Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.706/2011/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Vásárhelyi Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe., ügyintéző: dr. Vásárhelyi János ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Fekecs Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Fekecs Gyula ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen - személyhez fűződő jogsértés megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Baranya Megyei Bíróságon indított perében a
- október
- napján kelt 11.P.20.735/2011/
- számú ítélet ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 100.000 (egyszázezer) forintra leszállítja. Mellőzi az alperesnek a felperes javára elsőfokú perköltségben történt marasztalását, és megállapítja, hogy a felek az elsőfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. Az alperes által az államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forintra leszállítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket. Egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget. Kötelezi a feleket, hogy fizessenek meg az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - a felperes 12.000 (tizenkettőezer) forint, az alperes 6.000 (hatezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az S. P. Kft. alkalmazásában ácsként dolgozó alperes
- május
- napján a K. Általános Iskola építési munkáinak végzése során szóváltásba keveredett, majd arcul ütötte az építkezés során bádogos munkákat végző felperest. Az ütés következtében a felperes nyolc napon túl gyógyuló orrcsonttörést szenvedett. A Városi Bíróság a
- szeptember
- napján kelt és
- szeptember
- napján jogerőre emelkedett
- sorszámú végzésével az alperessel szemben testi sértés bűntette miatt háromszáz napi tétel pénzbüntetést szabott ki. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes
- június 13-án 8 óra 30 perc és 9 óra közötti időben a K., K. L. utca
- szám alatti építkezésen tanúsított azzal a magatartásával, hogy a felperest megütötte, amelynek eredményeképpen a felperes orra eltörött, megsértette a felperes testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy a felperestől levélben kérjen bocsánatot, és marasztalta 300.000 forint nem vagyoni kártérítésben. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és rendelkezett az elsőfokú eljárás költségeinek viseléséről. Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak a felperesnek azt az állítását, hogy őt az alperes többször megütötte, mint ahogy azt sem találta megállapíthatónak, hogy a felperes orrát nem az alperes törte el. Az eset körülményeit értékelve - az elbíráláskori ár- és értékviszonyok alapulvételével 300.000 forint nem vagyoni kártérítést látott alkalmasnak a felperest ért nem vagyoni hátrányok hozzávetőleges kiegyensúlyozására. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása, és elsődlegesen a kereset elutasítása, másodlagosan a nem vagyoni kártérítés összegének 100.000 forintra történő leszállítása érdekében az alperes fellebbezett. A fellebbezésben foglaltak szerint a büntetőeljárás során eljárt hatóság tévedett akkor, amikor a két nappal később keletkezett látleletet bizonyítékként elfogadva terhére a testi sértés bűntettének elkövetését megállapította. A felperest egy alkalommal ugyan arcul ütötte, de azzal sérülést nem okozott, ilyet a felperesen a jelenlévő tanúk sem láttak. A felperesnek egyébként is több haragosa van, akik közül bármelyik okozhatta a sérülését. Hivatkozott arra is, hogy a vita hevében a felperes a tetőről le akarta lökni, ezért jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés hatása alatti menthető felindulásból cselekedett, amikor a felperest megütötte. Állította, hogy a kár bekövetkezésében maga a felperes is közrehatott azzal, hogy munkájukat tönkretette, és egyébként is elviselhetetlen, kötekedő, mások munkáját becsmérlő ember. A felperes kárenyhítési kötelezettségének sem tett eleget, ugyanis a sérülés bekövetkezése után csak két nappal fordult orvoshoz. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntésével azonban csak részben értett egyet a másodfokú bíróság. A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése szerint ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A büntetőügyben eljárt bíróság jogerős ítélete tehát a bűncselekmény elkövetése (bűnösség megállapítása), és az annak alapjául szolgáló releváns tények tekintetében köti a polgári perben eljáró bíróságot. A Városi Bíróság jogerős ítélete szerint az alperes egy alkalommal ököllel arcul ütötte a felperest, aki a bántalmazás következtében nyolc napon túl gyógyuló orrcsont-törést szenvedett. A polgári bíróság tehát ítéletében nem tehet olyan megállapítást, hogy a felperes orrcsont-törése nem az alperestől származó ütés miatt következett be, mert ez egyúttal annak megállapítását is jelentené, hogy az alperes a Btk.170.§-ának
(2)bekezdése szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettét nem követte el. A másodfokú bíróság ezért az alperesnek az ezzel kapcsolatos előadását érdemben nem vizsgálta. A jogos védelemre - amelynek polgári jogi, illetve büntetőjogi fogalma szükségképpen nem esik egybe (BH.1980.128), ezért a büntető bíróság jogerős ítélete önmagában nem zárja ki a polgári perben történő vizsgálatát - az alperes a büntetőeljárás során nem hivatkozott, és a felperes részéről történt jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetést a polgári perben sem bizonyította. A nyomozás során kihallgatott tanúk, ha a szóváltást hallották is, a tettleges magatartást nem látták, így annak körülményeiről nyilatkozni nem tudtak. Egyébként személyes előadása szerint az alperes maga sem tudta eldönteni, hogy a felperes részéről a fenyegetés ténylegesen komoly volt-e. A tanúvallomások alapján az viszont egyértelműen megállapítható volt, hogy a tettlegességre a felek közötti hangos vita hevében, kölcsönös vádaskodások közepette került sor, amelynek során a felperes is megvetően szólt az alperes által elvégzett munkáról (P. J. tanúvallomása), vagyis a tettlegességhez vezető konfliktus kialakulásában a felperes is közrehatott {Ptk. 340.§-ának
(1)bekezdése}. A 2008. június 15-én kiállított látlelet szerint a felperes sérülése az orrgyök jegelésén kívül további ellátást nem igényelt, így a két nap késedelem a gyógyulási esélyt érdemben nem befolyásolta. Az eset körülményeit és a felperes közreható magatartását is értékelve a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elbíráláskori ár- és értékviszonyok alapján 100.000 forint nem vagyoni kártérítéssel a felperest ért nem vagyoni hátrányok megfelelően kompenzálhatók. Az elsőfokú bíróság ítéletét ezért - fellebbezett részében - a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a nem vagyoni kártérítés összegét leszállította. A másodfokú bíróság döntése folytán a pernyertesség-pervesztesség aránya az elsőfokú eljárásban megközelítőleg azonos volt, ezért a Pp. 81.§-ának
(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél viseli az elsőfokú eljárásban felmerült költségeit. A kereseti eljárási illeték megfizetésére a felek egyenlő arányban kötelesek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74.§-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet (Kmr.) 13.§-ának
(2)bekezdése alapján. Az alperes fellebbezése nagyobb részben sikerre vezetett, ezért a felperes köteles a Pp. 81.§-ának
(1)bekezdése alapján az alperesnek ügyvédi munkadíjból álló perköltséget fizetni. Ennek összegét a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§-a
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése alapján állapította meg. A felek az Itv. 74.§-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kmr. 13.§-ának
(2)bekezdése alapján kötelesek a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. P é c s,
- május
- . Lábady Tamás s.k. a tanács elnöke Dr. Kutasi Tünde s.k. előadó bíró Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró A kiadmány hiteléül: