Bf.389/2010/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(5)bekezdés a) pont, 12. §

(2)bekezdés] minősíti. A vádlott főbüntetését 1 (egy) év börtönbüntetésre, a próbaidő tartamát 1 (egy) évre enyhíti. A pénzmellékbüntetést mellőzi, és egyúttal 500 (ötszáz) napi tétel, 10.000 (tízezer) forint napi összegű, összesen 5.000.000 (ötmillió) forint pénzbüntetésre is ítéli. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén egy napi tétel helyébe, egy napi szabadságvesztés lép. A pénzbüntetés megfizetésére 20 (húsz) havi, havi 250.000 (kettőszázötvenezer) forint összegű részletfizetést engedélyez. Az első havi részlet

1. május
2. napjáig, minden további részlet a következő hónap
3. napjáig esedékes. Egyhavi részlet elmulasztása esetén a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A Budapesti Rendőrfőkapitányság Vizsgálati Főosztály Gazdaságvédelmi Osztály Gazdaságvédelmi II. Alosztály
4. június
5. napján kelt 136-IV.599/2000.bü. számú határozatával elrendelt és a Fővárosi Bírósági Végrehajtó 01001.MV.6320/2002/
6. számú foglalási jegyzőkönyvével foganatosított OOhrsz. ingatlan 1/1, OO hrsz. ingatlan 1/1, PP hrsz. ingatlan 1/3 és a PP hrsz. ingatlan ¼ részére elrendelt zár alá vételt a sértettek polgári jogi igényének biztosítására fenntartja. Figyelmezteti a sértetteket, hogy amennyiben jelen határozat kézbesítésétől számított 30 (harminc) napon belül az előbbi ingatlanokra jogerős bírósági ítélet alapján végrehajtást nem kérnek, avagy a polgári per megindítását 60 (hatvan) napon belül a büntető bíróság előtt nem igazolják, úgy a zár alá vétel feloldásának van helye. A bűnügyi költség viselésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést akként változtatja meg, hogy az eljárás során összesen felmerült 1.153.785 (egymilliószázötvenháromezer-hétszáznyolcvanöt) forint bűnügyi költségből a vádlott köteles megfizetni az államnak 433.075 (négyszázharmincháromezer-hetvenöt) forint bűnügyi költséget, a további 720.710 (hétszázhúszezer-hétszáztíz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban korábban a Budai Központi Kerületi Bíróság 14.B.XI.1107/2003/43.számon, illetve a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 22.Bf.7170/2007/
7. számon járt el az ügyben - a Budapesti XI. és XXII. kerületi Ügyészség
8. év május hónap
9. napján kelt B.XI.3402/2003/1-I. számú vádiratában foglaltak alapján a
10. év szeptember hónap
11. napján kihirdetett 23.B.143/2009/
12. számú ítéletével a vádlottat 2 rendbeli, egy esetben folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk.
13. §

(1)és

(6)bekezdés a) pont], 2 rendbeli csalás bűntette [Btk. 318. §

(1)és

(4)bekezdés a) pont] és számviteli fegyelem megsértésének vétsége [Btk. 289. §

(1)bekezdés b) pont] miatt 2 év, végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 200.000.- forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a bűnügyi költség viseléséről. Végül a vádlottat az ellene sikkasztás bűntette [Btk.317. §

(1)és

(6)bekezdés a) pont] - a tényállás

1. pontja - miatt emelt vád alól bebizonyítottság hiánya okán felmentette. Az ítélet ellen az ügyész az
2. tényállási pont tekintetében a felmentés miatt bűnösség megállapítása végett, valamint súlyosításért; míg a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
3. év december hónap
4. napján kelt BF.885/2010/
5. számú átiratában az ügyészi fellebbezést szűkített körben, kizárólag a büntetés súlyosítása érdekében tartotta fenn; nem támadta immár a tényállás
6. pontja szerinti cselekményhez kapcsolódó felmentő rendelkezést. A másodfokú nyilvános ülésen a Fellebbviteli Főügyészség képviselője az írásbeli indítványában foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. A védő a nyilvános ülésen arra hivatkozott, hogy a vádlottat csalási szándék nem vezette; a holland partner járt el jogszerűtlenül, amikor megtagadta a fizetést, s lehetetlenítette el ezáltal, hogy védence a magyar partnereknek fizetni tudjon. A londoni és a magyar bíróság is a vádlottnak adott igazat. A
7. tényállási pontban írtak kapcsán az időközben elhalálozott sértett csak ösztönzésre tett feljelentést, az eljárás során pedig kiderült, hogy a vádlott nem is tartozik. Elsősorban a vádlott felmentését indítványozta, másodlagosan pedig azt, hogy rendkívül időmúlás okán a másodfokú bíróság a büntetést ne súlyosítsa. A vádlott védőjéhez csatlakozva a személyi körülményeiről nyilatkozott. Az ellentétes irányú fellebbezések közül döntő részében a védői- vádlotti az alapos. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül a Be.
8. §

(1)és

(2)bekezdése szerint. E felülbírálat során a másodfokú bíróság elsőként az alábbiakat vizsgálta és észlelte: Az elsőfokú ítélet történeti tényállásának

1. pontjában a váddal egyezően írtak - a ZZ Kft.
2. és
3. évi számlarendje nem felelt meg az
4. évi XVIII. törvény elvárásainak: így egy számlán szerepelt a saját, illetve export-bizományosi értékesítés; a ZZ Kft. gazdasági eseményei a ZZy Kft. könyvelésében jelentek meg; s ezáltal a vádlott a ZZ Kft. ellenőrzését megnehezítette - az elkövetéskor hatályos Btk.
5. § b) pontja szerinti számviteli fegyelem megsértése vétségének; míg az elsőfokú ítélet meghozatalakor hatályban volt Btk.
6. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti számvitel rendjének megsértése vétségének megállapítására nyújthatott alapot. Időközben azonban a Btk. ezen rendelkezését az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról

1. évi CL. törvény
2. §-a
3. év január hónap
4. napjától kezdődően megváltoztatta; a dekriminalizáció jegyében a Btk. korábbi
5. §

(1)bekezdésébe ütköző cselekmények immár bűncselekménynek nem minősülnek; a módosító jogszabályhoz fűzött indokolás szerint azok megfelelő visszatartó erőt jelentő szankcionálását az adózás rendjéről, valamint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben foglalt rendelkezések, jelesül igazgatási jellegű bírság biztosítja. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a büntetőtörvény időbeli hatályának az érvényesülése szempontjából a bűnhalmazatban álló több bűncselekmény esetében elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az elbírálás időpontjában fennálló újabb büntetőjogi rendelkezés az elkövetéskor valamely bűncselekményként értékelhető magatartást bűncselekményként büntetni rendeli-e; és ha az újabb törvényi rendelkezés értelmében az elkövetés időpontjában bűncselekményt megvalósító magatartás már nem büntethető, úgy felmentő, illetőleg az eljárást megszüntető rendelkezés meghozatalának van helye, és csak a fennmaradó bűncselekmény (bűncselekmények) vonatkozásában vizsgálható, hogy a terhelt számára az elkövetéskor vagy az elbíráláskor fennálló törvényi rendelkezés biztosíte enyhébb elbírálási lehetőséget [BH. 1995. 380.]. A Fővárosi Ítélőtábla ennek megfelelően járt el: a korábban gazdálkodás rendjét sértő bűncselekményként értékelhető vádlotti magatartásról megállapította, hogy az jelenleg már nem bűncselekmény, azért a vádlott nem büntethető. Az e cselekmény miatt indult büntetőeljárást ezért előbb a Be. 308. §

(2)bekezdése szerint elkülönítette, majd az elsőfokú bíróság ítéletét az ezt a cselekményt elbíráló részében a

1. év április hónap
2. napján kihirdetett 3.Bf.114/2012/
3. számú ítéletével Be.
4. §

