Bf.159/2011/26 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(4)bekezdés a) pont). Ezért őt mint különös visszaesőt 6 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A II. r. vádlott tekintetében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 3.Fk.30.636/2006/

1. számú ítéletének és a Monori Városi Bíróság 13.Bk.34/2009/
2. számú végzésének a próbára bocsátást kimondó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, a kiszabott próbára bocsátásokat megszüntette. A vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. rablás bűntettében, mint társtettes (Btk. 321§

(1)és

(4)bekezdés a) pont), 1 rb. garázdaság vétségében (Btk. 271.§

(1)bekezdés) és 1 rb. kábítószerrel visszaélés vétségében (Btk. 282.§

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont). Ezért őt halmazati büntetésül 5 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a járulékos kérdések, így az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott 3 napon belül az ügyész mindkét vádlott terhére súlyosítás végett, a II. r. vádlott tekintetében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 3.Fk.30.636/2006/

1. számú határozatával alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése ellen, a rendelkezés hatályon kívül helyezése, az ügy elkülönítéséről rendelkezés végett, a vádlottak és védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.96/2011/
2. számú átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartotta. A perrendi szabályok betartásával lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállást egy kivétellel megalapozottnak tartotta. A II. r. vádlott vonatkozásában a próbára bocsátás megszüntetése miatt egyesítésre került a Monori Városi Bíróság 13.Bk.344/2009/
3. számú végzésében megállapított kábítószerrel visszaélés vétsége, így e végzésben megállapított tényállással az ítéleti tényállás kiegészítésre szorul. Tévesnek ítélte azonban a Pesti Központi Kerületi Bíróság 3.Fk.30.360/2006/
4. számú ítéletével a II. r. vádlottal szemben kiszabott próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezését, a próbára bocsátás megszüntetését, mivel a II. r. vádlott a jelen ügyben elbírált cselekményeit a próbára bocsátás próbaidejének lejárta után követte el, így a próbára bocsátás megszüntetésének nem volt ténybeli, illetve jogi alapja. Kifogásolta a helyesen felsorolt bűnösségi körülmények nem kellő súlyú értékelését. E körben utalt arra, hogy az a körülmény, hogy az elkövetési érték alacsony volt, a véletlennek köszönhető. A vádlottak azért választották a lottózót, mert jelentősebb összegű készpénzt vagy más értéket akartak zsákmányolni. A vádlottak a bűncselekményt előre eltervezték, az elkövetésre készültek, autót kértek kölcsön, gázsprayt és pisztolynak látszó tárgyat vettek magukhoz. Ezért a velük szemben a törvényi minimumhoz közeli büntetés kiszabásával nem érhetők el a büntetési célok, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása indokolt. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 3.Fk.30.636/2009/
5. számú ítéletével kapcsolatosan, a II. r. vádlott próbára bocsátását kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezésének, a próbára bocsátás megszüntetésének, a II. r. vádlott garázdaság vétsége miatti bűnösség kimondásának mellőzését, az ügy elkülönítéséről rendelkezést és a vádlottakkal szemben hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabását indítványozta. Az ügy nyilvános ülésen való elbírálását tartotta indokoltnak, egyúttal bejelentett, hogy azon az ügyész nem vesz részt. A nyilvános ülésen az I.r. vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni. Távolmaradása a Be. 362.§

(3)bekezdés alapján a nyilvános ülés megtartásának nem akadálya. A nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta és a büntetés enyhítését indítványozta arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe a vádlott bűnösségre kiterjedő beismerő, a felderítéshez nagymértékben hozzájáruló vallomását, a megbánását és azt, hogy a sértettől bocsánatot kért. A II. r. vádlott védője fenntartotta a bejelentett fellebbezést. Arra figyelemmel, hogy a vádlott beismerő, feltáró vallomást tett, megbánta a cselekmény elkövetését, bocsánatot kért a sértettől, aki azt el is fogadta, a vádlottaknak élettársa van, akinek két kiskorú gyermekét közösen nevelik, a vádlott az elkövetéskor nagyon fiatal volt, így a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. A II. r. vádlott nyilatkozott arról, hogy élettársával a szülőknél laktak, élettársa egy kiskorú gyermekről gondoskodott, büntetőügye pedig már folyamatban van. Felszólalásában arra hivatkozott, hogy beismerő vallomást tett és cselekményét megbánta. A bejelentett fellebbezések nem alaposak. Az ítélőtábla a bejelentett kétoldalú fellebbezések kapcsán az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges és lehetséges körben lefolytatott bizonyítási eljárás során a perrendi szabályokat betartotta. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett cselekmény elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat értékelte, mérlegelte, a megállapított tényekből további tényekre is helyesen következtetett. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállás túlnyomó részében megalapozott, mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól. A tényállás a II. r. vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozatára és az iratok tartalmára tekintettel a Be.

