← Magyarország

Bf.37/2012/12 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.37/2012/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
  2. év május hónap
  3. napján tartott tárgyalás alapján meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A hűtlen kezelés bűntette miatt I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fejér Megyei Bíróság
  4. év szeptember hónap
  5. napján kelt 5.B.21/2009/
  6. számú ítéletét megváltoztatja. A vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés próbaidejét mindkettőjükkel szemben egyaránt 3-3 (három-három) évre enyhíti. A vádlottakat mellékbüntetésül pénzmellékbüntetésre is ítéli, melynek összegét I. r. vádlott tekintetében 3.000.000 (hárommillió), II. r. vádlottal szemben 2.000.000 (kettőmillió) forintban állapítja meg. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén mindkét vádlottal szemben 10.000 (tízezer) forintonként kell egy napi fogházbüntetésre átváltoztatni. Az elsőfokú ítéletben kiadni rendelt bűnjelekkel kapcsolatban az ítélet rendelkezését akként pontosítja, hogy az
  7. számú Zrt. részére csak a 2., 3.,
  8. és
  9. tétel alatt kezelt részvénykönyvet és iratokat rendeli kiadni, míg a további bűnjeleket a
  10. számú Zrt-nek adta ki a bíróság. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlottal szemben helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 24.998 (huszonnégyezerkilencszázkilencvennyolc) forint bűnügyi költséget a vádlottak egyetemlegesen kötelesek megfizetni az államnak. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fejér Megyei Bíróság - a Fejér Megyei Főügyészség
  11. év december hónap
  12. napján kelt B.1428/2007/13-I. számú vádirata alapján eljárva - a
  13. év szeptember hónap
  14. napján kihirdetett 5.B.21/2009/
  15. számú ítéletében I. r. és II. r. vádlottakat társtettesként elkövetett hűtlen kezelés bűntette [Btk.
  16. §

(1)és
(3)bekezdés c) pont] miatt egyaránt 2-2 év, végrehajtásában 5-5 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett még a lefoglalt bűnjelekről, és egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat a bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész súlyosításért: súlyosabb minősítés, jelesül a váddal egyezően különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megállapításáért, erre is tekintettel végrehajtandó szabadságvesztés valamint közügyektől eltiltás kiszabásáért fellebbezett; egyben indítványozta, hogy a lefoglalt részvények ne az
  1. számú Zrt., hanem a
  2. számú Zrt. részére kerüljenek kiadásra. Fellebbezéssel éltek a vádlottak és védőjük is felmentés végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
  3. év február hónap
  4. napján kelt BF.1049/2011/
  5. számú átiratában az ügyészi fellebbezést mindenben fenntartotta. Utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet
  6. oldalának harmadik bekezdésében hivatkozott perben már jogerős határozat született; melynek adataival szükséges az elsőfokú ítélet megállapításait pontosítani. Részletesen indokolta azon álláspontját, hogy a
  7. számú Zrt.-t ténylegesen 534.859.780.- forint vagyoni hátrány érte. Ebből az összegből nem vonható le az a 159.000.000.- forint, melynek megfizetése alól a
  8. számú Zrt. a részvények vádlottak általi önkényes, jogszerű döntéssel meg nem erősített - átadásával mentesült; ez utóbbi egy esetleges beszámítás, utólagos elszámolás tárgyát képezheti. A fellebbviteli főügyészi indítványhoz csatlakozott a
  9. számú Zrt. sértett is, melynek igazgatói szerint a lefoglalt részvényeknek az
  10. számú Zrt., ezen belül pedig a felügyelőbiztos részére történő kiadása téves ítéleti rendelkezés annál is inkább, mivel nevezettnek ez a megbízatása még
  11. év szeptemberében megszűnt. I. r. és II. r. vádlottak védője a fellebbezését írásban igen részletesen megindokolta, majd azt még utóbb ki is egészítette. Elemezte az érintett gazdasági társaságok: az
  12. számú Zrt., a
  13. számú Zrt., valamint a Kft. létrejöttének, gazdálkodásának, vagyoni helyzetének körülményeit; a
  14. januárjára előállt állapotokat, azok okait, a vezetői összeférhetetlenség tényeit; a
  15. számú Zrt. csődközeli helyzetét és a vádlottak által szorgalmazott integrációs rendszer elengedhetetlen szükségességét. Hivatkozott egy másik, ugyancsak a
  16. számú Zrt. és az
  17. számú Zrt. folyt perben hozott részítéletre, melyben a polgári bíróság a két Zrt. között
  18. májusában létrejött 150 millió forintos kölcsönszerződés, annak augusztusi módosítása, valamint a
  19. év január hónap
  20. napján megkötött peres egyezség semmisségének és érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasította; a jogerős határozat-kiadmányt csatolta. Részletesen észrevételezte az egyes bizonyítékok elsőbírói értékelését, és kiemelte azok közül az
  21. számú tanú előadásait annak igazolására, hogy védenceit nem a vagyoni hátrány okozásának, hanem éppen az általuk irányított társaságok megmentésének a szándéka vezette; terhükre kötelességszegés nem róható. Vitatta a szakértő részvények értékével kapcsolatos megállapításainak helyességét, s állította, hogy a
  22. számú Zrt. nem veszítette el a vagyonát. Az utóbb előterjesztett kiegészítésben arra hivatkozott, hogy a
  23. számú Zrt. könyvelésében változatlanul szerepelnek az
  24. számú Zrt. részvényei; e vagyonelemmel, mint befektetett pénzügyi eszközzel a sértett folyamatosan és változatlanul rendelkezik, így azokat el sem veszíthette, vagyoni hátrányt kimutatni nem lehet. Mindezek igazolására másolatban csatolta a
  25. számú Zrt.-nek a
  26. évekre vonatkozó beszámolóit, valamint az
  27. számú Zrt. felszámolói zárómérlegét és
  28. évi mérlegét; az ezekben jelentőséggel bíró adatokat összegző táblázatokat. Az ügyben a másodfokú felülbírálatra nyilvános ülés került kitűzésre, melyen a védő - arra az esetre, ha a vagyoni hátrány hiányára vonatkozóan írásban kifejtett álláspontja nem nyerne elfogadást - új szakértő kirendelését indítványozta. A másodfokú bíróság ennek a védői indítványnak nem adott helyt. Már a nyomozás során igazságügyi könyvszakértő került az ügyben bevonásra, aki utóbb az elsőfokú eljárásban többször részletesen nyilatkozott; sőt a Fejér Megyei Bíróság még kiegészítő szakvéleményt is szerzett be a szakértőtől. Amennyiben bármely, ennek során felmerült - avagy fel nem merült - kérdés további szakértői megválaszolást igényelt volna, úgy elsőként a korábban eljárt szakértő ismételt meghallgatásának van, lett volna helye; s csak ennek eredménytelensége esetén indokolt más szakértő kirendelése [Be.
  29. §
(1)bekezdés]. Erre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az új szakértő bevonását célzó védői indítványt elutasította. Ugyanakkor maga is úgy ítélte meg, hogy a szakértő megnyilatkoztatása szükséges, ezért az ügyben tárgyalást tűzött, melyen a szakértőt meghallgatta. A másodfokú tárgyaláson felvett bizonyítást követően a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az átiratában foglaltakat maradéktalanul fenntartotta, minden tekintetben az írásbeli indítványával egyezően nyilatkozott. A
  1. számú Zrt. sértett képviselője is - csatlakozva a vádhatósághoz - a korábban már kifejtetteket ismételte meg. Hasonlóan járt el a vádlottak védője: fellebbezésének írásban már részletesen kifejtett indokaira utalt vissza. Ennek során a hangsúlyt arra helyezte, hogy védencei kiutat próbáltak keresni a 2006-os helyzetből; az apport visszajuttatásával, integráció létrehozásával kapcsolatos előterjesztéseiket azonban a közgyűlés rendre nem szavazta meg.
  2. januárjára válsághelyzet állt elő: ők kényszerhelyzetben, a
  3. számú Zrt. csődközeli helyzetben volt. A vádlotti szándék nem vagyoni hátrány okozására, hanem az általuk irányított gazdálkodó szervezet vagyonának megőrzésére irányult; tettük nem büntetőjogi kategória, hiszen még polgári, gazdasági jogsértést sem valósítottak meg, legfeljebb a kockázatvállalás kategóriájába sorolható. Végül megismételte: a
  4. számú Zrt.-t hátrány nem érte, a részvények mögöttes vagyona a sértettnél maradt, ott folyamatosan használták és használják. Összességében kérte védencei felmentését az ellenük emelt vád alól. I. r. és II. r. vádlottak a védőjükhöz csatlakozva a korábbi előadásaikat ismételték meg előbb a másodfokú nyilvános ülésen, majd pedig a tárgyaláson. Állították, hogy mindent a társaság megmentése érdekében tettek; és őket igazolja, hogy mindkét Zrt. változatlan mérlegeredményekkel jelenleg is működik. Bűncselekmény hiánya okából kérték felmentésüket. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül a Be.
  5. §
(1)és
(2)bekezdése szerint. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta; azok bármely megsértését egyébiránt senki nem is panaszolta. A feltárt bizonyítékokat önmagukban és összességükben értékelte; a vádlotti és tanúvallomások összevetése megtörtént. Hasonlóan: a szakértő által megállapítottak éppúgy az elsőfokú ítélet részét képezik, mint az irányadó jogszabályi keret, elsősorban a Gt. vonatkozó rendelkezései. Némi kiegészítés, pontosítás mégis szükséges az iratok tartalma és a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján: · A „csődközeli helyzet" jogi fogalmával összefüggésben, az ilyen esetben követendő magatartás kapcsán indokolt a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 245. §
(1)bekezdésének
  1. c)pontjában foglaltakra hivatkozni. Eszerint az igazgatóság köteles nyolc napon belül - a felügyelőbizottság egyidejű értesítése mellett - a szükséges intézkedések megtétele céljából a közgyűlést összehívni, ha tudomására jut, hogy a részvénytársaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve ha vagyona tartozásait nem fedezi. [megjegyzendő, hogy az úgynevezett régi Gt. (az 1997. évi CXLIV. törvény) 243. §-a is már lényegében hasonló kötelezettséget rótt az igazgatóságra]. · Nem csupán I. r. vádlott mint igazgatósági elnök, illetve II. r. vádlott mint a gazdasági ügyekért felelős igazgató volt közös a 2. számú Zrt. és az 1. számú Zrt.vezetésében; hanem a részvényesi kör is nagyrészt azonos személyekből tevődött össze [a nyomozati iratok I. kötete 93-103. oldalának felsorolása a 2. számú Zrt. esetében, míg ugyanezen kötet 127-133. oldalának adatai az 1. számú Zrt. tekintetében. Utóbbi helyen az 1. számú Zrt. Alapszabályának III/3. pontja olvasható, mely az alapító részvényesek nevét és az általuk jegyzett - III/1. pont szerinti - névre szóló részvény számát és névértékét tartalmazza]; · Az 1. számú t Zrt. Alapszabályának III/7. pontja szerint a fentebb hivatkozott III/1. pont szerinti törzsrészvények tulajdonjogát átruházás útján csak azok a részvényesek szerezhetik meg, akik már rendelkeznek a III/1. pont szerinti részvénnyel [nyomozati iratok I. kötet 135. oldala]; · A 2. számú Zrt. mérlegadataiban az 1. számú Zrt. részvényeit a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.
  2. tv)27. §
(1)és
(2)bekezdésének megfelelően a „III. Befektetett pénzügyi eszközök" között a
  1. sorban „tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban" megnevezéssel tartották nyilván; ez a mérlegfőösszeget és az éves eredményt pozitív irányba befolyásolta, tekintettel arra, hogy a részvények az új Gt.
  2. §-a szerint - egyezően a régi Gt.
  3. §
(1)bekezdésében írtakkal - névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapírok [a védő által a másodfokú eljárásban csatolt és senki által nem vitatott mérleg-adata; az igazságügyi szakértő másodfokú tárgyalási nyilatkozata]; · A részvények átadása után azok értékével a
  1. számú Zrt. mérlegéből ezek bekerülési értéken - jelen esetben névértéken - ugyan kikerültek; ugyanakkor azonban a kölcsöntartozás ilyetén való kiegyenlítése folytán ezáltal a mérleg ennyiben javult is. A részvények bekerülési és aktuális forgalmi értéke - mely utóbbi az elsőfokú ítéleti tényállás
  2. oldalának második bekezdésében helyesen írtak szerint az ügylet időpontjában a 10.000.- forint névértékkel szemben 37.417,152 forint volt - közötti különbözet az, ami a
  3. számú Zrt.-nél vagyoni hátrányként jelentkezett [a szakértő másodfokú tárgyalási nyilatkozata; a 65/
  4. Számviteli kérdésben megfogalmazottak]; · A két vádlott által összesen megszerzett 170 darab az
  5. számú Zrt. részvény eladása nem volt a
  6. számú Zrt. érdeke; ezáltal a részvények teljes forgalmi értéke - a hivatkozottak szerint részvényenként 37.417,152 forint - vagyoni hátrányként értékelendő. Megjegyzendő, hogy az ügyletnek ez a része - a 170 részvény vádlottak általi névértéken történő megszerzése - az
  7. számú Zrt.-nek sem állt érdekében; · Nem állapítható meg, hogy a részvények fentiek szerinti tulajdonváltozása az előző két pontban foglaltakon túlmenően okozott volna további vagyoni hátrányt a
  8. számú Zrt.-nek; · A vagyoni hátrány megtérülése biztosított a részvények lefoglalása és kiadása révén; · Az elsőfokú ítélet
  9. oldalának első bekezdésében hivatkozott per lezárult: A Fejér Megyei Bíróság a
  10. év március hónap
  11. napján kelt 14.G.40.074/2010/
  12. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
  13. év október hónap
  14. napján jogerős 13.Gf.40.297/2011/
  15. számú részítéletével a
  16. számú Zrt. és az
  17. számú Zrt. között
  18. év május hónap
  19. napján létrejött kölcsönszerződés, annak
  20. év augusztus hónap
  21. napi módosítása, valamint a
  22. év január
  23. napján megkötött egyesség semmisségének, illetve érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasította [a rendelkezésre álló ítélet-kiadmányok alapján]; · Az elsőfokú ítélet
  24. oldalának harmadik bekezdésében jelzett per időközben ugyancsak lezárult. A Fejér Megyei Bíróság a
  25. év március hónap
  26. napján kelt 14.G.40.105/2008/
  27. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
  28. év december hónap
  29. napján jogerős 16.Gf.40.356/2011/
  30. számú ítéletével megállapította, hogy az
  31. számú Zrt. 10/2007.(I.23.), valamint a
  32. számú Zrt. 11/2007.(I.23.) és 12/2007.(I.23.) számú igazgatósági határozatai érvénytelenek, és azokat hatályon kívül helyezte. Megállapította még az ítélet, hogy az
  33. számú Zrt.
  34. április 19.-i közgyűlésén meghozott 2/2007.(IV.19.), 3/2007.(IV.19.), 4/2007.(IV.19.), 5/2007.(IV.19.), 6/2007.(IV.19.) és 7/2007.(IV.19.) számú közgyűlési határozatai érvénytelenek, és azokat ugyancsak hatályon kívül helyezte [a rendelkezésre álló ítélet-kiadmányok alapján]. Az elsőfokú bíróság az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges adatokat, tényeket feltárta és értékelte, mérlegelési tevékenységéről pedig logikus érveléssel számot is adott. A másodfokú bíróság fenti kiegészítéseivel együtt a megállapított ítéleti tényállás immár helyes és teljes; egyébiránt a történések ilyetén való megállapítását támadás éppúgy nem érte, mint ahogyan a vonatkozó jogszabályi háttér megjelölését és értelmezését sem kérdőjelezte meg a másodfokú eljárás egyetlen résztvevője sem. Az ügy lényegi - és a másodfokú eljárásban is megválaszolandó - kérdése az volt, hogy az irányadó tényállás alapján vonható-e következtetés a vádlotti bűnösségre, avagy sem. Konkrétan: a vádlottakat - amint arra ők és a védelem visszatérően hivatkozott - valóban csak az általuk vezetett gazdasági társaságok megmentésének célja vezette, vagy tudták és legalábbis belenyugodtak abba, hogy az általuk választott megoldás eredményeként a
  35. számú Zrt. vagyoni hátrányt szenved. Az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a vádlottak büntetőjogi felelőssége megállapítható a vád szerinti bűncselekményben, s álláspontját igen helyesen és részletesen ki is fejtette. A másodfokú bíróság mindezzel egyetértve az alábbiakat emeli még ki: A vádlottaknak az a védekezése, hogy a csődközeli helyzet okán vált szükségessé
  36. januárjában az azonnali intézkedésük: a 170 darab részvény maguk számára való megvétele, illetve a kölcsön kapcsán a peres egyezség megkötése, törést szenved. Egyrészt: a
  37. év végi,
  38. és eleji, a vádlottak által „csődközelinek" minősített helyzet - amint arról a szakértő is beszámolt - korántsem volt újkeletűnek mondható, az már huzamosabb ideje fönnállt. Egyébiránt is: a vádlottak - ha már észleltek valamely csődközeli helyzetet - a Gt.
  39. §
(1)bekezdés szerint kellett volna eljárniuk, ezt azonban elmulasztották. A le nem járt kölcsönnek nyombani és teljes visszafizetése az egybehangzó terhelő bizonyítékok szerint - elsősorban a szakértő által az eljárás minden szakában megerősítetten - nem volt indokolt; különösen pedig nem az
  1. számú Zrt. részvények átadásával. Ehhez társul még, hogy mindez a részvények forgalmi értékének alig több mint negyedáron való beszámításával történt, ami önmagában jelentős veszteségként jelentkezik a
  2. számú Zrt. sértett oldalán. Végezetül a részvények saját célra eladása a
  3. számú Zrt. oldaláról végképp nem indokolható semmiféle gazdasági szükségszerűséggel; a névértéken történt értékesítés egyértelműen hátrányt, vagyonvesztést eredményezett. A vádlottaknak, mint a
  4. számú Zrt. igazgatósági tagjainak a feladata a társaság érdekeinek képviselete, vagyonának megóvása lett volna; e minőségükben függetlenül más társaságban is betöltött vezetői szerepükre, vagy saját magánérdekeikre - a
  5. számú Zrt. szemszögéből kellett volna megítélniük valamely ügylet hasznos vagy hátrányos voltát. Márpedig a fentiekből éppen az következik, hogy I. r. és II. r. vádlottak a vádbeli cselekmény során nem a
  6. számú Zrt. sértett vagyoni érdekét tartották szem előtt, gazdasági kényszer nélkül kötöttek hátrányos egyezséget néhány nappal korábban pedig a megvásárolt 170 darab részvénnyel kapcsolatos részcselekmény kizárólag a saját céljaikat, érdeküket szolgálta. Jelentőséggel bír még az a tény is, a vádlottak titokban, a többi részvényes kirekesztésével adták el egymásnak névértéken a 170 db részvényt; s ugyancsak névértéken kerültek azok át a korábbi kölcsön fejében az
  7. számú Zrt.-hez. Márpedig a Zrt. idézett alapszabálya szerint semmi akadálya nem lett volna annak, hogy azokból a többi részvényes is vásárolhasson, esetlegesen a névérték feletti áron, nagyobb bevételhez juttatva ezáltal a
  8. számú Zrt.-t. Hogy mindez nem így történt, az megintcsak azt a tényt igazolja, hogy a vádlottakat a saját céljaik vezették, tekintet nélkül arra, hogy azáltal a
  9. számú Zrt. károsodik. Osztotta a másodfokú bíróság a hátrány mértékével, annak bekövetkeztével kapcsolatos elsőbírói álláspontot is. A vádlotti cselekmény következtében a
  10. számú Zrt. vagyona valóban félmilliárd forintot meghaladó értékkel csökkent, egyben viszont ugyanezen ügylet által mentesült is a 150.000.000.- forintos korábbi kölcsön terhétől. Ténylegesen ezért az elsőfokú bíróság által meghatározott összegben keletkezett vagyoni hátránya. Ennek a hátránynak a megtérülése viszont az elsőfokú bíróság megállapításával ellentétben biztosított: a részvényeket lefoglalták, és azokat a bűncselekményt megelőző tulajdonosnak kell kiadni a Be.
  11. §
(2)bekezdése alapján. Az elsőfokú ítélet 20-
  1. oldalán írtakon túlmenően: a részvények átforgatásra kerültek ugyan, de az
  2. számú Zrt.-ben a szavazattöbbségét a két vádlott nem érvényesíthette, közgyűlést tartani nem tudott, ezért olyan döntések sem születtek, születhettek, amelyek további vagyoni hátrányt eredményezhettek volna a
  3. számú Zrt.-nél. Itt lehet utalni arra, hogy a vádlottak az
  4. számú Zrt. képviseletében megkíséreltek ugyan több közgyűlést is összehívni; azonban a nyomozati iratok I. kötetének
  5. és
  6. oldalán elfekvő meghívók nem tartalmaznak olyan napirendi pontokat, amelyekben hozott valamely döntés bármely közvetlen vagyonvesztést eredményezhetett volna annál a
  7. számú Zrt.-nél, melynek a korábban apportba vitt vagyona immár ténylegesen is az
  8. számú Zrt. tulajdonát képezte. Megjegyzendő, hogy a vád sem tartalmaz a fentiekkel összefüggésben semminemű megállapítást, így további vagyoni hátrány okozása egyébként sem volna a vádlottak terhére róható. Összefoglalva: a vádlottak bűnösségére helyes körben és mértékben vont következtetést az elsőfokú bíróság, és a cselekményük minősítése is törvényes. A joghátrány nemének és mértékének meghatározása során is körültekintően járt el az elsőfokú bíróság. Az enyhítő szakasz alkalmazására a Fővárosi Ítélőtábla sem látott lehetőséget, ugyanakkor viszont a törvényi büntetési tételkeret minimumában meghatározott szabadságvesztés-tartam súlyosítása sem indokolt a megtérülés biztosítottsága okán és az időmúlásra figyelemmel; ez utóbbi okból viszont a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét mérsékelte. Az elsőfokú bíróság - helyesen - az elkövetéskor hatályban volt anyagi jogszabályokat alkalmazta. A Btk. korábban hatályos büntetési rendszere a pénzmellékbüntetést, mint joghátrányt ismerte, a jelenlegi azonban nem. A korábbi pénzmellékbüntetésnek ugyanakkor a tartalmában azzal azonos módon immár a jelenleg hatályos Btk.
  9. §
(2)bekezdése szerinti pénzbüntetés felel meg; nincs tehát arról szó, hogy a kérdéses joghátrányt megszüntette volna a jogalkotó, csupán a korábbi pénzmellékbüntetés helyébe a mai pénzbüntetés lépett. Az anyagi jogszabályok egységes alkalmazásának van helye; ezért a másodfokú bíróság az elkövetéskor hatályban volt anyagi jogi rendelkezések szerinti pénzmellékbüntetést szabott ki a vádlottakkal szemben a Btk. 64. §
(1)bekezdés b) pontja alapján. Eltérő vagyoni helyzetükre figyelemmel a pénzbüntetés mértékét I. r. vádlott esetében 3.000.000.- forintban, míg a II. r. vádlott tekintetében 2.000.000.- forintban határozta meg a Btk. 64. §
(2)bekezdése szerint; annak meg nem fizetése esetére egyben rendelkezett a Btk.
  1. §-nak megfelelően a szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolási részében, a
  2. oldal negyedik bekezdésében akként foglalt állást, hogy a lefoglalt bűnjeleket a tulajdonosuknak rendeli kiadni. Ehhez képest az ítélet rendelkező részének megfogalmazása nem egyértelmű, azt alappal kifogásolja a vádhatóság és a sértett. A bűncselekmény elkövetési tárgyai - az
  3. számú Zrt. részvényei - tulajdonosának a
  4. számú Zrt. sértettet kell tekinteni, a bűncselekményt megelőzően azok e gazdasági társaság tulajdonát képezték. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság rögzítette, hogy az
  5. számú Zrt.-nek a lefoglalt bűnjelek közül csupán az e társasághoz köthető iratokat és részvénykönyvet [Bj.104/
  6. számú bűnjeljegyzék 2., 3.,
  7. tételszámán és
  8. alszámán kezelt bűnjelek] kell kiadni; minden további bűnjelet - az elsőfokú ítéletben
  9. tétel alatt jelölt iratokat; a TL.00011/
  10. számon 1-
  11. alszámon kezelt 12.860 db részvényt; a
  12. alszámon kezelt 1.
  13. db részvényt; a
  14. alszámon kezelt
  15. db részvényt; és a
  16. alszámon kezelt 100 db részvényt - a
  17. számú Zrt.-nek. A másodfokú eljárásban a szakértő meghallgatásával összefüggésben felmerült bűnügyi költségről a Be.
  18. §
(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 338. §
(3)bekezdésének második mondata szerint döntött a másodfokú bíróság. Az elsőfokú bíróság ítéletének fentiek szerinti megváltoztatása a Be. 372. §
(1)bekezdésén, míg egyebekben a helybenhagyása a Be. 371. §
(1)bekezdésén alapul. A további fellebbezés lehetőségét a Be. 386. §
(1)bekezdésében írt okok hiánya zárja ki. Budapest,
  1. év május hónap
  2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró Dr. Sebe Mária s.k. bíró A Fejér Megyei Bíróság
  3. év szeptember hónap
  4. napján kelt 5.B.21/2009/
  5. számú ítélete - a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.37/2012/
  6. számú határozatában írt változtatásokkal -I. r. és II. r. vádlottak tekintetében
  7. év május hónap
  8. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Budapest,
  9. év május hónap
  10. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.