A határozat elvi tartalma: Felperes bizonyítási kötelezettsége, hogy a vagyonosodási vizsgálat alapján meghozott adóhatározatok jogszerűségét megcáfolja. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.

Nemzeti Adó- és Vámhivatal Déldunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság

1. szeptember
2. napján kelt 20.K.22.184/2010/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán

alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Somogy Megyei Bíróság 20.K.22.184/2010/6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra 27.800 (

az huszonhétezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s

Adóés Pénzügyi Ellenőrzési Dél-dunántúli Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2004.-

1. évekre személyi jövedelemadó, /szja/ egészségügyi hozzájárulás /eho/ és magánszemélyek különadója adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a
2. július
3. napján kelt ... számú határozatával a felperest szja és eho adónemekben 463.416 Ft - adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 231.208 Ft adóbírság és 203.545 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, a magánszemélyek különadója adónemben megállapítást nem tett. Indokolása szerint

adóhatóság vizsgálatot folytatott egy magánszemélynél, aki a felperestől származó kölcsönökre hivatkozott, és miután a rendelkezésre álló adatok a kölcsönnyújtásokat nem igazolták, a felperes kapcsolódó vizsgálata vált szükségessé. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. október 29. napján kelt .... számú határozatával

elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint

elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásaival nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért helytállóan

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§-ának /1/-/3/ bekezdései alkalmazásával

adó alapját becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja tv./ 4.§-ának /1/ bekezdése, 28.§-ának /1/ bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe. A felperes keresetében

első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint

adóhatóság a tényállást teljes körűen nem tárta fel, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, így megállapításai jogsértők. Állította, hogy a vizsgált időszak kezdetén 1.00.000 Ft-tal rendelkezett, ugyanis 2001. évben kettő ingatlanát is értékesítette összesen: 7.100.000 Ft-ért, amelyből csak a lányának adott kölcsön 6.200.000 Ft-ot, és még megtakarított 100.000 Ft-ot. A pénzt a lakásában tartotta, és

alperes nem bizonyította, hogy

t elköltötte volna. Előadta továbbá, hogy 2004. március 30-én kölcsön kapott 900.000 Ft-ot M. I., és

összeggel törzstőke befizetést teljesített a ...Kft-nek. A kölcsönt 2007. június 14-én adta vissza akként, hogy

üzletrészét átruházta a kölcsönt nyújtó fiának. Nem volt tehát forráshiánya, így adókülönbözetet sem lehetett volna a terhére megállapítani.

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint

ellenőrzés megkezdésekor rendelkezésre állt okiratok alapján a felperes vizsgált időszakra vonatkozó bevételei és kiadásai között nagyságrendbeli eltérés volt, ezért a revízió jogszerűen alkalmazott becslési eljárást. A tényállást

eljárt hatóságok kellően felderítették, döntésük megalapozott. Kifejtette, hogy önmagában a felperesi előadás,

egyes tanúvallomások, csatolt okiratok csak akkor számítanak hitelt érdemlő bizonyítéknak, ha

ok a valóságban is ellenőrizhető adatokkal és körülményekkel alátámaszthatók.

adóhatóság helytálló hivatkozása szerint a bizonyítás eredménytelenségének következményeit a felperes köteles viselni. A 900.000 Ft-os törzstőke befizetés, illetőleg

ingatlanok eladásából származó bevételek körében jogszerű

alperes határozata. Nem elegendő ugyanis a bevétel megszerzésének

igazolása,

adózónak

t is hitelt érdemlően kell igazolnia, hogy a vizsgált időszakban kiadásai fedezésére ténylegesen rendelkezésére állt

általa megjelölt összeg. Erre vonatkozóan

onban semmilyen bizonyíték, különösen hitelt érdemlő bizonyíték nem állt rendelkezésre, sem a bírósági, sem a közigazgatási eljárásban.

elsőfokú bíróság szerint tanúbizonyítás, a közeli hozzátartozók meghallgatása nem alkalmas arra, hogy a pénzeszközök rendelkezésre állását, és felhasználását hitelt érdemlően bizonyítsa, emiatt a felperes tanúbizonyítási indítványát mellőzte, mivel attól hitelt érdemlő bizonyítás nem várható. A felperes felülvizsgálati kérelmében

ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint

ítélet sérti

Art. 86

.§ /1/ bekezdését, 97.§ /4/-/6/ bekezdését, 108.§ /9/ bekezdését, 109.§ /3/ bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló

1. évi CXL. törvény Ket. 50.§-át, a polgári perrendtartásról szóló.
2. évi III. tv. /a továbbiakban: Pp./ 1.§-át, 3.§ /4/ bekezdését, 164.§ /1/ bekezdését, 206.§ /1/ bekezdését,

elsőfokú bíróság

alperesi határozat jogszabálysértő volta miatt a keresetét nem utasíthatta volna el. A bizonyítékokat okszerűtlenül és tévesen mérlegelte, tényállása helyesbítésre szorul. A felperes lényegében megismételte és fenntartotta keresetében foglaltakat, sérelmezve bizonyítási indítványa elutasítását.

alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 274.§-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Art. 109

.§-ának /1/ bekezdése értelmében ha

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

Art. 108

.§-ának /1/ bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.

Art. 108

.§-ának /2/ bekezdése alapján

adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,

onban

Art. 109

.§-ának /3/ bekezdése lehetőséget szabályoz

adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.

elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban

adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és

eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította. E pertípusban,

úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a /Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy

okat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 166.§-ának /1/ bekezdése szerint bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék,

okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. A bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha

a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas /Pp. 3.§ /4/-/5/ bekezdés/.

elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. bizonyításra vonatkozó, idézett szabályait

zal, hogy a magánszemélyeket tanúként nem hallgatta meg, ugyanis jelen ügyben

t, hogy 2001-től 2004. évig, majd

t követően a felperes rendelkezésére összegszerűségében

általa megjelölt mennyiségű pénz állt, és a kiadásaira tételesen

t használta fel, a tanúbizonyítás - további más, összevethető bizonyíték hiányában - egyrészt önmagában nem alkalmas, másrészt a tanuk több éven keresztül, felperes minden egyes napjáról nem nyilatkozhattak. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.

elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, a tanúvallomást, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy

alperes határozatában a becslés alkalmazott módszerének megfelelősségét bizonyította,

adó alapjának valószínűsítését jogszerűen végezte, a felperes

onban a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően nem igazolta. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést

onban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.

elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében részletesen megindokolta, miszerint

adóhatóság

on megállapítását, hogy

adózó a vizsgált években kiadásaira nem rendelkezett fedezettel, a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben megcáfolni nem tudta. A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Kúriának nincs jogszabályi lehetősége. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért arról a Kúriának határoznia nem kellett. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény 50.§-ának /1/ bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
2. március
3. Dr. Lomnici Zoltán sk.a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró