Bfv.765/2011/7 – Kúria

(1)bekezdése szerinti felhasználás a gépjárművezető által tudottan hamis rendszámmal felszerelt gépjármű használatával megvalósul. KÚRIA Bfv.II.765/2011/7.szám A Kúria Budapesten, a

1. március
2. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: Az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. r. és a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Veszprémi Városi Bíróság 1.B.775/2008/
3. számú és a Veszprém Megyei Bíróság 2.Bf.23/2010/
4. számú ítéletét az I. r. és a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Veszprémi Városi Bíróság a
5. november
6. napján kihirdetett 1.B.775/2008/
7. számú ítéletével az I. r. és a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében [Btk. 277/A. §

(1)bek. b) pontja]. Ezért az I. r. terheltet 1 év börtönre, mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra és 150.000 forint pénzmellékbüntetésre; a II. r. terheltet 300 napi tétel (500 forint egy napi tétel összegű) összesen: 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Elrendelte egyúttal az I. r. terhelttel szemben a Székesfehérvári Városi Bíróság 6.B.1291/2002/

1. számú ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés utólagos végrehajtását. A megállapított tényállás szerint a II. r. terhelt tulajdonát képezte a motorkerékpár.
2. június 16.-án délután az I. r. terhelt élettársával, a II. r. terhelttel B. irányából S. irányába közlekedett az M7-es autópályán. A járművet az I. r. terhelt vezette, míg mögötte foglalt helyet a II. r. terhelt. A motorkerékpár rendszámtábláján a betűkarakterek fekete színű ragasztószalaggal le voltak ragasztva, továbbá a rendszámtábla szabálytalanul, egy emelőszerkezettel volt rögzítve, minek következtében nagyobb sebesség hatására vízszintes irányba felcsapódott. A Rendészeti Biztonsági Szolgálat Autópálya Rendőrség Székesfehérvári Alosztályának járőrei az M7-es autópálya 64 km szelvényénél észlelték, hogy a motorkerékpár a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel, a rendszámtábláján pedig a fenti változtatásokkal közlekedik, ezért azt rendőri ellenőrzés alá kívánták vonni. Ennek érdekében a motorkerékpárt megkülönböztető jelzéssel követni kezdték, és meg akarták állítani. A motort vezető I. r. terhelt azonban - noha észlelte, hogy a rendőrautó követi nem állt meg. Őt csupán mintegy 20 km követés után az autópálya 90 km szelvényénél, a B1 felé tartó leágazás előtt tudták megállítani. Az I. r. terhelt miután megállították, és leszállt a motorról, a hátsó rendszámtábláról saját kezűleg leszedte a ragasztószalagot, majd azt az autópálya haladósávja irányába dobta, és azt a későbbiek során sem lehetett megtalálni. Ezt követően az intézkedő rendőrök a rendszámtáblát le akarták foglalni, ezért megkérték a terhelteket arra, hogy azt szereljék le, azonban erre egyikük sem volt hajlandó. Ezt követően autómentővel történt meg a motorkerékpárnak a Rendőrkapitányságra történő elszállítása. Utóbb sor került a rendszámbála igazságügyi vegyész szakértői vizsgálatára, mely során megállapítást nyert, hogy a rendszámtála felületén a betűkarakterek előtt és után, valamint az 1-es számon ragasztóanyag maradványok vannak, mely ragasztóanyag jellege és összetétele megegyezik a szigetelőszalagéval. A szigetelőszalag 13 mm szélességű és 2, illetve 3 sorban lehetett a betűkarakterekre ragasztva úgy, hogy azokat gyakorlatilag elfedte. Az eljárás során lefoglalt rendszámtáblát a szakértői vizsgálatot követően a nyomozó hatóság kiadta a II. r. terheltnek. A jogi indokolás körében megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a motorkerékpár a fenti cselekmény elkövetésekor már mintegy 2 éve az élettársi kapcsolatban lévő terheltek birtokában volt. Alappal feltételezhető, hogy a rendszámtáblán eszközölt változtatásokról tudomással bírtak, így az azzal való közlekedéskor tisztában voltak azzal, hogy ilyen módon meghamisított hatósági jelzéssel ellátott járművel vesznek részt a közúti forgalomban. A terheltek által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Veszprém Megyei Bíróság a
3. május 20.-án megtartott nyilvános ülésen meghozott 2.Bf.23/2010/
4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az I. r. terhelt börtönbüntetésének tartamát 7 hónapra enyhítette és a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. és a II. rendű terheltet érintően helybenhagyta. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata az I. r. és a II. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
5. §a

(1)bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terheltek bűnösségének kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. Abban a védő elsősorban arra hivatkozott, hogy az elítéltek a jogerős marasztaló döntéssel szemben korábban, új bizonyítékokra hivatkozással már perújítási indítványt terjesztettek elő. A Veszprém Megyei Bíróság az elítéltek perújítási indítványát alaposnak találta és a

1. szeptember 16.-án kelt 1.Bpi.650/2010/
2. számú végzésével a perújítást elrendelte. Egyúttal az I. r. terhelt már megkezdett börtönbüntetésének a végrehajtását félbeszakította. A Veszprémi Városi Bíróság a perújítási eljárás eredményeként a
3. január 31.-én kelt 6.B.1496/2010/
4. számú végzésével a perújítási indítványokat elutasította. A másodfokon eljárt Veszprém Megyei Bíróság a
5. május 11.-én kelt 3.Bf.159/2011/
6. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A védő szerint, amennyiben a perújítási eljárásban eljárt bíróságok a védelem által becsatolt szakértői véleményt, valamint az új bizonyítékot szolgáltató P. J. tanúvallomását ténylegesen értékelték volna, akkor arra a következtetésre kellett volna jutniuk, hogy az elítéltek a Btk.
7. §-ának

(1)bekezdése szerinti ténybeli tévedésben voltak, amely a büntethetőségüket kizárja. P. J. tanúvallomása ugyanis minden kétséget kizáróan azt igazolta volna, hogy a terheltek a rendszám megváltoztatásáról nem tudtak. A Büntetőjog, Különös rész című tankönyv (Belovics - Molnár Sinku) által a tényálláshoz fűzött magyarázat szerint: „a felhasználás fogalma alatt e bűncselekmény esetében is kizárólag a joghatás kiváltására alkalmas tevékenységet kell érteni. Önmagában tehát pl. a hamisított egyedi azonosító jellel rendelkező gépkocsi használata bűncselekményt nem valósít meg. Tényállásszerű viszont az elkövetési magatartás, ha a hamisított egyedi jelű gépkocsit értékesítik…". A vádhoz kötöttség [Be. 2. §

(3)-

(4)bek.] elve alapján csak e fenti értelemben vett felhasználás lehetne elkövetési magatartás, amely viszont bűncselekményt nem valósít meg. A másodfokú bíróság ítélete is kifejezetten rögzíti, hogy „jelen esetben a terheltek a meghamisított egyedi azonosító jellel ténylegesen használták a gépjárművet", és ez - a felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspont értelmében - nem bűncselekmény. A védő mindezek alapján a jogerős marasztaló döntés megváltoztatását és a terheltek felmentését, avagy - amennyiben ez nem lehetséges - a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség a BF.2244/2011. számú írásbeli nyilatkozatában a védő felülvizsgálati indítványát alaposnak tartotta. Kifejtette, hogy az egyedi azonosító jel meghamisítását a Btk. 277/A. §-a

(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott felhasználással - a Btk. 274. §-a

(1)bekezdése b) pontjának értelmezésével megegyezően - csak az követi el, aki a hamis, vagy hamisított azonosító jellel ellátott dologgal joghatás kiváltására alkalmas cselekményt végez, pl. azt elidegeníti. Következésképpen a hamis, illetve hamisított azonosító jellel felszerelt jármű tárolása vagy használata önmagában nem valósít meg bűncselekményt. Mindezekre figyelemmel - miután a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértést nem észlelt - a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak adjon helyt, és a terhelteket az ellenük egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette miatt emelt vád alól - a Be. 6. §-a