(1)bekezdése szerint megváltoztatta; a vádlottat az ellene számviteli fegyelem megsértésének vétsége [Btk. 289. § b) pont] miatt emelt vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pontjának I. fordulatára figyelemmel a Be. 331. §

(1)bekezdése szerint felmentette, rendelkezve egyben az e cselekmény kapcsán felmerült bűnügyi költség állam általi viseléséről. Ezt követően már csak a fennmaradó - és fellebbezéssel támadott - 2., 3., 4. és 5. tényállási pont tekintetében bírálta felül a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be. 348. §

(2)bekezdése alapján. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a törvényi előírásokat immár mindenben megtartva vizsgálódott, majd értékelt; valamennyi szóbajöhető bizonyítékot feltárt, s azokat önmagukban és egymással egybevetve adott számot kimerítő részletességgel arról, hogy mit miért fogadott, illetőleg vetett el. Vonatkozik ez elsősorban az

1. tényállási pontban foglaltakra; a bizonyítékok okszerű elemzésével valóban nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy büntetőjogi bizonyossággal igazolható volna: a vádlottat a QZ Rt.-vel kapcsolatos ügylet során már csalárd szándék vezette volna.
2. év végére, különösen pedig 1999.-re azonban már egyértelművé vált számára, hogy az elsőfokú ítélet
3. oldalán az
4. pontban írtak szerinti sokmilliós kintlévőség, a kérdéses összeg realizálása: annak számlára érkezése, rövid időn belüli behajthatósága alappal nem várható. Ennek ismeretében viszont a 2., 3.,
5. és
6. pontban foglalt,
7. évben kötött konkrét ügyletek, az azokban vállalt igen rövid fizetési határidők - például a
8. tényállási pont esetében 8 banki nap [nyomozati iratok
9. oldala], 10 banki nap [nyomozati iratok
10. oldala], avagy 15 banki nap [nyomozati iratok
11. oldala]; a
12. és
13. tényállási pontok kapcsán 12 banki nap [nyomozati iratok
14. Melléklet-kötet
15. és
16. oldala;
17. Melléklet-kötet
18. oldala] - már csalási célzatot igazolnak: a vádlott ekkor már annak tudatában szerződött, hogy számára a vállaltak nem tarthatók, azok teljesítése lehetetlen. Éppen erre visszavezethetően viszont a
19. tényállási pont kapcsán az
20. és
21. évben kötött két szerződéshez sem vonható büntetőjogi következmény. Ez utóbbira figyelemmel, valamint a másodfokú nyilvános ülésen előadottakra tekintettel az elsőfokú ítéleti tényállás az alábbi kiegészítésre, pontosításra szorul: · a személyi körülmények kapcsán: az ott írt lakásingatlan vádlottra eső hányadának értéke mintegy tízmillió forint; a kérdéses földterületek pedig nem OO-ban, hanem helyesen PP-ban találhatóak [a másodfokú nyilvános ülésen a vádlott által előadottak]; · a
22. tényállási pontban írt 1300 tonna termény vörös repcemag [nyomozati iratok
23. oldala, 1.számú Melléklet-kötet
24. oldala]; · kirekeszti a fentiekben kifejtettek okán a másodfokú bíróság a
25. tényállási pontból az
26. decemberében 3.057.600.- forint értékű napraforgóra, valamint az
27. évben 1.606.429.- forint értékű fekete napraforgóra kötött szerződést; a 23 tonna, 690.000.- forint értékű vörös kölesre kötött szerződés pedig helyesen
28. év július hónap
29. napján kelt. Ezáltal a
30. tényállási pontban a bűnösségi körbe tartozó három - 1999.ben kötött - szerződésben érintett vádlotti magatartás által okozott kár 5.586.000.- forint. A fenti kiegészítésekkel, pontosításokkal együtt az elsőfokú ítéleti tényállás már mindenben helyes és teljes; a történések ilyetén való megállapítását fellebbezés nem is támadta. Az irányadó tényállásból a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű. E körben a másodfokú bíróság ismételten utal a fentebb már kifejtettekre: az 1999.et megelőző időszak tekintetében nincs kellő alap a vádlott bűnös tudattartamára vonatkozó következtetés megvonásának; a tényállás
31. pontjában foglaltak fellebbezéssel már nem is támadottan - a bűnösségi körből éppúgy kikerülnek, mint ahogyan a
32. tényállási pont fentiek szerinti két: 1996.-os és 1997.-es részcselekménye. A fennmaradó vagyon elleni cselekmények esetében azonban a vádlott alappal nem hivatkozhat arra, hogy a csődhelyzet tényével, az egyes szerződésekben vállalt kötelezettséget teljesítésének lehetetlen voltával ne lett volna tisztában. Bűnössége ezért a tényállás 2., 3., 4., és
33. pontjában foglalt cselekményekben megállapítható; a felmentést célzó fellebbezés ezért nem alapos. A cselekmények minősítése, valamint az alkalmazandó joghátrány kapcsán kiemelten vizsgálni indokolt, hogy mely anyagi jogszabály alkalmazásának van helye a Btk.
34. §-ban foglaltakra figyelemmel. E kérdésben az elsőfokú bíróság ítéletének 48-
35. oldalán akként foglalt állást, hogy az elkövetéskor hatályban volt anyagi jogszabályok a kedvezőbbek a vádlott tekintetében. A másodfokú bíróság ezt az álláspontot nem osztotta. Maga az elsőfokú bíróság is észlelte, hogy a tényállás
36. pontjában foglalt cselekmény az okozott kár összegéből következően az elbíráláskor enyhébb megítélést von maga után: a Btk.
37. §

(6)bekezdés a) pontja helyett az - jelenleg is - a Btk. 318. §

(5)bekezdés a) pontja szerint minősül. Mégis, a Btk. 83. §

(2)bekezdésében foglalt úgynevezett középmértékes szabály okán kedvezőbbnek az elkövetéskor hatályban volt anyagi jogi rendelkezéseket tekintette, s azokat alkalmazta. A másodfokú bíróság a több-évtizedes, töretlen bírói gyakorlattal egyezően [BH.

1. 53; BH.
2. 403; BH.
3. 254.] ennél komplexebb vizsgálódást tartott indokoltnak. Kétségtelen, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalakor, valamint - és jelentőséggel a másodfokú eljárásban immár ez bír [BH.
4. 476.] - jelenleg is érvényesül a Btk.
5. §

(2)bekezdésében foglalt büntetéskiszabási elv. A büntetési tétel középmértéke azonban csupán kiindulási alapul szolgál a joghátrány mértékének meghatározása során [13/2002.(III.20.)AB határozat], márpedig a jelen ügyben tapasztalható, a vádlottnak semmilyen formában fel nem róható példátlan tartamú időmúlás - figyelemmel a vádlott eddigi kifogás alá nem eső életvitelére, korára is fel sem veti a középmértékű, vagy ahhoz közelítő tartamú szabadságvesztés kiszabhatóságát; sokkal inkább a törvényi minimum, illetőleg a Btk. 87. § szerinti enyhítő szakasz - akár kimerítő - alkalmazását indokolja. Márpedig éppen e kérdéskörnél maradva: az elkövetéskor hatályos Btk. 87. §

(2)bekezdés d) pontja legkevesebb 1 év 6 hónap szabadságvesztés kiszabására adott lehetőséget, szemben a Btk. jelenleg hatályos Btk. 87. §

(2)bekezdés c) pontjával, mely ezt a tartamot 1 évben határozza meg. A végrehajtás felfüggesztésének próbaideje az elkövetéskor hatályos Btk. 89. §

(3)bekezdése alapján legkevesebb 2 év volt, míg jelenleg ez a tartam a Btk. 89. §

(2)bekezdése szerint már csupán 1 év. Mindez - figyelemmel a tényállás

1. pontjában írt cselekmény enyhébb minősülésére is - azt eredményezi, hogy a jelenleg hatályos anyagi jogszabályok összességükben kedvezőbb elbírálást eredményeznek; a másodfokú bíróság ezért a Btk.
2. §-a alapján az elbíráláskori - azaz a ma hatályban lévő - büntetőtörvénykönyvi rendelkezéseket alkalmazta. Ennek elsődleges következménye, hogy a tényállás
3. pontjában foglalt, sértett sérelmére elkövetett cselekmény a Btk.
4. §

(5)bekezdés a) pontja szerint minősül [az okozott kár összegének a másodfokú bíróság által történt lecsökkentése a minősítésre nem hat ki]. Alappal helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy az időmúlásnak kiemelt jelentőséget tulajdonított. A 13 éves büntetőeljárás hatálya alatt állás ténye az immár nyugdíjas korú, korábban sikeres és elismert személyes és - úgy hazai, mint külföldi - szakmai életpályát bejárt vádlott esetében olyan nyomatékos enyhítő körülmény, amely az enyhítő szakasz kimerítő alkalmazását indokolja. Ezért az időmúlás okán a másodfokú bíróság a börtönbüntetés tartamát 1 évre, míg a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét ugyancsak 1 évre enyhítette. Alapos ugyanakkor a pénzmellékbüntetés súlyosítását célzó ügyészi fellebbezés. Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a joghátrányt alkalmazására lehetőséget látott, a kiszabott összeg azonban - figyelemmel az okozott sokmillió forintos kárösszegre is - komolytalan, kirívóan enyhe. a vádlott jelenleg is rendelkezik vagyontárgyakkal; s állnak az iratokban rendelkezésre olyan adatok, amelyek azt igazolják, hogy korábban is jelentős vagyontárgyakat birtokolt, melyek azután az eljárás alatt a családtagjainak tulajdonába mentek át: így a yacht fiának történő 1999. júliusi értékesítéséről [nyomozati iratok 1289. oldala], a csongrádi lakásingatlan gondozási szerződéssel a gyermekekre történő, ugyancsak 1999.-ben történt átruházásáról [nyomozati iratok 1093. oldala]. Erre figyelemmel az anyagi jellegű joghátrány alkalmazása indokolt, a kellő visszatartást szolgálja, annak törvényi feltételei adottak. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott elkövetéskori Btk. a pénzmellékbüntetést, mint joghátrányt ismerte, a jelenleg hatályos azonban nem. Ugyanakkor tartalmában annak immár a most hatályos Btk. 51. §

(2)bekezdése szerinti pénzbüntetés felel meg; a fentebb már hivatkozottak alapján e tekintetben is egységesen alkalmazva az anyagi jogi rendelkezéseket a másodfokú bíróság a jelenleg hatályban lévő szabályok szerint pénzbüntetést alkalmazott, a Btk. 51. §

(3)bekezdése alapján annak mértékét 500 napban, míg az egy napi tétel összegét 10.000.- forintban, ilyen módon a pénzbüntetést 5.000.000.- forintban határozva meg. A pénzbüntetés meg nem fizetésének esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról a Btk. 52. §

(1)és

(2)bekezdése szerint; ugyanakkor - élve a Btk. 51. §

(4)bekezdésének lehetőségével - annak megfizetésére egyben 20 havi részletet engedélyezett. Megjegyzi még a másodfokú bíróság, hogy ilyen összegű pénzmellékbüntetés kiszabására az elkövetéskor hatályban volt anyagi jogszabályok szerint is mód volt; egyébiránt is a vádlott terhére - éppen ilyen céllal - tartotta fenn a fellebbezést a Fellebbviteli Főügyészség, így a súlyosítási tilalom sem érvényesül. A másodfokú bíróság ezen döntése így megfelel a BH.

2. számú jogesetben foglaltaknak. A járulékos kérdések tekintetében az elsőfokú ítélet a további kiegészítésekre, pontosításokra szorul: A rendelkezésre álló adatok szerint a nyomozás során a Budapesti Rendőrfőkapitányság Vizsgálati Főosztály Gazdaságvédelmi Osztály Gazdaságvédelmi II. Alosztály
3. június
4. napján kelt 136-IV.599/2000.bü. számú határozatával zár alá vételt rendelt el a. vádlott tulajdonában lévő ingatlanokra és ingatlan-részekre [nyomozati iratok
5. oldala]. A bűnügyi zárlatot a Fővárosi Bírósági Végrehajtó a 0100-1.MV.6320/2002/
6. számú foglalási jegyzőkönyvével foganatosította is a UU hrsz. ingatlan 1/1, a UUx hrsz. ingatlan 1/1, a OO hrsz. ingatlan 1/3 és a OOx hrsz. ingatlan ¼ részére [nyomozati iratok 1347-
7. oldala]. A másodfokú bíróság a jelenleg is fennálló zár alá vételt a sértettek polgári jogi igényének biztosítására fenntartotta, egyben azonban figyelmeztette a sértetteket, hogy amennyiben jelen határozat kézbesítésétől számított 30 (harminc) napon belül az előbbi ingatlanokra jogerős bírósági ítélet alapján végrehajtást nem kérnek, avagy a polgári per megindítását 60 (hatvan) napon belül a büntető bíróság előtt nem igazolják, úgy a zár alá vétel feloldásának van helye a Be.
8. §

(6)bekezdés

1. d)és
2. e)pontja, valamint

(7)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta az eljárás során felmerült bűnügyi költséget összegezni; ezt a másodfokú bíróság pótolta: a nyomozás során, a kerületi bíróságon indult első, majd a hatályon kívül helyezést követő megismételt bírósági eljárásban összesen 1.394.209.- forint bűnügyi költség merült fel. Ebből a tényállás

1. pontjával összefüggésben összesen 240.424.- hozható kapcsolatba: a nyomozás során az igazságügyi könyvszakértői 194.000.- forint szakértői díja [költségjegyzék
2. tétele]; e szakértő
3. év június hónap
4. napján tartott tárgyaláson való megjelenésének 4.168.- forint díja [14.B.XI.1107/2003/
5. jegyzőkönyv
6. oldala, Kj.
7. tétele]; majd ugyanígy: a
8. év szeptember hónap
9. napján tartott tárgyalás kapcsán 22.096.- forint [14.B.XI.1107/2003/
10. jegyzőkönyv
11. oldala, Kj.
12. tétele]. Végül a megismételt eljárás során a szakértő tárgyalási megjelenésével összefüggésben
13. év április hónap
14. napján merült fel 20.160.- forint [23.B.143/2009/32-I. számú végzés, költségjegyzék
15. tétele]. Mindez a költség együttesen teszi ki a
16. tényállási ponttal kapcsolatos 240.424.forintot, melyről a másodfokú bíróság a 3.Bf.114/2012//
17. számú ítéletében már rendelkezett akként, hogy azt a Be.
18. §

(1)bekezdése valamint a Be. 403. §

(5)bekezdése alapján az állam viseli. A jelen határozatban így már csak a fennmaradó 1.153.785.- forintról kellett dönteni. Ebből a vádlottat az alábbiak terhelik: A nyomozás során felmerült, a költségjegyzék

1. tétele alatti 13.980.- forint tolmácsdíj; az ugyancsak
2. tanúval kapcsolatos fordítási díj: 9875.- forint [Budai Központi Kerületi Bíróság 14.B.XI.1107/2003/
3. sorszámú végzése]; ugyanezen tanú tárgyalási megjelenésével összefüggő 398.390.- forint [Budai Központi Kerületi Bíróság 14.B.XI.1107/2003/
4. számú végzése]; végül 2 3 és 4 tanúdíjai: 3.972.-, 2.886.- és 3.972.- forint [Budai Központi Kerületi Bíróság 14.B.XI.1107/2003/
5. jegyzőkönyv
6. oldalának adata]. Mindez együttesen 433.075.- forint, melyet a vádlott kell viseljen a Be.
7. §

(1)és

(2)bekezdése alapján. Ezzel szemben az állam viseli az alábbiakat: A nyomozás során a költségjegyzék

1. tétele alatti fordítási díj, valamint az
2. tétel alatti 5 tanúköltség a felmentéssel érintett 1 tényállási ponthoz kapcsolódik; a
3. alatti 6, míg a
4. és
5. szerinti 8 útiköltség pedig olyan történésekhez köthető, melyek nem a vád tárgyai. Összesen ez 149.918.- forint. A kerületi bíróságon folyt első eljárásban a felmentéssel érintett
6. tényállási pont kapcsán 1 tanú megjelenése révén 3.972.- forint [Budai Központi Kerületi Bíróság 14.B.XI.1107/2003/
7. sorszámú jegyzőkönyv 29.oldala],
8. tanú útiköltségeként pedig 4.396.forint merült fel [Budai Központi Kerületi Bíróság 14.B.XI.1107/2003/
9. sorszámú jegyzőkönyv
10. oldala]. E költségek állam általi viselése a Be.
11. §

(1)bekezdésén alapul. Végül a megismételt eljárás során felmerült valamennyi költséget [költségjegyzék 15-

1. tételei] - ide nem értve
2. sorszám alatti, fentebb már elszámolt szakértői díjat - a Be.
3. §

(5)bekezdése alapján viseli az állam, mely összeg 562.424.forint. Az államot tehát mindösszesen 720.710.- forint bűnügyi költség terheli a fentiek szerint. Az elsőfokú bíróság ítéletének fentiek szerinti megváltoztatása a Be. 372. §

(1)bekezdésén, míg egyebekben a helybenhagyása a Be. 371. §

(1)bekezdésén alapul. A további fellebbezés lehetőségét a Be. 386. §

(1)bekezdésében írt okok hiánya zárja ki. Budapest,

1. év április hónap
2. napján . Nehrer Péter s.k. . Székely Ákos s.k. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság
3. év szeptember hónap
4. napján kelt 23.B.143/2009/
5. számú ítélete - a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.389/2010/4-II. számú határozatában írt változtatásokkal -
6. év április hónap
7. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Budapest,
8. év április hónap
9. napján Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.114/2012/
10. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
11. év március hónap
12. és április
13. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A csalás bűntettének és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság
14. év szeptember hó
15. napján kelt, 23.B.143/2009/
16. számú ítéletét a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekményt elbíráló részében megváltoztatja, a vádlottat az ellene számviteli fegyelem megsértésének vétsége [Btk.
17. § b) pont] miatt emelt vád alól felmenti. Az eljárásban az előbbi bűncselekménnyel kapcsolatban felmerült 240.424 (kettőszáznegyvenezer-négyszázhuszonnégy) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen az ügyész, valamint vádlott és védője jelenthet be fellebbezést. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság a hatályon kívül helyezést [Budai Központi Kerületi Bíróság 14.B.XI.1107/2003/43; Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 22.Bf.7170/2007/3.] követő megismételt eljárásban a Budapesti XI. és XXII. kerületi Ügyészség
18. év május hónap
19. napján kelt B.XI.3402/2003/1-I. számú vádiratában foglaltak alapján a
20. év szeptember hónap
21. napján kihirdetett 23.B.143/2009/
22. számú ítéletével a vádlottat 2 rendbeli, egy esetben folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk.
23. §

(1)és

(6)bekezdés a) pont], 2 rendbeli csalás bűntette [Btk. 318. §

(1)és

(4)bekezdés a) pont] és számviteli fegyelem megsértésének vétsége [Btk. 289. §

(1)bekezdés

1. b)pont] miatt 2 év, végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 200.000.- forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész az 1. tényállási pont tekintetében a felmentés miatt bűnösség megállapítása végett, valamint súlyosításért; a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2010. év december hónap 14. napján kelt BF.885/2010/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést szűkített körben, kizárólag a büntetés súlyosítása érdekében tartotta fenn. A felülbírálat során a másodfokú bíróság az alábbiakat észlelte: A történeti tényállás 6. pontjában írtak - a Kft. 1989. és 1999. évi számlarendje nem felelt meg az 1991. évi XVIII. törvény elvárásainak: így egy számlán szerepelt a saját, illetve export-bizományosi értékesítés; a Kft. gazdasági eseményei a Kft. könyvelésében jelentek meg; s ezáltal a vádlott a Kft. ellenőrzését megnehezítette az elkövetéskor hatályos Btk. 289. §
2. b)pontja szerinti számviteli fegyelem megsértése vétségének; míg az elsőfokú ítélet meghozatalakor hatályban volt Btk. 289. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti számvitel rendjének megsértése vétségének megállapítására nyújthatott alapot. Időközben azonban a Btk. ezen rendelkezését az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról

1. évi CL. törvény
2. §-a
3. év január hónap
4. napjától kezdődően megváltoztatta; a dekriminalizáció jegyében a Btk. korábbi
5. §

(1)bekezdésébe ütköző cselekmények immár bűncselekménynek nem minősülnek; a módosító jogszabályhoz fűzött indokolás szerint azok megfelelő visszatartó erőt jelentő szankcionálását az adózás rendjéről, valamint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben foglalt rendelkezések, jelesül igazgatási jellegű bírság biztosítja. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a büntetőtörvény időbeli hatályának az érvényesülése szempontjából a bűnhalmazatban álló több bűncselekmény esetében elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az elbírálás időpontjában fennálló újabb büntetőjogi rendelkezés az elkövetéskor valamely bűncselekményként értékelhető magatartást bűncselekményként büntetni rendeli-e; és ha az újabb törvényi rendelkezés értelmében az elkövetés időpontjában bűncselekményt megvalósító magatartás már nem büntethető, úgy felmentő, illetőleg az eljárást megszüntető rendelkezés meghozatalának van helye, és csak a fennmaradó bűncselekmény (bűncselekmények) vonatkozásában vizsgálható, hogy a terhelt számára az elkövetéskor vagy az elbíráláskor fennálló törvényi rendelkezés biztosíte enyhébb elbírálási lehetőséget [BH. 1995. 380.]. A másodfokú bíróság ennek megfelelően járt el: a korábban gazdálkodás rendjét sértő bűncselekményként értékelhető vádlotti magatartásról megállapította, hogy az jelenleg már nem bűncselekmény, azért a vádlott nem büntethető. Az e cselekmény miatt indult büntetőeljárást ezért előbb elkülönítette, majd az elsőfokú bíróság ítéletét az ezt a cselekményt elbíráló részében a Be. 372. §

(1)bekezdése szerint megváltoztatta, vádlottat az ellene számviteli fegyelem megsértésének vétsége [Btk. 289. § b) pont] miatt emelt vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pontjának I. fordulatára figyelemmel a Be. 331. §

(1)bekezdése szerint felmentette. A felmentéssel érintett cselekménnyel összefüggésben merült fel a nyomozás során az igazságügyi könyvszakértői 194.000.- forint szakértői díja [költségjegyzék

1. tétele]; e szakértő
2. év június hónap
3. napján tartott tárgyaláson való megjelenésének 4.168.- forint díja [14.B.XI.1107/2003/
4. jegyzőkönyv
5. oldala, Kj.
6. tétele]; majd ugyanígy: a
7. év szeptember hónap
8. napján tartott tárgyalás kapcsán 22.096.- forint [14.B.XI.1107/2003/
9. jegyzőkönyv
10. oldala, Kj.
11. tétele]. A fenti összeget a Be.
12. §

(1)bekezdése alapján az állam viseli. Ugyanezen jogcímen, valamint a Be. 403. §

(5)bekezdésére figyelemmel is a megismételt eljárás során a szakértő tárgyalási megjelenésével összefüggésben

1. év április hónap
2. napján felmerült 20.160.- forint összege [23.B.143/2009/32-I. számú végzés, költségjegyzék
3. tétele] ugyancsak az államot terheli. Erről az összességében 240.424.- forint bűnügyi költségről a másodfokú bíróság a fentiek szerint rendelkezett. A jelen másodfokú ítélet ellen a Be.
4. §

(1)bekezdés c) pontjára tekintettel van helye fellebbezésnek. Budapest,

1. év április hónap
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. Dr. Székely Ákos s.k. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző előadó bíró bíró