A határozat elvi tartalma: A jogellenes rk. felmondás jogkövetkezményeként igényelt, elmaradt munkabér alapjául szolgáló átlagkereset összegét a munkavállalónak kell bizonyítani! 1952. III. Tv. 164. §
(1)Mfv.I.10.431/2011/8.szám A Kúria a dr. Marton Kálmán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pál Lajos ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságnál 3.M.469/
- szám alatt megindított és másodfokon a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.20.022/2011/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes által benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.20.022/2011/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes
- július 1-jétől operátor gépkezelő betanított munkás munkakörben állt az alperes alkalmazásában.
- július 12én a felperessel szemben az alperes írásbeli figyelmeztetéssel élt, valamint 3 havi bónuszát megvonta.
- július 13-án rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint „A felperes súlyosan vétett a vállalatunk munkafegyelme ellen. A fentiek következtében a munkáltató az Önnel kötött munkaviszonyt rendkívüli felmondással felmondja."A felperes a keresetében kérte az írásbeli figyelmeztetés és 3 havi bónuszmegvonás büntetés hatályon kívül helyezését, a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményként az alperes bruttó 92.238 forint átlagkeresettel számolt 12 havi kárátalány és elmaradt munkabér megfizetésére kötelezését.A Kaposvári Munkaügyi Bíróság 3.M.479/2010/
- számú ítéletében megállapította, hogy az alperes
- július 13-án kelt rendkívüli felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, mely az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára bruttó 311.168 forint elmaradt munkabér és ennek
- szeptember 12-étől számított késedelmi kamata, valamint
- november 12-étől az ítélet jogerőre emelkedése napjáig napi bruttó 1.210 forint elmaradt munkabér és bruttó 276.714 forint végkielégítés, illetve 8 havi átlagkeresetnek megfelelő 737.904 forint és 64.500 forint perköltség megfizetésére. Az alperes
- július 12-én kelt írásbeli figyelmeztetését hatályon kívül helyezte. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes az Mt.
- §
(1)bekezdés alapján a kollektív szerződés
- pontja szerint alkalmazta a felperessel szemben hátrányos jogkövetkezményként az írásbeli figyelmeztetést és a bónuszmegvonást. Felhívást követően sem volt azonban bizonyítási indítványa a figyelmeztetésben foglaltak valósága, okszerűsége körében, ezért a munkáltató intézkedését hatályon kívül helyezte.Álláspontja szerint a rendkívüli felmondás nem felelt meg az Mt.
- §
(2)bekezdésben meghatározott feltételeknek, mivel az indokolásból annak oka világosan nem tűnt ki, nem volt megállapítható, hogy a felperes milyen magatartásával vétett súlyosan az alperes munkafegyelme ellen. Felhívást követően sem kívánta az alperes bizonyítani a rendkívüli felmondás jogszerűségét, ezért az Mt. 100. §
(1)bekezdés alapján állapította meg a rendkívüli felmondás jogellenességét, és a munkaviszony megszűnésének időpontját.Az Mt. 100. §
(6)bekezdés alapján rendelkezett a felperes által megjelölt átlagkeresettel számítottan az elmaradt munkabér megfizetéséről figyelemmel a megtérült jövedelemre is - az Mt. 159. § szerinti késedelmi kamattal növelt összegben.Az Mt. 100. §
(7)bekezdés alapján kötelezte az alperest a végkielégítés megfizetésére, melynek mértékét az Mt. 95. §
(4)bekezdés b) pontja alapján számított, értékelve az alperesi KSZ 14.7/b. pontját is.Az Mt. 100. §
(4)bekezdés alapján a felperes által kért 12 havi átlagkereset helyett 8 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány megfizetésére is kötelezte az alperest figyelemmel a felperes 8 éves munkaviszonyára, arra, hogy a rendkívüli felmondást a munkáltató nem indokolta, és a felperes 3 hónapig jövedelem nélkül maradt, valamint értékelte a felperes elhelyezkedési lehetőségeinek nehezítettségét is.A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdés alapján mérlegelés útján állapította meg a felperest megillető ügyvédi munkadíj összegét áfával növelten.A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.20.022/2011/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Megállapította, hogy mindegyik fél viseli a fellebbezési eljárási költségeit. Kötelezte az alperest az állam javára 33.200 forint feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. Megállapította, hogy az Mt.
- §
(4)bekezdése szerinti átalánytérítés mértékének meghatározása során az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte az eset összes körülményét, így különösen az alperesi jogsértést és annak következményei súlyát. A fellebbezésekben hivatkozott egyéb körülmények - az, hogy a felek közti peren kívüli egyezkedés nem vezetett eredményre, illetőleg hogy a felperes a munkaviszonya alatt három évig fizetés nélküli szabadságon volt nem indokolják sem az átalánytérítés felemelését, sem annak leszállítását.Alaptalannak találta a felperes havi bruttó 124.000 forint összeggel történő átlagkeresetszámítás iránti igényét. Ezzel kapcsolatos állítását ugyanis a per során semmivel nem bizonyította. A felperest első fokon képviselő ügyvéd módosított keresetében bruttó 92.238 forint összegben jelölte meg a felperes átlagkeresetét (
- és
- számú jegyzőkönyvek). A keresetlevélhez csatolt, alperes által kiállított jövedelemigazolás sem támasztja alá a felperes fellebbezésében írt magasabb összegre vonatkozó hivatkozását. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen számolta el a felperesi járandóságok összegét, míg a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként megítélt átalánykártérítés és végkielégítés után a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjától jár a késedelmi kamat, miután az e naptól esedékes (BH.1996.400.). A felperes az elsőfokú eljárás során nem kérte a munkavégzés alóli mentesítés idejére járó átlagkeresete megfizetését a munkáltatótól. Ezen igényének a fellebbezési eljárásban történő előterjesztésére a Pp.
- §
(1)bekezdés b) pontja nem ad lehetőséget.Alaptalannak találta az elsőfokú perköltség felemelésére irányuló felperesi fellebbezést is, miután erre vonatkozóan az elsőfokú eljárásban ügyvédi megállapodást nem csatolt, ezért jogszerű volt a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(1)és
(2)bekezdés, valamint a
(6)bekezdés alapján a díj megállapítása. A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet másodfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet „megváltoztatásával" a felperes keresetének megfelelő ítélet meghozatalát az alperes perköltségben marasztalása mellett.Hivatkozása szerint az első fokon eljárt munkaügyi bíróság elmulasztotta a Pp. 3. §
(3)bekezdésében rögzített kötelezettségét, mert nem tájékoztatta a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, a bizonyítás sikertelenségének következményeiről, valamint a Pp.
- § alapján arról, hogy mely tényállításait ítéli olyannak, amelyek bizonyításra szorulnak. A bírói felhívás elmaradása miatt nem küldte meg a munkáltató az átlagkereseti kimutatást. A felperest teljesen megzavarta a bruttó és a nettó kereset fogalma, azok tárgyaláson történő többszöri felvetése, így az okiratokkal ellentétes felperesi nyilatkozatot, amely bruttó 92.238 forint átlagkeresetre vonatkozott, a bíróságoknak figyelmen kívül kellett volna hagyniuk. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság ítélete sérti a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglaltakat, mert a bizonyítékokat nem megfelelően értékelték, ezáltal a tényállást nem a valóságnak megfelelően állapították meg. Az ily módon meghozott ítéleti rendelkezés pedig sérti az Mt. 100. §
(4)bekezdésének az átalánytérítés mértékének meghatározásakor az eset összes körülményeinek figyelembe vételére vonatkozó előírását. Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal történő „részbeni megváltoztatását", és az alperes 8 havi átlagkereset szerinti kárátalány helyett 2 havi átlagkereset, azaz 184.476 forint megfizetésére kötelezését. Hivatkozása szerint az eljáró bíróságok a Pp. 206. §
(1)bekezdését megsértették a mérlegelés során. A felperes javára értékelték ugyanis azt, hogy a rendkívüli felmondást követően 3 hónapig jövedelem nélkül maradt. Ezt azonban nem az alperes idézte elő, hanem erre jogszabályi előírás van. A felperes azonban ezen időszakra nézve sem maradt ellátatlan, mivel az ítélet szerint az elmaradt munkabérét erre a 3 hónapra is megtérítette. A felperes részére az alperes már az első tárgyaláson is ajánlatot tett a továbbfoglalkoztatásra, amelyet a felperes végül visszautasított, ezért okszerűtlenül vették figyelembe a felperes „elhelyezkedési lehetősége nehezítettségét". A felperesnek 8 éves munkaviszonya állt fenn ugyan az alperesnél, de ebből 3 évig fizetés nélküli szabadságon volt, tehát ténylegesen 5 évet dolgozott.Mindezek figyelembe vételével a jogellenesség jogkövetkezményeként a törvényi minimumnak megfelelően 2 havi átlagkereset is arányban áll a jogsértéssel és annak jogkövetkezményei súlyával.Az alperes részére a felperes felülvizsgálati kérelmét jogi képviselője útján - végzéssel, a törvényes figyelmeztetés mellett - 2011. május 25-én kézbesítették. A csatlakozó felülvizsgálati kérelmet 2011. június 1-jén nyújtotta be az elsőfokú bíróságra, amely onnan a Kúriára 2011. június 6-án érkezett. A Pp. 273. §
(6)bekezdés szerint alkalmazandó Pp. 244. §
(2)bekezdése alapján a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a felülvizsgálati kérelem kézbesítésétől számított 8 napon belül kell a Kúriánál előterjeszteni. Az alperes azonban ezen határidőt elmulasztotta, ezért a Pp. 244. §
(3)bekezdés alapján a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria a Pp. 274. §
(1)bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes alaptalanul hivatkozott eljárási szabálysértésre. A pontosított kereseti kérelmében bruttó 93.223 forint átlagkeresettel kérte a részére járó elmaradt munkabért, végkielégítést és kárátalányt számítani (jegyzőkönyvben foglalt felperesi képviselő által tett nyilatkozatok). A felperes által csatolt álláskeresési járadékra vonatkozó közigazgatási határozatban is ezen összeg van járadékszámítási alapul feltüntetve. Az átlagkeresetet az alperes nem vitatta, ezért az elsőfokú bíróság helyesen számolt a felperes által megjelölt átlagkeresettel. A felek egyező nyilatkozatára tekintettel az átlagkereset mértékére nézve bizonyítás felvételére nem volt szükség [Pp. 163. §
(2)bekezdés], így a Pp. 3. §
(3)bekezdése megsértése az elsőfokú bíróság részéről nem volt megállapítható. A felperes a fellebbezésében kérte először bruttó 124.000 forint átlagkeresettel számolva az elmaradt munkabér, kárátalány és végkielégítés megfizetésére kötelezni az alperest, ennek alátámasztására azonban nem csatolt bizonyítékot, ezért a másodfokú bíróság összegszerűségében helytállóan hagyta helyben az elsőfokú ítéletet.A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §
(1)bekezdés szerint bizonyítás felvételének nincs helye, ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a felperes által csatolt kereseti adatokat nem értékelhette.A felperes alaptalanul hivatkozott a kárátalány mértékének megállapításakor is a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglaltak megsértésére. A bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, és az értékelési körbe vont körülményeket okszerűen mérlegelték, döntésüket a Pp. 221. §
(1)bekezdésének megfelelően jogszerűen megindokolták.A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.A túlnyomórészt pervesztes felperest kötelezte a Pp. 81. §
(1)bekezdés alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.A felperes munkavállalói költségkedvezménye folytán az oldalán felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítása miatt az eljárás az Itv.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján illetékmentes. Budapest,
- március
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke,Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő