Kbf.37/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta. A vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A katonai ügyész a vádlott terhére súlyosabb jogkövetkezmény, pénzbüntetés kiszabása érdekében fellebbezést jelentett be. Fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az eljárás adatai alapján nem merült fel olyan jelentős nyomatékos enyhítő körülmény, amely indokolttá tenné intézkedés alkalmazását. Kifejtette, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekménnyel a pénzbüntetés kiszabása áll arányban, amely alkalmas a büntetési célok elérésére. A vádlott az ítéletet tudomásul vette. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.III.50/2011. számú átiratában a katonai ügyész fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az első fokú ítélet megalapozott, felülbírálatra alkalmas, helyes a vádlott cselekményének jogi minősítése is. Figyelemmel azonban arra, hogy a vádlott által elkövetett katonai vétség nem tekinthető kisebb tárgyi súlyúnak, ezért vele szemben pénzbüntetés kiszabását tartotta indokoltnak. Indítványozta az első fokú ítélet megváltoztatását és a vádlottal szemben intézkedés helyett pénzbüntetés kiszabását. A másodfokú nyilvános ülésen a Katonai Fellebbviteli Ügyészség jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta, azt kiegészíteni nem kívánta, indítványát megismételte. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a büntetőeljárási szabályok betartásával járt el, a rendelkezésére álló bizonyítékokat megvizsgálta és értékelési körébe vonta. A vádlott ténybeli beismerő vallomását a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok mindenben alátámasztották. Az elsőfokú bíróság ítélete mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette cselekményét is. A vádlott vezényelt szolgálatában rendeltetési helyét engedély nélkül elhagyta, ezért megvalósította a Btk.348.§

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségét. Cselekményének az volt a következménye, hogy a konyhán dolgozó három elítélt ellenőrzés és felügyelet nélkül maradt. A vádlott terhére, vele szemben intézkedés helyett büntetés alkalmazása érekében bejelentett fellebbezést a másodfokú bíróság alaposnak találta. Az elsőfokú katonai tanács lényegében helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, azonban tévedett az alkalmazott joghátrány megválasztásakor. Ítéletében azzal indokolta a próbára bocsátás alkalmazását, hogy a vádlott jövedelmét további levonások terhelik és a kialakított bírói gyakorlat alapján a hatályos büntető törvény szerint kiszabható pénzbüntetés - amely szerinte indokolatlanul szigorú - a vádlott számára eltúlzott joghátrányt jelentene. Indokolása szerint ezért alkalmazott pénzbüntetés helyett próbára bocsátást. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett a büntetés kiszabása körében adott jogi okfejtésekor. A másodfokú bíróság egyetértett az ügyészi érveléssel, mely szerint a vádlott cselekménye nem tekinthető kisebb tárgyi súlyú katonai vétségnek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott felügyeletére bízott fogvatartottak a bv. intézet konyháján hosszabb ideig maradtak őrizetlenül, amely munkaterület egyébként is veszélyes, illetve ott olyan tárgyak találhatók, amelyek szintén veszélyforrást jelenthetnek, amennyiben ahhoz a fogvatartottak felügyelet nélkül hozzájutnak. A vádlott cselekménye következtében tehát a bv. intézet rendje alapjaiban sérült, magatartása ténylegesen veszélyeztette az őrzés biztonságát. A másodfokú bíróság nem értett továbbá egyet azon elsőfokú bírói érveléssel sem, amikor a hatályos büntető törvény kritikája után jut arra a következtetésre, hogy a vádlottal szemben cselekménye miatt nem alkalmazható a bírói gyakorlat szerinti pénzbüntetés. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem az ítélő bíróság feladata az általa alkalmazott jogszabály ilyen irányú bírálata. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott terhére rótt szolgálati bűncselekménnyel a pénzbüntetés kiszabása áll arányban, ezért az első fokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottal szemben alkalmazott intézkedést a Btk.87.§

(2)bekezdés e/ pontjára figyelemmel, a Btk.51.§

(1)és

(3)bekezdése alapján 90 napi tétel, napi tételenként 2.500 Ft pénzbüntetésre súlyosította. A pénzbüntetés napi tételszámát a cselekmény és a vádlott személyiségében rejlő társadalomra veszélyesség mértékéhez mérten, míg a napi tétel összegét a vádlott vagyoni, jövedelmi viszonyai figyelembe vételével állapította meg. Figyelemmel a vádlott anyagi teherbíró képességére, a bíróság a Btk.51.§

(4)bekezdése szerint úgy rendelkezett, hogy a vádlott a pénzbüntetést 10 havi részletekben fizetheti meg, és az 52.§

(1)bekezdése alapján rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében az ítélethirdetés napja elírásra került, ezért megállapította, hogy annak helyes időpontja

1. február
2. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. napján Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. március
4. napján Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Horváth Judit tisztviselő