Pf.20125/2012/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.125/2012/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Molnár Lajos ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Molnár Lajos Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Somogyi János (címe) ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 4.P.20.997/2011/
2. számú ítélete ellen az alperes részéről
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét részben megváltoztatja, s mellőzi annak megállapítását, hogy az alperes valótlan állításaival a felperes becsületét megsértette, továbbá mellőzi az alperes 100 000 (egyszázezer) Ft kártérítés megfizetésére való kötelezését. Az alperes által az államnak külön felhívásra megtérítendő le nem rótt kereseti illeték összegét 13 500 (tizenháromezerötszáz) Ft-ra leszállítja, s kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) Ft le nem rótt kereseti illetéket. Mellőzi az alperes kötelezését a felperes javára 40 000 (negyvenezer) Ft perköltség megfizetésére azzal, hogy a felek a saját költségeiket maguk viselik, egyebekben az ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban foglalt módon és határidőn belül - 24 000 (huszonnégyezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, továbbá kötelezi az alperest, hogy térítsen meg ugyancsak az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban foglalt módon és határidőn belül - 9 000 (kilencezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. A felek a saját másodfokú költségeiket maguk viselik. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes
4. január hó
5. napjától vezeti a .... Önkormányzat Ápoló-Gondozó Otthonát "X"en. Az alperes
6. évtől
7. szeptember hó
8. napjáig ápolónőként állt itt munkaviszonyban (
9. évtől
10. április hó
11. napjáig gyesen volt), ami
12. szeptember hó
13. napján közös megegyezéssel került megszüntetésre. Az alperes
14. november hó
15. napján megjelent a .... Városi Gyámhivatalnál, s ott többek között az alábbi kijelentéseket tette: Ø a munkahelyén lezajlott megbeszélés során a felperes azt mondta neki, hogy nem tett eleget a közalkalmazotti kötelezettségeinek, s ezért fegyelmit indítanak ellene, ha nem írja alá a közös megegyezésről szóló papírt, Ø vettek az intézmény udvarára 4 faházikót, ezt az intézmény pénzéből fizették, s ebből kettő van ott, míg hallomás szerint úgy tudják, hogy az egyik a gazdasági vezetőnél, a másik pedig az igazgatónőnél van, Ø az intézmény irodájánál és a portánál csináltak előtetőt, ezt a két fiú csinálta: a portás K. S. és a kerti munkás K. N., akik testvérek, s erről K. J. kőműves vállalkozótól kértek számlát, Ø az igazgatónő az osztályra fel sem megy, a betegek között nem jár, ott szét nem néz, Ø mindenkit kirúgással fenyegetnek, ha a vezetésnek nem tetszik valami, a nővérek rettegésben dolgoznak, Ø a vezetők lassan ellopják az intézetet, Ø a gondozottak részére járó zsebpénz esetében is felmerült a visszaélés gyanúja, mert egyes gondozottak zsebpénzét a dolgozók esetenként elveszik, azt a vezetők részére átadják, akik azzal sajátjukként rendelkeznek, Ø az intézményben egyéb sikkasztás gyanús események is történtek, pl. ugyanakkor újították fel a gazdasági vezető házának tetejét, amikor az intézmény tetejét javították, illetőleg az intézmény szalonnasütőjét a vásárlást követően az üzletből a felperes lakásának udvarára szállították. Az alperes nyilatkozatát tartalmazó jegyzőkönyvet és egy névtelen feladótól származó bejelentést az Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala
16. november hó
17. napján áttette a Nyírbátori Rendőrkapitánysághoz, ahol a jegyzőkönyvben foglaltakat feljelentésnek tekintették és sikkasztás vétségének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen nyomozást rendeltek el a 15.060/ 2269/2009/bü. számon. A büntetőeljárás során 58 személyt hallgattak ki tanúként, majd
18. november hó
19. napján meghozott határozattal a nyomozást megszüntették, mert annak adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem volt eredmény várható. A felperes a keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes a ... Városi Gyámhivatalnál
20. november hó
21. napján jegyzőkönyvbe mondott fenti kijelentéseivel megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, amiért 100 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetését is követelte. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte azt jogalapjában. Az elsőfokú bíróság a
22. sorszám alatt meghozott ítéletében megállapította, hogy az alperes a .... Városi Gyámhivatalnál
23. november hó
24. napján ügyfélként jegyzőkönyvbe mondott nyilatkozatában valótlanul állította az alábbiakat: Ø mindenkit kirúgással fenyegetnek, ha a vezetésnek nem tetszik valami, a nővérek rettegésben dolgoznak, Ø a vezetők lassan ellopják az intézetet, amely kijelentésekkel megsértette a felperes jóhírnevét és becsületét. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100 000 Ft nem vagyoni kártérítést, amelyet meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 27 000 Ft le nem rótt kereseti illetéket és a felperesnek 15 napon belül 40 000 Ft perköltséget. Határozatának indokolása szerint az alperes konkrét személyekkel, helyszínnel, időponttal, cselekménnyel összefüggésben fogalmazott meg gyanút, ami szerint a felperes bűncselekményt követett el a faházzal, a szalonnasütővel, a gondozottak zsebpénzével és az előtetőre vonatkozó munkavégzés kapcsán történt számlázással kapcsolatban. Az alperes a gyanúja megfogalmazásakor a felperes személyét indokolatlanul bántó, sértő, lealacsonyító kifejezést nem használt. Az ennek alapján indult büntetőeljárás megszüntetésére csak a rendkívül széleskörű bizonyítás lefolytatását követően került sor. A gyanú tényállásszerű megfogalmazása nem minősült valótlan tényállításnak, s nem jelentette a Ptk.
25. §-ában védett jogok sérelmét sem. Önmagában a feljelentés megtétele ugyanis személyiségvédelmi igényt nem alapoz meg és kártérítő felelősség alapjául sem szolgálhat függetlenül attól, hogy a büntető eljárás a bűnösség megállapításához vezetett-e. Emiatt az elsőfokú bíróság a faházzal és az előtetővel kapcsolatos nyilatkozatok tekintetében előterjesztett keresetet elutasította. Az, hogy a felperes az alperes munkaviszonyának megszűnésekor fegyelmi eljárást helyezett kilátásba, a munkáltatói jogkör gyakorlásából fakadóan nem alapozott meg személyiségi jogsértést. Az alperes azon állítása, hogy az igazgatónő az osztályra fel sem megy, a betegek között nem jár, ott nem szétnéz, csupán a véleményének tekinthető, ezért nem minősült személyiségi jogot sértő kijelentésnek, így a felperes keresete e körben is elutasításra került. Ugyanakkor személyiségi jogot sértő kijelentésnek minősült az alperes azon állítása, miszerint mindenkit kirúgással fenyegetnek, ha a vezetésnek nem tetszik valami, a nővérek rettegésben dolgoznak, valamint, hogy a vezetők lassan ellopják az intézetet. Ezek a kijelentések az általánosság szintjén mozogtak, semmiféle konkrétumokat nem tartalmaztak, s azt a látszatot keltették, hogy a felperes diktatórikus módszerekkel vezeti az intézményt, valamint nem jogszerű eszközöket vesz igénybe az ott folyó munka szervezéséhez. Szintén súlyosan dehonesztáló állítás, hogy a vezetők - köztük egyértelműen azonosíthatóan az igazgatói posztot betöltő felperes - ellopja az intézetet. E kijelentésekkel szemben a konkrétum hiánya miatt védekezni sem lehet, ezek súlyosan lejáratóak, melyek miatt a felperes a községben folyamatosan magyarázkodásra, védekezésre kényszerült. E nyilatkozatok azok valótlansága miatt a felperes becsületét és jóhírnevét sértő állítások voltak, ezért a felperes alappal igényelt személyiségvédelmet. A kihallgatott tanúk vallomásaiból megállapíthatóan a kifogásolt nyilatkozatban elhangzott súlyos, elmarasztaló, dehonesztáló, valótlan tények híresztelése a felperes számára hátrányt okozott, ő nagyfokú bizalomvesztést szenvedett el, ami csak nagyon nehezen szerezhető újból vissza, s a felperes úgy a szűkebb, mint a tágabb környezetében folyamatosan magyarázkodásra kényszerült. Emiatt nem vagyoni károsodása következett be, ezért az elsőfokú bíróság abban is marasztalta az alperest. A felperes keresete túlnyomórészt eredményes volt, ezért az alperest kötelezte a le nem rótt kereseti illeték megtérítésére és a felperes javára perköltség fizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes körű elutasítását kérte. Álláspontja szerint azok a kijelentései, amelyek miatt a személyiségi jogsértés megállapításra került, csupán véleménynyilvánításnak minősültek, amelyek nem voltak indokolatlanul bántóak, sértőek vagy megalázóak, így jogvédelmet sem alapozhattak meg. Tagadta, hogy a községben az intézménnyel kapcsolatos híresztelések az ő személyéhez lennének köthetőek, ez a tanúvallomásokkal sem volt igazolható. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte alapvetően azon kijelentések jogsértő jellegére alapítottan, amelyek miatt az elsőfokú bíróság a keresetét elutasította. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a