Pfv.20166/2011/5 – Kúria

(1)bekezdése alapján a korlátozó eszköz akkor alkalmazható, ha az elítélt egészségi állapota megengedi. A friss műtétes felperes kibilincseléssel való elkülönítése a biztonsági fokozatba való besorolásra tekintettel és öt órán át való ott tartása, állásra kényszerítve őt, olyan jogsértés az alperes részéről, mely megvalósította az embertelen bánásmódot és veszélyeztette a felperes testi épségét. Azzal, hogy a felperes a műtött lábát erőltetni volt kénytelen az állás miatt, a gyógyulási folyamat lassúbbodása és a szövődmények kialakulásának nagyobb lehetősége következett be, ezért a kibilincselés alkalmazása jogszerűnek nem minősül. A nem vagyoni kártérítés összegét - mérlegelve a jogsértés súlyát, értékelve a káresemény idején fennálló értékviszonyokat, a hasonló ügyekben követett ítélkezési gyakorlatot - a felperes személyisége értékminőségében bekövetkezett csökkenés ellensúlyozására 400.000 forint összegben határozta meg. A felperes járadékigényét amelyet a munkaképesség-csökkenés miatti keresetveszteségére alapított - elutasította, mert az okozati összefüggést nem lehetett megállapítani. A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Az ítélet indokolásában utalt arra, hogy nem a felperes kibilincselésének ténye volt a jogsértő, hanem annak a módja, mert az intézkedés során elmulasztotta figyelembe venni, hogy egy olyan személyt kényszerített órák hosszat tartó állásra, akinek az egyik lábát néhány nappal korábban műtötték, és aki a lábát még hetekig kénytelen volt kímélni a terheléstől. A bilincselés módját nem befolyásolhatja a felperes biztonsági csoportba sorolása. A folyosón lévő körülmények az asztal távolsága a kibilincselés helyétől, a kibilincselés pontos módja - bizonyítatlan volt. A nyomozati iratok alapján az tényként megállapítható, hogy öt órán keresztül volt a kibilincselt helyzetben a felperes, és akármilyen módon történt a kibilincselés, minden esetben csak nehézségekkel tudta volna a közelben lévő asztalt használni ülésre, vagy a lábának felhelyezésére. Azért súlytalan a felperes tiltakozásának hiánya az intézkedés módja ellen, mert a felperes a helyzeténél fogva, csak szóban sérelmezhette volna az alperes eljárását, a panasz írásbeli rögzítésének hiánya nem jelenti azt, hogy a felperes jóváhagyólag tudomásul vette a vele történteket. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen állapította meg, hogy az alperes eljárása sérti az 1995. évi CVII. törvény (Bv.tv.) 11. §-ának

(2)bekezdését és a 21. §-ának

(1)bekezdését, és ezáltal a Ptk.

1. §-át, mert a felperesnek sérült az emberi méltósághoz és az egészséghez fűződő joga. Nem volt olyan ok, ami alapján a nem vagyoni kártérítés mellőzhető lett volna, de a felperes sem tudott megjelölni olyan okot, körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság az összegszerűség meghatározásánál nem értékelt volna. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és abban elsődlegesen hatályon kívül helyezést és a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kérte utasítani. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet téves tényállást állapított meg, és ezt vette figyelembe a döntésénél. A bíróságok az alperes jogellenes magatartásának megállapítása során nem tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésének, így figyelmen kívül hagyták a Budapesti Katonai Ügyészség határozatát, amely megállapította, hogy a felperes a bizonyítási kísérlet során úgy nyilatkozott, hogy a kibilincselésre akként került sor, hogy két kezét a fűtéscső rögzítő pántja fölött úgy bilincselték meg, hogy a cső és teste az összebilincselt keze között volt. A helyszínen nyilvánvaló volt, hogy ilyen helyzetben a sértett a földre hajolni nem tud, azonban az asztalra könnyen fel tudott ülni. Az alperes arra hivatkozott, hogy az ügyészség határozata alapján bizonyította, hogy a felperes nem állhatott öt órán át, mert maga nyilatkozta, hogy az asztalra rá tudott nehezedni, ülni. A felperesnek a büntetőeljárásban tett vallomása is alátámasztja azt, hogy az alperes a kibilincseléssel sem az egészséghez, testi épséghez, sem az emberi méltósághoz fűződő jogában nem sértette meg. Ezért az alperes jogellenes magatartása nem állapítható meg, így kártérítési felelősség sem terheli. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert az a jogszabályoknak teljes mértékben megfelel, nem jogszabálysértő. A Pp.
2. §-ának

(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a járadék követelést elsőfokon elutasító rendelkezése az ítéletnek - azt támadó fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett. Az alperes a felülvizsgálati kérelemében a jogerős ítéletben 400.000 forintban megállapított nem vagyoni kártérítést támadta, ám az a fölötti, elutasító rendelkezés a felperes részéről nem volt támadott. Az alperes kártérítési felelősségének elbírálásához szükséges bizonyítást a bíróságok lefolytatták és az irányadó anyagi és eljárási jogszabályokat helyesen alkalmazták. A Ptk. 75. §-ának

(1)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak és ez a jogvédelem a személyt minden esetben megilleti, abban az esetben is, ha fogvatartott személy személyhez fűződő jogát a fogvatartása ideje alatt sértették meg. Az R. 3. §-ának

(1)bekezdése alapján a fogvatartott személyiségi jogait védeni kell, ezt a személyzet köteles biztosítani. A fogvatartás a jogszabálynak megfelelő őrzéssel történhet és csak a törvényben meghatározott kényszerítő eszközök alkalmazhatók, mégpedig szabályszerűen és ezen túl minden olyan intézkedés tilos, amely a fogvatartott életét, testi épségét vagy egészségét sérti, vagy veszélyezteti (R. 4. §). Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a IV. biztonsági csoportba sorolt felperest biztonságosan kellett őrizni akkor is, amikor egyébként a műtét utáni szállítása történt, illetőleg a szállítást megelőzően [R. 42. §

(3)bekezdés]. Ennek az őrzésnek a során az R.

1. §-a a mozgást korlátozó kényszerítő eszköz használatát, adott esetben bilincs használatát lehetővé teszi, de erre csak olyan módon kerülhet sor, ahogy az elítélt egészségi állapota ezt megengedi. A perbeli esetben tény, hogy a felperes visszér műtéten volt túl, amikor a szállítására és ennek során a kibilincselésére sor került. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény igazolta, hogy öt nappal a műtétje után a felperes lába kímélésre és felpolcolásra szorult. Az is tény, hogy az adott időben a felperest öt órára egy fűtéscsőhöz bilincselték ki. Ebben a testhelyzetben, ilyen hosszú időn keresztül épp az igazságügyi orvosszakértői véleményben megjelölt, orvosilag elvárt állapotot - a láb kímélése és felpolcolása - az alperes nem biztosította. Ez pedig azzal a következménnyel járt, hogy a kibilincseléssel teremtett helyzet a felperes egészségét veszélyeztette, mert szövődmény kialakulásának lehetősége reálisan bekövetkezhetett. Ezért helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperes a biztonságos őrzés szerinti bilincselést a felperes esetében jogszerűen alkalmazta ugyan, ám jogsértő volt annak a módja amiatt, ahogyan az történt, illetőleg amilyen egészségi állapotban a felperes volt. Nem lett volna jogsértő és elvárható is lett volna olyan bilincselés alkalmazása - ha már az őrzésnek más biztonságos módját az alperes megoldani nem tudta -, amely mellett az ilyen őrzés a műtét után a felperes egészségét nem veszélyezteti, és nem tart ilyen hosszú ideig sértve a felperes emberi méltóságát. Ezért helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő jogait, ezért a Ptk.
2. §-ának

(1)bekezdés e) pontja alapján, a Ptk. 355. §-a

(1)és

(4)bekezdésének megfelelően nem vagyoni kárpótlásra tarthatott igényt. A nem vagyoni kárpótlás összegének megállapításához szükséges bizonyítást az elsőfokú bíróság lefolytatta, a megállapított összeg pedig alkalmas a felperest ért személyhez fűződő jogsértés hátrányainak az ellensúlyozására és megfelelően értékeli a jogsértés súlyát is. Mindezeket figyelembe véve a bíróság a jogerős ítéletben a bizonyítékok Pp. 206. §-ának

(1)bekezdése szerinti mérlegelésével megalapozottan állapította meg az alperes kártérítő felelősségét és jogszabálysértés nélkül határozta meg a nem vagyoni kárpótlás mértékét is. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen állítja, hogy jogellenes magatartásával nem sértette meg a felperes személyhez fűződő jogait. Az adott ügyben annak is jelentősége volt, hogy az ügyészi eljárás során a kibilincselés pontos mikéntje nem volt pontosan meghatározható, ám ez a helyzet azért is következett be, mert az alperes alkalmazottai szabályszegő magatartást tanúsítottak - ezt fegyelmi eljárással kapcsolatos vizsgálat is megállapította, a kibilincselést, annak módját írásban nem rögzítették, a foganatosítója azt a felettesének nem jelentette -, s ezt a helyzetet hosszú ideig bizonyítható ellenőrzés nélkül fenntartották. A kibilincselés helyzete - akár egyik kézhez, akár két kézhez történt - volt olyan, amely a műtét után a felperes egészségét reálisan veszélyeztette és az emberi méltóságát sértette; az adott ügyben ennek volt jelentősége. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának

(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, míg az alperes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
3. december
4. Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Almásy Mária s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő HM