Mfv.10173/2011/5 – Kúria

(6)Mfv.I.10.173/2011/5.szám A Kúria a dr. Palotai Mihály ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szabó Tibor ügyvéd által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 10.M.1460/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.639.616/2009/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
3. április
4. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Bíróság 55.Mf.639.616/2009/
5. számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.1460/2009/
6. számú ítéletének az alperest a felperes javára 9.160.193 (kilencmillió-egyszázkilencvenhárom forint) és ennek
7. február 28-ától járó késedelmi kamata elmaradt illetményt meghaladóan marasztaló rendelkezését helybenhagyta, hatályon kívül helyezi, és e körben az elsőfokú ítéletet megváltoztatva az alperest a felperes javára 9.160.193 (kilencmillióegyszázhatvanezer-egyszázkilencvenhárom) forint és ennek
8. február 28-ától járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezi. A 2.151.175 (kettőmillió-egyszázötvenegyezer-egyszázhetvenöt) forint és ennek
9. január 1-jétől járó késedelmi kamata elmaradt jutalom, valamint a 435.000 (négyszázharmincötezer) forint utazási költségtérítés és ennek
10. január 11-étől járó késedelmi kamata vonatkozásában hozott jogerős ítéleti rendelkezést hatályában fenntartja, egyebekben nem érinti.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A Fővárosi Bíróság
11. január 21-én kelt 55.Mf.633.694/2008/
12. számú részítéletével helybenhagyott Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.1577/2005/
13. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát. A jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei körében továbbfolyó eljárásban a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.1460/2009/
14. számú ítéletével kötelezte az alperest 11.668.918 forint elmaradt illetmény és ennek
15. február 28-ától járó, 1.152.200 forint külön juttatású illetmény és ennek
16. január 1-jétől járó, 2.151.175 forint elmaradt jutalom és ennek
17. január 1-jétől járó, 995.200 forint jubileumi jutalom és ennek
18. április 21étől járó kamata, 310.241 forint ruházati költségtérítés, 228.000 forint étkezési hozzájárulás, 172.000 forint üdülési hozzájárulás, 435.000 forint utazási költségtérítés és ezen összegek után
19. január 11-étől járó, 4.394.843 forint kártérítés és ennek
20. december 1-jétől járó kamata, valamint 80.000 forint perköltség megfizetésére. Az étkezési hozzájárulás, a ruházati-, és az utazási költségtérítés vonatkozásában kimondta az előzetes végrehajthatóságot. Rendelkezett arról, hogy az eljárás illetékét az állam viseli.A munkaügyi bíróság a Ktv.
21. §

(6)bekezdése szerint kötelezte az alperest a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel a felperes elmaradt illetménye, egyéb járandóságai és felmerült kára megfizetésére.Az elmaradt illetmény körében megállapította, hogy

1. április 1-jétől
2. január 20áig a felperest 13.745.857 forint illette volna meg, amennyiben az alperesnél a közszolgálati jogviszonya fennmarad. Az adott időszakra a munkáltató 584.139 forint illetményt, valamint 1.492.800 forint végkielégítést fizetett a felperesnek, így ezen két összeget beszámítva 11.668.918 forint elmaradt illetmény megfizetésére kötelezte a munkáltatót a középarányos időtől járó késedelmi kamat mellett. Nem fogadta el az alperes 623.776 forint szabadságmegváltás, és 2.508.725 forint nyugdíj címén megtérült jövedelem vonatkozásában előterjesztett beszámítási kifogását. Hivatkozása szerint a felperesnek jelentős mértékű szabadsága halmozódott fel a közszolgálati jogviszonya fennállta idején, melyet az alperes a felmentéskor a Ktv.
3. §

(2)bekezdés a) pontja alapján alkalmazandó Mt. 136. §

(1)bekezdése szerint megváltott, ezt az összeget tehát jogszerűen fizette ki a felperesnek. Az irányadó időszakban a felperesnek kifizetett nyugdíj összeget megtérült jövedelemként pedig arra tekintettel nem lehetett figyelembe venni, mert ezen ellátást a felperes a közszolgálati jogviszonya fennállta alatt is igénybe vehette volna.A felperes 2005., 2006.,

1. és
2. évekre jogszerűen igényelte az alperestől a kéthavi illetményének megfelelő összegű jutalmat. Az alperes igazolta, hogy a 2005.,
3. és 2008-as években kéthavi, 2007-ben 1,85 havi jutalmat fizetett a köztisztviselőinek. Az alperesnél a felperes munkájával elégedettek voltak, kiválóan alkalmas minősítéssel rendelkezett. A jogellenes jogviszony megszüntetés hiányában a közszolgálati jogviszonya fennmaradása esetén is ezen jutalom megillette volna. Ezért kötelezte 2.151.175 forint összeg kamatokkal történő megfizetésére az alperest.A bíróság elfogadta a felperes 435.300 forint utazási költségtérítés iránti igényét is. A munkáltató ugyanis saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat, így arra sem, hogy a felperesnek munkavégzési kötelezettség hiányában nem merült fel utazási költsége.Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.639.616/2009/
4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta. Megállapította, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli. Kötelezte az alperest a felperes javára 150.000 forint és 37.500 forint áfa perköltség megfizetésére.A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes fellebbezése nem érintette a jubileumi jutalomra, az üdülési- és ruházati költségtérítésre, az étkezési hozzájárulásra és a megítélt juttatások után járó kamatra vonatkozó marasztalást, illetőleg az előzetes végrehajthatóságot kimondó ítéleti rendelkezést.Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítást folytatott le, az így feltárt tények okszerű mérlegelésével a tényállást helyesen állapította meg, a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával meghozott döntésével, és annak indokaival a másodfokú bíróság egyetértett. Az elsőfokú bíróság a Ktv.
5. §

(6)bekezdését helyesen alkalmazta. Ennek alapulvételével jogszerűen határozta meg a felperest megillető juttatásokat.A jutalommal kapcsolatban egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint a felperes a keresőképtelenségét megelőző időszakban rendszeresen részesült kéthavi illetménynek megfelelő jutalomban. Amennyiben a munkáltató a felperest továbbfoglalkoztatja, a felperes alappal vélelmezhetően szintén részesült volna ebben a juttatásban. Az utazási költségtérítés tekintetében a másodfokú bíróság is értékelte azt, hogy a közlekedési bérletet a köztisztviselő ugyan a munkába járás költségeinek csökkentéseként kapta, ez az utazási bérlet azonban nemcsak a munkába járáshoz, hanem a magáncélú közlekedéshez is felhasználható. A munkáltató magatartása következtében a felperes ettől a többletlehetőségtől esett el, ily módon ezen a jogcímen is keletkezett kára. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése, és a 254. §

(3)bekezdése alapján hagyta helyben. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet „megváltoztatásával" a felperes javára megítélt követelés összegét 5.094.900 forinttal csökkenteni, és ezen már teljesített követelés kamatokkal növelt összegének visszafizetésére, továbbá perköltség megfizetésére kötelezni a felperest.Hivatkozása szerint alaptalanul marasztalták a 2.151.175 forint elmaradt jutalom és kamatai összegében. A Ktv. 49/N. §

(1)bekezdés a) pontja szerint a köztisztviselő pénz- vagy tárgyjutalomban részesíthető. A jutalom megfizetésére munkaügyi vita nem indítható [Ktv. 59. §

(2)bekezdés]. A munkáltató a felperesnek jutalom kifizetésére nem tett ígéretet, arra kötelezettséget nem vállalt. A fentiek miatt a felperes követelésének nincs jogszabályi alapja. Álláspontja szerint alaptalanul kötelezték 435.000 forint utazási költségtérítés megfizetésére is. A munkába járással kapcsolatban felmerült költségek megtérítéséről a 78/

1. (V.12.) Korm. rendelet rendelkezik. A munkáltató kötelezettsége a munkavállaló tényleges munkavégzéséhez és munkába járásához kötődik. A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a felperesnek kára keletkezett abból, hogy nem járt munkába és ezért nem kapott költségtérítést.Hivatkozása szerint alaptalanul utasították el a 2.508.715 forintos nyugdíjjal kapcsolatos beszámítási igényét is. A nyugdíj olyan egyéb jövedelem, amely máshonnan megtérül, lényegében az illetmény helyébe lép, ezért beszámításra alkalmas [Ktv.
2. §

(6)bekezdés]. Az eljáró bíróságok csak feltételezték, hogy a felperes nyugdíjban részesülhetett volna a közszolgálati jogviszonya fennállása mellett is, ennek azonban nincs alapja. A Ktv. 16/A. §

(3)bekezdése szerint a munkáltatónak alanyi joga van a nyugdíjkorhatárt elért köztisztviselőt felmenteni és semmilyen kötelezettsége nincs a továbbfoglalkoztatásra. A munkáltató adott időszakban folytatott gyakorlata ellentétes a feltételezésben foglaltakkal. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.A Pp. 275. §

(1)bekezdés szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A

(2)bekezdés szerint a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 270. §

(2)bekezdés szerint pedig a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát csak jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet csak az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabálysértésre tekintettel bírálhatta felül, nem volt lehetőség arra, hogy a jogerős ítélet meghozatala óta történő teljesítés vonatkozásában a visszafizetésről rendelkezzen.A Ktv. 60. §

(6)bekezdés alapján a munkáltató köteles a jogellenes közszolgálati jogviszony megszüntetése esetén megfizetni a köztisztviselő felmerült kárát, egyéb járandóságát is. Felperesnek elmaradt jövedelemként kára merült fel a jutalom, valamint az utazási költségtérítés meg nem fizetéséből keletkezően.Az alperes az elsőfokú eljárásban alatt csatolt előkészítő iratában arra hivatkozott, hogy a Közszolgálati szabályzata

1. §-a alapján a köztisztviselőnek a jutalom adható, kizáró feltételként a szabályzat csak a tárgyévben hat hónapot meghaladó távollétet rögzít. Mivel a felperes a munkáltató jogellenes intézkedése miatt nem tudott munkát végezni, ezért a munkáltató magatartása miatt volt távol a munkából, e kizáró feltétel - a munkavállaló terhére - nem állapítható meg. Az alperes más egyéb kizáró okra nem hivatkozott. A felperes a jogviszonya megszűnését megelőzően rendszeresen részesült a többi köztisztviselőhöz hasonló mértékű jutalomban, ezért helyes az eljáró bíróságok álláspontja, miszerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat a munkáltató, ezért köteles megtéríteni az adott években átlagosan kifizetett jutalomösszeget. Az alperes az utazási költségtérítés vonatkozásában szintén ezen előkészítő iratban adta elő, hogy a szabályzat a BKV bérlet térítését a szociális és jóléti juttatások körében határozta meg, mint „a munkába járáshoz szükséges közlekedési bérlet" juttatást. Nem vitatta a felperes azon előadását, hogy a bérletet nemcsak a munkába járáshoz, hanem magáncélú utazáshoz is felhasználhatta. Az alperesnél igénybe vett utazási kedvezmények olyan természetbeni juttatások, amelyek ellenértéke megtérítésére a juttatásoknak a jogviszonyt megszüntető jogellenes munkáltatói intézkedéssel összefüggő elmaradása miatt a munkáltatót fizetési kötelezettség terheli (466.EH.).Erre tekintettel a szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése folytán a felperes elesett ezen ingyenes munkáltatói juttatástól, így az alperes köteles megtéríteni elmaradt jövedelemként a BKV bérlet ellenértékét.Alaptalanul hivatkozott tehát a felülvizsgálati kérelem az 78/
2. (V.12.) Korm. rendelet rendelkezésére, miután az alperes a felperes részére nem erre alapítottan, hanem a Közszolgálati szabályzatra tekintettel biztosította a bérletet. Alapos a felülvizsgálati kérelem azonban a nyugdíj beszámítására vonatkozóan. A Ktv.
3. §

(6)bekezdés alapján az illetménynek azt a részét nem kell megtéríteni, amely máshonnan megtérült. A bírói gyakorlat szerint nemcsak munkabér, hanem más címen megszerzett jövedelem is levonható (munkanélküli ellátás, munkaviszonyon kívüli jövedelem). A felperes az igényérvényesítési időszakban nem vitatottan alanyi jogon részesült 2.508.725 forint összegű nyugdíjban, amelyet az elmaradt illetményéből, mint megtérült jövedelmet az eljáró bíróságok a fenti szabályozással ellentétesen nem helyeztek levonásba. A felperes ugyanis a perben nem bizonyította, hogy a nyugdíjkorhatár elérését követően köztisztviselőként az alperes nem mentette volna fel, és nyugdíjfolyósítás mellett is dolgozhatott volna köztisztviselőként az alperesnél. Ugyanakkor a munkáltatónak a Ktv. 16/A. §

(3)bekezdése szerint lehetősége van arra, hogy nyugdíjazásra hivatkozással a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel megszüntesse. A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §

(4)bekezdés alapján a jogerős ítéletnek azon elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezését, amellyel a 9.160.193 forint és kamatait meghaladóan az alperest elmaradt illetmény megfizetésére kötelezte, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva az alperest 9.160.193 forint és ennek

1. február 28-ától járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. A felülvizsgálati kérelemmel támadott elmaradt jutalom és közlekedési költségtérítés vonatkozásában a jogerős ítéletet a Pp.
2. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta, egyebekben nem érintette.Kötelezte a pernyertes alperes javára a felperest a Pp. 81. §

(1)bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárási költség viselésére.Az ügyben még irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés f) pontja, 3. §

(3)bekezdése,

1. §-a, valamint az Itv.
2. §

(1)bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,

1. április
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke,Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő