Pf.20336/2012/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja,

(2)bekezdésének

1. b)és
2. d)pontja, 14. cikkének

(1)bekezdése, valamint a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 27. §

(2)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja, illetőleg

(11)bekezdése alapján a védjegybitorlást megállapította, mert az alperes által gazdasági tevékenysége körében használt megjelölést, domain nevet és mindkét kereskedelmi nevet az összetéveszthetőségig hasonlónak találta a felperes perbeli védjegyével. Az elsőfokú bíróság az indokolásban kitért a Kvr.

1. cikkére is, aminek értelmében a védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban használja a védjegyet az ott felsorolt esetekben. E körben utalt az Európai Közösségek Bíróságának C-63/
2. számú BMW-ügyben, előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletére. Hangsúlyozta, hogy minden esetben egyedi mérlegeléssel kell eldönteni, hogy a sérelmezett megjelenés azt a látszatot kelti-e, hogy a vállalkozó kereskedelmi kapcsolatban van a védjegyjogosulttal, illetőleg annak kereskedelmi hálózatához tartozik-e. Jelen esetben a domain név adott módon történt kialakítása, a két kereskedelmi név használata, valamint az ábrás védjegy honlapon történő feltüntetése alapján a fogyasztóban az a benyomás alakulhatott ki, hogy a felperes és az alperes között különleges kereskedelmi kapcsolat van, az alperes a felperes kiemelt kereskedelmi partnere. Mivel ilyen kapcsolat a felek között ténylegesen nincs, megállapítható, hogy az alperes az üzleti tisztesség követelményét meghaladó mértékben használta a felperes védjegyét az engedélye nélkül. A védjegybitorlás megállapítása mellett eltiltotta az alperest a további jogsértéstől és elégtételadásként egy napilapban való közzétételt rendelt el. A perköltség körében a felperes által kért 735 130 forint ügyvédi munkadíjat eltúlzottnak találta, ezért azt a 32/
3. (VIII. 22.) IM rendeletet
4. §-ának

(6)bekezdése szerint mérsékelte. Ennek során 7 munkaórát vett figyelembe 200 eurós óradíjjal, aminek alapján a jogi képviselet ellátásával felmerült költséget 434 000 forintban határozta meg, amihez még hozzáadódik 60 000 forint készkiadás. Az ítélettel szemben az alperes élt fellebbezéssel, amiben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte, amennyiben erre a másodfokú bíróság nem lát lehetőséget úgy kérte a perköltséget mérsékelni. Érvelése szerint, mivel a domain regisztrációjára a védjegyoltalom időpontját megelőzően került sor, ezért a r....hu domain név használatára jogosult volt. A sérelmezett további magatartások pedig a felperesre nézve semminemű jogsérelemmel nem jártak, hiszen egyrészt éppen a márka népszerűsítését szolgálták, másrészt kizárólag azt a tényt rögzítették, hogy az alperes, mint viszonteladó értékesíti a felperes termékeit, azaz nagykereskedelmi hálózatában megvásárolva kiskereskedelmi forgalomban adja azokat tovább. Kifejtette, hogy jogsértés hiányában a magatartástól történő eltiltásnak nincs jogalapja. Emellett eltúlzottnak ítélte a megállapított perköltség összegét, mert az nincs arányban a felperesi képviselő által kifejtett munkával. Tévesnek tartotta, hogy az elsőfokú bíróság 200 euró/óra díjtétellel számolt, holott a felperes 180 euró/óra mértékű munkadíj megállapítását kérte. Rámutatott, hogy mivel nem került csatolásra megbízási szerződés, így csak a vonatkozó IM rendelet előírásai lehettek volna figyelembe vehetők. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, annak helyes indokaira tekintettel. Álláspontja szerint a védjegybitorlás megállapítását nem zárja ki az a tény, hogy az érintett védjegy elsőbbsége későbbi, mint a sérelmezett domain név delegálásának az időpontja. E körben utalt a Legfelsőbb Bíróság egy más ügyben (Pfv.IV.21.108/2011/7.) kifejtett indokolására. Arra is kitért, hogy a felperes a perbelin kívül számos „ROYAL CANIN” elemet tartalmazó védjeggyel rendelkezik, amelyek elsőbbsége megelőzi a domain név regisztrálását. Ennek igazolásul csatolta az ... nemzetközi lajstromszámú védjegyének kivonatát. Utalva a BMWdöntésre kifejtette, miszerint a „ROYAL CANIN” szavak használata a domain névben és a kereskedelmi nevekben nem szükségszerű a forgalmazott áruk azonosításához. De ezen felül az alperes még a védjeggyel azonos ábrát is használta, ami ugyancsak jogsértő. Az ábrás elem használata ugyanis egyáltalán nem szükségszerű a forgalmazott áruk jelzéséhez, mert azok a „ROYAL CANIN” szöveges elem használatával is egyértelműen és világosan megjelölhetők. A fellebbezés kis részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást megfelelően tárta fel és a jogszabályok helyes alkalmazásával, okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes kereskedelmi- és domain neveinek kialakításával és használatával megvalósította a perbeli védjegy bitorlását. Döntésével és indokaival a másodfokú mindenben egyetértett, csupán a perköltség tekintetében látott okot az elsőfokú ítélet megváltoztatására. Nem vitásan az alperes mindkét peresített időszakban honlapján feltüntette a felperesi védjegyet, illetve annak domináns „ROYAL CANIN” szóelemeit használta a domain nevében, illetve kereskedelmi neveiben. A fellebbviteli bíróság osztotta az elsőfokú ítélet azon megállapítását, miszerint az alperes egy olyan azonosítóként funkcionáló megjelölést hozott létre a domain névvel, illetőleg olyan kereskedelmi neveket használt, amelyet a jól informált, figyelmes, internet használó állateledelt vásárló átlagfogyasztó, a felpereshez vagy annak védjegyéhez köthetett. Az sem kétséges, hogy a sérelmezett magatartást az alperes a védjegy árujegyzékébe tartozó termékekkel azonos áruk, nevezetesen állateledelek kapcsán, gazdasági tevékenysége során, engedély nélkül tanúsította. Mindezzel a védjegybitorlás törvényi tényállási elemei megvalósultak. Nem lehetett az alperes javára értékelni azt az érvelését, hogy tevékenysége a felperes számára is hasznos, hiszen az ő termékeit népszerűsíti, forgalmazza, mivel a védjegyjogosult a kizárólagos védjegyjoga alapján maga határozza meg azt a kört, akinek a védjegy használatát engedi, az alperes pedig ilyen engedéllyel nem rendelkezik. Annak sincs jelentősége, hogy a domain regisztrálásának időpontja megelőzi a védjegy elsőbbségének napját, mert - ahogy arra a felperes helytállóan hivatkozott - a védjegy elsőbbségi idejétől kezdődően a jogosult kizárólagos joga alapján felléphet a megjelölés használatával szemben, függetlenül a használó jó- vagy rosszhiszeműségétől. Az elsőfokú bíróság megfelelően járt el, amikor az alperesi védekezés hiányában is vizsgálta, hogy a felperesi védjegyoltalmat korlátozza-e a Kvr. 12. cikke és az alperesi használat megfelel-e az üzleti tisztesség követelményeinek. Helyesen hangsúlyozta a jogszabály és a BMW-ügy alapján kialakult gyakorlat szerint, hogy az alperesnek, mint viszonteladónak a termékek értékesítése során úgy kell a megjelölést használnia, hogy a fogyasztóban ne alakuljon ki az a téves benyomás, hogy a felperes és az alperes között kiemelt partnerként különleges kereskedelmi kapcsolat lenne. Az alperes tehát jogosult a termék nevét feltüntetni annak forgalmazása, reklámozása alkalmával, de a védjegyjogosult engedélye nélkül nem jelenítheti meg a védjegy lajstromképi formáját és nem emelheti bele domain- és kereskedelmi neveibe az árujelző domináns „ROYAL CANIN” elemeit, mert az ilyen alkalmazás már meghaladja a Kvr. 12. cikkében megfogalmazott eseteket és alkalmas olyan látszat keltésére, hogy a felek között közvetlen üzleti kapcsolat áll fenn. Minderre tekintettel az elsőfokú ítélet helytállóan állapította meg az alperesi védjegybitorlást, és megfelelően alkalmazta vele szemben a jogkövetkezményeket is. Alappal kifogásolta ugyanakkor a fellebbezés, hogy az elsőfokú bíróság tévesen számította a felperest képviselő ügyvéd óradíját 200 euróval, mert azt csak 180 euró/órában kérte a felperes. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság a perköltséget részben mérsékelte, a 7 óra munkavégzést 180/euró mértékben vette figyelembe és 300 forintos árfolyammal számolva az ügyvédi munkadíjat 378 000 forintban határozta meg, amihez hozzáadódik 60 000 forint kereseti illetéket is magában foglaló készkiadás. A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §ának

(2)bekezdése alkalmazásával a perköltség tekintetében részben megváltoztatta, egyebekben helyes indokainál fogva helybenhagyta. A fellebbezés kis részben eredményes volt, ezért a fellebbviteli bíróság a másodfokú perköltség megállapításánál a Pp. 81. §-ának

(1)bekezdése szerint járt el és az igényelt 162 000 forint helyett a felperesnek járó költséget 150 000 forintban határozta meg a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §-a alkalmazásával. Budapest,
3. május
4. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. bíró