Bf.40/2011/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés) az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, a büntetőeljárást emiatt megszünteti. Az elsőfokú eljárásban összesen 1.540.920 (egymillióötszáznegyvenezerkilencszázhúsz) forint bűnügyi költség merült fel, ebből a vádlott 721.583 (hétszázhuszonegyezer-ötszáznyolcvanhárom) forintot köteles az államnak megfizetni, míg az állam 819.337 (nyolcszáztizenkilencezer-háromszázharminchét) forintot visel. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az elkobozni rendelt T-89/

1. számon 17-
2. tételen felvett tárgyakat a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala Bj.231/2011/1-
3. számon; míg a vádlottnak kiadni rendelt tárgyakat Bj.231/2011/5-
4. számon kezeli. A másodfokú eljárásban felmerült 78.073 (hetvennyolcezer-hetvenhárom) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság - a Fővárosi Főügyészség
5. év július hónap
6. napján kelt NF.24484/2007/
7. számú vádirata alapján eljárva - a
8. év november hónap
9. napján kihirdetett 8.B.918/2008/
10. számú ítéletével vádlottat kábítószerfüggő személy által elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette [Btk. 282/C. §

(2)bekezdés 4. fordulat és

(4)bekezdés 2. fordulat] és kábítószerfüggő személy által elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette [Btk. 282/C. §

(1)bekezdés 3. fordulat és

(4)bekezdés 1. fordulat]miatt halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetés ítélte, rendelkezve az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről; a lefoglalt pénzre vagyonelkobzást rendelt el, egyebekben a bűnjeleket részben elkobozta, részben a vádlottnak rendelte kiadni. Ugyanakkor a vádlottat az ellene lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont] és közokirattal visszaélés vétsége [Btk.277. §

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Az ítélet ellen az ügyész a felmentő rendelkezések miatt bűnösség megállapítása, továbbá a büntetés súlyosítása végett fellebbezett. A vádlott és védője az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. A Fellebbviteli Főügyészség a

1. év február hónap
2. napján kelt BF.760/2009/
3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság lelkiismeretes bizonyítást lefolytatását követően megalapozott tényállást állapított meg, és indokolási kötelezettségének is eleget téve állapította meg vádlott büntetőjogi felelősségét a közegészség elleni bűncselekményekben. Téves következtetést vont azonban a vádlott tudattartamára a másik két bűncselekmény kapcsán: a kis alapterületű, csak a legszükségesebb berendezési tárgyakat tartalmazó, életvitelszerűen nem is lakott, a vádlott által négy éven keresztül bérelt lakás esetében elfogadhatatlan az a védekezés, hogy a kérdéses fegyver, lőszerek és okmány ottlétéről ne bírt volna tudomással. Helyes ténybeli és jogi következtetéssel a bűnösség megállapításának és a büntetés súlyosításának van helye. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az átiratában foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. A védő az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint a vádhatóság mérlegelést támad, mely eredményre nem vezethet. Védence egészségi állapota tovább romlott, az újabb időmúlásra is figyelemmel a büntetés súlyosítása nem indokolt. A vádlott a személyi körülményeiről nyilatkozva méltányos döntést, büntetése hátralévő részének próbaidőre történő felfüggesztését kérte. A Fővárosi Ítélőtábla - a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva - az ügyészi fellebbezést nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság a bizonyítás lefolytatása során az eljárási szabályokat megtartotta, a feltárt adatokat, tényeket értékelési körébe vonta; és meggyőző, logikus érveléssel adott számot arról, hogy mit fogadott, illetve vetett el. Vonatkozik ez elsősorban a vádlott által sem vitatott

1. tényállási pontra: vádlott kábítószer-fogyasztási cselekményére. Ugyanígy helyesek az
2. tényállási pontban foglaltak is: a vádlott védekezésének elvetése alappal történt; azt fellebbezés nem is támadta. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőbírói álláspontot a
3. tényállási pont tekintetében is. Az ezzel kapcsolatban írtakon túl: a házkutatásról video-felvétel, a lőfegyver feltalálásának körülményeiről fénykép nem készült. Arra azonban áll rendelkezésre adat, hogy ez a tárgy - szemben a kábítószer hígításához és kiszereléséhez szükséges eszközökkel - nem valamely, a rendeltetéséből következően gyakori használatnak kitett, nyitott és látható helyről: szekrényből, polcról, fiókból; hanem a páraelszívóból került elő. Márpedig ez utóbbinak a rendszeres, napi használata nem igényli annak nyitogatását, esetlegesen a szétszerelését. Akkor pedig nincs - a fellebbviteli főügyészség által igen helyesen hivatkozott súlyosan terhelő körülmények mellett sincs - lehetőség annak büntetőjogi bizonyossággal való megállapítására, hogy az öntöltő pisztoly és a hozzá tartozó lőszerek a vádlott tulajdonát képezték volna, vagy nevezett akár csak tudomással bírt volna arról, hogy azok az általa bérelt lakásban vannak. A vádlottnak az ellene lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól bizonyítottság hiányában történő felmentése tehát alappal történt. A fennmaradó

1. tényállási pont kapcsán mindez nem mondható el. A kérdéses közokiratot éppen abból a konyhaszekrényből foglalta le a hatóság, ahol a kábítószerrel kapcsolatos eszközök is találhatók voltak. Nehezen fogadható el, hogy amíg az utóbbiakról - a megállapítottak szerint - tudnia kellett a vádlottnak, úgy éppen az előbbi, egy idegen személy adataival kiállított közokirat ottléte kerülte, kerülhette el a vádlott figyelmét. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének sem tett maradéktalanul eleget: xy kihallgatására nem kerített sort. Arra van adat, hogy nevezett
2. novemberében elhagyta az útlevelét [nyomozati iratok II. kötet
3. oldala]. Arra azonban nincs kellő magyarázat, hogy a kérdéses irat hogyan kerülhetett a nem minden alap nélkül kábítószer-depólakásnak nevezett vádlotti bérleménybe; és ez azért is különösen aggályos, mivel hogy xy-t már összefüggésbe hozták kábítószerrel [nyomozati iratok I. kötet
4. oldalának, valamint II. kötet
5. oldalának adata]. A Btk.
6. §

(1)bekezdése szerinti közokirattal visszaélés vétsége 2 hónaptól 2 évig terjedhető szabadságvesztéssel fenyegetett; e cselekmény tárgyi súlya az eljárás tárgyát képező további bűncselekmények mellett jelentőséggel nem bír. A másodfokú bíróság ezért élt a Be.

1. §-ban biztosított lehetőséggel; és sem maga nem vett fel e körben bizonyítást, sem pedig az elsőfokú bíróságot nem kötelezte arra a megismételt eljárás keretei közt; hanem e cselekmény tekintetében a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. Itt jegyzi meg a Fővárosi Ítélőtábla, hogy ezen rendelkezése a büntetőjogi felelősség tekintetében eltérő állásfoglalást nem eredményez, így az ellen fellebbezésnek, harmadfokú eljárásnak a Be.
2. §

(1)bekezdésében foglaltak hiányában nincs helye. Egyebekben az irányadó tényállásból a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, és a terhére róható cselekmények minősítése is törvényes. A joghátrány nemének és mértékének megválasztása során ugyancsak körültekintően járt el az elsőfokú bíróság. A jelentős mennyiség alsó határát huszonkilencszeresen meghaladó kábítószer hatóanyag-tartalomra tekintettel a kiszabott büntetés korántsem eltúlzott; a szabadságvesztés végrehajtásának vádlott által kért felfüggesztése azt végképp súlytalanná tenné, arra így nem kerülhetett sor. A vádlott megromlott egészségi állapotára figyelemmel jelentős súlyosításra azonban a másodfokú bíróság lehetőséget mégsem látott; a büntetés kisebb megváltoztatását, pedig a Be. 371. §

(2)bekezdése nem engedi. A Fővárosi Ítélőtábla ezért e tekintetben nem érintette a Fővárosi Bíróság ítéletét. Az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az elsőfokú bíróság nem összegezte; ezt a másodfokú bíróság pótolta. A költségjegyzék

1. tételén szereplő, a vádlottra vonatkozó orvos-szakértői vélemény díja - tekintve, hogy a szakvélemény megállapításai a büntetés kiszabására kihatással bírók - a vádlottat terhelik; a helyes összeg ezáltal 9.300.forinttal megnő, az így 721.583.- forint. Az államot így a fennmaradó 819.337.- forint terheli; az elsőfokú ítéletben foglaltakhoz képest ide kell számítani a költségjegyzék
2. tétele alatt felvett 64.250.- forint fordítási díjat is. A másodfokú felülbírálat során érkezett az iratokhoz a pontos, Bj. számmal is ellátott bűnjeljegyzék; annak adatait a Fővárosi Ítélőtábla a határozatában szerepeltette. Az elsőfokú bíróság ítéletének fentiek szerinti megváltoztatása a Be.
3. §

(1)bekezdésén, egyebekben a helybenhagyása a Be. 371. §

(1)bekezdésén; a felülbírálat során a fordítással és tolmácsolással felmerült bűnügyi költségről való rendelkezés a Be. 381. §

(1)bekezdésén, valamint a Be. 339. §

(2)bekezdésén alapul. Amint arra fentebb már utalás történt, a további fellebbezés lehetőségét a Be. 386. §

(1)bekezdésében írt okok hiánya zárja ki. Budapest,

1. év április hónap
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró Dr. Hrabovszki Zoltán s.k bíró A Fővárosi Bíróság
3. év november hónap
4. napján kelt 8.B.918/2008/
5. számú ítélete - a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.40/2011/
6. számú ítéletében foglalt változtatásokkal -
7. év április hónap
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. év április hónap
10. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: Horváth Anita bírósági ügyintéző