(13)az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, s az alperes eredeti kereseti kérelme szerinti marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a (város neve)-i Városi Bíróság rendelte őt ki szakértőnek, maga a szakértő a peres felekkel jogviszonyba nem került, így a kirendelő bíróságnak lett volna kötelezettsége megfelelően gondoskodni arról, hogy a szakértői díj előlegezése a szakértő által jelzett mértékben megtörténjen annak érdekében, hogy a szakértő szakvéleményéért járó díjához hozzájuthasson. Téves az az álláspont, hogy közvetlenül az egyébként felszámolás alatt lévő és megszűnt felperestől kellett volna a szakértői díjat követelni. A szakértői díj előlegezésének kérdése a bírósági pervezetés körébe tartozik, erről a bíróságnak kellett volna megfelelően gondoskodnia. Az eljáró bíróság mulasztása bizonyított, a kártérítési felelősség alóli mentesülés körében tett ítéleti magyarázkodás pedig érdektelen. A díjmegállapító végzés elleni fellebbezés hiányára vonatkozó okfejtés a jogszabály félremagyarázása, a Ptk.
- §-a ugyanis nem tartalmaz ilyen rendelkezést. Az időszerűséggel kapcsolatos általános frázisok sem alkalmasak az alperes mulasztásának kimentésére. Azt nem vitatta, hogy
- április 4-i dátummal a (cég neve) KP/5/2008.A. közleménnyel 175.000 Ft-ot megfizetett a számára, azonban eredeti kereseti kérelmét változatlanul fenntartotta, mivel az „igényelt fizetési jogosultság igazolása, illetőleg a már nem létező befizető cég és az alperes közötti jogviszony tisztázása és a fizetés jogcíme nem állapítható meg, ezért a 175.000 Ft befizetése legfeljebb a végrehajtási eljárásban tisztázható, amennyiben annak jogcíme bizonyítható.” Az alperes kártérítési felelősségét csak megerősíti az a tény, hogy a cégnyilvántartásból törölt cég nevében jogszabálysértő módon ma is eljár az alperes által kijelölt felszámoló, bár eljárásának nyilvánvalóan nincs jogalapja. E körülmények azt bizonyítják, hogy az alperes nemcsak a peres ügyben, hanem a felszámolási eljárásban is jogszabálysértően járt el és ezzel a felperes részére kárt okozott. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Fenntartotta az elsőfokú eljárás során általa hivatkozott előadásokat. Módosított nyilatkozatában a felperestől perköltséget nem igényelt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki: A felperes
- augusztus
- napján hitelezői igénybejelentést tett a (cég neve) felszámolási eljárásában. A követelést „A” kategóriás követelésként a felszámolóbiztos nyilvántartásba vette. A (felszámoló szervezet neve) felszámoló szervezet, illetőleg (felszámolóbiztos neve) volt felszámolóbiztos a felperes (pénzintézet neve)-nél vezetett ... számú számlájára
- április
- napján 175.000 Ft-ot KP/5/2008/A. közleménnyel - a közleményben szereplő számla részbeni kielégítésére - megfizetett. Nyilatkozott továbbá arról, hogy a (cég neve) felszámolási eljárásában további kielégítésre nem állt rendelkezésre fedezet. -4A másodfokú bíróság a tényállást részben az elsőfokú eljárásban már rendelkezésre álló adatok (
- sorszám alatti okiratok), részben a másodfokú eljárás során a (cég neve) volt felszámolóbiztosa által tett bejelentés és annak mellékleteként csatolt pénztárbizonylat és a felperes kifizetést elismerő nyilatkozata alapján egészítette ki. A fellebbezés alaptalan. A Pp.
- §-a rendelkezik arról, hogy a bizonyítási eljárással járó költségek előlegezésére milyen szabályok szerint kerülhet sor. A
- § /1/ bekezdés utolsó mondata kimondja, hogy szakértő kirendelése esetén a bíróság a szakértői díj fedezésére előreláthatólag szükséges összeg letétbe helyezését köteles elrendelni. A Pp.
- § /5/ bekezdése a fél kérelme alapján lehetővé teszi, hogy a bíróság a szakértő várható költségeiről előzetes munkatervet kérjen a szakértőtől. Ha szakértői munkaterv készül, ez nyilvánvaló támpontot ad az előlegezendő szakértői költségek nagyságrendjéből, amennyiben azonban a fél szakértői munkaterv készítését nem kéri, úgy a szakértői munkával előreláthatólag felmerülő költség összegének meghatározása a bíróságra marad. A (város neve)-i Városi Bíróság a fentebb idézett jogszabályi rendelkezések alapján megfelelően járt el, amikor a bizonyításra köteles (cég neve) felet kötelezte a szakértői bizonyítással összefüggésben felmerülő költség előlegezésére, és miután a fél szakértői munkaterv készítését nem kérte, nem volt okszerűtlen a bizonyításra kötelezett felet 80.000 Ft összegű szakértői díj előlegezésére felhívni. A 65/
- (XII. 23.) IRM rendelettel módosított 3/
- (II. 21.) IM rendelet
- § /4/ bekezdése szerint, ha a szakértői díj fedezésére elnöki letét nem volt, vagy a letétbe helyezett összeg kevésnek bizonyult a szakértői díj megállapítására vonatkozó határozatban a felet fel kell hívni, hogy a szakértői díjat, illetőleg az elnöki letétből nem fedezett különbözetet 15 napon belül helyezze elnöki letétbe. Az idézett Pp. és IM rendelet szerinti szabályok együttes tartalmából következik, hogy a szakértői bizonyítással kapcsolatos költségek előlegezése tekintetében a bíróságnak az a feladata, hogy a várható szakértői díj költségét elnöki letétbe helyezéssel előlegeztesse, amennyiben pedig az elkészült szakvéleményért járó díj fedezésére a letétbe helyezett összeg nem elegendő, úgy a szakértői díjmegállapító végzésben rendelkezzen az elnöki letétből nem fedezett különbözet letétbe helyezéséről. Egyéb kötelezettséget jogszabályok nem rónak a bíróságra a szakértői díj előlegezésével, kifizetésével és végrehajtásával kapcsolatosan. A fentebb idézett jogszabályi rendelkezések alapján megállapítható, hogy a (város neve)-i Városi Bíróság eljárása megfelelt a jogszabályi előírásoknak, sőt a perbeli felhívásai túl is mentek a szoros értelemben vett jogszabályi kötelezettségein. A bíróság a helyes és gondos ügyintézés elvének maradéktalanul eleget tett, amikor tájékoztatta a szakértőt a letétbe helyezett szakértői díj nagyságrendjéről és felhívta a figyelmét arra, hogy ha ennél magasabb összegű szakértői díj várható, úgy azt a bíróság felé jelezze. A szakértő előrelátható díjigényére vonatkozó bejelentését követően az eljáró bíróság a törvényben megállapított fenti időpontot, azaz a díjmegállapító végzés meghozatalát megelőzően megfelelő intézkedéseket tett a hiányzó szakértői díjelőleg letétbe helyezése iránt, a bizonyításra köteles felet két -5Pf.III.20.573/2011/
- szám ízben (
- és
- számú végzésével) is felhívta a szakértői díj kiegészítésére. Az eljáró bíróság a szakértői díj megállapításakor nem pusztán a korábbi két eredménytelen felhívást ismételte meg, hanem éppen annak érdekében, hogy a szakértő munkájának ellenértékeként járó szakértői díjhoz mihamarabb hozzájusson, közvetlenül kötelezte a bizonyításra felhívott felet a letétbe helyezett összeggel nem fedezett szakértői költség közvetlen megfizetésére. Jogszabályok nem teszik a bíróság kötelezettségévé, hogy ha a letétbe helyezett szakértői díjelőleg összege a várható szakértői költség összegét nem fedezi, úgy a szakértői munkát leállítsa. A fentebb körülírt díjmegállapító végzésben való előlegezésre történő felhíváson túlmenően egyéb jogszabályi kötelezettség sem terheli a bíróságot. A fentiek fényében a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a (város neve)-i Városi Bíróság mulasztott volna, így elsődlegesen ennek hiánya miatt kell a kártérítési felelősség egyik szükségképpeni elemének hiányában a felperes kártérítési keresetét elutasítani. Amennyiben azonban az elsőfokú bíróság által megállapítottak szerint mulasztás róható a (város neve)-i Városi Bíróság terhére, úgy a magatartás felróhatósági eleme hiányzik. Bírósági jogkörben okozott kár megtérítésénél, a felróhatóság megítélésénél kettős követelmény érvényesül. Elvárható egyrészt a lelkiismeretes bírói munka, másrészt érvényre kell juttatni az ítélkezés függetlenségének garanciális elvét. Egymagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek bizonyul, nem vezethet annak megállapítására, hogy a bíró vétkes magatartást tanúsított. Vétkesség megállapításához kirívóan súlyos és nyilvánvaló jogsértés megállapítására van szükség (BH 1996/
- számú eseti döntés). Mindebből következően amennyiben az eljáró bíró mulasztását meg is lehetne állapítani, a fentebb kifejtettek szerint a kártérítési felelősség vétkességi követelménye nem teljesülne, a jogalkalmazó szerv felelősségét ugyanis csak kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés alapozhatja meg (BDT 2008/
- számú eseti döntés). Tény, hogy az elsőfokú bíróság arra helyesen utalt, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére akkor kerülhet sor, ha a kártérítési felelősség általános (Ptk.
- § /1/ bekezdés szerinti) és különös (Ptk.
- § /1/ bekezdés szerinti) feltételei adottak (BH 1995/
- számú eseti döntés). A konkrét esetben azonban a bírósági jogkörben okozott kár különös feltételei teljesülésének hiánya az elsőfokú ítéletben írt indokolás szerint nem állapítható meg, ugyanis azzal, hogy jelen per felperese (a (város neve)-i Városi Bíróság által kirendelt szakértő) a szakértői díjmegállapító végzést nem fellebbezte meg, nem fosztotta meg magát a későbbi kártérítési igényérvényesítéstől. A fellebbezés elmulasztása ugyanis csak abban az esetben tekinthető kártérítési felelősséget kizáró előfeltételnek, ha olyan hatékony jogorvoslat elmulasztásáról van szó, ami a kár elhárítására egyértelműen alkalmas. A konkrét esetben ilyen hatékony jogorvoslat nem állt rendelkezésre, amennyiben ugyanis jelen per felperese a korábbi perben hozott szakértői díjmegállapító végzés rendelkezései ellen fellebbezéssel él, ezzel az őt ért azon kár, hogy szakértői díjához nem teljes körűen jut hozzá, elhárítható, megelőzhető nem lett volna. -6Megjegyzi ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy mindaddig a kár bekövetkezése sem állapítható meg teljes bizonyossággal, amíg nem tisztázódik, hogy jelen per felperese hozzájutott-e a szakértői díjmegállapító végzés közvetlen fizetésre kötelező rendelkezése alapján a (cég neve) kötelezettől a szakértői díj elnöki letéttel nem fedezett részéhez. E körben a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy mindaddig időelőttinek tekinthető a felperes bírósággal szembeni kártérítési igénye, amíg a közvetlen kötelezett társasággal szemben igényét nem kísérli meg érvényesíteni. A a tényállás kiegészítése alapján tényként állapítható meg, hogy a felperes hitelezői igényét a (cég neve) felszámolója „A” kategóriás követelésként nyilvántartásba vette, és egyértelmű adat merült fel arra is, hogy a felszámolás adatai alapján nem volt kizárt a követelés megtérülése. A másodfokú eljárás tartama alatt bekövetkezett és a másodfokú bíróság álláspontja szerint teljes körűen, minden elemében beazonosítható felszámolóbiztosi teljesítésre tekintettel a felperes kára azon összegszerűség erejéig, amelyhez a felszámolási eljárás eredményeként végül is hozzájutott, nem következett be, e körben a felperes kárként legfeljebb a (város neve)-i Városi Bíróság határozatában szabott teljesítési határidő leteltét követő naptól a tényleges kifizetésig terjedő időre járó kamatot érvényesíthette volna a késedelemért felelős jogalannyal szemben. A felperes módosított fellebbezési hivatkozásában (
- számú bejelentés) már olyan tényállításokra is alapította kártérítési keresetét, amelyekre az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott. A beadvány tartalmából azonban kitűnik, hogy a felperes által kifogásolt tevékenység nem a bíróság érdekkörébe, hanem legfeljebb a felszámoló szervezet, illetőleg felszámolóbiztos tevékenységi körébe esik, így az egyéb feltételek fennállása esetén is e módosított tényállítására alapítottan a felszámolási eljárás lefolytatásával összefüggésben a bíróság magatartása nem lenne kifogásolható. Összességében a fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben eltérő indokolással és a tényállás kiegészítése mellett - a Pp.
- § /2/ bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes módosított fellebbezési ellenkérelmében a felperessel szemben perköltségigényt nem érvényesített, erre tekintettel a másodfokú bíróság az e körben való döntéshozatalt mellőzte. Szeged,
- május
- napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró