Pf.20121/2012/4 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla a Szíjj és Czifra Ügyvédi Iroda - által képviselt felperesnek - a Szabó Ügyvédi Iroda - dr. Szabó Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránti ügyében a Tatabányai Törvényszék

1. február
2. napján kelt 4.P.21.579/2011/
3. szám alatt hozott ítélete ellen az alperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 635.000,(Hatszázharmincötezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Tatabányai Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest 111.083.489,-Ft tőkeösszeg és késedelmi kamatai, továbbá a felperes pernyertességével arányos mértékű perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolásában rögzített tényállás szerint a felek között létrejött vállalkozási szerződések teljesítéséből származó számlákat az alperes az azokon megjelölt határidőben nem egyenlítette ki. A nemfizetés oka az volt, hogy az alperessel szemben
5. november
6. napján adósságrendezési eljárás indult. A felperes az adósságrendezési eljárásban hitelezői igényét határidőben bejelentette. A hitelezői igényt 521.001.392,-Ft tőkeösszeg és 11.017.122,-Ft késedelmi kamat tekintetében a pénzügyi gondnok a II. hitelezői csoportba sorolta. Az adósságrendezési eljárás során az alperes és a hitelezők között egyezség jött létre, melyre tekintettel a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 4.Apk.11-10-000003/
7. számú végzésével
8. július
9. napján az eljárást befejezetté nyilvánította. Az alperesnek az egyezségben foglalt kötelezettsége szerint
10. szeptember
11. napjáig a tartozás (532.018.514,-Ft) ¼-ét, azaz 133.004.629,-Ft-ot kellett volna megfizetnie. Ebből azonban csak 19.166.859,-Ft-ot teljesített, ezért a felperes fizetési meghagyás útján kívánta érvényesíteni további 501.834.533,-Ft tőke és késedelmi kamatai iránti igényét. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az igény peres úton történő érvényesíthetőségével kapcsolatosan a felperes álláspontja az volt, hogy - az egyezségben foglaltak nem teljesítése miatt - az adósságrendezési eljárás ismételt kezdeményezésének lehetősége nem zárja ki az igény más módon való érvényesítését. A felperes keresetét 113.837.770,-Ft tőkeösszegre és annak
12. április 1-jétől járó késedelmi kamatára szállította le. A törvényszék a felperes keresetét 111.083.489,-Ft tőke tekintetében találta megalapozottnak. Úgy ítélte, hogy az adósságrendezési eljárásban elfogadott egyezség szerinti lejárt tartozás számításánál csak a kamatfizetés nélkül vállalt 521.001.392,-Ft tőkekövetelésből lehet kiindulni. Megállapította azt is, hogy az önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló
13. évi XXV. tv. ( Har.)
14. §-a, és egyéb rendelkezései nem tartalmaznak olyan kógens utalást, mely a nemteljesítés esetére kizárólag az adósságrendelkezési eljárás igénybe vételét írná elő. A már befejezett adósságrendezési eljárásban kötött egyezség - a felek egyező előadása szerint - jelenleg is érvényes, és nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely az egy részlet fizetésének elmaradása esetére a tartozás teljes esedékessé válását írná elő. Ezért a bíróság a felperes leszállított kereseti kérelmének jelentős részét - 111.083.489,-Ft összegben megalapozottnak ítélte, annak
15. október
16. napjától számított késedelmi kamataival együtt. A perköltségek viselésére a Pp.77-78.§-ai alapján számított perérték figyelembe vételével a pernyertesség/pervesztesség arányában kötelezte a feleket. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, és a kereseti kérelem teljes elutasítását kérte. Előadta, hogy az adósságrendezési eljárásban létrejött egyezség olyan, a felek között peren kívüli létrejött egyezségnek minősül, mely nem végrehajtható. Tartalmazza az adós kötelezettség vállalását, annak összegszerűségét és a teljesítési határidőket, ennyiben hasonló az ítélt dolog tartalmához, illetőleg analóg a csődegyezséggel. Álláspontja szerint a peren kívüli egyezségben foglaltak érvényesítése érdekében minden esetben perindításra van szükség. A Har.27.§-ában foglalt azon szabályozás, miszerint „ha az önkormányzat az egyezségben vállalt kötelezettségének nem tesz eleget, a hitelező újabb adósságrendezési eljárást kezdeményezhet, amelyben az eredeti követelése még ki nem elégített hányadának megfizetését követelheti" - speciális szabálynak minősül. Ebből következően kógens, egyedüli jogérvényesítési eszközként értelmezendő, mert ha nem ez lett volna a jogalkotó egyedüli szándéka, úgy erre a rendelkezésre nem is lett volna szükség. Erre tekintettel az alperessel szemben polgári peres eljárás nem, csak újabb adósságrendezési eljárás kezdeményezhető a hitelező részéről. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy a bíróság jelen perben meghozott ítélete valójában az adósságrendezési eljárásban megtett kötelezettségvállalás első részletét ismétli meg, mely által a felperes jogérvényesítési lehetőségét a perindítás időpontjában már esedékessé vált követelés megfizetésére korlátozza. Ezzel szemben a hitelezőnek az új adósságrendezési eljárásban lehetősége lenne az eredeti követelése még ki nem elégített teljes hányadának igénylésére. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helyes indokai alapján, annak helybenhagyását - továbbá a 32/2003 (VIII.23.) IM.r. szerint az alperes másodfokú perköltségben marasztalását - kérte. A fellebbezés nem alapos. A Tatabányai Törvényszék a tényállást helyesen állapította meg, jogi hivatkozása és az abból levont jogi következtetése megalapozott, ezért az ítélet indokolásában foglaltakat az ítélőtábla megismételni nem kívánja. Ezen indokokon túl, az alábbiakra kíván rámutatni. A helyi önkormányzatok a magánjogi vagyoni forgalomnak lényegében ugyanolyan szereplői, mint más jogi vagy természetes személyek, azonban sajátos közjogi jogalanyiságuk és közfeladataik ellátása miatt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló
17. évi XLIX.tv. hatálya nem terjed ki rájuk. A Har. által szabályozott adósságrendezési eljárás olyan speciális, nemperes eljárás, mely szem előtt tartva az önkormányzatok sajátosságait, azok fizetőképességének helyreállítására irányul és a hitelezőknek hatékony jogvédelmet biztosít bejelentett igényeik sorrendben történő kielégítésére. Az adósságrendezési eljárás megkezdésének időpontjától az önkormányzattal szemben követelést csak az adósságrendezési eljárásban lehet érvényesíteni, minden, a hitelezők által bejelentett vagyoni kötelezettség lejárttá válik, és az önkormányzat csak a válságköltségvetés szabályai szerint működhet, vállalhat további kötelezettségeket - figyelemmel a Har.13.§ában foglaltakra. Az eljárás célja az is, hogy a továbbiakban elősegítse a helyi önkormányzatok átgondolt, felelősségteljes gazdálkodását. Az adósságrendezési eljárás kezdeményezésének feltételeit - a kezdeményezés lehetőségének kimondásával - a Har 4.§-a határozza meg. E törvényhely helyes értelmezése szerint az adósságrendezési eljárás kezdeményezése az arra jogosultak részére lehetőség, de nem kötelezettség. Nem tekinthető az egyéb, polgári peres eljárást általánosságban kizáró jogérvényesítési lehetőségnek. A jogérvényesítés egyéb úton történő igénybevételének kizártsága a határidőben bejelentkezett hitelezők vonatkozásában - a 11.§-ban foglaltak szerint - csak az adósságrendezési eljárás folyamatban léte alatt, a cégközlönyben való közzétételtől az eljárást befejező jogerős végzés közzétételéig áll fenn. A hitelezői igény bejelentését elmulasztók ( 10.§