Pf.20041/2012/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(4)bekezdésére,

1. § k) pontjára,
2. §

(1)bekezdésére, az elektronikus hírközlésről szóló

1. évi C. törvény 112-
2. §-ira, a Polgári Törvénykönyvről szóló
3. évi IV. törvény (Ptk.)
4. §

(1),

(2)bekezdéseire, 84. §

(1)bekezdés a), c), e) pontjaira, valamint 301. §

(1)bekezdésére, 344. §

(1)bekezdésére, 360. §

(1)bekezdésére. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság elsősorban azt vizsgálta, hogy a II. rendű alperes megsérthette-e a felperes személyhez fűződő jogát. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott Ektv. a felek közti jogvitában nem alkalmazható, mert annak hatálya nem terjed ki a magánszemélyek magáncélú információ továbbítására. A II. rendű alperes által bérelt internetes felületen az adatok nem gazdasági, szakmai tevékenységgel, és nem is közfeladat ellátásával kapcsolatban kerültek közzétételre, ezért a törvény rendelkezései az esetre nem vonatkoznak. A perben abban kellett állást foglalni, hogy a fogyasztó által igénybe vett internetszolgáltatás során, miként kell megítélni a jogviszonyon kívül állóval szemben tanúsított magatartást. Nem volt vitás a perben, hogy a II. rendű alperes kötött szerződést az internetszolgáltatóval a ... domain név használatára, erre tekintettel az internetes tárhelyen kizárólag a II. rendű alperes helyezhetett el adatokat. A II. rendű alperes azonban az internetes honlaphoz való hozzáférést biztosító felhasználónevet és jelszót átadta az I. rendű alperesnek, aki a felületet a ... weblapjaként működtette. A perben sérelmezett írást az I. rendű alperes a saját neve alatt jelentette meg a weblapon. A domain név alapján az internetes felület használójaként a II. rendű alperes volt azonosítható, ezért az ott elhelyezett tartalmat úgy kell tekinteni, mintha az tőle származott volna, és a közölt adatokkal és tartalommal egyetértett. Jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a kérdéses írást az I. rendű alperes a II. rendű alperes nélkül nem tudta volna az adott internetes felületen elhelyezni, az csak az együttes magatartásuk eredményeként jelenhetett meg. Kitért az elsőfokú bíróság arra is, hogy a II. rendű alperes a perben elismerte, hogy a tárhelyen elhelyezett adatokat két alkalommal is ellenőrizte, ismerte a perbeli cikket, annak eltávolítására azonban az I. rendű alperest nem hívta fel. Mindebből pedig az a következtetés vonható le, hogy az írásban foglaltakkal nem csak formálisan, hanem ténylegesen is egyetértett. Tekintettel arra, hogy a II. rendű alperes közreműködésével vált lehetségessé, hogy második alkalommal is megjelenjen a személyiségi jogot sértő írás, és ezt az összes internetfelhasználó megismerhesse, a második a jogsértés az I. és II. rendű alperesek közös magatartásaként értékelhető. Ennek a magatartásnak az eredményeként ismételten, a korábbiakat felerősítve sérült a felperes személyiségi joga, ezért az elsőfokú bíróság a felperes jóhírnevének megsértését megállapította. A jogsértésekre tekintettel a felperes jogszerűen tartott igényt a nyilvános elégtétel adására. Mivel a jogsértés az internetfelhasználók körében válhatott ismertté, az elégtételadásnak is ugyanilyen nyilvánosságot kellett biztosítani. Az elsőfokú bíróság ezért az alpereseket arra kötelezte, hogy írjanak bocsánatkérő levelet a felperesnek, akit feljogosított az általa kiadott hetilapban való írásos és az internetes honlapon való elektronikus közzétételre. Az elsőfokú bíróság a kötelezettség teljesítésének végrehajthatósága érdekében a bocsánatkérő levél szövegét pontosan meghatározta. Az elsőfokú bíróság a felperes nem vagyoni kártérítési igényét is alaposnak ítélte. Megállapítható volt ugyanis, hogy az I. rendű alperes a valótlan tartalmú írást azért jelenttette meg, hogy a felperes és szövetségesei közé éket verjen, a társadalmi szervezet életében, működésében zavart idézzen elő. Ez bekövetkezett, mert szövetségese, a ... bizalma a felperesben megingott. Az elsőfokú bíróság a meghallgatott tanúk vallomásaiból megállapította, hogy a szövetségesi bizalom helyreállítása érdekében komoly erőfeszítéseket kellett tennie a felperesnek. Az egyesület működésében fellépő átmeneti zavar, az irányukba táplált bizalmatlanság, a szövetségesi rendszer felbomlásának veszélye komoly nem vagyoni sérelemmel járt. Az írásnak az újbóli, az önkormányzati választások előtti megjelentetése és az interneten való hozzáférése az olvasók széles körében kételyeket ébreszthetett az iránt, hogy a felperes valóban olyan radikális beállítottságú, mint ahogy azt magáról állítja. A felperes működésében bekövetkezett zavar kiküszöbölésére a bíróság arányosnak találta az igényelt 300.000 forint nem vagyoni kártérítést. Tekintettel arra, hogy az alperesek közös magatartása miatt érte a felperest nem vagyoni sérelem, az elsőfokú bíróság az alpereseket az együttes károkozásra tekintettel egyetemlegesen kötelezte a kártérítés és járulékai megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a perköltségről a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján határozott. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a II. rendű alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének rá vonatkozó része megváltoztatását és marasztalásának mellőzését. Nem vitatta, hogy az internetes tárhely bérletére vonatkozó szerződést maga kötötte meg a szolgáltatóval, és a felhasználónevet, illetve a jelszót az I. rendű alperes részére átadta. A tartalom befolyásolására azonban reális lehetősége sem volt a jelszó átadása, illetőleg a megjelentetés módja miatt. Önmagában az a tény, hogy az I. rendű alperest a cikk eltávolítására nem hívta fel, nem következtethető az, hogy a tartalommal formálisan és ténylegesen is egyetértett. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes által történő internetes tárhely használat tekintetében jogszabályhelyet nem hívott fel, és a felhasználónév, valamint jelszó átadást sem minősítette megbízási vagy más jogviszonynak. Álláspontja szerint erre azért sem kerülhetett sor, mert ilyen módon nem lehet minősíteni a történteket, azzal összefüggésben meghatározott jogintézmény és felelősségi szabály sem jelölhető meg. Az alperesek közötti szerződéses viszony tisztázása nélkül a kártérítési felelősség megállapításához szükséges ok-okozati összefüggés sem tisztázott. Álláspontja szerint fokozottan kell figyelemmel lenni arra, hogy a sérelmezett kifejezés megszerkesztésében semmilyen módon nem vett részt, erre nézve a perben sem merült fel semmiféle adat. Nem volt elvárható tőle, hogy a sérelmezett közlés minősítése tekintetében megalapozott jogi következtetést vonjon le. A felperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az Pp. 253. §

(3)bekezdése szerint csak a fellebbezéssel érintett részben bírálhatta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével teljes egészében egyetértett, ezért határozatát a Pp. 253. §

(2)bekezdése szerint helybenhagyta. A Ptk. 75. §

(1)bekezdése alapján, a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 78. §

(1)bekezdése szerint, a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A

(2)bekezdés úgy rendelkezik, hogy a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Az elsőfokú bíróság az I. és II. rendű alperesek tárhely használat jogosultságának megszerzésével, a sérelmezett közlés interneten való megjelentetésével kapcsolatos tényállást megfelelően állapította meg. A II. rendű alperes jogsértésére vonatkozóan - az I. rendű alperes jogsértő magatartásának jogerős megállapítására figyelemmel - azt kellett vizsgálni, hogy a magatartása révén mely személy, vagy személyek bírtak közvetlen, vagy közvetett ráhatással a sérelmezett tartalom létrejövetelében, illetőleg annak a szélesebb közönség általi megismerésében. Nem vitatott tény volt, hogy a tartalom létrehozása az I. rendű alpereshez volt köthető, a nyilvánosság előtt való megjelentetés azonban az I. és II. rendű alperesek közös magatartásának eredménye volt. A II. rendű alperes szerepe a teljes magatartássort tekintve az volt, hogy megjelenési felületet biztosított az I. rendű alperes közlésének. Ez egyrészről egy technikai támogatást jelentett a felület szabad használatának rendelkezésre bocsátásával. Ennek részét képezte a jelszó és a felhasználónév átadása. Másrészről az is megállapítható volt, hogy a II. rendű alperes - bár erre irányuló jogosultsága fennállt - a tartalmat ténylegesen nem kontrollálta. Ennek a magatartásnak a tanúsítása elegendő volt a jogsértés megállapításához, nem kellett külön szerződéses jogviszonyt feltárni, e körben az elsőfokú bíróság nem járt el jogellenes módon. Közömbös volt az is, hogy a II. rendű alperes szubjektíve miként viszonyult az I. rendű alperes írásához. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az I. és II. rendű alperesek magatartása és viszonya a felperessel szemben, hasonlatos a lap kiadója és újságírója közötti viszonyhoz, így a jogsértés megállapíthatósága körében ezt is értékelte. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a II. rendű alperes terhére is a jóhírnév sértést a Ptk. 84. §

(1)bekezdésének a) pontja szerint, és helyesen alkalmazta az elégtételadás jogkövetkezményét is. Helyesen döntött továbbá a nem vagyoni kártérítés szükségességéről is. Ezzel összefüggésben szintén utal a másodfokú bíróság arra, hogy a II. rendű alperes kártérítési felelőssége attól függetlenül is beáll, hogy egyetértett-e a kérdéses írásban foglaltakkal, vagy sem. A II. rendű alperes és a megjelenés lehetősége között közvetlen jogi kapcsolat mutatható ki, ezért a jogsértő tartalom nyilvánosságra kerülése nem a II. rendű felperestől függetlenül valósult meg. A tartalom létrehozásában való közreműködés, illetve a tartalomhoz való viszony a felelősség beálltát nem érinti, csak a felróhatóság mértékének vizsgálatánál bír jelentőséggel. A kár bekövetkezése szempontjából ezért nem vehető figyelembe az, hogy a II. rendű alperes milyen érzelmekkel viseltetett a jogsértő közléssel szemben, hogy azzal egyetértett, közömbös volt-e számára, vagy azzal teljes egészében nem tudott azonosulni. Az elsőfokú bíróság a körülmények mérlegelésével a nem vagyoni kártérítés összegét is megfelelően határozta meg a Ptk. 84. §

(1)bekezdésének e) pontja, 339. §

(1)bekezdése, 355. §

(1)és

(4)bekezdései alapján. A fellebbezés eredménytelen maradt, ezért a II. rendű alperes köteles viselni a felperes másodfokú perköltségét a Pp. 239. §-ának utaló szabálya és a Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint. A másodfokú perköltség a felperesi jogi képviselő 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének a) pontja,

(5)bekezdése szerinti ügyvédi munkadíja. Köteles továbbá viselni a II. rendű alperes a le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése szerint. Budapest,

1. május
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke . Kisbán Tamás s.k.. Győriné dr. Maurer Amália s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő bíró