Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.006/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljárt felperes neve (felperes címe) felperesnek, ... jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- október
- napján meghozott, 19.P.20.241/2011/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 125.000 (százhuszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 900.000 (kilencszázezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A felperes keresetében 50.000.000 forint és ennek
- február
- napjától
- december
- napjáig járó kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes megsértette a személyes szabadsághoz fűződő jogát. Hivatkozott arra, hogy a Budai Központi Kerületi Bíróság előzetes letartóztatását óvadék ellenében megszüntette és házi őrizetét rendelte el. Ezt követően a házastársa és jogi képviselője az alperesi hitelintézetnél megjelentek az óvadék összegének, az általa vezetett és képviselt, cégnév1, valamint a cégnév2 cégek számláiról való felvétele érdekében. Az alperes a pénzfelvétel lehetőségét megtagadta, ennek következtében az óvadékot nem tudta befizetni, így nem mentesülhetett az előzetes letartóztatás hátrányos következményei alól. Az alperes magatartásával jogellenesen korlátozta a rendelkezési jogát a számlák felett, mert nem volt olyan jogszerű határozat, mely alapján ez lehetséges lett volna. A jogszabályi rendelkezések szerint zár alá vételt csak a bíróság rendelheti el, ilyen határozat azonban a bíróság részéről nem született. A Vám- és Pénzügyőrség Bűnüldözési Parancsnoksága biztosítási intézkedésként rendelt el zár alá vételt, a jogszabály alapján azonban ezt követően haladéktalanul intézkedni kell a bíróságnak a zár alá vétel érdekében, melyre ebben az esetben nem került sor. Hivatkozott más pénzintézeti gyakorlatra olyan összefüggésben, hogy a jogszabály által megkívánt, bíróságnál való indítványozás elmaradása esetén, a pénzintézet feloldja a zár alá vételt, és ezt az alperesnek is meg kellett volna tennie. Az alperes a kereset teljes elutasítását kérte. Alapvetően arra hivatkozott, hogy a kifizetést a hivatalos hatósági határozat alapján tagadta meg, melynek felülvizsgálatára nem volt módja. A felperes által sérelmezett magatartásával a felperes személyhez fűződő jogait nem sérthette, mivel rá nézve kötelező határozatnak tett eleget. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 forint perköltséget. A le nem rótt 900.000 forint kereseti illetékről úgy határozott, hogy azt a Magyar Állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette az Alkotmány
- §
(1)bekezdését, 7. §
(1)bekezdését, 8. §
(1)bekezdését, 55. §
(1),
(3)bekezdéseit, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §
(1)bekezdésének e) pontját, 339. §
(1)bekezdését, 355. §
(1)és
(4)bekezdéseit, a büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (Be.)
- §
(1)bekezdését, 160. § (
(1),
(2),
(3),
(4),
(5),
(6),
(7)bekezdéseit, a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §
(5)bekezdését, 4. §
(1)bekezdését, 163. §
(1),
(2),
(3)bekezdéseit, 164. §
(1)bekezdését, 206. §
(1),
(3)bekezdéseit. Az elsőfokú bíróság elsősorban azt rögzítette, hogy a személyiségi jogi per nem alkalmas bármely más jogterületre tartozó jogvita eldöntésére. Nem lehet a bíróság feladata annak értékelése, hogy egy büntetőügyben eljáró hatóság jogszerűen járt-e el, vagy sem. Az elsőfokú bíróság az alperesi álláspontot fogadta el helytállónak. A nyomozó hatóság biztosítási intézkedésként vonta meg a felperestől a számlák feletti rendelkezési jogot. Mindaddig, amíg a biztosítási intézkedés hatályon kívül helyezésre nem kerül, az alperes nincs abban a helyzetben, hogy önhatalmúlag a számla feletti rendelkezést a felperes számára vagy megbízottai részére biztosítsa. A nyomozó hatóság intézkedései a pénzintézetre nézve kötelezőek. Rámutatott arra, hogyha a nyomozó hatóság vagy a felügyelő szervezet, valamint a bíróság a büntetőeljárás szerinti kötelezettségeiknek nem tennének eleget, akkor a büntetőeljárás keretében, vagy a mulasztást megvalósító szervvel szemben lehet igényt érvényesíteni. Az alperessel szemben azonban a felperes keresetében foglaltak szerinti igény nem támasztható. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét mindezekre tekintettel elutasította. Kitért arra, hogy a jogalap hiányára tekintettel a felperes által igényelt jogkövetkezményt nem alkalmazhatta. Az elsőfokú bíróság a perköltségről a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján határozott. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete törvénysértő és megalapozatlan. Nem vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a keresetben megjelölt számlakövetelés nem tartozik-e kétoldalú államközi beruházásvédelmi egyezmény hatálya alá. Előadta, hogy a cégnév2 izraeli székhelyű gazdasági társaság és bejegyzése is Izraelben történt meg. Álláspontja szerint a keresetben érvényesített követelés a Magyar Köztársaság Kormánya és Izrael Állam Kormánya között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló Jeruzsálemben
- május
- napján aláírt Megállapodás hatálya alá tartozik, melyet az
- évi LXIV. törvény hirdetett ki. Az egyezmény védelmet nyújt a beruházásnak az olyan tevékenységgel szemben, ami államosítással vagy kisajátítással egyenértékű. Az ilyen tevékenység esetére az egyezmény a sérelmet szenvedett beruházó részére azonnali, megfelelő és hatékony kártérítést biztosít. Mivel a perbeli esetben a kisajátítással egyenértékű intézkedés történt, az eljáró bíróságnak az alperest megfelelő és hatékony kártérítés megfizetésére kell köteleznie a kereset szerint. Előadta továbbá, hogy a cégnév1, Egyesült Államokban bejegyzett gazdasági társaság tekintetében a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya közötti beruházás garancia megállapodás kihirdetéséről szóló 74/
- (IV. 25.) MT. rendelet szabályai irányadóak. Utalt továbbá arra, hogy a nyomozó hatóság a biztosítási intézkedést általános forgalmi adó tekintetében megvalósított adócsalásra hivatkozva kérte. Ezzel szemben rendelkezésére áll a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatósága Eljárási és Illeték Osztály
- igazolása, mely szerint nem alanya általános forgalmi adónak, és ebben az adónemben nincs tartozása az adóhatóság felé. Ez azt jelenti, hogy nem követhette el azt a bűncselekményt, melyre hivatkozva a nyomozó hatóság törvénytelenül kérte a devizakülföldinek minősülő szervezetek számlái tekintetében a biztosítási intézkedést. További szempont az alperes kárfelelősségét megalapozó körülményekben, hogy a cégnév2 számláján kezelt összeg a vád tárgyává tett időszakon kívüli időpontban került elhelyezésre és lekötésre. Sem a nyomozó hatóságnak, sem más szervezetnek nincs törvényes jogcíme a 2006-tól kezdődő vádbeli időszakhoz kötődő állítólagos jogsértésre hivatkozva rendelkezési jogának korlátozására. Az alperesnek nincs törvényes felhatalmazása a biztosítási intézkedés alapjául szolgáló hatósági megkeresés büntetőeljárási vonatkozásainak vizsgálatára, ugyanakkor kötelezettsége, hogy a számla feletti rendelkezési jogot kizárólag a törvényben meghatározott esetben korlátozza. A jogszabály szerint zár alá vételt csak bíróság rendel el, ilyen határozat azonban nincsen. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében helybenhagyását indítványozta. az elsőfokú bíróság ítéletének Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete helytálló, a tényállás, valamint a rendelkezés és a jogi érvelés a jogszabályoknak megfelelő. A felperes által a fellebbezésben előadottak azonban teljességgel megalapozatlanok. Hivatkozott arra, hogy a pénzforgalmi számlaszerződés alapján elhelyezett és kezelt pénzösszeg nem minősül a felperes által hivatkozott egyezmény szerinti beruházásnak, mert az nem egy gazdasági társaságban való részvétellel kapcsolatosan elhelyezett pénzösszeg, ezért az egyezmény hatálya nem terjed ki a jogviszonyra. Az elrendelt biztosítási intézkedés pedig nem minősül kisajátításnak. A cégnév2 és a cégnév1 tulajdonjoga az összegek felett nem szűnt meg, csak a rendelkezési joguk került időlegesen korlátozásra. Előadta, hogy a beruházásvédelmi egyezmény megsértésére csak a társaság, nem pedig a felperes hivatkozhatna. A felperes fellebbezése alaptalan. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletével teljes egészével egyetértett, ezért határozatát a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. A Ptk. 75. §
(1)bekezdése alapján, a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk.
- §-a szerint, a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen egyebek mellett - a személyes szabadság jogellenes korlátozása. A Ptk.
- §
(1)bekezdésének e) pontja alapján, akit személyhez fűződő jogában megsértenek az eset körülményeihez képest kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. Elsődlegesen arra mutat rá a másodfokú bíróság, hogy az alperes, mint hitelintézet a gazdasági élet szereplője, szervezeti értelemben nem kapcsolódik a hatósági eljárásban résztvevő szervezetekhez. Amennyiben az alperes tevékenységét egy büntetőeljárás érinti, köteles az eljárás szabályainak alávetni magát és az eljáró szervek intézkedéseit teljesíteni. A perre irányadó tényállás szerint az alperes kizárólag a nyomozati szerv határozatában foglaltaknak tett eleget. Jogorvoslati joga a határozatban foglaltakkal kapcsolatosan nincsen, ezért kizárólag a rendelkező részben foglaltak szerint kellett eljárnia. Az alperes ennek a kötelezettségének eleget tett, ugyanakkor nem volt olyan tevékenysége sem, amely a határozat tartalmán túlmutatott volna. Ilyen körülmények között az alperes a felperessel szemben jogsértést nem követett el. A felperes által a fellebbezésben hivatkozott beruházásvédelmi egyezmények a jelen perben nem alkalmazhatók. Az
- évi LXIV. törvénnyel kihirdetett magyarizraeli megállapodás az államosított, kisajátított, illetve a kisajátítással egyenértékű tevékenységekkel szembeni védelmet szolgálja a beruházó részére. Az izraeli bejegyzésű cégnév2 társaság számlája felett a nyomozó hatóság csak a rendelkezési jogosultságot, mint a tulajdonosi jogok részjogosítványát korlátozta. A pénzvagyon állam általi végleges bekebelezésére egyáltalán nem került sor. A 74/
- (IV. 25.) MT. rendelettel kihirdetett amerikai-magyar egyezmény azért nem alkalmazható, mert az olyan beruházásokra vonatkozik, melyeket az Amerikai Egyesült Államok kormánya támogatott Magyarországon. A felperes a per során csupán hivatkozott arra, hogy az általa vázolt és jogszerűtlennek tartott eljárás esetén más hitelintézet eltérő gyakorlatot folytat. A felperes ezt a hivatkozását tényekkel nem bizonyította, ugyanakkor általánosságban egy ilyen eltérő gyakorlat jogszerűsége sem mutatható ki. Más hitelintézetek által állítólagosan folytatott eljárás az alperesi intézkedés jogszerűségének megállapítása körében jogi relevanciával nem bírhat. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért köteles a Pp.
- §-ának utaló szabálya és a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján az alperes másodfokú perköltségét viselni. A másodfokú perköltség az alperesi jogi képviselő Pp. 67. §
(2)bekezdése és a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése szerint megállapított jogtanácsosi munkadíja. A felperes személyes költségmentességére tekintettel a le nem rótt fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a szerint. Budapest,
- április
- Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke . Kisbán Tamás s.k.. Győriné dr. Maurer Amália s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő