SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.196/2012/
- szám A Szegedi Ítélőtábla pártfogó ügyvéd neve (címe) által képviselt felperes neve (tartózkodási helye) tartózkodási helyű felperesnek, - dr. Gyenge Zoltán ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű I. rendű és jogtanácsos neve (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- december
- napján kelt 1.P.20.194/2011/
- sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. A pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. A le nem rótt 15.000,-(Tizenötezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A szabadságvesztés büntetését töltő felperes módosított keresetében 30.000.000,-Ft nem vagyoni kár egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Előadta, hogy fogvatartása során
- január
- napjától
- november
- napjáig az I. rendű alperes bv intézet nem biztosította a 6/
- (VII. 12.) IM rendelet által egy főre előírt mértékű mozgás- és légteret, páros ágyon kellett aludnia, ahol nem tudta kipihenni magát és az elhelyezés körülményei miatt képtelen volt tanulni. Az I. és II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes érdemi védekezése szerint a felperes részére 5 nap kivételével a légteret és 8 nap kivételével a megfelelő mozgásteret minden zárkában biztosította. Vitatta, hogy az elhelyezés miatt hátrány érte és hivatkozott az intézet zsúfoltságára és befogadási kötelezettségére. A II. rendű alperes érdemi előadásában kifejtette, köztudomású tény, hogy a bv intézetek átlagos telítettsége folyamatosan 130-140 % között alakul, ugyanakkor a -2- telítettségi mutatóktól függetlenül a büntetés-végrehajtásnak a bíróság rendelkezését végre kell hajtani, befogadási kötelezettsége van a fogvatartottak elhelyezésére, a bv intézetek kijelölése pedig a 21/
- (XII. 30.) IM rendelet alapján történik. A bv szervezet intézményrendszere adott, a szervek feladatainak ellátáshoz szükséges feltételeket biztosítja a szervezet költségvetési keretei között. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek, mint együttes jogosultaknak 500.000,-Ft elsőfokú perköltséget és megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli. Indokolásából kitűnően a Ptk.
- §
(1)bekezdése és a 339. §
(1)bekezdése alapján a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az alperesek jogellenes magatartásával okozati összefüggésben hátrányt szenvedett. Az I. rendű alperes elismerte ugyan, hogy rövid ideig az elhelyezés során a jogszabályban előírt követelményeket nem tudta bizonyítani, azonban okirattal igazolta a rendeletben foglalt követelmények betartása érdekében úgy járt el, ahogy az, az adott helyzetben tőle elvárható. Napi létszámjelentéseket küldött a II. rendű alperesnek, ezen túlmenően a zsúfoltságról minden éves jelentésében számot adott. Helytállóan hivatkozott arra, hogy a zsúfoltság miatt befogadási kötelezettségét nem tagadhatta meg. A II. rendű alperes is kimentette magát a kárfelelősség alól, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a zsúfoltság elkerülése és a megfelelő elhelyezési feltételek biztosítása érdekében minden elvárhatót megtett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte annak részbeni megváltoztatását, a terhére megállapított perköltség mérséklését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét nem határozta meg, ezért a perköltség kimunkálása vitatható. A perértéket azon napok számával arányosan kellett volna megállapítani, amelyeken a felperes elhelyezése jogszabálysértő volt, avagy a meg nem határozható pertárgyértéket kellett volna alapul venni. Ezért elsődlegesen mérlegeléssel vagy becsléssel, másodlagosan a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján, harmadlagosan méltányossági szempontokra figyelemmel kérte a perköltség leszállítását az alperesi jogi munkának és a jogszabályi értékeknek a figyelembevételével. A fellebbezés megalapozatlan. A Pp. 24. §
(1)bekezdése alapján a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. A pertárgy értékét a felperes jelöli meg a Pp.
- §-a értelmében és a bíróság általában nem ellenőrzi a felperes által megjelölt értéket, erre csak akkor kerül sor, ha a megjelölt érték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik vagy egyébként valószínűtlen, illetve ha az alperes azt vitássá teszi. Kártérítési perben a pertárgy értéke a felperes által e jogcímen követelt összeg. Ez nem tekinthető az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény által kialakított meg nem határozható perértéknek. A felperes fellebbezésében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a pertárgyérték meghatározása nem történt meg, ugyanis azt
- és
- sorszámú beadványában és jegyzőkönyvben 30.000.000,-Ft-ban megjelölte, bár az elsőfokú -3- Pf.III.20.196/2012/
- szám ítélet indokolásában tévesen 10.000.000,-Ft összegben szerepel. Az előzőekben kifejtettek alapján téves az a fellebbezési kifogás, amely szerint meg nem határozható pertértékű ügy a per tárgya. A részleges pernyertesség esetében alkalmazható az arányosítás, a felperes azonban ilyennek nem tekinthető a személyhez fűződő jogsértéshez kapcsolódó hátrány bizonyítatlansága miatt. A perköltség fogalmát a Pp.
- §
(1)és
(2)bekezdése tartalmazza, amelynek központi eleme a célszerű és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban felmerült képviseleti készkiadás és munkadíj. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekkel kapcsolatos szabályokat a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet tartalmazza. Az Ükr. rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a fél és az ügyvéd között az ügy ellátására vonatkozóan nincs külön díjmegállapodás. Az alperesek ilyen külön megállapodásra nem hivatkoztak. A perköltség viselésére vonatkozó általános szabály szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére - a törvényben meghatározott kivételtől eltekintve - a pervesztes felet kell kötelezni (Pp.
- §
(1)bekezdés). Az ügyvédi munkadíjat, mint perköltséget a perértékből kiindulva kell megállapítani. A perérték az ügyvéd számára a pervitel során nagyobb felelősséget jelent, ezt a részére megállapítandó munkadíjban értékelni kell, de emellett figyelembe kell venni a per bonyolultságát, az ügyvédnek a perben kifejtett tevékenységét és olyan összegű munkadíj állapítható meg, amely a fentiek mérlegelése alapján arányban áll a jogi képviselőnek a perben indokoltan kifejtett tevékenységével. Polgári perben az elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összege:
- a)10.000.000,-Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5 %-a, de legalább 10.000,-Ft,
- b)10.000.000,-Ft feletti, de 100.000.000,-Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetében az
- a)pontban meghatározott munkadíj és a 10.000.000,-Ft feletti összeg 3 %-a, de legalább 100.000,-Ft, amelyet ÁFA-val kell növelni, ha a jogi képviselő ÁFA alany. Az elsőfokú eljárásban az I. rendű alperes jogi képviselője a közepesen bonyolult ügyben 6 oldalas érdemi ellenkérelmet terjesztett elő, iratokat csatolt és 4 tárgyaláson jelent meg. A II. rendű alperes 2,5 oldalas írásbeli beadványt szerkesztett, a tárgyaláson nem vett részt. Az I. rendű alperest ügyvéd képviselte, akinek a munkadíját 27 % ÁFA-val növelten kellett megállapítani. Mindezekre figyelemmel a két alperes részére együttesen megállapított 500.000,-Ft elsőfokú perköltség nem tekinthető eltúlzottnak. Az ügyvédi munkadíjat az elsőfokú bíróság az Ükr. 3. §
(6)bekezdése alapján méltányosságból már mérsékelte és tekintettel volt az elvégzett ügyvédi tevékenységre. Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes a perben teljes személyes költségmentességben részesült, ugyanis ez nem mentesíti az ellenfél ügyvédi képviseletével felmerülő költségek megfizetése alól. Az ítélőtábla a Pkf.III.20.656/2011/
- sorszámú végzésével a perből elbocsátott -4- korábbi alperes esetén azért mellőzte a felperes perköltségben marasztalását, mert az alperes képviseletét nem ügyvéd vagy jogtanácsos látta el. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve a megfellebbezett rendelkezését a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban az alpereseknek felszámítható költsége nem merült fel, így erről rendelkezni nem kellett. A pártfogó ügyvéd díját az állam viseli a Pp. 87. §
(1)bekezdése alapján. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdés és 14. §-a értelmében. A tárgyaláson kívüli elbírálás a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontján alapul. S z e g e d,
- május hó
- napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró