Pf.20051/2012/7 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.051/2012/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Varga László ügyvéd ügyintézése mellett a... dr. Varga Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű, II. rendű felperes neve (címe) II. rendű és III. rendű felperes neve (címe) III. rendű felpereseknek, a dr. Szabó Miklós ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Szabó Miklós és dr. Juhász Ádám Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt alperes neve (címe) III. rendű alperessel szemben kártérítés megfizetése iránt indított perében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 10.P.20.347/2010/
2. számú ítélete ellen az alperes részéről
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, míg a fellebbezett részét részben megváltoztatja, és a III. rendű alperes által az államnak külön felhívásra megtérítendő le nem rótt kereseti illeték összegét 267 000 (kétszázhatvanhétezer) Ft-ra leszállítja, és kötelezi az I. rendű felperest 90 000 (kilencvenezer) Ft, a II. rendű felperest 42 000 (negyvenkétezer) Ft és a III. rendű felperest 21 000 (huszonegyezer) Ft le nem rótt kereseti illetéknek az állam részére külön felhívásra történő megtérítésére, egyebekben az ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű felperesnek 15 875 (tizenötezer-nyolcszázhetvenöt) Ft, a II. rendű felperesnek 9 525 (kilencezerötszázhuszonöt) Ft, s a III. rendű felperesnek 4 762 (négyezer-hétszázhatvankettő) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperesek
4. évben vásárolták meg a lakóhelyükként szolgáló telket, s a következő évben egy családi ház építésébe kezdtek, amelynek utcafronti részén a földszinten egy, míg a második szinten két lakószoba helyezkedik el. Rá két évre a szemközti, addig üresen álló épületben kocsmát nyitottak. Annak bejárata a "B" utcára nyílik, amely homlokzaton még egy raktárajtó és egy kb. 1 m²-es ablak található. A két épület között összefüggő lombozatot alkotó fák vagy bokrok nincsenek, ott az aszfaltburkolatú 4 méter szélességű utca, 3 méter szélességű füves terület, 1 méter szélességű betonjárda és a felperesek háza előtt 4 méter mélységű előkert található. Kezdetben a kocsma 20-21 óra között bezárt, ám
5. évtől oda zenegépet állítottak be és a nyitva tartást is kifogásolták a felperesek. A folyamatban volt per alatt kötött egyezség szerint a korábbi üzemeltető, L. J. 500 000 Ft-ot fizetett a felpereseknek részben nem vagyoni kártérítés jogcímén. A III. rendű alperes
6. szeptember hó
7. napjától bérelte a „"Gy. S."" elnevezésű vendéglátó egységet, ami a
8. december hó
9. napjától kiadott működési engedély értelmében hétfőtől csütörtökig 6 óra 30 perctől 21 óráig, pénteken és szombaton 6 óra 30 perctől hajnal 2 óráig, vasárnap pedig déltől este 21 óráig tarthatott nyitva; ezt
10. májusától módosították 6.00-22.00, 6.00-2.00, illetőleg 9.00-22.00 óráig való nyitva tartásra. A III. rendű alperes már a működési engedély kiadása előtt is üzemeltette a vendéglátó egységet oda rendezvényeket szervezve; a sörözőt esténként az élettársa működtette. A nyitvatartási időt gyakran túllépték, a zenegépet hangosan üzemeltették, a vendégek jövetele és távozása szintén zavaró volt a szomszédokra, mert volt, hogy ők eltörték a kerítéslécet, üveget dobáltak, az italt az utcán fogyasztották és hangosan beszélgettek. Zavaró volt az autók ajtajának nyitása-zárása és az autókból hallatszó hangos zene. Különösen zavaró volt a hétvégi koncertek és diszkók nagy hangereje. Nyaranta a vendéglátóegység ajtaja nyitva volt, ezért a vendégek beszélgetése tisztán áthallatszott a szomszédba. A felperesek a nyitvatartási idő túllépése, a koncertek és diszkó miatt
11. november hó
12. napján tettek először bejelentést az önkormányzatnál, amelynek folyományaként
13. december hó
14. napján a vendéglátó egységet azonnali hatállyal bezáratták a működési engedély hiánya miatt.
15. december hó
16. napján a felperesek levelükben a III. rendű alperest a kocsma szomszédok zavarása nélküli működtetésére kérték.
17. március hó
18. napján a III. rendű alperes élőzenés koncertet szervezett este ½ 21 órai kezdettel. A felperesek bejelentést tettek, mire a rendőrség az engedélyek hiánya okán a rendezvényt bezárta.
19. március hó
20. napján az I-II. rendű felperesek, valamint az utcában lakó T. I., Cs. I-né és S. T-né a polgármesteri hivatalhoz írt beadványukban kifogásolták a kocsma működését, ezért a nyitva tartás 22 óráig való korlátozását és a koncertek, diszkók megtiltását kérték.
21. május hó
22. napján az önkormányzat felszólította a III. rendű alperest a zenés rendezvények bejelentésére és felhívta a figyelmét a zenegép hangerejének csökkentésére.
23. május hó
24. napján az előbbi bejelentők birtokvédelmi eljárás lefolytatását kezdeményezték, amelyben a III. rendű alperes ismételten vállalta a zenegép hangerejének beállítását, viszont a hétvégi 22 órás zárást ellenezte. A zajszint csökkentése érdekében vállalta, hogy arra technikai megoldást keres, s ha a bevétel azt lehetővé teszi, akkor hajlandó a beruházást megvalósítani. A jegyző a kérelmet elutasította hatáskörének hiánya miatt, mert a birtokháborítás kezdetétől számítottan egy évnél több idő telt el (KVŐ/3698/7/2009.). A felperesek megbízásából J. A. környezetvédelmi szakértő
25. augusztus 8-
26. napjain végzett mérések alapján megállapította, hogy a vendéglátó egység a zajkibocsátási követelményeknek nem felelt meg, mert az éjszakára megengedett 45 dB zajszintet jelentős mértékben - 19 decibellel - túllépte. A II. rendű felperes bejelentése alapján "T" Város Jegyzője kötelezte a "Gy. S." üzemeltetőjét szabadidős tevékenységgel kapcsolatos zajkibocsátási határérték megállapítására vonatkozó kérelem benyújtására, amely eljárásban az üzemeltető bejelentette, hogy a korábban működtetett zajforrás (Detonátor típusú zenegép) üzemeltetési szerződését
27. november hó
28. napján felbontotta, más zajforrás pedig nem üzemel, ezért az eljárást megszüntették. A felperesek kiegyensúlyozott, nyugodt családi életet élnek, az I. rendű felperes mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik, a II. rendű felperes a munkaügyi központban dolgozik, a III. rendű felperes pedig tanul. Az I. rendű felperesnek korábban is voltak kevert szorongásos és depressziós zavarai, ezért a kocsma zavaró hatása főleg nála jelentkezett: feszültebbé, idegesebbé vált a kialvatlansága miatt, házastársával szemben ingerlékenyebb lett. A rendezvények miatt rendszeresen a hajnali órákig nem tudott elaludni, ugyanakkor mezőgazdasági munkája miatt korán kellett kelnie, ami miatt egyre feszültebb volt, s ez szintén nehezítette az elalvást. A II. rendű felperesnek is elsősorban a kialvatlanság jelentett problémát, másnap a munkáját nehezebben tudta teljesíteni, nagyobb erőfeszítést vett igénybe és a háztartási munkákra sokszor már nem jutott energiája. A kocsma bezárását követően is jelentkeztek még egy ideig az alvási problémák az I-II. rendű felpereseknél. A III. rendű felperes fiatal koránál fogva tovább bírta a szomszéd zavaró hatását, ám ő is fáradtabb lett, egyre kevésbé tudott aludni. Az akaratereje vitte tovább, ugyanakkor a kialvatlanság a tanulmányaiban is jelentkezett, az iskolában ingerlékenyebb lett. A helyzeten úgy próbált javítani, hogy az utcafrontról átköltözött az udvari részre, de ez sem segített. A felperesek keresetükben eredetileg a nyitva tartás korlátozására és hangszigetelés kialakítására, valamint az ingatlanba bekövetkezett értékcsökkenésből eredő kár és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni egyetemlegesen az alpereseket. A tulajdonos I-II. rendű alperesek a bérleti szerződést felmondták, a kocsma üzemeltetése megszűnt, ezért a felperesek a tulajdonosok vonatkozásában elálltak a keresetüktől, s immár a III. rendű alperest kérték kötelezni az I. rendű felperesnek 2 000 000 Ft, a II. rendű alperesnek 1 000 000 Ft és a III. rendű alperesnek 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A III. rendű alperes a módosított kereset elutasítását kérte tagadva a károkozást. Az elsőfokú bíróság a
29. sorszám alatt meghozott ítéletében kötelezte a III. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 500 000 Ft tőkét és 43 750 Ft perköltséget, a II. rendű felperesnek 300 000 Ft tőkét és 31 250 Ft perköltséget, valamint a III. rendű felperesnek 150 000 Ft tőkét és 21 875 Ft perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezi továbbá a III. rendű alperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 420 000 Ft le nem rótt kereseti illetéket. Határozatának indokolása szerint a felperesek bizonyították a III. rendű alperes által üzemeltetett vendéglátó egység zavaró hatását. A felperesek által előadott tényállítás egybevágott a birtokvédelmi eljárásban tett nyilatkozataikkal, s azt alátámasztotta az eljárásban ugyancsak részt vett S. T-né, Cs. I-né és F. K. tanúk vallomása, valamint F.Jné, J. K-né és P. L-né tanúk vallomása is. Ezzel szemben a III. rendű alperes azon állítása, hogy élettársa záróra után személyes barátaival folytat csak társalgást, és nem az üzemeltetést folytatja a nyitvatartási időn túl is, ellentétes volt a tanúvallomásokkal, továbbá nem is volt hihető. Rosszhiszemű volt a III. rendű alperes magatartása, mert állította, hogy az élőzenés rendezvényeket beszüntette, ezzel szemben J. A. környezetvédelmi szakértő kifejezetten egy ilyen zenei rendezvény kapcsán végzett méréseket. Nem volt alapos az a védekezés sem, hogy az adott utca forgalmas és a hangoskodó vendégek máshonnan is jöhettek. A kocsma ugyan közel helyezkedik el a városközponthoz, ám kisvárosról lévén szó az esti és a hajnali forgalom még a központtól nem messze lévő utcában is igen csendes. A kocsmával átellenben lakó felperesek meg tudták különböztetni, hogy melyek azok a hangoskodók, akik a kocsmából jövet vagy oda menet zavarták a nyugalmukat. A tanúk is határozottan állították, hogy az alperes által üzemeltetett kocsmából távozó vendégek zavarták az éjszakai nyugalmukat. A zenegép hangerejét valóban mérsékelte a III. rendű alperes, de csak
30. májusában, az üzemeltetés kezdetétől számított majd' két év elteltével. Az elmeorvos-szakértői vizsgálat kizárta, hogy az I. rendű felperes szorongásos-depressziós zavarát vagy annak súlyosbodását a kocsma hatása okozta, ám ezek a külső hatások azt elősegíthették. A betegségéből adódóan az I. rendű felperes érzékenyebben reagált és őt jobban megviselték a zavaró hatások, mint a további két felperest, amit a felperesek nyilatkozata és a tanúk vallomása is alátámasztott. A felperesek nyugodt, csendes utcában vásároltak telket és fogtak családi ház építésébe. Az otthonnak a pihenés feltételeit kell nyújtani, amellyel összefüggésben azt kellett vizsgálni, hogy a felperesek ezen jogos érdekét a III. rendű alperes magatartása szükségtelenül zavarta-e meg. A korábban működő kocsma zavaró hatással nem járt a felperesekre nézve, először L. J. üzemeltetése során keletkezett probléma, amit egyezséggel rendeztek a felek.
31. év őszétől a problémák felerősödtek és már szükségtelenül zavarták a felpereseket nyugalmukban oly mértékben, hogy esti pihenésüket, regenerálódásukat akadályozták, ezáltal a munkavégzést és a családi kapcsolatokat is rontották. Mindezért kötelezte az elsőfokú bíróság a III. rendű alperest kártérítés fizetésére, amelynek összegét a
32. év végétől
33. év végéig történő üzemeltetés mértékéhez viszonyítottan határozta meg figyelemmel arra is, hogy az I. rendű felperes betegségét nem ez okozta és nem is rontotta. A pervesztes III. rendű alperest a Pp.
34. §-a alapján marasztalta a felperesek perköltségében és kötelezte a le nem rótt kereseti illeték megtérítésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a III. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes körű elutasítását, vagylagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítása mellett. Kifogásolta, hogy olyan tanúk vallomására alapozta a tényállást az elsőfokú bíróság, akik a felperesek mellett szintén részesei voltak az ellene megindított birtokháborítási eljárásnak, ezért nem voltak elfogulatlanok. Nem adta magyarázatát az ítélet annak, hogy miért nem hihető az élettársa magánbeszélgetésére tett előadás, ahogy sérelmes a rosszhiszeműségének a megállapítása is. Nem kapott megfelelő tájékoztatást a bizonyítás körében, továbbá nem lehetett volna figyelembe venni J. A. szakértő mérési eredményét, mert a vizsgálaton az alperesi oldal nem volt jelen. Az elsőfokú bíróság helyismeret nélkül tett megállapítást a perbeli utcára vonatkozóan, továbbá a II-III. rendű felperesek károsodását azt megalapozó bizonyíték nélkül állapította meg. A felperesek sem a kárt, sem a jogellenes károkozó magatartást, sem az okozati összefüggést nem bizonyították, a hangos zenegépre tett állításuk mindössze egy túlérzékeny fél előadásának tekinthető. A kocsma korábbi üzemeltetőjétől kapott kártérítéssel elfogadták a felperesek, hogy a lakókörnyezetük megváltozott, s immár az nem tekinthető békés és nyugodt környéknek. Végezetül sérelmezte, hogy a teljes kereseti követelés után kötelezték őt a kereseti illeték megtérítésére, holott a marasztalása annak csupán a töredékét érte el. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az első fokú ítélet helybenhagyását kérték lényegében annak helyes indokai alapján. Az ítélőtábla a Pp.
35. §-ának