(3)bekezdésének a) pontjára tekintettel - mentse fel. A védő felülvizsgálati indítványára és a Legfőbb Ügyészség arra tett nyilatkozatára figyelemmel a Kúria a

1. március 5.-én kelt Bfv.II.765/2011/
2. számú végzésével az I. r. terhelttel szemben a Veszprémi Városi Bíróság B.775/2008/
3. számú ítéletével kiszabott 7 hónap börtön, valamint az ezzel az ítélettel utólagosan végrehajtani rendelt, a Székesfehérvári Városi Bíróság 6.B.1291/2002/
4. számú ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását felfüggesztette. A Kúria a Be.
5. §-ának

(1)bekezdése és a Be. 424. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványát fenntartotta és azzal egyező indítványt tett. A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész átiratában foglaltakat fenntartotta. képviselője az írásbeli III. A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §

(4)-

(5)bek.] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta. 1. A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének - valamennyi felülvizsgálati ok esetében érvényes egyértelmű rendelkezése szerint felülvizsgálatnak kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye. Ügydöntőnek csak azok a határozatok tekinthetők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai (Be. 234-256. §-ai) szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a törvényes vádról határoz [Be. 257. §

(1)bek.

1. mondata]. Az ügy érdemében hoz tehát mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet (Be. 329.), illetve a Be.
2. §-a szerinti eljárást megszüntető végzést. Ezzel szemben a felülvizsgálati indítvánnyal elsődlegesen megtámadott - perújítási indítványt elutasító - jogerős határozat ilyen döntést nem tartalmaz; így sem a bűnösségről, sem a cselekmény jogi minősítéséről nem rendelkezik, tehát nem ügydöntő határozat. Következésképpen felülvizsgálatának sincs helye. Rámutat a Kúria arra, hogy a Be.
3. §-a

(1)bekezdése értelmében az eljáró bíróságnak - a Be. 411. §-a, illetve a 413. §-ának

(1)bekezdése szerinti eljárásban alaposnak talált perújítási indítvány esetében elrendelt perújítás során - a perújítás (és már nem a perújítási indítvány) alaposságát, vagy alaptalanságát kell megállapítania. Előbbi esetében a perújítással támadott határozatot hatályon kívül kell helyezni és új ügydöntő határozatot kell hozni. Ha azonban a Be. 415. §-a

(1)bekezdése értelmében eljáró bíróság a perújítási tárgyalás eredményétől függően - azt állapítja meg, hogy a perújítás alaptalan, akkor ezzel a döntéssel a perújítással támadott határozat jogerejét nem töri fel, az változatlan marad. Következésképpen, ha a perújítást el kell utasítani, akkor fogalmilag nincs szó új ügydöntő határozat meghozataláról. Az adott ügyben ez történt. Mivel tehát a perújítást elutasító jogerős határozat ellen a védő által előterjesztett felülvizsgálati indítvány alapján nincs helye felülvizsgálatnak, e körben a felülvizsgálat a törvényben kizárt indítvány és a Be. 421. §-ának

(2)bekezdése alapján az elutasításának van helye.

1. A Kúria a felülvizsgálati indítvány ténybeli tévedésre hivatkozó érvelésének az elbírálása során abból indult ki, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben meghatározott feltételek szerint van lehetőség. A felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. A Be.
2. §-a

(1)bekezdésének második mondata szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A védő szerint, amennyiben a perújítási eljárásban eljárt bíróságok a védelem által becsatolt szakértői véleményt, valamint az új bizonyítékot szolgáltató P. J. tanúvallomását ténylegesen értékelték volna, akkor arra a következtetésre kellett volna jutniuk, hogy az elítéltek a Btk. 27. §-ának

(1)bekezdése szerinti ténybeli tévedésben voltak, amely a büntethetőségüket kizárja. P. J. tanúvallomása minden kétséget kizáróan igazolta volna, hogy a terheltek a rendszám megváltoztatásáról nem tudtak. A Kúria a jogerős ügydöntő határozat tényállásához kötöttség folytán azt állapította meg, hogy felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására nem kerülhet sor és ilyen eltérő tényállás megállapítása érdekében a jogerős döntés hatályon kívül helyezésére sincs törvényes lehetőség. Ezért a tényállást támadó részében a védő felülvizsgálati indítványa ugyancsak a törvényben kizárt indítvány. 3. Felülvizsgálati okra hivatkozott ugyanakkor a védő, amikor azt állította, hogy a terheltek bűnösségének kimondására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor [Be. 416. §

(1)bek. a) pontja]. A meghamisított rendszámmal felszerelt motorkerékpár közúti forgalomban történő tényleges használata ugyanis nem minősül a Btk. 277/A. §

(1)bekezdésében büntetni rendelt elkövetési magatartásnak. A Btk. 277/A. §-ának

(1)bekezdése szerint az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettét az követi el, aki egyedi azonosító jelet eltávolít, vagy egyéb módon meghamisít [

1. a)pont], illetőleg olyan dolgot szerez meg vagy használ fel, amelynek egyedi azonosító jele hamis, hamisított, illetőleg amelynek egyedi azonosító jelét eltávolították [
2. b)pont]. E bűncselekmény több tényállásszerű elkövetési magatartással is megvalósulhat, miként a közokirat-hamisítás különböző elkövetési magatartásait [Btk. 274. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja] megvalósító elkövető cselekményei, amelyek, ha ugyanarra elkövetési tárgyra vonatkoznak - természetes egységet alkotnak. az A védői, és az ezzel egyező ügyészi álláspont lényege szerint a felhasználás fogalmát az ítélkezési gyakorlat egységének biztosítása érdekében - a közokirat-hamisítás bűncselekménye esetében kialakult felhasználás fogalmával azonosan akként kell értelmezni, hogy az kizárólag joghatás kiváltására alkalmas cselekményt jelenthet. A hamis vagy hamisított azonosító jellel ellátott, illetve egyedi azonosító jelet nélkülöző gépjármű használata, a közúti forgalomban azzal történő részvétel ennek a fogalomnak nem felel meg, így bűncselekményt sem valósít meg. A Kúria már több határozatában (lásd pl. EBH 1754., Bfv.I.387/2010/5., Bfv.II.221/2011/6. szám) is rámutatott arra, hogy a bűncselekmény hiányának megállapítását célzó fenti jogi érvelést miért tartja alaptalannak. Az 1/2000. Büntető jogegységi határozatban meghatározott elveket a Kúria az egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének különböző elkövetési magatartásainak a halmozódása esetén is irányadónak tekinti. A Btk. 277/A. §

(1)bekezdésének b) pontjában megjelölt felhasználás értelmezése körében pedig a tényállás beiktatásától kezdődően töretlen a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) gyakorlata abban, hogy a Btk. 274. §

(1)bekezdésének

1. b)pontjában rögzített fogalommal egyezően, meghatározott elkövetési magatartás a gépjárművezető által tudottan hamis rendszámmal felszerelt gépjármű használatával megvalósul. A hamis rendszám gépjárműre történő felszerelése olyan tényállásszerű elkövetési magatartás, amelynek tanúsításával a bűncselekmény befejezetté válik. Az irányadó tényállás szerint a bíróságok a rendszám hamis jelzésekkel történt lefedését nem rótták az I. és II. r. terhelt terhére. Bűnösségüket arra alapítva állapították meg, hogy tudtak az eredeti rendszám jogtalan lefedéséről, és a gépjárművet így használták közösen a közúti forgalomban. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (Btké.) 25/A. §-a szerint a Btk. 277/A. §ának alkalmazása szempontjából egyedi azonosító jel: az olyan dolognak, amelynek birtoklását vagy rendeltetésszerű használatát jogszabály hatósági engedélyhez köti, a gyártónak vagy a hatóságnak a dolgon, illetőleg annak alkotórészén alkalmazott, egyedi azonosításra szolgáló jelölése. Az 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet a járművek közlekedésben való részvételének feltételeit szabályozó 5. §-ának
2. b)pontja szerint a közlekedésben olyan járművel szabad részt venni, amelyre külön jogszabályban meghatározott számú, típusú és elhelyezésű hatósági jelzések (rendszámtáblák) vannak felszerelve. A hatósági jelzéseket (rendszámtáblákat) a járművön a felszerelésére kijelölt helyen, jól olvasható állapotban kell tartani, azt megváltoztatni, letakarni vagy jogosulatlanul eltávolítani tilos [5. §

(5)bek.]. A 35/

1. (XI.30.) BM rendelet
2. §-ában írtak szerint a rendszámtábla olyan hatósági jelzés, mely a Hivatal tulajdonát képezi. A rendszámtábla gyártótól történő megrendelése és a közlekedési igazgatási hatóság azzal történő ellátása a Hivatal, a külön jogszabályban meghatározott igazgatási szolgáltatási díj ellenében az ügyfélnek történő kiadása a közlekedési igazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A fenti fogalom alapján a rendszámtábla egyedi azonosító jel, mert annak formáját és tartalmát a hatóság határozza meg. Kiadása, bevonása, elvétele jogilag meghatározott eljárásban és feltételek mellett történik. A hatósági nyilvántartás szempontjából a rendszámtábla alapvető fontosságú, vagyis a rendszámtábla hitelességéhez ugyanolyan érdek fűződik, mint a nyilvántartáshoz. A közúti gépjármű rendeltetésszerű használata hatósági engedélyhez kötött, és a járművet - a forgalmi rendszám révén - maga a hatóság egyedi azonosításra alkalmas jellel látja el. A rendszámok hatósági nyilvántartása és közokiratban való rögzítése a gépjárművek eredetének nyomon kísérése szempontjából fontos. Az azonosítás lehetőségét éppen az egyedi jelzések érintetlensége teremti meg. A Btk. 277/A. §-a az egyedi azonosító jel jogellenes eltávolításához, vagy meghamisításához, illetve az ilyen dolog megszerzéséhez, használatához fűz büntetőjogi következményeket (EBH 929.). A Btk. 277/A. §-ában meghatározott bűncselekménynek a hivatalos nyilvántartások hitelességéhez fűződő közbizalom mellett jogi tárgya a közúti közlekedés biztonsága, amelyet a kiadott rendszám hamis rendszámmal való lefedésével való közlekedésben történő részvétel alapvetően veszélyeztet. Erre figyelemmel az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettét nem csupán a gépjárműre kiadott rendszámtábla eltávolítása, ehelyett hamis rendszámtábla felszerelése, vagy az eredeti rendszámnak hamis rendszámtáblával történő lefedése valósítja meg, hanem az ilyen rendszámmal felszerelt gépjárművel - mivel azt a külső szemlélő folyamatosan észleli - a közúti közlekedésben való részvétel is (BH 2008/262.). A felülvizsgálati eljárásban - a Be.
3. §

(1)bekezdés alapján kötelezően - irányadó ítéleti tényállás szerint a motorkerékpár tulajdonosaként azon utasként a közúti forgalomban résztvevő II. r. terhelt, valamint a motorkerékpárt ténylegesen vezető I. rendű terhelt tudott a motorkerékpár hatósági jelzésének megváltoztatásáról. Mindezek folytán - a felülvizsgálat során kötelező ítéleti tényállás alapján - az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg a terheltek bűnösségét a társtettesként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettében. Ezért a Kúria a felülvizsgált alapítéleteket az I. r. és a II. rendű terhelt tekintetében - a Be. 426. § alapján - hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja kizárja. Minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 416. §

(1)bekezdésének

1. e)vagy
2. g)pontján alapul (Be. 418. §

(3)bekezdés). Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria a Be. 421. §

(3)bekezdése alapján mellőzheti. Budapest,

1. március
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné