← Magyarország

Pf.22227/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla

  1. P. 22.227/2011/
  2. A Fővárosi Ítélőtábla Szabó és Társa Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Szabó László Jánosügyvéd ) által képviselt felperesnek Giró Szász és Társai Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Giró Szász János ügyvéd ) által képviselt alperes ellen vételár megfizetése iránt indított perében Fővárosi Bíróság
  3. május
  4. napján meghozott
  5. P. 27.923/2010/
  6. számú ítélete ellen az alperes
  7. augusztus
  8. napján
  9. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő Ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 ( tizenöt ) napon belül fizessen meg a felperesnek 300.000 ( háromszázezer ) forint + áfa másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy az állam javára az adóhatóság felhívására az ott írt időben és módon fizessen meg 900.000 ( kilencszázezer ) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A felperes kérelmére dr. Huszár Éva közjegyző
  10. november
  11. napján 14031/Ü/30511/2010/
  12. számon fizetési meghagyást bocsátott ki az alperessel szemben kötelezve 15.202.330 Ft, ebből 2.128.415 Ft után
  13. június
  14. napjától, 366.228 Ft után
  15. június
  16. napjától, 143.952 Ft után
  17. június
  18. napjától, 164.308 Ft után
  19. június
  20. napjától, 20.256 Ft után
  21. június
  22. napjától, 107.099 Ft után
  23. június
  24. napjától, 162.091 Ft után
  25. június
  26. napjától, 188.775 Ft után
  27. június
  28. napjától, 664.938 Ft után
  29. június
  30. napjától, 749.966 Ft után
  31. június
  32. napjától, 691.239 Ft után
  33. június
  34. napjától, 81.408 Ft után
  35. június
  36. napjától, 1.361.528 Ft után
  37. június
  38. napjától, 1.626.023 Ft után
  39. június
  40. napjától, 2.582.956 Ft után
  41. július
  42. napjától, 406.199 Ft után
  43. július
  44. napjától, 445.592 Ft után
  45. július
  46. napjától, 915.541 Ft után
  47. július
  48. napjától, 569.374 Ft után
  49. július
  50. napjától, 244.907 Ft után
  51. július
  52. napjától, 153.468 Ft után
  53. július
  54. napjától, 142.428 Ft után
  55. július
  56. napjától, 884.572 Ft után
  57. július
  58. napjától, 161.591 Ft után
  59. július
  60. napjától, 3.755 Ft után
  61. július
  62. napjától, 49.346 Ft után
  63. július
  64. napjától, 111.683 Ft után
  65. július
  66. napjától, 74.692 Ft után
  67. július
  68. napjától számított évi 26 % kamat, 300.000 Ft eljárási díj és 475.000 Ft ügyvédi munkadíj megfizetésére. A felperes a követelését arra alapította, hogy az alperes
  69. november
  70. napján aláírt szerződésben készfizető kezességet vállalt a résztulajdonában álló E. Kft. által a C-H Kft-től vásárolt áruk ellenértéke megfizetéséért. Az E. Kft. - mellyel szemben időközben felszámolási eljárás indult - a tartozását nem fizette meg, és a felszámolás miatt a követelés megtérülésére sincs esély. A C-H Kft. a fizetési meghagyásban megjelölt követeléseit
  71. október
  72. napján a felperesre engedményezte. Az ellentmondás folytán perré alakult ügyben előadta, hogy C-H Kft. szerződéses viszonyban állt E.-vel, melynek keretében az előbbi társaság rendszeresen szállított árut az utóbbi részére 90 napos fizetési határidő mellett. Az alperes, mint tulajdonos
  73. november
  74. napján készfizető kezességet vállalt E. Kft. tartozásaiért.
  75. október 15 napján a C-H Kft. a felperesre engedményezte E.-vel szemben fennálló 15.202.330 Ft összegű követelését, ami az áruk ki nem fizetéséből eredt. Az E. Kft. felszámolás alá került, és a felszámoló a felperes 15.202.330 Ft összegű hitelezői igényét „F" kategóriába sorolta, de a kielégítésére vagyon hiányában nem került sor. Az alperes a fizetési meghagyással szemben azzal az indokolással élt ellentmondással, hogy emlékezete szerint nem írta alá a
  76. november
  77. napján kelt bizonyítékként megjelölt kezességvállalási megállapodást, így nem terheli készfizető kezesség. Vitatta tehát a követelésnek mind a jogalapját, mind az összegszerűségét. Az ellenkérelmében már nem vitatta, hogy a készfizető kezességvállalást aláírta, de hivatkozott arra, hogy az E. Kft. a számlák ellenértékét megfizette, pontosabban a felek között az alperes által másnak teljesített kifizetésekkel összefüggésben engedményezési megállapodás és betudási megállapodás jött létre. Az E. Kft. ugyanis a felperes helyett 19.005.607 Ft-ot fizetett meg a ME Kft-nek. Felhívásra akként nyilatkozott, hogy a felperesi jogelőd és az E. Kft. közötti megállapodás késedelem esetére 26 %-os kamatot írt elő. Kifejezett bírói felhívásra más védekezése nem volt. A Fővárosi Bíróság
  78. május
  79. napján meghozott
  80. P. 27.923/2010/
  81. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.202.330 Ft tőkét, ebből 2.128.415 Ft után
  82. június
  83. napjától, 366.228 Ft után
  84. június
  85. napjától, 143.952 Ft után
  86. június
  87. napjától, 164.308 Ft után
  88. június
  89. napjától, 20.256 Ft után
  90. június
  91. napjától, 107.099 Ft után
  92. június
  93. napjától, 162.091 Ft után
  94. június
  95. napjától, 188.775 Ft után
  96. június
  97. napjától, 664.938 Ft után
  98. június
  99. napjától, 749.966 Ft után
  100. június
  101. napjától, 691.239 Ft után
  102. június
  103. napjától, 81.408 Ft után
  104. június
  105. napjától, 1.361.528 Ft után
  106. június
  107. napjától, 1.626.023 Ft után
  108. június
  109. napjától, 2.582.956 Ft után
  110. július
  111. napjától, 406.199 Ft után
  112. július
  113. napjától, 445.592 Ft után
  114. július
  115. napjától, 915.541 Ft után
  116. július
  117. napjától, 569.374 Ft után
  118. július
  119. napjától, 244.907 Ft után
  120. július
  121. napjától, 153.468 Ft után
  122. július
  123. napjától, 142.428 Ft után
  124. július
  125. napjától, 884.572 Ft után
  126. július
  127. napjától, 161.591 Ft után
  128. július
  129. napjától, 3.755 Ft után
  130. július
  131. napjától, 49.346 Ft után
  132. július
  133. napjától, 111.683 Ft után
  134. július
  135. napjától, 74.692 Ft után
  136. július
  137. napjától a kifizetés napjáig évi 26 %-os késedelmi kamatot, valamint 1.500.000 Ft perköltséget. A bizonyítási teherre ( Pp.
  138. §

(1)bekezdés ) és a bizonyítékok mérlegelésére ( Pp. 206. §
(1)bekezdés ) vonatkozó perrendi szabályok, továbbá a kezességre irányadó rendelkezések ( Ptk. 272. §, 274. §
(2)bekezdés
  1. a)pont ) ismertetése után kifejtette, hogy miután az alperes a perben már a készfizető kezesség létrejöttét nem vitatta, kifejezett bírói kérdésre elismerte, hogy az írásba foglalt szerződést kezesként ő írta alá, valamint a felperesi jogelőd követelése létrejöttét és összegszerűségét nem vitatta, a felperes pedig a követelés megszerzését alperes által kétségbe nem vont okirattal bizonyította, az elsőfokú bíróság az alperes védekezésére figyelemmel abban a kérdésben foglalt állást, hogy a perbeli követelést az alperesi cég részben vagy egészben kiegyenlítette-e. Az alperes - az őt terhelő bizonyítás keretében - csatolta az általa hivatkozott írásba foglalt megállapodást, amely többek között az alperes érdekeltségébe tartozó E. Kft. és a ME Kft. között jött létre. Ebben előzményként rögzítették az E. Kft. 2007. szeptember 1. napján a NG Kft-vel az MVM Budapest III. kerületi irodaháza villamos munkái elvégzésére alvállalkozói szerződés kötött, s ezen munka elvégzésével összefüggésben összesen bruttó 22.190.767 Ft számlatartozása keletkezett a ME Kft. felé. Az alvállalkozói szerződés alapján ugyanakkor a NG Kft-vel szemben 38.400.000 Ft követelése áll fenn. A szerződésben megállapodtak a felek, hogy a S Kft. két részletben összesen 22.190.767 Ft-ot megfizet a ME Kft-nek, míg a szerződéssel érintett további követeléseket a felek kiegyenlítettnek tekintik. Az elsőfokú bíróság egyetértett a felperessel abban, hogy az alperes által hivatkozott betudási megállapodás a perbeli követelést nem érinti, különös tekintettel arra, hogy szerződésnek sem a felperes, sem jogelődje nem volt részese, a szerződésben írtak alapján nem állapítható meg, hogy a felek szándéka a perbeli követelést érintette volna. Megjegyezte, hogy a perbeli követelés még összegszerűségében sem hozható összefüggésbe az alperes által hivatkozott megállapodásban szereplő egyik tétellel sem. És mert az alperes előadása alátámasztására kioktatást követően sem terjesztett elő további bizonyítékot, bizonyítási indítványt, az elsőfokú bíróság nem látta bizonyítottnak az alperesnek a követelés korábbi kiegyenlítésére tett tényelőadását, így a felperes keresetét alaposnak találta. A késedelmi kamatról a Ptk. 298. §
  2. a)pontja és Ptk. 301. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. A perköltségre vonatkozó döntését a Pp. 78. §
(1)bekezdésével indokolta, és az összegszerűség megállapításánál figyelembe vette a fizetési meghagyás iránti nemperes eljárásban felmerült, a felperes által előlegezett eljárási díjat, az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény ( Itv. ) szerint megállapított, a felperes által előlegezett kereseti illetéket, továbbá a mérlegeléssel, a 32/
  2. ( VIII.
  3. ) IM rendeletre és a kialakult bírói gyakorlatra is tekintettel meghatározott képviselői munkadíjat. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte és a felperes kereseti kérelmében foglalt követelés tekintetében az alperes beszámítási kifogásának történő helyt adást. Az elsőfokú eljárás során az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő azzal, hogy a ME K. Kft. és az E. Kft., mint a peres eljárásban érvényesített felperesi igény főkötelezettje között létrejött megállapodás alapján a főkötelezettnek 15.838.006 Ft összegű a felperesi követeléssel egynemű, lejárt beszámításra alkalmas követelése áll fenn, és a felperesi igényt ezen összegbe történő beszámítással rendezettnek kell tekinteni. Ennek alátámasztására csatolta a 4/A/
  4. sorszámú megállapodást, amit az elsőfokú bíróság önmagában nem talált megalapozottnak. Előadta, hogy az elsőfokú eljárás során még nem állt rendelkezésére a fellebbezés mellékleteként csatolt
  5. szeptember
  6. napján kelt engedményezési szerződés, mely a ME K. Kft. és az E. Kft. között jött létre, melyben az előbbi a 15.838.006 Ft összegű követelését az utóbbira engedményezte. E megállapodást az E. Kft. felszámolója nem adta ki az alperes részére, ugyanakkor feltételezni kell a felperes rosszhiszemű pervitelét, mert az engedményezésről a ME K Kft. a felperest
  7. szeptember
  8. napján kelt, majd
  9. otóber
  10. napján megismételt levelében tájékoztatta. Ezen okiratok az alperesi igényt jogalapjában és összegszerűségében is alátámasztják. A fellebbezés mellékleteként az alperes csatolta a
  11. szeptember
  12. napján létrejött engedményezési szerződést, mely szerint a ME K Kft. a C-H Kft-vel szemben fennálló 15.838.006 Ft összegű követelését átruházta az E.-re. Csatolta továbbá a
  13. szeptember 22-i az engedményezőtől és az engedményestől származó értesítést az engedményezésről, melynek címzettje a C-H Kft. volt, továbbá a
  14. október 3-i keltezésű engedményezőtől származó C-H Kft-hez címzett az értesítést. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, a feltárt tényeket helyesen mérlegelte, és jogszerű ítéletet hozott. A fellebbezés indokolása kizárólag arra vonatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az alperes beszámítási kifogását. Az alperes által az elsőfokú eljárásban csatolt okirat nem volt alkalmas arra, hogy a beszámítási kifogásnak a bíróság helyt adhasson, az alperes azt sem jelölte meg, hogy pontosan milyen jogcímen, milyen összegben fennálló, kit illető követelés beszámítását kéri. A fellebbezés mellékleteként csatolt iratokból vált megismerhetővé, a beszámítani kért követelés. A Pp.
  15. §
(3)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban beszámítási kifogást csak akkor lehet előterjeszteni, ha az ellenfél elismeri, vagy ha a beszámítani kért követelés az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően járt le. A felperes szerint a másodfokú eljárásban az alperes beszámítási kifogása joghatályosan már nem terjeszthető elő. A csatolt bizonyítékok figyelembevételét a Pp. 235. §
(1)bekezdése sem teszi lehetővé. Az alperesnek a beszámítási kifogás előterjesztésekor tudnia kellett, hogy milyen követelést kíván beszámítani, így azt is tudnia kellett, hogy milyen okiratokkal tudja azt igazolni. Az elsőfokú bíróság az alperest felhívta bizonyítékai megjelölésére, és ekkor módja lett volna indítványt tenni arra, hogy a birtokában nem lévő iratokat a bíróság szerezze be. Ezt azonban nem kérte, így a fellebbezés mellékleteként csatolt okiratokra a másodfokú eljárásban már nem hivatkozhat. Visszautasította a rosszhiszemű pervitelére történő utalást. Rámutatott, hogy jelen per felperese a felperes neve, ami nem azonos az engedményezési szerződésben kötelezettként megjelölt C-H Kft-vel. Az engedményezésről történő értesítés címzettje is a C-H Kft. volt, vagyis semmilyen értesítés megküldését az alperes nem igazolta nemhogy a felperes, de tértivevény hiányában még a C-H Kft. részére sem. Az a körülmény, hogy ME K Kft. a C-H Kft-vel szemben fennálló 15.838.006 Ft összegű követelését az E.-re engedményezte, nem eredményezi az alperes mentesülését a keresetben érvényesített követelés alól. A Ptk. 296. §
(1)bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal a tartozásába beszámíthatja. A beszámítási nyilatkozatnak a kötelezettel való közlését az alperes nem igazolta. Jelezte, hogy időközben a C-H Kft. ellen felszámolási eljárás indult. Az E. Kft. az engedményezésből származó követelését a felszámolónak nem jelentette be, ezáltal a követelés jogvesztéssel megszűnt, ami annyit is jelent, hogy a beszámítására nincs lehetőség. Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett a rendelkezése ( Pp. 228. §
(4)bekezdés ), a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet egészében bírálta felül. Az alperes fellebbezése a következők szerint nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a tényállást annyiban egészíti ki, hogy a felperes a követelését, mint hitelezői igényt az E. Kft. felszámolási eljárásában határidőben bejelentette, azt a felszámoló
  1. július
  2. napján 15.202.330 Ft erejéig „F" kategóriában igazolta vissza. A felperes a C-H Kft-től engedményezés útján megszerzett követelést érvényesített keresetében. A követelés főkötelezettje az E. Kft. volt, és a kötelezettség teljesítéséért az alperes készfizető kezességet vállalt. A másodfokú bíróság rögzíti, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban beszámítási kifogást nem terjesztett elő, és nem csatolt olyan okirati bizonyítékot, ami szerint a felperessel ( vagy a C-H Kft-vel ) szemben másnak fennálló követelését engedményezés útján megszerezte. A másodfokú eljárásban beszámítási kifogást csak akkor lehet előterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri, vagy ha a beszámítani kért követelés az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően járt le ( Pp.
  3. §
(3)bekezdés ). Az alperes fellebbezésében egy
  1. szeptember
  2. napján kelt engedményezési szerződés szerinti követelést kívánt beszámítani. E szerződés szerinti követelés kötelezettje nem a felperes, hanem a C-H Kft volt, az engedményező a ME K Kft., az engedményes pedig az E. Kft. Jelen per alperese azonban nem az E. Kft., hanem alperes neve, aki a csatolt iratok szerint semmiféle követelést nem szerzett meg, ami a felperes követelésébe beszámítható lenne. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a
  3. szeptember
  4. napján kelt engedményezési szerződésre, az azon alapuló értesítésre, mint okirati bizonyítékokra való hivatkozást a Pp.
  5. §
(1)bekezdése kizárja. A másodfokú bíróság rámutat, hogy amire az alperes az elsőfokú eljárásban hivatkozott, de nem bizonyított, az a körülmény volt, hogy a C-H Kft-nek az E.-vel szemben fennálló követelése már a felperesi igényérvényesítés előtt megszűnt, mert azt betudással kiegyenlítettnek kell tekinteni. Ezt azonban cáfolja a felszámolói visszaigazolás, mely a felperes bejelentett hitelezői igényét
  1. július
  2. napján még fennállónak minősítette. Az alperes
  3. november
  4. napján készfizető kezességet vállalt az E.-nek áruvásárlásból származó a C-H Kft-t megillető ellenérték megfizetésére. A felperes a C-H Kft. követelését engedményezés útján megszerezte. Az alperes sem az első, sem a másodfokú eljárásban nem tette vitássá, hogy az E.-nek a keresetben megjelölt részösszegekből álló tartozása keletkezett. Az alperes nem bizonyította, hogy a felperes követelése betudással megszűnt volna, beszámítási kifogása pedig nem felelt meg a Pp.
  5. §
(3)bekezdésében írtaknak. Az E. Kft. tartozásáért az alperes készfizető kezesként helyállni köteles ( Ptk. 274. §
(2)bekezdés a) pont ), minthogy a főkötelezett nem teljesített. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban pernyertes felperes oldalán felmerült perköltséget az alperes köteles megtéríteni ( Pp. 239. §, 78. §
(2)bekezdés ), csak úgy mint az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetéket ( Itv. 74. §
(3)bekezdés, 6/
  1. ( VI.
  2. ) IM rendelet
  3. §
(2)bekezdése ). ,
  1. április
  2. Dr. Tölg-Molnár László sk. a tanács elnöke Dr. Madarász Anna sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Hőbl Katalin sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.