A határozat elvi tartalma: Az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntettének megállapítását és a kiszabott büntetés törvényes voltát vitató, halált okozó testi sértés bűntettekénti minősítést és enyhébb büntetés alkalmazását célzó alaptalan felülvizsgálati indítvány. KÚRIA Bfv.I.1171/2011/5.szám A Kúria Budapesten,
- év január nyilvános ülésen meghozta a következő hó
- napján megtartott v é g z é s t: Az emberölés bűntette miatt a terhelt és társa ellen folyamatban volt büntető ügyben az I. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Bíróság 14.B.1307/2009/
- számú ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában hatályában fenntartja. A felülvizsgálat során felmerült 4.210 (négyezer-kétszáztíz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s : A Fővárosi Bíróság a
- szeptember 27-én kihirdetett és perorvoslatok hiányában ugyanezen a napon első fokon jogerőre emelkedett 14.B.1307/2009/
- számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk.
- §-ának
(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntettében, és ezért, mint visszaesőt, 10 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Korábban jogerősen kiszabott szabadságvesztésének töltése során engedélyezett feltételes szabadságát megszüntette, és a feltételes szabadságra bocsátásból kizárta. Az általa előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Járulékos kérdésekről rendelkezett, és a felmerült bűnügyi költségből 454.676 Ft megfizetésére kötelezte a terheltet. A személyi körülmények, illetőleg a terhelt korábbi elítélései tekintetében rögzítette, hogy nevezett vízvezeték-szerelő szakképzettséggel rendelkezik, alkalmi munkásként 120.000 Ft havi jövedelme volt. Élettársi kapcsolatban élt a II. rendű terhelttel. Kiskorú gyermeke nincsen, vagyontalan. Büntetett előéletű, a Fővárosi Bíróság a
- február 9-én jogerőre emelkedett 4.B.538/2002/
- számú ítéletével életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt, halmazati büntetésül 7 év 6 hónap börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés töltéséből
- november 3-án
- szeptember 17-ig terjedően feltételes szabadságra bocsátották. A terhelt a bűncselekmény elkövetésekor nem szenvedett és jelenleg sem szenved az elmeműködés olyan kóros elmeállapotában - így különösen elmebetegségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban, vagy személyiségzavarban - amely képtelenné tette volna, vagy korlátozta volna abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Tényállásként a állapította meg. Fővárosi Bíróság lényegében az alábbiakat Az I. rendű terhelt
- december 22-től B. egy vállalkozás munkásszállásán lakott.
- szeptemberétől ugyanitt lakott a sértett, kezdetben egyedül, majd
- október közepétől élettársával a II. rendű terhelttel együtt. A sértett és élettársa között a viszony
- decemberétől megromlott, mivel a sértett féltékeny lett, az újonnan beköltözött I. rendű terheltre. A II. rendű terhelt hasadásos elmezavar üldöztetéses téves eszmékkel jellemzett - beszámítási képességét közepesen korlátozó formájában szenved. Állapotát a hasadásos elmezavar maradványtünetei, - az ún. negatív tünetek, érzelmi zavarok, a spontaneitás és a kezdeményezőkészség hiánya, a szociális degradáció - jellemzik. A sértett és a II. rendű terhelt között a viták egyre gyakoribbá váltak. Az egyik vita után a sértett a II. rendű terheltet hátrányos színben feltüntető bejelentést tett a gyámhivatalhoz azért, hogy nevezett ne hozhassa ki állami gondozásba vett két kiskorú gyermekét karácsonyra az intézetből. A viták következtében a sértett és élettársa között a kapcsolat végül oly mértékben megromlott, hogy a II. rendű terhelt
- január 10-én elköltözött a sértettől. Az élettársi kapcsolat megszakítását követően a II. rendű terhelt szexuális kapcsolatot létesített az I. rendű terhelttel, majd
- január
- napján beköltözött annak szobájába. A II. rendű terhelt a sértett karácsony előtti bejelentéséről
- január
- napján értesült a családgondozótól. Az felháborította és beszámolt a történtekről új élettársának, az I. rendű terheltnek is. Ezt követően az I. rendű terhelt és a sértett között a történtek miatt többször alakult ki szóváltás.
- január 16-án 01.00 óra körül a munkásszálló második emeleti folyosóján az ittas állapotban lévő I. rendű terhelt összetalálkozott a szállásra bolti bevásárlásból visszaérkező sértettel, akivel ismételten szidalmazni kezdték egymást, majd a terhelt nagy erővel, jobb ököllel arcon ütötte a sértettet, aki a falnak esett. Ezt követően még legalább három-négy alkalommal ugyancsak nagy erővel megütötte a sértett fejét. Miután a sértett térdre rogyott, legalább négy esetben nagy erővel fejbe rúgta őt, amitől a sértett eszméletlen állapotban a földre esett. Az I. rendű terhelt ekkor a sértettet behúzta a folyosóról a zuhanyozóba, ott a ruhában lévő sértettet hideg vízzel lelocsolta. Ezt követően bement a szobájukba, felkeltette az alvó II. rendű terheltet és elmondta neki, hogy „elintézte a sértettet, aki bent van a zuhanyozóban", elmondta azt is, hogy tiszta vér a folyosó. Megkérte, hogy hozzon a vér eltakarításához szükséges takarítószereket. A II. rendű terhelt a felszólításnak eleget tett, felmosóvödröt, felmosófát valamint fertőtlenítőeszközöket vett magához, és felmosta a folyosó padozatán lévő vért. Eközben az I. rendű terhelt a falat törölte le. Az I. rendű terhelt által közöltek, valamint a folyosón észleltek alapján a II. rendű terheltnek tudomása volt arról, hogy az I. rendű terhelt által bántalmazott sértettnek a sérülése miatt azonnali segítségre lenne szüksége. Ennek ellenére a sértett állapotáról nem győződött meg, és nem nyújtott számára segítséget. A sértett a bántalmazás következtében kétoldali szemgödörtájéki vérömleny formájában jelentkező lágyrész-zúzódást, a homlok bőrének jobb szemöldök feletti területén nagy kiterjedésű zúzott-repesztett sérülést, a fejtető jobb oldalán a fali tájékon 1 cm hosszú repesztett sérülést, mindkét halántékizom vérbeszűrődés jellegű zúzódását, a bal szemüreg alsó falának törését, a bal szemgolyóhoz tartozó szemizom bevérzését, az agy nyakszirti tájékához tartozóan a lágyburok lemezei közötti bevérzést agytörzsi központokban rázódásos és szenvedett. és az életfontosságú zúzódásos sérüléseket Mindezen sérülés hatására
- február
- napján a kialakult diffúz agykárosodás és a hozzá társult heveny vérkeringési és légzési elégtelenség miatt életét vesztette. Az életfontos agytörzsi központok rázódása és zúzódása következtében kialakult súlyos sérülése miatt a sértett halála az intenzív terápia ellenére befolyásolhatatlanul és elkerülhetetlenül következett be. A jogerős határozat ellen a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján, a bűncselekmény törvénysértő minősítése, és ezzel összefüggően törvénysértő büntetés-kiszabás miatt az I. rendű terhelt élt felülvizsgálati indítvánnyal, cselekményének az anyagi jogszabályoknak megfelelő minősítése, és büntetésének enyhítése érdekében. Utóbb részletesen kiegészített indítványában lényegében arra hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság
- számú Irányelvében kifejtettekhez képest a Fővárosi Bíróság az alanyi és tárgyi tényezők téves értékelésével helyezkedett arra az álláspontra, hogy a cselekmény élet elleni bűncselekményt valósított meg. Ezért törvénysértő a kiszabott büntetés is. A tárgyi oldalon ugyanis, az emberöléshez az irányelv általában valamilyen eszköz használatát tartja tipikusnak. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy ez jelen esetben szóba sem jöhet. Nem vette figyelembe a bíróság, hogy a sértettel a viszonya feszült volt, a sértett kifejezetten ellenséges volt vele szemben. A II. rendű terhelt és a sértett közötti, megromlott kapcsolatban a sértett szóban, lelkileg próbált hatni a II. rendű terheltrre, aki ez ellen védtelennek bizonyult. Természetes volt, hogy élettársát ezzel szemben megvédje. A tárgyi tényezőkből megállapítható, hogy a sérülések okozása után sem törekedett a halálos eredmény elérésére, sőt - kiemelve, hogy élet elleni bűncselekmény elkövetőjének a segítségnyújtás nem törvényi kötelezettsége - ha nem is hívta a mentőket, de nem maradt közömbös, megmosta a sértettet, hogy meggyőződjön él-e még. A helyszínről sem menekült el, hanem a szobájába tért vissza. A szóváltásuk során a sértett a II. rendű terheltet szidalmazta. A cselekmény hirtelen alakult ki, és a történtek nála erősen felindult állapotot eredményeztek. Miután hosszú tartamú feltételes szabadság alatt állt, szabadulásától egész magatartásával arra törekedett, hogy az újabb bűncselekményektől tartózkodjon, és a korábbi büntetés hátra lévő részét se kelljen letöltenie. Mindezen tárgyi és alanyi körülményekből csak arra vonható következtetés, hogy a sértett halálát semmiképpen sem kívánta, és abba nem is nyugodott bele. Ekként a cselekmény helyesen halált okozó testi sértés bűntettének [Btk.
- §
(1)bekezdése és
(6)bekezdés II. fordulata] minősül, és e minősítés mellett a kiszabott büntetés is törvénysértően súlyos. A Legfőbb Ügyészség BF.3082/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, a támadott ítélet hatályban tartását indítványozta. Az átiratban kifejtettek szerint a Fővárosi Bíróság az elkövetés módjára, a nagyszámú, súlyos, a sértett halálát eredményező fejsérülésekre tekintettel megalapozottan minősítette a cselekményt eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntettének. A kiszabott büntetés nem törvénysértő. A felülvizsgálatot tehát sem a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontja szerinti, sem egyéb ok nem alapozza meg. A nyilvános ülésen a terhelt kiegészített felülvizsgálati indítványát fenntartotta, és a védő is az indítványnak megfelelő határozat meghozatalát kérte, a Legfőbb Ügyészség képviselője szintén az átiratukkal egyezően nyilatkozott. A támadott ítélet felülvizsgálata indokolt. Az indítványban hivatkozott Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja szerint ugyanis - egyebek mellett - felülvizsgálati ok, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A Kúria a megtámadott határozatot a Be. 423. §-a
(1),
(4)és
(5)bekezdésének megfelelően az indítvánnyal élő I. rendű terhelt tekintetében a jogerős határozatban megállapított tényállás alapul vételével a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, az indítványban megjelölt okból, továbbá hivatalból, a Be. 416. §
(1)bekezdés
- c)pontjában foglalt [tételesen a Be. 373. § 1) bekezdés I/b és
- c)pontja és II-IV. pontja szerinti] abszolút eljárásjogi okok tekintetében vizsgálta felül. A hivatalból tartott vizsgálat során feltétlen hatályon kívüli helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem észlelt, ilyenre maga az indítványozó sem hivatkozott. Érdemi vizsgálatának eredményeként a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak. A szándékos emberölés és a testi sértés elhatárolásának szempontjait a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve tartalmazza. Ezt a gyakorlatában a jogutód Kúria is irányadónak tekinti. Az elhatárolás alapja a szándék terjedelme. A szándékos emberölés elkövetője előre látja a halálos eredmény lehetőségét, és ezt kívánja, de ebbe legalább belenyugszik, az eredmény tekintetében legalább közömbös. A halált okozó testi sértés esetén a szándék csak a testi sértés okozására terjed ki, az eredmény tekintetében pedig az elkövetőt jellemzően negligencia formájában jelentkező gondatlanság terheli. E cselekmény esetén az elkövető a halálos eredményt többnyire azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet elmulasztja. A 15. számú Irányelv arra mutat rá, miszerint annak eldöntése, hogy az elkövető tudata átfogta-e a halálos eredmény bekövetkezésének lehetőségét, és ezzel kapcsolatban közömbös maradt-e, avagy csupán a testi sértésre terjed ki a szándéka; a cselekmény alanyi és tárgyi tényezőinek hiánytalan feltárása és ezek egymással kölcsönhatásban értékelése mellett lehetséges. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásból kitűnik, hogy a lehetséges mértékben megtörtént a cselekmény tárgyi és alanyi tényezőinek feltárása. Az ítélet valóban nem adott számot ezeknek a tényezőknek az értékeléséről, ezzel azonban eljárási szabálysértést (főként felülvizsgálatot megalapozó szabálysértést) nem vétett. Az első fokon jogerős ítéletek részletes indokolása ugyanis függetlenül attól, hogy milyen cselekményben kerül sor a bűnösség megállapítására, és a bíróság milyen súlyú joghátrányt alkalmazott - mellőzhető. Ilyenkor elégséges, ha az ítélet a tényállást és az alkalmazott jogszabályokat rögzíti [Be. 259. §
(1)bekezdése]. A feltárt tárgyi és alanyi tényező kölcsönös értékelését így a Kúriának is el kellett végeznie, és ennek alapján kellett döntenie a felülvizsgálat megalapozottságáról. Mindenek előtt azt kell leszögezni, hogy a Btk.
- §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően a terhelt önhibájából eredő ittasságának a felismerési képességet korlátozó hatását a szándék terjedelmének megítélésénél nem lehet figyelembe venni, azt a szeszes italtól nem befolyásolt elkövetővel azonosan kellett megítélni. A tárgyi oldalon annak a körülménynek, hogy a sértett életének kioltását eredményező bántalmazás nem eszköz alkalmazásával történt, nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, ami feltétlenül kizárná az ölési szándékot. Jelentősége van az elkövetés konkrét módjának, ezen belül · az erőkifejtés mértékének, · · · az erőkifejtés esetleges ismétlődésének folyamatosságának, annak, hogy az erőkifejtés irányzott-e vagy sem, jelentősége van a sérülés helyének, jellegének, amit az összes erőbehatással összefüggésben kell értékelni. A fejre irányuló nagy erejű erőbehatás köztudottan életfontosságú szervek elleni támadást jelent. Ilyenkor a halálos eredmény előre látása az elkövető részéről legalábbis rendszerinti. Az elkövetés utáni magatartás is következtetési alap lehet arra, hogy felismerte-e az elkövető a sértett halálának lehetőségét, és ezzel kapcsolatban közömbös maradt-e. Az alanyi tényezők körében a cselekmény motívuma a meghatározó jelentőségű. Az alanyi- és tárgyi tényezőket egyenként és összességben a fentiek szerint értékelve, a Kúria okszerűnek találta a Fővárosi Bíróság által arra vont következtetését, hogy a terhelt a cselekményt eshetőleges ölési szándékkal valósította meg. A terhelt szándéka eredetileg nyilvánvalóan a sértett bántalmazására, nem pedig kifejezetten a megölésére irányult. Cselekményének motívuma az élettársát, II. rendű terheltet a sértett részéről ért érzelmi sérelem, - amelyet élettársa hatására fokozottan átérzett - megtorlása volt. Indulatát az ittassága fokozta olyan mértékűvé, amely azután a még álló helyzetben lévő sértett fejének összesen három-négy alkalommal, nagy erővel történt megütésében, majd a térdre rogyó sértett fejének legalább négy esetben nagy erővel történt megrúgásához vezetett. E bántalmazás nem csak összhatásában, hanem egy ütés és egy rúgás vonatkozásában önmagában is alkalmas volt az agytörzsi központok ténylegesen bekövetkezett sérülésének előidézésére. Bár e szándéka hirtelen alakult ki, ami nyilván korlátozta a következmények körültekintő mérlegelését, a folyamatában rendkívül durva, kitartó, a többszörös csonttöréseken túlmenően többszörös agysérülést eredményező bántalmazás során a terheltnek fel kellett ismernie, és ténylegesen fel is ismerte, hogy e bántalmazás a sértett halálát eredményezheti. Cselekményét a halál bekövetkezésének lehetőségét látva, és abba belenyugodva valósította meg. Ennek nem szól ellene az sem, hogy a súlyosan sérült, vérző, magatehetetlen, eszméletlen sértettet a bántalmazás után a folyosói zuhanyozóba húzta és hideg vízzel lelocsolta, majd ott magára hagyta. Ekként a terhelt cselekményének emberölés bűntetteként minősítése törvényes, és más a büntetés kiszabására kiható anyagi jogszabálysértés sem állapítható meg. Ennek hiányában viszont mivel önmagában a jogerősen kiszabott büntetés felülvizsgálat tárgya nem lehet - a büntetés vizsgálatára nem kerülhetett sor. Egyébként rá kell mutatni arra is, hogy az indítványozott eltérő minősítés megállapítása mellett sem kerülhetett volna sor a terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetés kiszabására. Ebben az esetben ugyanis az alacsonyabb büntetési tétel keret mellett kiemelkedő súllyal jelentkezett volna az, hogy a testi épség elleni bűncselekmények tekintetében a terhelttel, mint a Btk.
- §
- pontja szerinti különös visszaesővel szemben kell a büntetést kiszabni. Az ennek megfelelően a Btk.
- §
(1)bekezdése szerint felemelt büntetési keretnél pedig igen nyomatékos súlyosító körülményként jelentett volna az, hogy különös visszaesését életveszélyt okozó testi sértés büntette miatt kiszabott hosszú tartamú szabadságvesztés alapozza meg. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a Fővárosi Bíróság támadott határozatát az I. rendű terhelt tekintetében a Be. 426. §-ának alkalmazásával hatályában fenntartotta. A felülvizsgálat során kirendelt védői díjként felmerült bűnügyi költséget az állam viseli [Be. 429. §
(1)bekezdése]. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatának lehetőségét pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. Az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be. 418. §-ának
(3)és 421. §-ának
(3)bekezdése rendelkezik. A Kúria határozatát a Be. 420. §-ának
(1)bekezdésének megfelelően nyilvános ülésen hozta meg. Budapest,
- január
- Dr. Belegi József s. k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s. k. előadó bíró, Dr. Mészár Róza s. k. bíró A kiadmány hiteléül: Mátyás Gyöngyi bírósági ügyintéző