1. §. /1/ bekezdés a.) pontja alapján annyiban szorult kiegészítésre, hogy a II. r. vádlott élettársával közösen gondoskodott élettársa egy kiskorú gyermekéről. A tényállást kiegészíti azzal is (ítélet
2. oldal első mondata), hogy a vádlottak 17 óra körüli időben mentek be a lottózóba (nyomozati iratok 83 lapszáma alatti rendőri jelentés). E körben utal arra az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 3.Fk.30.636/
3. számú iratait nem szerezte be, az ügyet jelen ügyhöz nem egyesítette, pusztán egy hivatalos feljegyzést készített arról, hogy a próbára bocsátás megszakításra nem került és ez alapozta meg a megszüntető ítéleti rendelkezést. Erre tekintettel a főügyészi indítványban szorgalmazott ellentmondásról az ítélőtáblának rendelkeznie kellett. Az elsőfokú bíróság a Monori Városi Bíróság 13.Bk.344/
4. számú ügyét a jelen ügyhöz törvényesen egyesítette és rendelkezett a próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezéséről, a próbára bocsátás megszüntetéséről és a vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószerrel visszaélés vétségében. A Monori Városi Bíróság
5. december
6. napján jogerőre emelkedett 13.Bk.344/2009/
7. számú végzésével megállapított tényállással azonban a Legfelsőbb Bíróság 54/
8. BK. vélemény III/
9. pontja értelmében az ítéleti tényállást az alábbiak szerint kellett kiegészíteni: A II.r. vádlott
10. év május hó
11. napján megelőző időszakban Budapesten ismeretlen személytől kábítószert vásárolt, amit el is fogyasztott. A II.r. vádlott
12. év május hó
13. napján 17 óra 20 perc körüli időben a Város belterületén közlekedett az általa vezetett az 50 forgalmi rendszámú személygépkocsival, ahol közlekedési balesetet okozott. Ezt követően őt az intézkedő rendőrjárőr vér- és vizeletvizsgálat céljából előállította. A II.r. vádlott vizeletében a delta-9-THC-COOH volt kimutatható, ami azt jelenti, hogy a vádlott a vizeletminta levétele előtt marihuánát és hasist fogyasztott. A delta-9-THC-COOH pszichotrop anyagnak minősülnek. A vádlott által elfogyasztott kábítószer csekély mennyiségű volt. A tényállás a fenti kiegészítéssel a Be.
14. §. /2/ bekezdése alapján már hibamentes és irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság kötelezettségének. - bár igen szűk körben - eleget tett indokolási A vádlott beismerő vallomás esetén is számot kell adni arról, hogy mely bizonyíték és miért képezi a tényállás alapját, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő indokolását az alábbiakkal szükségesnek ítélte kiegészíteni. Az I. r. vádlott kezdetben tagadta a cselekmény elkövetését, majd feltáró jellegű beismerő vallomást tett, melyet a tárgyaláson is fenntartott. Részletesen beszámolt arról, hogy miért határozták el, hogy pénzt szereznek, hogyan választották ki a lottózót, a végrehajtáshoz mit vittek magukkal, hogyan követték el a cselekményt és mit sikerült megszerezniük. Elismerte azt, hogy ő egy maroklőfegyvert utánzó fém öngyújtót vett magához, társa egy gázsprayt. A
15. február 4-ei nyomozati vallomásában elismerte azt is, hogy a fegyverutánzatot rátartotta az alkalmazottra azzal, hogy ha nincs pénz, adjon feltöltő-kártyát. Ezt az utóbbi állítását később annyiban pontosította, hogy nem az alkalmazott fejére, hanem csak rátartotta (nyomozati iratok
16. lapszám) a fémöngyújtót. A
17. július 15-ei folytatólagos meghallgatásakor beszámolt a helyszín kiválasztásáról, hogy eldöntötték, a II. r. vádlott megy be először, de megbeszélték azt is, hogy senkit sem bántanak. A II. r. vádlott beismerő vallomást tett a közös elhatározás és végrehajtás tekintetében azzal, hogy ő végig hezitált, húzta az időt. Első nyomozati vallomásában azt hangsúlyozta, hogy az I. r. vádlott ötlete volt a lottózó kirablásra, e vallomásában arra nem emlékezett, hogy a gázsprayt használta-e. A helyszíni kihallgatásakor (nyomozati iratok 1611-1613) elismerte, hogy a gázspray-vel befújt a kiadó ablakon, ennek indokát abban jelölte meg, hogy az alkalmazott ne tudjon értesíteni senkit. Azt mindvégig állította, hogy a gázsprayt az I. r. vádlottól kapta. Tárgyalási vallomása szerint a „rablás" szó 2-3-szori említésére az alkalmazott kivette a pénzt, tartotta a kezében, és amikor a pénzért nyúlt, akkor fújt be a gázspray-vel. Ekkor nyilatkozott arról is, hogy az I. r. vádlott 1-1,5 méterre volt és a sértett testére tartotta a pisztoly utánzatot. A sértett, aki a nyomozás során és a tárgyaláson is határozottan felismerte a vádlottakat, mindvégig egyezően nyilatkozott a tekintetben, hogy az elsőként belépő elkövető követelte a pénzt és még a pénz átadása előtt történt a befújás a nyíláson a gázspray-vel. A sértett a nyomozás során azt vallotta, hogy a pénz átadása után a másik férfi lépett mellé, a fegyvert a jobb halántékához tartotta, illetve a közelben tartotta azzal, hogy ha nincs pénz, telefonkártyát adjon. A tárgyaláson tett vallomása szerint a mellette álló támadó rátartotta a fegyvert, illetve úgy érezte, hogy a fejére volt irányítva, de a pisztolyt oldalt látta. A tanú1 tanúként tett vallomása a sértett nyomozás során tett előadását támasztotta alá, mely szerint neki a sértett az események után közvetlenül arról számolt be, hogy lefújták a gázspray-vel és a fejéhez fegyvert tartottak. A tanú hallotta a sértett sikítását, látta a lottózóból kilépő és elfutó elkövetőket, követte is őket. A vádlottaknak az elvitt pénz összegére, a mobiltelefonra vonatkozó beismerő vallomását alátámasztotta a sértett nyilatkozata. A tanú - bár nem emlékezett arra, elhangzott-e, hogy nem akarják bántani - kijelentette, hogy nem bántották, nem értek hozzá a vádlottak, bizonytalanságot érzett rajtuk, látta az arcukat, nem fedtek el semmit, komolytalannak tűnt az egész. A tanúként meghallgatott a tanú2 a vádlottakat úgy jellemezte, mint akik nem kötekedő, nem agresszív emberek. Az elsőfokú bíróság indokolásában kizárólag a II. r. vádlottnak a gázspray-vel kapcsolatos ellentmondásos vallomásait elemezte. Mérlegelő tevékenysége eredményeként ítélte következetesnek az I. r. vádlott vallomását és a II. r. vádlott védekezésével szemben elfogadta, hogy a gázsprayt a II. r. vitte magával, valamint elfogadta a sértett azon nyilatkozatát is, hogy a II. r. vádlott a pénz átadása előtt fújt be a gázspray-vel a nyíláson. Az ítélőtábla által kiegészített indokolásra tekintettel megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottak a közös elhatározást követően együtt hajtották végre a cselekményt úgy, hogy a gázsprayt magával vivő II. r. vádlott a pénz átadására szólította fel a sértettet és befújt a pénzkiadó nyíláson, a pénz átadása után pedig a sértetthez lépő I. r. vádlott a sértett feje irányába tartott fegyverutánzattal telefonfeltöltő kártyát kért a sértettől, majd 2 mobiltelefont magához véve hagyta el a II. r. vádlott után a lottózót. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, és a cselekményét is az anyagi jogi szabályoknak megfelelően törvényesen minősítette. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy sem a tényállást, sem a bűnösség megállapítását és a cselekmény jogi minősítését nem érte fellebbezési támadás. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott különös visszaesői minőségét, a II. r. vádlott tekintetében pedig a Monori Városi Bíróság 13.Bk.344/2009/
18. számú végzésével alkalmazott próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezéséről, a próbára bocsátás megszüntetéséről, a kábítószerrel visszaélés vétségében a bűnösség megállapításáról törvényesen rendelkezett. Tévedett azonban akkor, amikor a Pesti Központi Kerületi Bíróság 3.Fk.30.636/2006/
19. számú ítéletével kiszabott próbára bocsátást kimondó rendelkezést a II. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte, a próbára bocsátást megszüntette és a vádlottat garázdaság vétségében bűnösnek mondta ki, mivel a II. r. vádlott a jelen ügyben elbírált rablási cselekményét a próbára bocsátás próbaidejének lejárta után követte el, így a próbára bocsátás megszüntetésére a Btk. 73.§

(2)bekezdés II. fordulata alapján nem kerülhetett sor, a vádlott büntethetősége, miként azt utólag az elsőfokú bíróság helyesen észlelte, a Btk. 73.§

(3)bekezdése alapján megszűnt. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket csak részben sorolta fel helyesen. A ítélőtábla további súlyosító körülményként értékelte az I. r. vádlott terhére, hogy jelen cselekményét büntetőeljárás hatálya alatt követte el. További enyhítő körülményként értékelte a II. r. vádlott tekintetében azt, hogy élettársával élettársa egy kiskorú gyermekről közösen gondoskodtak. A kiszabott büntetés arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával, a vádlottak alanyi bűnösségi fokával, a bűnösségi körülményekkel, elsődlegesen az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt nagyszámú enyhítő körülménnyel, megfelel a belső arányosság követelményeinek, valamint a büntetési céloknak is. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés szükséges, de egyúttal elegendő is a vádlottakkal szemben, ezért az ítélőtábla nem látott törvényes lehetőséget a büntetések lényeges súlyosítására, de nem kerülhetett sor a büntetés lényeges enyhítésére sem. Az elsőfokú bíróság a végrehajtási fokozatról, a feltételes szabadságra bocsátásról és a járulékos kérdésekről törvényesen rendelkezett. Mivel a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon nyilvántartott és kezelt bűnjelek az ítélet kihirdetését követően kerültek a Pest Megyei Bíróságra, a bűnjelek tárolási helyének és nyilvántartási számának feltüntetése mellett került megállapításra az, hogy az elsőfokú bíróság bűnjelekre vonatkozó rendelkezései törvényesek. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. vádlott tekintetében a Be.

1. §. /1/ bekezdése alapján akként változtatta meg, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 3.Fk.30.360/2006/
2. számú ítéletének a próbára bocsátást kimondó rendelkezése hatályon kívül helyezését, a próbára bocsátás megszüntetését és a vádlott garázdaság vétsége miatti bűnösnek kimondását mellőzte, míg egyebekben a II. r. vádlott, továbbá az I. r. vádlottra vonatkozó ítéleti rendelkezéseket a Be.
3. §. /1/ bekezdése alapján a bűnjelekre vonatkozó tárolási hely és nyilvántartási szám feltüntetése mellett helybenhagyta. A vádlottak által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte a Btk.
4. §. /1/ bekezdése alapján. A másodfokú eljárásban a vádlottak védelmének ellátásával felmerült bűnügyi költséget az ítélőtábla a Be.
5. §. /1/ bekezdése alapján megállapította. Mivel a védelmi fellebbezések eredményre nem vezettek, a Be.
6. §. /2/ bekezdés értelmében akként rendelkezett, hogy ezen bűnügyi költség a vádlottakat terheli. Budapest,
7. év április hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Halász Irén sk. bíró A Pest Megyei Bíróság 18.B.144/2010/
9. ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.159/2011/
10. számú ítéletében írt változtatással az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában
11. év április hó
12. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
13. év április hó
14. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő