← Magyarország

Bf.7/2012/3 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Bf.I.7/2012/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
  2. március hó
  3. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
  4. évi november hó
  5. napján kihirdetett 6.B.121/2011/
  6. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlott börtönbüntetésének tartamát 3 (három) év 10 (tíz) hónapra súlyosítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 6.000 (Hatezer) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosítás érdekében jelentett be fellebbezést, míg a vádlott és védője enyhítésért. A fellebbviteli főügyészség a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett. A tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, az általa megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, abban csak néhány helyen történt elírás. Így, mivel a tényállás pontosításra szorul a Be. 351.§
(2)bekezdés c) pontja alapján az ítélőtáblának nyilvános ülést kellett tartania az ügyben a Be. 361.§
(1)bekezdése értelmében. Az Encsi Városi Bíróság
  1. évi január hó
  2. napján jogerős B.210/2005/
  3. számú ítéletével kiszabott végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett 4 hónapi börtönbüntetés utólagos végrehajtását az Encsi Városi Bíróság a
  4. január hó
  5. napján jogerős B.3/2008/
  6. számú ítéletével rendelte el. A büntetését a terhelt
  7. január
  8. napjától töltötte. Feltételes kedvezménnyel szabadult
  9. április
  10. napján. Feltételes kedvezmény lejárati napja
  11. április
  12. napja. Az Encsi Városi Bíróság
  13. június
  14. napján jogerőre emelkedett BK.163/2008/
  15. számú összbüntetési ítéletével megállapított szabadságvesztés büntetéséből azt kitöltve szabadult a terhelt
  16. január hó
  17. napján. A sértett a vádbeli időben
  18. életévében járt. Az így helyesbített tényállás most már hiányosságoktól mentes, felülbírálatra alkalmas a Be. 352.§
(1)bekezdés a) pontja alapján, ennek megfelelően irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 352.§
(2)bekezdése szerint. A tényállás kapcsán az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, helyes cselekményének jogi minősítése is. Egyetértett az ítélőtábla a megyei bíróság azon álláspontjával, miszerint avádlott a történeti tényállásban rögzített azon magatartásával, hogy az ott írt előzmények után és körülmények között a sértettet egy ízben jobb kézzel, legfeljebb közepes erővel arcközépen megütötte, mely ütés hatására a sértett hanyatt esve fejét az aszfaltba beütötte, és 8 napon túl gyógyuló orrsérülése valamint szintén 8 napon túl gyógyuló közvetett életveszéllyel járó koponya-, és agysérülései keletkeztek, továbbá maradandó fogyatékosság és pszichés egészségromlás is kialakult - ezzel a magatartásával a vádlott megvalósította a Btk. 170.§
(1)bekezdésébe ütköző, de a
(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntettét. A vádlott szándéka a sértett testi épségének megsértését illetően egyenes volt, míg az életveszélyes eredmény bekövetkezésére nézve a vádlotti eshetőleges szándék volt megállapítható, ugyanis figyelemmel a vádlotti ütés kivitelezésének konkrét módjára, annak közvetlen előzményeire, az ütés erejére, egyszerűbb voltára, a megcélzott feji arctájékra, az ittas sértett instabil, illetőleg könnyen egyensúlyát vesztő állapotára, a közeli terepviszonyokra, valamint az ütés fentebb hivatkozott rendkívül súlyos következményeire, a vádlottnak a sérülések bekövetkezése után tanúsított magatartására is - mindezekből avádlott előre látta, illetve ittassága hiányában látnia kellett tette lehetséges súlyos következményeit (nevezetesen, hogy az aktuálisan ittas állapotú, filigrán testalkatú sértett a közepes erejű ökölütés következtében eleshet és fejét, koponyáját, arcát a közeli aszfalt útba beütve, súlyosan, akár életveszélyesen megsérülhet), ennek ellenére, még inkább ennek ismeretében tanúsította a vádlott a tényállásban körülírt bántalmazó magatartását, nyilvánvalóan legalábbis belenyugodva a súlyos, akár életveszélyes sértetti sérülések bekövetkezésének lehetőségébe. Helyesen foglalt állást abban is az első fokon eljárt megyei bíróság, hogy a Btk. 15.§-a szerint az eredményhez, mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatóak, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli. Avádlottnak az eljárás alapjául szolgáló bűncselekménye esetében gondatlan elem nem is merült fel, hiszen mind az alapeseti törvényi tényállási elemeket átfogta szándéka (a sértett testi épségének megsértése), mind a minősítő eredményt (az életveszély bekövetkezése) ugyancsak átfogta a szándéka, ez utóbbi esetben annak eshetőleges formájában. Az elsőfokú bíróság csaknem kimerítően számba vette a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket. A súlyosító körülmények oldalán azonban a visszaesői minőséget megalapozó elítéléseken túli büntetettség mellett az is nagyobb nyomatékkal veendő figyelembe, hogy a vádlott által kifejtett bántalmazással összefüggésben a sértettnél maradandó fogyatékosság és súlyos egészségromlás is kialakult, továbbá 8 napon túl gyógyuló orrcsonttörése is keletkezett. A jogi indokolás körében a büntetéskiszabásnál a megyei bíróság ítélete nem tartalmazza a középmértékre történő utalást, noha a 2010. évi LVI. törvény 1.§-a állapította meg a Btk. 83.§
(1)-
(4)bekezdései, melyek
  1. július
  2. napjától hatályosak. A Btk. 83.§
(2)bekezdése kimondja, hogy határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmértéket akként kell megállapítani, hogy a büntetési tétel alsó határához a felső és az alsó határ közötti különbözet felét kell hozzáadni. Az előbbiek figyelembe vételével az elsőfokú bíróság által kiszabott börtönbüntetés súlyosítása vált indokolttá, de az enyhítő körülmények jelentősebb nyomatékára tekintettel is a középmérték kapcsán irányadó 5 évi szabadságvesztést nem kellett elérnie a börtönbüntetésnek ítélőtábla álláspontja szerint. A súlyosítás érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés alapos. A közügyektől eltiltás kapcsán nyilvánvalóan leírási hiba folytán szerepel tévesen a Btk. 5355.§-aira történő hivatkozás, helyesen a Btk. 62-63.§-ai hívandóak fel. A megyei bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek és helyesek. A kifejtettek nyomán az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 372.§
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta azt. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§
(1)bekezdésén és 338.§
(1)bekezdésén alapszik. Debrecen,
  1. március
  2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Simonné Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 6.B.121/2011/
  3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
  4. március
  5. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.