzően 2011. augusztus 2-án a csődegyezség is létrejött az alperes hitelezői között. A törvény nem tartalmazott arra vonatkozó rendelkezést, hogy a Cstv.20. §-ának újonnan beiktatott /3/ bekezdését a folyamatban lévő csődeljárásokban is alkalmazni kell, ezért a /3/ bekezdésben írt jogvesztés a felperes jogaira nem hatott ki. A felperes a birtokába került közraktári jegyeken alapuló vitában jogi érdekeltséggel bír, és mint ilyen a Pp. 3. §-ának /1/ bekezdése szerint perbeli legitimációval rendelkezik. A felperes ezért a közraktári jegyekre alapított igényét az alperessel mint közraktárral szemben peres eljárásban érvényesítheti. A másodfokú bíróságnak az ügy érdemében hozott döntése is megfelel a jogszabályoknak. A felperes az alperes mint közraktár által a perbeli közraktári árukról kiállított közraktári jegyek áru- és zálogjegyeit is birtokában tartotta, az áru letevője azokat a felperes által nyújtott kölcsön biztosítékaként óvadékul adta a felperes birtokába. A közraktári jegy a Krtv. 1. §-ának /3/ bekezdése szerint a közraktári szerződés alapján letétbe vett áruról kiállított, rendeletre szóló (forgatható) értékpapír. A közraktár és a közraktári jegy birtokosa közötti jogviszony az eljárt bíróságok helytálló megállapítása szerint az alapjogviszonytól független absztrakt jogviszony, amelyben az értékpapír birtokosát azok a jogok illetik, illetőleg azok a kötelezettségek terhelik, amelyek magából az értékpapírból, vagy a Krtv-ből kifejezetten kitűnnek. Az értékpapír (áru és zálogjegy) átruházásával az értékpapír birtokosa azt a jogot szerzi meg, hogy az áru kiadását követelhesse (Krtv. 29. § /1/ bekezdés). A perbeli esetben a felperes az áru és zálogjegy birtokában valamennyi közraktári jegy áru és zálogjegyén az átruházások meg nem szakított láncolatával igazoltan kérte a közraktári áru kiszolgáltatását, ezért az alperes köteles volt a közraktári árut a felperesnek kiadni. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes a perbeli közraktári jegyek árujegyét rosszhiszeműen tartotta a birtokában. Alappal az alperes nem kifogásolhatja, hogy a letevő a közraktári jegy áru és zálogjegyét is óvadékul adta a felperes által nyújtott hitel biztosítására. A közraktári jegy a Krtv. 27. §-ának /3/ bekezdésében előírt üres forgatmánnyal ellátva a Ptk. 270. §-ának /2/ bekezdése értelmében egészben vagy bármely részében önállóan is óvadék tárgyát képezheti. A perbeli közraktári jegyek átruházása jogszerűen, üres forgatmánnyal történt. Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság, miszerint a közraktár nem jogosult annak vizsgálatára, hogy a jegybirtokos a közraktári jegyeket milyen jogcímen tartja birtokában. A forgatmányos a közraktár irányában óvadék esetében is éppen olyan tulajdonosnak tekintendő, mint amikor az átruházás a tulajdonjog átruházásának szándékával történik, így az áru kiadása iránti kötelezettség is ugyanúgy terheli a közraktárat. A közraktár a fentiek miatt annak vizsgálatára sem volt jogosult, hogy az óvadékot nyújtó letevőnek milyen összegű tartozása állt fenn a közraktári jegy áru és zálogjegyét birtokában tartó felperessel szemben az áru kiadásának igénylésekor. Az óvadéki szerződés alapján e vonatkozásban a letevőnek és a felperesnek egymással kell elszámolnia. Tény, hogy a közraktározásra átvett árut az alperes kiszolgáltatni nem tudta, így a felperest kár érte amiatt, hogy a közraktári jegyen alapuló jogait érvényesíteni nem tudta. A kárért az alperes mint közraktár akkor nem felel, ha a Krtv. 22. §-a /1/ bekezdésének
2. d)pontja szerinti okok bizonyításával magát a felelősség alól ki tudja menteni. A Kúria megítélése szerint jogsértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok egyezően, miszerint az alperes a kimentése körében alappal nem hivatkozhat a letevő felróható magatartására. A kár ugyanis azon áruk tekintetében, amelyeket az alperes a letevőtől bérelt raktárban művi tárolás keretében tárolt, nem a letevői minőségére visszavezethetően következett be. A kár a letevőnek, mint a tárolási szerződés alanyának, vagyis az alperes teljesítési segédjének magatartására vezethető vissza, akinek magatartásáért az alperes a Ptk. 315. §-a szerint felelősséggel tartozik. A K Kft-től bérelt raktárból a közraktári áru letevő általi kitárolásáért pedig azért tartozik felelősséggel az alperes, mert ezen áruk tekintetében a Krtv. 1. §-ának /2/ bekezdésében, illetőleg a 19. §-ának /1/ bekezdésében írt őrzési kötelezettségét sértette meg. Az alperes a harmadik személytől bérelt raktárban is köteles volt a közraktári árut a mennyiségi és minőségi változásoktól a letevővel szemben is megóvni és gondoskodni annak megfelelő őrzéséről. A felülvizsgálati kérelmében az alperes arra hivatkozott, hogy ez utóbbi művi raktárat bérbeadó K Kft. a raktározási szerződésben vállalata az áru őrzését. Az őrzés tekintetében a K Kft. szintén az alperes teljesítési segédjének minősül, akinek magatartásáért a Ptk. 315. §-a szerint az alperest ugyancsak felelősség terheli. Az őrzési kötelezettséget az alperes nem megfelelően teljesítette (egyes áruféleségek elkülönített tárolása sem volt megoldva), ezért a Krtv. 22. §-a szerint köteles a felperes kárát megtéríteni. A felperes kárának a közraktári jegyekben írt, az áru biztosítási értéke tekintendő, mivel a már kifejtettek szerint a közraktár nem vizsgálhatta a felperes és a letevő közötti tartozás összegszerűségét. A viszontkereset elutasítása tekintetében a Kúria mindenben osztotta a korábban eljárt bíróságok jogi álláspontját, döntésük helyes indokait megismételni nem kívánja. A viszontkereset elutasítása következtében a kártérítés összegszerűségének bizonyítása érdekében előterjesztett alperesi bizonyítási indítvány elutasítása is jogszerűen történt. Végül az alperesnek az eljárásjogi szabálysértéssel kapcsolatos előadására vonatkozóan a Kúria rögzíti, hogy az alperesnek az elsőfokú bírósággal szemben előterjesztett elfogultsági kifogása elbírálásra került, az azzal kapcsolatos döntés a Pp. 270. §-ának /2/ bekezdése értelmében felülvizsgálattal nem támadható. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának /3/ bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának /1/ bekezdése szerint köteles a felperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. A felperes felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a /2/ bekezdésének a),
3. b)és
4. c)pontja, valamint /5/ és /6/ bekezdése szerint felszámítható jogtanácsosi munkadíjat foglalja magában. Az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. törvény 74. §-ának /3/ bekezdése alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának /2/ bekezdése és 15. §-ának /1/ bekezdése szerint az alperes köteles az államnak az adóhatóság felhívására megfizetni. Budapest, 2012. április 24. Dr.Vezekényi Ursula sk.a tanács elnöke Gyöngyösiné dr.Gyügyei Klára sk.előadó-bíró Dr.Pethőné dr.Kovács Ágnes sk.bíró