Bfv.1016/2011/5 – Kúria

(1)bekezdés a) pontja

(4)bek. b) pontja]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 10 hónap börtönre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a Veszprémi Városi Bíróság 4.B.1852/2007/

1. számú ítéletével kiszabott végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - 8 hónap börtön utólagos végrehajtását. A bíróság által megállapított tényállás szerint az 1974-ben született terhelt korábban már több alkalommal volt büntetve. A terhelt
2. június
3. napjától volt beltagja és cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője az éttermi, mozgó vendéglátás főtevékenységű M. Bt.-nek. Emellett 2007-ben A. P. m.-i lakossal nagyszabású cégvásárlásokba fogott, amelyekben szintén vezetői tisztséget töltött be.
4. április
5. napjától az E. P. Kft.
6. május
7. napjától a B. E. Kft. ügyvezetője,
8. június
9. napjától az N. és R. Bt.,
10. október
11. napjától a B. Bt.,
12. november
13. napjától a D. Bt.,
14. november
15. napjától az L. Bt. üzletvezetője volt. A felsorolt gazdasági társaságokon kívül ügyvezetője
16. január
17. napjától a C. Kft.-nek,
18. május
19. napjától a végelszámolás alatt álló M.-T. Kft.-nek,
20. március
21. napjától az I.-S. Kft.-nek. A gazdasági társaságok mindegyikének cégjegyzék szerinti székhelye a terhelt állandó bejelentett lakcíme, ahol azonban életvitelszerűen évek óta nem tartózkodik. Az elsőfokú ítélet a tényállás 1-
22. pontjában a B. E. Kft., az N. és R. Bt. a B. Bt., a D. Bt., az E. P. Kft., a P. Bt. és a C. Kft. kényszer-végelszámolásával kapcsolatos tényeket tartalmazza. Rögzíti, hogy e társaságok ügyvezetője, illetve képviseletre jogosult vezetője a terhelt, a társaságok székhelye a terhelt állandó bejelentett lakcíme volt. Az APEH Közép-dunántúli Regionális Igazgatósága és a Veszprém Megyei Főügyészség a Veszprém Megyei Bíróságnál, mint cégbíróságnál törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kezdeményezte, mert a tényállás 1-
23. pontjaiban megjelölt társaságok nem tartották be a működésükre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Az adóhatóság valamennyi esetben intézkedett a társaság adószámának felfüggesztéséről, majd törléséről és ezek az intézkedések valamennyi esetben bejegyzésre kerültek a cégjegyzékbe. A cégbíróság valamennyi esetben végzésben felhívta a céget arra, hogy a törvényes működést 30 napon belül állítsa helyre. Miután ez a határidő eredménytelenül eltelt, a cégbíróság megállapította, hogy a cég a törvényes működését nem állította helyre, a végzésben a céget a további működéstől eltiltotta, s egyben megszűntnek nyilvánította. Elrendelte a kényszer-végelszámolását és bejegyezte a cégjegyzékbe. A cégbíróság valamennyi esetben kijelölte a végelszámolót és közzétette a cég végelszámolását a Cégközlönyben. A kijelölt végelszámoló valamennyi esetben levélben részletes tájékoztatást küldött a terheltnek, mint a végelszámolás alatt álló cég képviselőjének. A tájékoztatás tartalmazta a cég végelszámolásával kapcsolatos teendőket, iratanyagának átadását, a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjét terhelő, 30 napon, illetve 45 napon belül teljesítendő kötelezettségeket. A kötelezettségek teljesítésére megszabott határidő valamennyi esetben eredménytelenül telt el, ezért a végelszámoló minden esetben megismételte a felhívását és új teljesítési határidőt állapított meg. A végelszámolók felhívásait a cég székhelyén a terhelt édesanyja átvette. Rögzíti a tényállás, hogy a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
24. évi V. tv. (Ctv.)
25. §-ának

(3)bekezdésében, valamint a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/

1. (IV.3.) Korm. rendelet
2. §-ában foglalt előírások szerint a terheltet, mint a végelszámolásra került gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjét milyen kötelezettségek terhelik. Tényként állapítja meg az elsőfokú bíróság valamennyi társaság kapcsán, hogy a terhelt az édesanyja által átvett végelszámolói felhívásokból tudomást szerzett az általa vezetett társaság ellen folytatott törvényességi felügyeleti eljárásról, valamint a cég elleni kényszer-végelszámolás elrendeléséről. Értesült a végelszámoló személyéről, tisztában volt azzal, hogy a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet képviselőjeként kötelezettségek terhelik. Ennek ellenére nem kereste a kapcsolatot a végelszámolóval, iratanyagot, tevékenységet lezáró beszámolót nem készített és nem adott át, érdektelennek mutatkozott a cég sorsát illetően. A terhelt a jogszabályban meghatározott beszámolási kötelezettségét - önhibájára visszavezethető okból - nem teljesítette és ezzel a vezetése alatt álló gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetének áttekintését a végelszámolás kezdő napját megelőző, a számvitelről szóló
3. évi C. törvény
4. §-ának

(1)és

(12)bekezdéseiben meghatározott üzleti évet érintően meghiúsította. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a terhelt egyszerre több Bt.ben és Kft.-ben vállalt vezető tisztséget. Mint vezető tisztségviselőnek, tisztában kellett lennie azzal, hogy egy ilyen tisztség kötelezettségekkel jár. Neki kellett arról gondoskodnia, hogy a társaságok címére kézbesített leveleket megkapja, és azok tartalmát megismerje. Ennek elmulasztására alappal nem hivatkozhat. A küldemények szabályszerűen kézbesítésre kerültek. A borítékról és a tértivevényről egyértelműen kiderül, hogy a feladó egy felszámolást végző társaság. A terhelt mindezek ellenére a felszólításoknak nem tett eleget. Ezzel a számviteli törvényben előírt kötelezettségeit elmulasztotta és egyúttal a társaságok vagyoni helyzetének az áttekintését, ellenőrzését meghiúsította. A terhelt és védője által felmentésért és enyhítésért bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Veszprém Megyei Bíróság a

1. május 9.-én tartott nyilvános ülés alapján meghozott 3.Bf.124/2011/
2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a terhelt vezetése alatt álló gazdasági társaságok székhelye valamennyi esetben a terhelt hatósági nyilvántartás szerinti érvényes lakcíme. A terhelt, mint a gazdasági társaságok vezető tisztségviselője részére kézbesítendő hivatalos iratok „nem kereste" jelzéssel érkeztek vissza a cégbíróságra. A postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményekről szóló 79/
3. (IV.19.) Korm. rendelet
4. §-a részletesen szabályozza a hivatalos irat kézbesítésére vonatkozó külön szabályokat. Ennek értelmében, ha a hivatalos iratot a címzett annak második kézbesítési kísérletének napját követő 5 munkanapig a postai szolgáltató helyen nem veszi át, úgy a hivatalos iratot a postai szolgáltató a tértivevényen feltüntetett „nem kereste" jelzéssel a feladónak visszaküldi. Abban az esetben, ha a hivatalos irat kézbesítése ezen jelzéssel történik meg, úgy a kézbesítés szabályszerűnek minősül. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
5. §-a

(1)bekezdésének a) pontja alapján. A felülvizsgálati indítvány szerint az eljárt bíróságok a postai küldemények tartalmának ismeretére vonatkozó tudati tényt egy vélelemmel helyettesítették. A postai szabályok által felállított vélelemből még nem következik, hogy a kézbesítési vélelem a büntetőjogi következmények szempontjából is releváns, azaz helyettesíti a kézbesítésből származó tudattartalom vizsgálatát. Márpedig az irányadó tényállás nem tartalmaz egyéb olyan tényt, vagy adatot, amelyből levonható lenne az a következtetés, hogy a terhelt a tényállásban vázolt esetekben ténylegesen tudomást szerzett volna a végelszámoló felhívásairól. Bűnösség hiányában a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására nem kerülhetett volna sor. Amennyiben azonban a Kúria azt állapítaná meg, hogy a terhelt a tőle elvárható körültekintést elmulasztva nem gondoskodott a cégek nevére szóló küldemények átvételéről és ezért nem volt ismert számára a végelszámolói felhívásokban előírt számviteli kötelesség, ez legfeljebb a Btk. 289. §-ának

(6)bekezdésében meghatározott gondatlan bűncselekményben teszi lehetővé bűnössége kimondását. Ez esetben viszont a kiszabott szabadságvesztés törvénysértően eltúlzott és a közügyektől eltiltás is törvénysértő. A védő mindezek alapján kérte, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig a jogerős határozat végrehajtását függessze fel. A Legfőbb Ügyészség BF.2817/

1. számú átirata szerint a felülvizsgálati indítvány a tényállást támadó részében a törvényben kizárt, érdemében pedig nem alapos. A felülvizsgálati indítvány a tényállást támadta, amikor vitatta, hogy a terhelt tudomással bírt az általa képviselt gazdálkodó szervezetek ellen folytatott törvényességi felügyeleti eljárásról, valamint a kényszer-végelszámolás elrendeléséről és az ebből adódó kötelezettségeiről. A felülvizsgálati indítványnak ez a része törvényben kizárt. A terheltnek, mint több gazdasági társaság képviselőjének tisztában kellett lennie a számviteli törvény által a gazdálkodó szervezetek számára előírt kötelezettségekkel. Mint ilyen személy, tudatában kellett lennie annak, hogy a kötelezettségek nem teljesítése milyen következményekkel jár, ő azonban ezekbe a következményekbe belenyugodott. A terhelt azon következetes passzív magatartása, hogy az általa képviselt gazdálkodó szervezeteknél egyetlen esetben sem kezdeményezte azok megszüntetését, vagy gazdasági tevékenységük helyreállítását, túlmutat a gondatlanságon és szándékos magatartást feltételez. A terhelt bűnösségének kimondására törvényesen került sor és a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés sem történt. A Legfőbb Ügyészség ezért a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. A Kúria a Be.
2. §-ának

(1)bekezdése és a Be. 424. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványát fenntartotta és azzal egyező indítványt tett. Hangsúlyozta, hogy a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltaktól eltérően nem a tényállást támadta, csak a tényállásból levont jogi következtetést. A bíróságok által megállapított tényállásból nem lehet következtetni a terhelt tudattartalmára, s különösen nem a szándékos bűnösségére. A terhelt nem követett el bűncselekményét, ezért a felmentése indokolt. A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános foglaltakkal egyező nyilatkozatot tett. ülésen az átiratában III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §

(4)-

(5)bek.] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalanak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, valamint a
3. c)pontja alapján - a Be. 373. §

(1)bekezdésének I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve a II-IV. pontjában pontosan meghatározott, kimerítően felsorolt - eljárási szabálysértések esetén van helye. Az eljárási törvény szerint a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §

(1)bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati indítvány - a fent hivatkozott törvényi rendelkezést figyelmen kívül hagyva részben a jogerős határozatban megállapított tényállást és a bizonyítékok mérlegelését támadja, a bíróság ténybeli következtetéseit vitatja. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint ugyanis az elsőfokú bíróság valamennyi társaság kapcsán tényként állapította meg, hogy a terhelt az édesanyja által átvett végelszámolói felhívásokból tudomást szerzett az általa vezetett társaság ellen folytatott törvényességi felügyeleti eljárásról, valamint a cég elleni kényszer-végelszámolás elrendeléséről. Értesült a végelszámoló személyéről, tisztában volt azzal, hogy a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet képviselőjeként kötelezettségek terhelik. Ennek ellenére nem kereste a kapcsolatot a végelszámolóval, nem adta át az iratanyagot, nem készített tevékenységet lezáró beszámolót, és érdektelennek mutatkozott a cég sorsát illetően. A tényálláshoz kötöttség folytán e tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tényállás alapjául elfogadott bizonyítékok eltérő értékelésére, a jogerős határozatban megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására, további bizonyításra a felülvizsgálat keretében nem kerülhet sor. A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. §

(1)bekezdésének I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A védő a felülvizsgálati indítványában ilyen, az érdemi felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértésre is utalt, amikor azt állította, hogy az irányadó tényállás nem tartalmaz olyan tényt, vagy adatot, amelyből levonható lenne az a következtetés, hogy a terhelt a tényállásban vázolt esetekben ténylegesen tudomást szerzett volna a végelszámoló felhívásairól. A Be. 373. §-a

(1)bekezdésének III./a) pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A rendkívüli jogorvoslatként szabályozott felülvizsgálat lényege akként foglalható össze, hogy abban kizárólag jogkérdések vizsgálhatóak, a tényállás revíziójára ebben az eljárásban általában nincs lehetőség. A Be. egyes rendelkezéseinek az értelmezéséről kiadott 1/2007. BKv. számú véleményében a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének III./a) pontjában foglalt rendelkezés értelmezése kapcsán azt rögzítette, hogy a ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértésétől a megalapozatlanság törvényi eseteit el kell határolni. A választóvonalat a felülbíráló bíróságnak a megtámadott határozat kiegészítésére, illetve megváltoztatására biztosított törvényi lehetőségei képezik. Először tehát abban kell állást foglalni, hogy a megtámadott határozat megalapozatlansága kiküszöbölhető-e, a törvényi keretek között megalapozottá tehető-e. A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén nyílik lehetőség. A Be. 423. §-a

(1)bekezdésének második mondata szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ennek megfelelően a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének III./a) pontjában foglalt rendelkezés megszegésének a megállapítására a bíróságok tényállás-megállapítási és tényállás-indokolási tevékenysége körében általában nem kerülhet sor, s az indokolási kötelezettség megsértése rendszerint „csupán" a bűnösség, a minősítés és a büntetés meghatározása körében releváns. A terhelt bűnügyében az elsőfokú bíróság megindokolta, hogy milyen bizonyítékok, milyen indokok alapján állapította meg azt a tényállást, amelyre a bűnösség kimondását alapította. Ennek a tényállásnak a védő által indítványozott felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs tényállás nem áll ellentétben az bűnösség kimondásával sem. törvényes lehetőség. Ez ítélet rendelkező részében a a A bíróságok által megállapított tényállásból, annak megfogalmazásából - miszerint a terhelt az édesanyja által átvett végelszámolói felhívásokból tudomást szerzett az általa vezetett társaság ellen folytatott törvényességi felügyeleti eljárásról, valamint a cég elleni kényszer-végelszámolás elrendeléséről; értesült a végelszámoló személyéről; tisztában volt azzal, hogy a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet képviselőjeként kötelezettségek terhelik; ennek ellenére nem kereste a kapcsolatot a végelszámolóval, iratanyagot, tevékenységet lezáró beszámolót nem készített és nem adott át, érdektelennek mutatkozott a cég sorsát illetően - pedig kizárólag a terhelt szándékos bűnösségére vonható jogi következtetés. A Kúria mindebből arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eljárt bíróságok a büntetőjogi főkérdések tekintetében is teljesítették indokolási kötelezettségüket és nem tévedtek a terhelt szándékos bűnösségének a kimondásakor sem. A Kúria egyetértett a felülvizsgálati indítványban foglalt érveléssel abban, hogy a postai szabályok által felállított vélelemből nem következik, hogy a kézbesítési vélelem a büntetőjogi következmények szempontjából is releváns. A bűnösség vizsgálata során a kézbesítési vélelem valóban nem helyettesíti a kézbesítésből származó tudattartalom vizsgálatát. E körben a másodfokon eljárt Veszprém Megyei Bíróság végzésében foglalt indokolás valóban félreérthető lehet. Azzal szemben a Kúria - az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett indokolásra is figyelemmel azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok a megállapított tényekből további tényekre következtetéssel állapították meg azokat a - terhelt tudomására vonatkozó - tudati tényeket, amelyekre azután a terhelt szándékos bűnösségére következtettek. A bíróságok ezért helyesen állapították meg, hogy a terhelt szándékosan szegte meg az elrendelt kényszer-végelszámolásokhoz kapcsolódó számviteli kötelezettségeit és a bekövetkezett minősítő eredmény tekintetében is - bár e körben a Btk. 15. §-ában foglalt szabályozásra tekintettel már a gondatlanság is elégséges legalább az eshetőleges szándékossága megállapítható. Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be.

1. §-a alapján - a hatályában fenntartotta. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a

(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdésének

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest, 2012. április 19. Dr. Katona Sádor s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné