Pfv.II.21.834/2010/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek az alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 16.P.103.107/
- számon megindított és a Fővárosi Bíróság 54.Pf.630.387/2010/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről
- sorszám, valamint Pfv.
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Megállapítja, hogy a pártfogó ügyvéd díját - a felperes pervesztességére tekintettel - az állam viseli. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 540.000 (ötszáznegyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. I n d o k o l á s Az alperes
- április 22-én adásvételi szerződést kötött a Budapest Józsefvárosi Önkormányzattal. Ennek eredményeként megvásárolta a B., N. utca em.
- szám alatti három és félszobás, 97 m2 alapterületű lakásingatlant, amely korábban önkormányzati bérlakása volt. Az adásvételi szerződés
- pontja alapján az ingatlan forgalmi értéke 3.300.000 forint, a vételárat a szerződő felek a forgalmi érték 15%-ában, azaz 495.000 forintban állapították meg. Az alperes az adásvételi szerződés alapján a vételárhátralékot és annak évi 8%-os kamatát
- május 1-jétől kezdődően minden hónap
- napjáig volt köteles kiegyenlíteni oly módon, hogy 6006 forint összegű havi részleteket fizet meg az eladó számára,
- április 10-ig. Az ingatlan vételára teljes egészében
- decemberében került kifizetésre, amikor az alperes 134.079 forint fennmaradó vételárhátralékot egyösszegben megfizetett az eladónak. Az alperes
- december 15-én ismerkedett meg a moldáv állampolgárságú alperessel.
- februárjában élettársi kapcsolatot létesítettek, az alperes N. utcai ingatlanában éltek együtt.
- október 20-án kötöttek házasságot. A házasságkötéskor a felperes tulajdonát képezte K.ban egy ingatlan, amelyet
- április 18-án értékesített, előadása szerint 3700 USA dollárért. A peres felek a közöttük fennálló anyagi jellegű vitákra tekintettel
- szeptemberében megállapodtak abban, hogy a felperes havi 20.000 forintot fizet az alperesnek rezsiköltség címén. Ekkor szűnt meg a felek életközössége is.
- júniusától a felperes már csak a rezsiköltség ráeső részét fizette meg az alperesnek. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.P.103.059/2005/
- számú részítéletével a felek házasságát felbontotta, amit a Fővárosi Bíróság 5.Pf.630.855/2006/
- sorszámú,
- július 11-én kelt részítéletében helyenhagyott. A bontóperi eljárásban jelen per felperese házastársi közös vagyoni igényt is előterjesztett, illetve kérte a lakáshasználat rendezését, azonban a részítélet meghozatalát követően az eljárás a felek kérelmére szünetelt és hat hónapi szünetelés után meg is szűnt. A felperes az alperes ingatlanából
- július 25-én költözött el. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a perbeli ingatlanban 42/100 osztatlan közös tulajdoni arányban tulajdonjogot szerzett, figyelemmel a Csjt.
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltakra. A közös tulajdon megszüntetését is kérte oly módon, hogy tulajdoni hányadát az alperes váltsa magához 8.400.000 forintért. Másodlagosan, az alperesi teljesítőképesség hiányában a közös tulajdon árveréssel történő megszüntetését kérte. Többlethasználati díj iránti igénye is volt
- augusztus 1-jétől kezdődően, havi 50.000 forint összegben. A lakáshasználati jog ellenértékére is igényt tartott, melyet 3.000.000 forintban jelölt meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a házassági életközösségük fennállása alatt a vételárrészleteket közösen fizették, azonban ténylegesen egyedül teljesített, mivel a felperes munkaviszonnyal nem rendelkezett. Álláspontja szerint a felperes nem szerezhetett tulajdonjogot, miután rövid ideig fizették a vételárrészleteket együtt. A fennmaradó vételárhátralékot pedig az életközösség megszűnése után már egyedül, a saját nyugdíjából fizette ki. A felperes javára tehát tulajdonjog nem keletkezhetett. Erre tekintettel kérte a többlethasználati díj iránti kereseti kérelem elutasítását is. A lakáshasználati jog ellenértéke tekintetében pedig úgy nyilatkozott, hogy a felperes az ingatlant önként hagyta el, onnan leendő férjéhez költözött. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felek élettársi kapcsolatban éltek-e a házasságkötést megelőzően, tekintettel arra, hogy a felperes ezt állította, az alperes ugyanakkor tagadta. A peradatok alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek élettársi kapcsolata
- februárjától állt fenn, amikor az alperes a felperest, mint élettársat bejelentette a Budapest VII. Kerületi Rendőrkapitányságon. A felek házassági életközössége ugyanakkor
- szeptemberében szűnt meg. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a felperes tulajdoni igénye a Csjt.
- §
(1)bekezdése alapján megalapozott-e. Megállapította, hogy az alperes okirattal igazolta a Csjt. 28. §
(1)bekezdésének a) pontja alapján, hogy a perbeli ingatlan a különvagyonát képezi, tekintettel arra, hogy azt még a felperessel való megismerkedése előtt kötött adásvételi szerződéssel szerezte meg. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Csjt. 27. §-ának
(1)bekezdése szerinti közös vagyoni vélelem az élettársi kapcsolat kezdetétől fennáll, figyelemmel arra, hogy jelen esetben az élettársi kapcsolat összeolvadt a házassági kapcsolattal. A felek
- februájától
- szeptemberéig tehát közösen fizették a vélelem alapján a vételárrészleteket. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata alapján azonban a közös kölcsöntörlesztés nem keletkeztet a házastárs javára az ingatlanon tulajdonjogot, nem ad alapot a törlesztő-részleteknek az ingatlan értékemelkedésével arányos megtérítésre sem. A felperes tehát a különadósság törlesztésével nem szerzett tulajdonjogot, a hosszabb időn keresztül történő, a vételár jelentős hányadát kitevő közös törlesztés azonban a Csjt.
- §-ának
(5)bekezdése értelmében alapul szolgálhat arra, hogy a kötelmi jog címén fennálló követelés a törlesztett összegnél magasabb mértékben kerüljön kielégítésre (BH 1988/5/232.). A bíróság azonban a felek kereseti kérelméhez kötve van, figyelemmel a Pp. 3. §-ának
(2)bekezdésében és 215. §ának
(2)bekezdésében foglaltakra. A jogi képviselővel eljáró felperes dologi jogi igény iránt terjesztett elő keresetet, azaz tulajdonjog megállapítása iránti igénye volt, kötelmi jogi igényt pedig a perben az alperessel szemben nem érvényesített, ezért utasította el az elsőfokú bíróság a felperes közös tulajdon megállapítására (majd megszüntetésére) irányuló kereseti kérelmét. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes többlethasználati díj iránti igénye sem alapos, tekintettel arra, hogy a felperes a perbeli ingatlanon tulajdonjogot nem szerzett, a PK
- számú, valamint
- számú állásfoglalások értelmében pedig csak olyan ingatlanok vonatkozásában lehet többlethasználati díj címén igényt érvényesíteni, ami a házastársak közös tulajdonát képezte, vagy az a többlethasználati díjat igénylő házastárs kizárólagos tulajdonában állt. Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a felperes lakáshasználati jog ellenértéke iránti 3.000.000 forintos igényét sem, mivel az ingatlant a felperes nem az alperes magatartása miatt hagyta el, hanem a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
- június 27-én hozott határozata alapján, mellyel a felperest
- augusztus 15-ig az ország elhagyására kötelezték. Ennek hatására költözött el a felperes a perbeli lakásból leendő férjéhez, ahol új életre rendezkedett be. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte súlyos eljárásjogi szabálysértésre hivatkozva, mely szerint az elsőfokú bíróság a házastársi vagyonjogi igények közül kizárólag az ingatlan tulajdoni helyzetét vizsgálta, és nem derítette fel teljes körűen a felek vagyoni helyzetét. Súlyos eljárásjogi szabálysértésként kérte figyelembe venni azt is, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a tájékoztatási kötelezettségét, nem világosította fel a felperest, hogy kereseti kérelme nem meríti ki teljes körűen az őt megillető jogokat. Nem tájékoztatta őt arról, hogy a tulajdonjog megállapítása mellett kötelmi jogi igényt is előterjeszthet, így jogait nem tudta érvényesíteni. A felperesi fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság ítélete anyagi jogi szempontból is megalapozatlan volt, a huzamos közös törlesztés folytán a tulajdonjogi igénye alapos volt, így jár számára a többlethasználati díj is. A közös lakást pedig nem önként, saját akaratából hagyta el, hanem az alperes magatartása folytán, aki bejelentést tett a Bevándorlási Hivatalhoz, illetve őt fizikailag folyamatosan bántalmazta. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és megalapozott az abból levont jogi álláspontja is. A felperes által hivatkozott lényeges eljárásjogi szabálysértésekkel kapcsolatban a másodfokú bíróság rögzítette, hogy a bíróság a Pp. szabályaira figyelemmel a felek kereseti kérelméhez kötve van. Nincsen akadálya annak, hogy a házastársi közös vagyon megosztása során a felek a közös vagyoni igényüket kizárólag egy ingatlan tulajdonjogának megállapítására vagy az azon fennálló közös tulajdon megszüntetésére terjesszék elé. Ezzel önmagában a vagyoni igények egységes elbírálásának elve nem sérül, különösen tekintettel arra, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során többször úgy nyilatkozott a bíróság kérdésére, hogy keresete kizárólag az ingatlan tulajdonjogára, a közös tulajdon megszüntetésére, többlethasználati díjra, illetve lakáshasználati jog ellenértékének megfizetésére terjed ki. Ezen túlmenően a felperes a per során előadta, hogy az ingóságokat egymás között megosztották és az foganatba is ment. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem sérült a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó törvényi előírás sem. A Pp.
- évi LX. törvénnyel történt módosítása folytán a bíróságnak ugyanis már nem kell teljes körű tájékoztatást adnia a felek perbeli jogairól, kizárólag a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint kell eljárnia. E szerint a bíróság köteles a felet, ha nincs jogi képviselője, a perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatni. Az elsőfokú eljárás során a felperes jogi képviselővel járt el, az egyes, lényeges eljárási cselekményekről tehát őt tájékoztatni nem kellett, az anyagi jogról történő tájékoztatásra pedig a Pp. 7. §ának
(2)bekezdése már nem terjed ki. Ezért a felperes e körben előterjesztett fellebbezése nem volt alapos. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság érdemben is helyesen döntött a felperesi kereseti kérelmekről. A felperes mindvégig arra hivatkozott, hogy az életközösség fennállása alatt a törlesztő részletek közös fizetése a tulajdoni igényét megalapozta. Ezzel összefüggésben azonban egyértelmű és következetes a bírói gyakorlat abban - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság
- számú elvi határozatában foglaltakra is -, hogy a közös vagyonba tartozást a jogcím keletkezésének időpontja alapozza meg (az alperes a perbeli ingatlant a felek életközösségének kezdete előtt vásárolta meg), az ellenérték életközösség alatti közös megfizetése, törlesztése pedig a különvagyoni szerzést nem befolyásolja, házastársi közös vagyont nem keletkeztet. A felperes ugyan arra is hivatkozott, hogy a törlesztő részletek 1/2 részét a különvagyoni K.i ingatlana eladási árából befolyt összegből, tehát különvagyonából teljesítette, ezt azonban a perben nem tudta bizonyítani. Így az ingatlan hátralékos vételárának az életközösség fennállása alatti teljesítése a Csjt.
- §
(1)bekezdése szerinti közös törlesztésnek minősül. Ez azonban - a korábban kifejtettek szerint - kizárólag kötelmi jogi igényt keletkeztetett a felperes részére. A felperes azonban ebben a körben kötelmi jogi igényt még másodlagosan (vagylagosan) sem terjesztett elő. A másodfokú eljárásban a peres felek már nem vitatták, hogy életközösségük
- szeptemberében szűnt meg, erre tekintettel az alperes által
- december 13-án kifizetett hátralékos vételár az alperes saját vagyoni teljesítésének minősül. A felperes nem bizonyította, hogy a hátralékos vételárrészlethez bármilyen módon hozzájárult volna. A másodfokú bíróság megállapította, hogy miután a felperes tulajdoni igénye a perbeli ingatlan vonatkozásában nem volt alapos, ezáltal okafogyott a közös tulajdon megszüntetése iránti kérelme, valamint a többlethasználati díj iránti igénye is. Helyesen mutatott rá ugyanis az elsőfokú bíróság arra, hogy a többlethasználati díj a tulajdonjoghoz kötődik. Az elsőfokú bírósághoz hasonlósan a másodfokú bíróság sem találta alaposnak a felperes lakáshasználati jog ellenértékével kapcsolatos kereseti kérelmét. A felperes maga is elismerte, hogy a letelepedési engedély érdekében volt szükséges az elköltözése. Korábban alperesi tettlegességre, arra, hogy őt a lakásból az alperes kizárta volna, nem hivatkozott. Az iratokból megállapíthatóan a felperes már
- május
- óta élettársi kapcsolatot tartott fenn B. J.fel, aki rá tekintettel
- május 9-én befogadó nyilatkozatot is tett. Helyesen mérlegelt tehát az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a felperes az ingatlanból a magyarországi letelepedése miatti eljárás - számára pozitív - elbírálása érdekében költözött el B. J.hez, nem pedig az alperes magatartására visszavezethetően. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira is figyelemmel - hagyta helyben. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását, másodlagosan pedig azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp.
- §-ának
(3)bekezdését, a
- §-t, a
- §-t, a
- §-t, illetve a
- §-t, valamint a Csjt.
- §
(5)bekezdésében foglalt méltányos rendezés elvét. A felperes csak csekély mértékben ismeri a magyar nyelvet, erre tekintettel kérte
- augusztus 28-án a keresetében, hogy a bíróság rendeljen ki részére r nyelvű tolmácsot. Tény, hogy az eljárás során volt fogadott ügyvédje, sőt egymást váltó két ügyvéd is képviselte a perben, azonban ezek az ügyvédek nem beszélték a r nyelvet. Senki sem tájékoztatta a felperest, hogy tulajdonjogot nem szerezhet. Jelen esetben ezért különösen fontos lett volna, hogy a bíróság a követelés jogcímét tisztázza, a bíróság azonban „passzív maradt", noha személyes meghallgatása során meg lehetett volna állapítani, hogy a felperes kérelme az általa fizetett összeg megtérítésére irányult. Jelen esetben tehát a bíróság passzivitását nem lehet elfogadni arra hivatkozva, hogy a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A felperes nem ismeri a magyar nyelvet, nem volt tolmácsa és nem kapott megfelelő tájékoztatást jogaira vonatkozóan. Ezért egyértelmű, hogy nem tudott, illetve tudhatott pontos kereseti kérelmet megfogalmazni. A feleket - függetlenül attól, hogy jogi képviselővel jártak-e el tájékoztatni kellett volna arról, hogy a bíróság a Pp.
- § alapján mely tényállításaikat ítéli olyannak, amelyek bizonyításra szorulnak. Jelen esetben a felperest arról kellett volna tájékoztatnia a bíróságnak, hogy miután a vételárhoz csak az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés megkötését követően járult hozzá, nem szerezhet azon tulajdonjogot. A perben eljárt bíróságok nem alkalmazták a Csjt.
- §-ának
(5)bekezdése szerinti méltányosság elvét sem, amikor a fentiekre vonatkozó kioktatási kötelezettség elmaradt és ennek hiányában a felperes anyagi hátrányt szenvedett. A felperes szerint ugyan az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek a vételárrészleteket
- februárjáról
- szeptemberéig közösen fizették, a vételár teljes egészében pedig
- december 13-án került kifizetésre oly módon, hogy a felperes egyösszegben megfizetett 134.079 forintot, mégsem vonta le azonban ennek jogkövetkezményeit. A felperes kifizette a hátralékos 134.079 forintot, ezt megelőzően 47 hónapon át havi 6.006 forintot fizettek a felek, ez összesen 282.282 forint és már ennek a fele is 141.141 forint. A Legfelsőbb Bíróság BH 1998/5/
- számú eseti döntése szerint azonban a vételár jelentős hányadát kitevő közös törlesztés a Csjt.
- §
(5)bekezdése értelmében alapot ad arra, hogy kötelmi jogcímén fennálló követelés a törlesztett összegnél magasabb mértékben kerüljön kielégítésre. A felperes tehát jelen esetben is a ténylegesen kifizetettnél magasabb összeg illeti meg, valamint annak törvényes kamata is. A felperes szerint rosszul ítéltek a perben eljáró bíróságok a lakáshasználati jog ellenértékéről is, amikor ezt az igényét elutasították, ugyanis a felperes az alperes durva, elviselhetetlen viselkedése miatt költözött el a perbeli lakásról, amikor még nem volt közelebbi kapcsolata későbbi élettársával, illetve férjével. Az alperes a felülvizsgálati eljárás során nem nyilatkozott. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
- A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen eljárásjogi szabálysértésekre hivatkozva kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és „a jogszabályoknak megfelelő" új határozat hozatalát. A felperes szerint sérült a Pp.
- §-ában foglalt azon jogelv, mely szerint a magyar nyelv nemtudása miatt senkit hátrány nem érhet. Jelen esetben pedig a felperes azért nem tudta a perben jogait megfelelően érvényesíteni, mivel magyar nyelvtudása hiányos, ennek ellenére - noha kérte - nem rendeltek ki számára tolmácsot, és megfelelő jogi tájékoztatás hiányában nem tudta pontosan a kereseti kérelmét megfogalmazni. - A felperes az első-, valamint a másodfokú eljárás során a Pp.
- §-ának sérelmére nem hivatkozott, erre először a felülvizsgálati kérelmében utalt. A Pp.
- §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak a korábban eljárt bíróságok jogszabálysértésére hivatkozva lehet kérni. Ebből az következik, hogy a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható e rendkívüli perorvoslattal, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH 2001/4/172-II.). Jelen esetben egyébként a felperes a Pp.
- §-ának megsértésére azért sem hivatkozhat alappal, mivel kérelmére az elsőfokú bíróság valamennyi tárgyaláson biztosította a felperes részére tolmács kirendelésével az anyanyelv használatának jogát, így a magyar nyelv nemtudása miatt a felperest hátrány nem érhette. Ezen túlmenően a perben a felperest az általa meghatalmazott ügyvéd képviselte, aki ugyancsak jelen volt minden tárgyaláson, ezért a felperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy őt az általa választott ügyvéd nem megfelelően képviselte, nem a tényleges akaratának megfelelően fogalmazta meg a kereseti kérelmet, terjesztett elő bizonyítási indítványt. A felperes mulasztása, hogy - állítása szerint - olyan ügyvédeket bízott meg a képviseletével, akikkel nem tudott megfelelően kommunikálni. Amennyiben pedig a jogi képviselő „szakmailag nem a legjobb megoldást választotta" a felperesi jogérvényesítés során olyankor is előfordul, amikor az ügyfél és meghatalmazott ügyvédje között nyelvi nehézség nem merül fel. Ez semmiképpen sem szolgálhat alapul a Csjt.
- §-a
(5)bekezdésében foglalt ún. méltányossági szabály alkalmazására oly módon, hogy a bíróság a jogi képviselővel eljáró, tolmácsot igénybe vevő fél perbeli nyilatkozata helyett a mögöttes, „tényleges" akaratát lenne köteles vizsgálni a keresetlevélben előterjesztett, majd az eljárás során megerősített kereseti kérelemmel szemben. Ez súlyosan sértené az ellenérdekű fél megfelelő védekezés előterjesztéséhez fűződő jogát is. - A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 3. §
(3)bekezdésének megsértésére is hivatkozott, álláspontja szerint az ott rögzített tájékoztatási kötelezettség azt is magában foglalja, hogy a bíróságnak a felet arra is figyelmeztetnie kell, ha nem a megfelelő jogcímen terjeszti elő igényét, tekintettel arra, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelent egyben jogcímhez való kötöttséget is. Ennek jelen esetben - figyelemmel a felperes nyelvi nehézségeire, az ügyvédjével való kommunikációs problémákra különösen érvényesülnie kellett volna. - A kereseti kérelemhez kötöttség a bírói gyakorlat értelmében valóban nem jelent jogcímhez kötöttséget, azonban jelen esetben nem erről van szó. A felperes az első- és másodfokú eljárás során kifejezetten és kizárólag dologi jogi igényt érvényesített, tulajdoni hányad megállapítását kérte a perbeli ingatlanban házastársi vagyonközösség címén, kötelmi jogi igényre egyáltalán nem hivatkozott, tehát még másodlagos kereseti kérelmet sem terjesztett elő erre vonatkozóan, csak a jelen felülvizsgálati eljárásban. Erre tekintettel a perben eljárt bíróságok a kereseti kérelemben kizárólagosan meghatározott dologi jogi igény elbírálásáról dönthettek. Nem bírálhatták el a jogvitát kötelmi jogcímen és erre vonatkozóan - a korábban kifejtettek szerint tájékoztatási kötelezettségük sem állt fenn. Az 1/2009.(VI.24.) PK vélemény 6. pontja értelmében a bíróságnak a keresetváltoztatás, viszontkereset, beszámítási kifogás előterjesztésének lehetőségéről - indokolt esetben - csak a jogi képviselő nélkül eljáró felet kell tájékoztatnia. Téves jogcím esetén pedig akkor lehet elbírálni és megítélni egy követelést, ha maga a követelés (petitum) nem változik, pl. valaki nem házastársi közös szerzés, hanem ráépítés jogcímén terjeszti elő tulajdoni igényét. Jelen esetben azonban nem erről volt szó. 2. A felperes a felülvizsgálati kérelmében - a korábbiakkal szemben - már kötelmi jogcímen kérte az alperesi ingatlannal kapcsolatos közös törlesztés elszámolását, a Csjt. 31. §
(5)bekezdés utolsó fordulatának alkalmazásával, megemelt értéken. - A felperes az első- és másodfokú eljárásban kötelmi jogi igényt nem terjesztett elő, kizárólag tulajdonjogának megállapítását kérte a perbeli ingatlanra vonatkozóan. A korábban kifejtettek szerint a felülvizsgálati eljárásban azonban nincs lehetőség az igény olyan jogcímen való érvényesítésére, amelyre a fél sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem hivatkozott. A felülvizsgálatnak csak olyan jogi álláspont szolgálhat alapul, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt, amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróságok - erre irányuló kérelem hiányában - nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése pedig csak jogszabálysértés esetén ad lehetőséget a jogerős ítélet megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére (BH 1998/6/288II., 1999/3/123.). Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a felperes az esetleges kötelmi igényét külön perben nem érvényesítheti. A felperes a felülvizsgálati kérelmében kimunkálta, hogy az alperesi ingatlan vételárrészleteit
- februárjától
- szeptemberéig, tehát az életközösség fennállásának időszakában fizették közösen, havi 6.006 forintot teljesítve, ami összesen 282.282 forint és az életközösség megszűnése után az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes egy összegben fizette meg a még fennmaradó 134.079 forint hátralékot. Ez utóbbi hivatkozás azonban téves, az elsőfokú bíróság a peradatok alapján azt rögzítette, hogy a hátralékos vételárat, tehát a 134.079 forintot az alperes fizette ki
- december 13-án és nem a felperes.
- A felperes a fellebbezésében, majd a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a volt közös használatú lakást az alperes magatartása miatt volt kénytelen elhagyni, aki őt bántalmazta, vele szemben agresszíven viselkedett és a Bevándorlási Hivatalnál is bejelentést tett, így a lakást nem önként, saját akaratából hagyta el, ezért jár számára a lakáshasználati jog ellenértéke. - A keresetlevélből, a felperesnek a
- november 27-i elsőfokú tárgyaláson történt részletes személyes meghallgatásából, illetve a csatolt bontóperi iratokból megállapíthatóan a felperes korábban nem hivatkozott az alperesi bántalmazásra, durvaságra, elviselhetetlen viselkedésre, ilyen alperesi magatartást nem is valószínűsített. A peradatokból az első-, valamint a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesnek az alperessel kötött házasság felbontását követően a letelepedési engedély megszerzése érdekében volt szüksége arra, hogy a korábbi közös lakást elhagyva leendő férjéhez költözzön, aki befogadó nyilatkozatot tett. Ezért bár a felperes kétségtelenül motiválva volt az elköltözésben és az új lakcímre történő bejelentkezésben, ez azonban nem az alperes magatartására volt visszavezethető, így a Csjt. 31/C. §
(1)bekezdése szerinti lakáshasználati jog ellenértékére nem vált jogosulttá. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet sem eljárásjogi, sem anyagi jogi szempontból nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének díját a Pp. 84. §
(1)bekezdésének b) pontja alapján az állam viseli, annak összegét a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat állapítja meg. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték a 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam terhén marad. Budapest,
- március
- a tanács elnöke, előadó bíró, bíró. A kiadmány hiteléül: tisztviselő