Mfv.10360/2011/3 – Kúria

(1), Mfv.I.10.360/2011/3.szám A Kúria a dr. Pataki András ügyvéd által képviselt I.r., és II.r. felpereseknek a dr. Bagi János Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 15.M.1323/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.639.619/2009/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
3. április
4. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Bíróság 55.Mf.639.619/2009/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az I. és a II.r. felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt napon belül - személyenként 20.000 (húszezer) forint és 5.400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s : A felperesek kereseti kérelmükben a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérték eredeti munkakörbe történő visszahelyezésük mellőzésével.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 15.M.1323/2008/
6. számú ítéletével a kereseteket elutasította és a felpereseket személyenként 108.000 forint áfát is tartalmazó perköltség viselésére kötelezte. Kimondta, hogy a le nem rótt illetéket és a 33.600 forint tolmácsdíjat az állam viseli.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az I.r. felperes
7. július 19-étől állt az alperes alkalmazásában büfés, otthonvezető, majd gyülekezetvezető munkakörben. A II.r. felperes
8. március 1-jén kelt munkaszerződése alapján szociális nevelő munkakörben volt foglalkoztatva.Mindkét felperes munkaviszonya a
9. január 3-án kelt és közölt rendes felmondással került megszüntetésre. Az I.r. felperes részére kiadott felmondást az alperes azzal indokolta, hogy a munkáját nem látta el megfelelő módon, az utasításokat nem teljesítette maradéktalanul, a feletteseivel szemben tanúsított magatartásában gyakran hiányzik a kellő tisztelet mind közvetlen, mind magasabb felettesei részéről többször szóbeli és írásbeli figyelmeztetés ellenére (H.K. parancsnok levele, B.F. országos vezető levele, R.T. írásbeli figyelmeztetése). A II.r. felperessel közölt felmondás indokolása szerint a T.GY. bizonytalan időre megszűnik, így a II.r. felperes munkahelye is. Az Ü. más munkakört felajánlani nem tud, továbbfoglalkoztatása nem lehetséges.A munkaügyi bíróság a lefolytatott tanúbizonyítás eredményeként igazoltnak találta, hogy az I.r. felperes úgy hozott meg döntéseket és tett intézkedéseket, hogy arról csak utólagosan tájékoztatta a feletteseit. A szociális ellátás színvonala lecsökkent, a vezetésnek a hajléktalanokhoz való viszonya változott. Azzal összefüggésben, miszerint az I.r. felperes a munkáját nem végezte megfelelően, a bíróság figyelembe vette V.B. tanúvallomását, aki előadta, miszerint B.F. többször figyelmeztette az I.r. felperest, mivel a munkahelyét engedély nélkül elhagyta. Ezt követően is azonban munkaidőben járt iskolába, és megtiltotta a L.Ü.-ben dolgozóknak, hogy erről a vezetőségnek említést tegyenek.A bíróság azt is bizonyítottnak találta, hogy az I.r. felperes sérelmezte és csak nehezen hajtotta végre felettese azon utasítását, miszerint a szolgálati autót megosztva kell használnia egy munkatársával. Több alkalommal volt konfliktusa a felettesével amiatt, mert a kiadott utasításokat nem kívánta végrehajtani. A felettesével emelt hangon beszélt, hangneme kifogásolható volt, nem együttműködő.A bíróság megállapította, hogy az alperesnek az I.r. felperessel szemben alkalmazott felmondása jogszerű volt, annak indoka valós és okszerű. A felmondás összefoglaló módon felsorolta az I.r. felperessel szemben felhozott kifogásokat, és konkrétan utalt azok bizonyítékaira is. A bíróság az alperes által csatolt levelek tartalma, valamint a meghallgatott tanúk vallomása alapján bizonyítottnak találta a felmondás indokait.A bíróság R.T. és V.B. tanúk egybehangzó vallomása alapján igazoltnak látta, hogy az alperes gyülekezete megszűnt, a munkáltató a II.r. felperesnek nem tudott más munkahelyet biztosítani, álláslehetőség üres státusz hiányában nem volt.A felperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.639.619/2009/
10. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kimondta, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezte az I. és a II.r. felperest, hogy az alperes részére tizenöt napon belül fizessenek meg személyenként 54.000 forint másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtetteket. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel rámutatott arra, hogy a felperesek alaptalanul hivatkoztak a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatásának hiányára.A másodfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy tanúvallomásokkal és okiratokkal bizonyított, miszerint az I.r. felperes 2003-tól kezdődően kifogásolható munkavégzést folytatott, az utasításokat vonakodva teljesítette és nem megfelelő hangnemet használt.Az alperes nem hivatkozhat arra, hogy a bizalomvesztésre alapított felmondása jogszerűségét önmagában is megalapozza, ha a munkavállaló a munkáltatói etikai szabályzatba ütköző magatartást tanúsít, mivel a bizalomvesztés tényére az alperes a megelőző eljárás során nem hivatkozott.A II.r. felperes tekintetében az nem volt vitás, hogy a felmondás időpontjában a munkahelye a B. utcában volt, ott végezte tevékenységét, mint gyülekezetvezető. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok alapján helytállóan rögzítette, hogy a munkavégzési hely megszűnt, így az alperes a II.r. felperes továbbfoglalkoztatását nem tudta biztosítani. A bíróság nem vizsgálhatja, hogy az alperes miért szüntette meg a B. utcai gyülekezetet, mert az a munkáltató működési körébe eső döntésnek minősül. B.K. tanúvallomása nem támasztja alá azt, hogy a B. utcai gyülekezet létszáma kismértékben emelkedett volna. A tanú mindössze akként nyilatkozott, hogy „körülbelül 20-30 látogatója volt ennek a B. utcai közösségnek".A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérték, míg a másodlagos kérelmük az ítéletek hatályon kívül helyezésére, és az eljáró bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult.A felülvizsgálati kérelem szerint „értelmezhetetlen" azon ítéleti megállapítás, miszerint a felperes engedély nélkül hagyta volna el a munkahelyét, mivel a felettese előzőleg maga is úgy nyilatkozott, hogy egy tiszt maga szervezi meg mind a munkaidejét, mind a szabadidejét.A felmondások alaki hibában is szenvednek, mert az Alapító Okirat
11. §-a szerint az Ü. részéről két személy együttes aláírására van szükség. Jelen esetben ez pedig nem történt meg, így a rendes felmondások ezen okból önmagukban is jogellenesek.Az I.r. felperes érvelése szerint a rendes felmondásban foglaltak nem nyertek bizonyítást, azon kitételt, miszerint a munkáját nem látta el megfelelő módon, az alperes semmivel sem igazolta. Az utasítások tekintetében a per alatt nem derült ki, hogy mikor és milyen utasítást nem teljesített. A rendes felmondás azon hivatkozása, miszerint a feletteseivel szemben gyakran hiányzik a kellő tisztelet, többszöri szóbeli és írásbeli figyelmeztetés ellenére ugyancsak nem volt bizonyított, ugyanis konkrét figyelmeztetés a felperes felé nem hangzott el.A felülvizsgálati érvelés szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp.
12. §-ának

(3)bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségét is. A felülvizsgálati kérelem hivatkozott arra, hogy a gyülekezet tagjai fogadalmat tesznek taggá válásuk alkalmával, az írásbeli fogadalmat kötelesek aláírni, ami alapján a gyülekezet és az egyház nyilvántartást vezet tagjainak létszámáról. Az eljáró bíróságok ezt törvénysértő módon elmulasztották vizsgálni az ítéletük meghozatalakor. Az I.r. felperes álláspontja szerint a felmondás valódi indoka az ÁNTSZ eljárása volt, amelyet nem tudtak megbocsátani. Tekintettel arra, hogy ezt megalapozottan nem tudták a terhére írni, így kreáltak felmondási indokokat, amelyet az első, és a másodfokú bíróság is elfogadott.A felperesek azt is kifogásolták, hogy az alperes több esetben olyan tárgyalásokra kötelezte őket, amelyek n. nyelven folytak, és a s. vezetés a tolmácsot nem biztosította.A bíróságok azt sem vizsgálták, hogy maga az alperes több esetben fenyegetőzött, és olyan hangnemet, magatartást tanúsított az I.r. felperessel szemben, ami nem elfogadható.A felülvizsgálati érvelés szerint az alperesi tanúk, akik vallomását a bíróságok elfogadták, nem voltak elfogulatlanok, mert az alperes tisztjei és alkalmazottai voltak valamint jelenleg is azok. A felperes által indítványozott tanúk meghallgatása pedig nem történt meg az elsőfokú bíróság részéről maradéktalanul. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, felülvizsgálati költségre igényt tartott. A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak. A felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya (amelyre vonatkozóan a fél az első-, és a másodfokú eljárás során nem utalt, amelyre nézve a bizonyítékait nem jelölte meg), nem lehet hivatkozni [Pp. 270. §

(1)bekezdés, 275. §

(1)bekezdés, EBH.2002.653.].A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben állították először azt, hogy a munkáltató intézkedése alaki okból nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, ami a fentiek alapján a jelen eljárásban már nem volt vizsgálat tárgyává tehető. A jogvita eldöntése során a másodfokú bíróság helytállóan indult ki abból a tényből, hogy az alperes egyházi jogállással rendelkező szervezet, amely hierarchikus viszonyok alapján működik kötelezően alkalmazandó normákkal, irányelvekkel és utasítási rendszerrel. Az elvárt magatartást a tisztté avatáskor tett fogadalom egyértelműen tartalmazza, így a felpereseknek ennek megfelelően kellett tevékenységüket ellátni és az életvitelüket alakítani.A rendelkezésre álló bizonyítékok, különösen az I.r. felperes részére írt levelek, valamint a meghallgatott tanúk vallomásai (R.T. jegyzőkönyv,

1. oldal
2. bekezdés, V.R.ZS. jegyzőkönyv,
3. oldal 5-
4. bekezdés, H.E.L. jegyzőkönyv,
5. oldal utolsó bekezdés) egyértelműen alátámasztják, hogy az I.r. felperes hosszabb időn keresztül a munkáját nem az alperes iránymutatásaival összhangban végezte, az utasításokat nehezen fogadta el és hajtotta azokat végre, valamint olyan hangnemet használt a feletteseivel szemben, amely megengedhetetlen a munkaviszony keretében. Az I.r. felperes ennek ellenkezőjét nem tudta igazolni, nem volt bizonyított, hogy a felettes viselkedett volna a felperesekkel szemben elfogadhatatlan módon.Azon felperesi hivatkozás, miszerint egy tiszt maga szervezi meg a munkaidejét és a szabadidejét, nem jelentheti azt, hogy ezáltal függetleníti magát a munkáltatói utasításoktól, illetve elvárásoktól.A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy nem képezte a rendes felmondás indokát az a körülmény, miszerint az I.r. felperes a hatóságokkal milyen magatartást tanúsított. A munkavállalót terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére (Pp.
6. §) nem tudta igazolni, hogy a felmondás valós indoka „az ÁNTSZ eljárás volt, amelyet nem tudtak megbocsátani". Az alperes az I.r. felperes részére kiadott rendes felmondásban is felsorolt levelekkel és tanúvallomásokkal egyértelműen alátámasztotta azon hivatkozását, hogy a munkavállaló megsértette az Mt.
7. §

(1)bekezdés b) és c ) pontjában foglaltakat, az általa tanúsított magatartás nem felelt meg az alperes által megkívánt viselkedési és munkavégzési normáknak, így annak jogszerű következménye volt a munkáltató intézkedése.A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a II.r. felperes munkavégzési helye a felmondás közlésének időpontjában a Bajnok utcában volt, az I.r. felperessel gyülekezetvezetőként itt látta el tevékenységét. R.T., V.B. és B.K. tanúvallomása egybehangzó volt abban a tekintetben, hogy a B. utcai gyülekezet megszűnésével a II.r. felperes munkavégzési helye is megszűnt. A felperes részére felajánlható munkakör nem volt, a Gy.n létrejött új gyülekezet vezetésére pedig a munkáltató már kijelölte azt a házaspárt, aki a tevékenységet ellátja. A jogvita eldöntése során nem volt vizsgálható, hogy a B. utcai gyülekezetet meg kellett-e szüntetni az új belépőtagok számára figyelemmel, mivel ez a munkáltató munkaszervezése körébe tartozó kérdés, amely a jogvita keretein kívül esik. Az alperes bizonyította, hogy a II.r. felperes munkaköre megszűnt, így az erre alapított rendes felmondás jogszerű volt. Az elsőfokú bíróság a felekre háruló bizonyítási teherről, valamint a következményekről a feleket előzetesen tájékoztatta (jegyzőkönyv,

1. oldal
2. bekezdés), továbbá a másodfokú bíróság 55.Mf.634.327/2007/
3. számú hatályon kívül helyező végzése is eligazítást adott a bizonyítási teherről. Eljárásjogi szabálysértés azért sem volt megállapítható, mivel a bizonyítási eljárás a felperesek keresetében hivatkozott körben folyt, és a bizonyítási indítványaikat a bíróságok a szükséges mértékben figyelembe vették.Alaptalanul hivatkoztak a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy a bíróságok nem folytatták le maradéktalanul a bizonyítási eljárást, az általuk megjelölt tanúk egy részének meghallgatását nem foganatosították. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a
4. június 3-án tartott tárgyaláson a berekesztésre történő figyelmeztetést követően a felperesek további bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő, a tanúk meghallgatását nem kérték (jegyzőkönyv,
5. oldal), így ebben a körben sem volt mód jogszabálysértés megállapítására.A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben sérelmezték, hogy német nyelvű tárgyalásokon kellett részt venniük, illetve ilyen iratokat kellett aláírniuk az alperesnél anélkül, hogy a nyelvet kellő szinten beszélték volna. Az eljárás során a felperesek nem állították nyelvismeretük hiányát, és arra sem merült fel adat, hogy kérelmük ellenére a munkáltató elzárkózott volna tolmács igénybevételétől, illetve az iratok lefordításától. Amennyiben a felpereseket nyelvi nehézségek akadályozták munkájukban, beosztásuknál fogva is az alpereshez kellett volna fordulniuk a teljes megértés és megfelelő kommunikáció biztosítása érdekében. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp.
6. §-ának

(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. §

(1)bekezdés, 221. §

(1)bekezdés, BH.2001.197., BH.2002.29.]. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot.A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján.A felperesek perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdésén alapul, míg az eljárási illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés f) pontja alapján az állam viseli. Budapest,

1. április
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő