Mfv.10614/2011/6 – Kúria

(1), Mfv.I.10.614/2011/5.szám A Kúria a dr. Murvay Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lampé Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli munkavégzésért járó díjazás iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.418/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.22.120/2010/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.22.120/2010/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa forint felülvizsgálati eljárási költséget.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 49.500 (negyvenkilencezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes felülvizsgálati kérelemmel érintett kereseti követelése 983.034 forint -
4. január 1-jétől
5. december 31-éig - járó túlmunkadíj és kamata megfizetésére irányult. A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság a 2.M.418/2009/
6. számú ítéletével kötelezte az alperest 825.541 forint túlmunkadíj, és a
7. január 31-étől a kifizetésig járó törvényes kamata, valamint 49.500 forint kereseti illeték megfizetésére. A perköltségről úgy rendelkezett, hogy a felek azt maguk viselik.A munkaügyi bíróság által megállapított - a felülvizsgálati eljárásban is irányadó - tényállás szerint a felperes
8. december 6-ától
9. január 31-éig állt az alperes alkalmazásában áruházvezető munkakörben. A munkavégzési helye a T.n lévő áruházban volt. A bolt dolgozóira irányadó munkaidő beosztást a perbeli időszakban az elnök-vezérigazgató által kiadott utasítások határozták meg, amely szerint két havi munkaidőkeretben kellett munkát végezniük. Az üzlet nyitvatartási ideje a nyári időszakban 7 órától 19 óráig, míg a téli időszámítás idején 7 órától 18.30 óráig tartott. A nyitáshoz és a záráshoz kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység összesen további 1 órát vett igénybe. A bolti dolgozók tényleges munkavégzési ideje a bolt nyitvatartásához igazodott. A felperes a munkavállalók által aláírt, és az alperes központjába továbbított „hivatalos" jelenléti ív mellett egy másik jelenléti ívet is vezetett.A munkaügyi bíróság Cs.J. és Sz.S. tanúvallomása alapján igazoltnak látta, hogy a felperes által vezetett jelenléti ív rögzítette a munkavállalók köztük a felperes - munkavégzését a valóságnak megfelelően, így ítélkezésének alapjául elfogadta az igazságügyi könyvszakértő ezen alapuló számítását a túlmunkadíj mértékére vonatkozóan. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a felperes 2009., helyesen
10. május 19-ét megelőző időszakra vonatkozó igénye elévült, így az erre az időszakra vonatkozó túlmunkadíj iránti követelést elutasította.Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 4.Mf.22.l20/2010/
11. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta a Pp.
12. §

(2)bekezdése alapján.Az ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes által vezetett üzletben dolgozók munkarendjét a felperesnek kellett meghatároznia, azonban eleget kellett tenni az üzemeltetés követelményeinek is, e tekintetben igazodni kellett a bolt nyitvatartási idejéhez. Az a tény, hogy a túlmunka nem volt elrendelve, nem mentesíti az alperest a ténylegesen elvégzett munka ellenértékének megfizetése alól. Az, hogy a felperes által vezetett üzletben túlmunkavégzésre került sor, szélesebb körben ismert volt, arról E.J., egy másik alperesi üzlet vezetője is tudott. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján, és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, felperes perköltségben történő marasztalását.Álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok nem tettek eleget a tényállás teljeskörű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek a Pp. 206. §

(1)bekezdésének megsértésével a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetést vontak le. Az ítéletek sértik az Mt. 147. §

(1)bekezdésében, valamint a 127. §

(1)bekezdésében foglaltakat. Ez utóbbi jogszabályi rendelkezés szerint rendkívüli munkavégzést a munkáltató rendelhet el. A felperes nem kapott utasítást túlmunka végzésére, a vezérigazgatói utasításban megjelölt munkaidőkeret szerinti munkavégzés volt kötelező. A munkáltató nem tudja napi rendszerességgel ellenőrizni, hogy az üzletvezetők hogyan osztják be a munkaidőt, erről csak a jelenléti ívből szerez tudomást, a felperes nem küldött be a központba olyan jelenléti ívet, amelyen túlmunka lett volna feltüntetve. A per során meghallgatott tanúk nem igazolták, hogy a felperes a hivatalos jelenléti íven feltüntetett időnél többet dolgozott. A felperes a munkaviszonyának fennállása alatt, és a pert megelőző egyeztetés során sem jelezte a túlmunkadíj iránti igényét, az általa vezetett üzlet forgalma sem indokolta a túlmunkát. A benyújtott dokumentumokat, illetve az általa közölt tényeket csak részben értékelte a bíróság, és ennek indokát nem adta sem az első, sem a másodfokú eljárásban. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte „az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem elutasítását", az alperes perköltségben történő marasztalását hivatkozva arra, hogy a jogerős ítélet megalapozott.A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.Az irányadó bírói gyakorlat értelmében a túlmunkadíjra való jogosultságnak nem mellőzhetetlen feltétele az, hogy a munkáltató elrendelje a túlmunkavégzést (EBH.1999.53.). Ezzel összhangban az Mt. 127. §

(1)bekezdése csupán azt rögzíti, hogy ennek elrendelésére milyen körülmények között kerülhet sor. Ha a munkáltató a munkavégzés kapcsán olyan feltételeket teremt, hogy a munkavállalók a rájuk háruló feladatokat csak túlmunkavégzéssel tudják megoldani, úgy a munkáltatónak a túlmunka elrendelésének hiányában is túlmunkadíjat kell fizetnie (BH.1998.509.). A jelen esetben az a körülmény, hogy a felperes munkavégzésének helyét képező üzlet nyitvatartása úgy volt megállapítva, hogy az az üzletben dolgozók munkaidejét meghaladta és az egyes munkavállalók a teljes nyitvatartási időben munkát végeztek, megalapozza a túlmunkadíj iránti igényt. Az alperes ezt a körülményt hallgatólagosan tudomásul vette, erre utal E.J. tanúvallomása is (jegyzőkönyv,

1. oldal
2. bekezdés), amely szerint hallották, hogy a perbeli üzletben dolgozók sokkal többet dolgoznak „mint ami a jogszabály által előírt munkaidő".A perbeli időszakban mindvégig az üzletben dolgozó Cs.J. azt adta elő a tanúvallomásában, hogy kétféle jelenléti ívet vezettek, az egyik a központba került, a másik pedig a tényleges munkavégzés szerint rögzítette a munkaidőt. Így nem megalapozott az alperesnek az a hivatkozása sem, hogy a tanúk nem igazolták a túlmunkavégzés tényét, illetve a felperes által csatolt jelenléti ív valóságtartalmát. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a munkaviszonyának fennállása alatt, illetve a per előtti egyeztetés során nem érvényesített ilyen igényt az alperessel szemben, nem jelenti azt, hogy a per során az elévülési időn belül előterjesztett kereseti kérelme ne lenne megalapozott. Tekintettel arra, hogy az eljárt bíróságok helyesen állapították meg a rendkívüli munkavégzés tényét, az Mt.
3. §

(1)bekezdésének alkalmazásával helytállóan kötelezték az alperest túlmunkadíj fizetésére, amelynek a mértékét az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem vitatta.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg konkrétan azt, hogy milyen általa benyújtott dokumentumok, illetve közölt tények mellőzését értékelte sérelmesnek. Mivel a felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem, ezért a törvény értelmében abban pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést és annak indokait [Pp. 272. §

(2)bekezdés]. Ennek hiányában a Kúria a felülvizsgálati kérelem e részét nem bírálhatta el. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta.Kötelezte a pervesztes alperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.Az alperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §

(1)bekezdés f) pontja, valamint a

1. §-a alapján köteles a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Budapest,
2. március
3. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő