DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.242/2012/6.sz. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
- június
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő végzést: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott ellen indított büntetőügyben a Miskolci Törvényszék
- január
- napján kihirdetett 8.B.718/2011/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott személyazonosító igazolványának száma .... Indokolás: A Miskolci Törvényszék az első fokú határozatával I.rendű vádlottat a Btk.
- §
(1)bekezdése szerint minősülő emberölés bűntettének kísérlete, magánlaksértés bűntette (Btk. 176. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(4)bekezdés) és a Btk. 170. §
(1)bekezdése szerinti könnyű testi sértés vétsége miatt halmazati büntetésül 3 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az eljárás során lefoglalt fa hokedli lefoglalását megszüntette és a dolgot sértett részére kiadni rendelte, valamint kötelezte a vádlottat 106.065 Ft bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen a vádlott - a védője útján - elsősorban felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. Az ügyész nem élt jogorvoslattal. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.125/2012/1-I. számú átiratában az első fokú ítélet tényállását megalapozottnak, a minősítést és a büntetéskiszabást is törvényesnek tartva a fellebbezéssel támadott határozat helybenhagyását indítványozta. A másodfokú nyilvános ülésen a védő fellebbezését fenntartva az ítélet részbeni megváltoztatására, az emberölés kísérlete miatt emelt vád alól a terhelt felmentésére és a büntetés enyhítésére, az ügyész pedig a határozat helybenhagyására tett indítványt. A védelmi fellebbezés nem alapos. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartva, ügyfelderítési kötelezettségének kimerítően eleget téve, a bizonyítás anyagára alapítottan, a bizonyítékok okszerű, logikus mérlegelését követően megalapozott, a Be. 351. §
(2)bekezdésben megjelölt hibáktól mentes tényállást állapított meg, mely az idézett törvényi szakasz
(1)bekezdése szerint a másodfokú ítélkezés alapját is képezte. Határozata rendelkezéseit kifogástalanul, teljes körűen megindokolta. A tényállás csak igen szűk körben, annyival egészítendő ki, hogy sértett a sérelmére
- január
- napján elkövetett magánlaksértés vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt
- január
- napján tett feljelentést a vádlott ellen (nyomozati irat
- lap). Mellőzendő továbbá a
- oldal
- bekezdését érintően a tényállásból, hogy a vádlott a jövedelmével kapcsolatban nyilatkozatot nem tett, mert ez nem ténymegállapítás, hanem az indokolás része, ezért a másodfokú bíróság annak is tekinti. Az elsőfokú bíróság az ügy helyes eldöntése kapcsán lényeges bizonyítékokat számba vette és azokat okszerűen, a logika szabályai szerint értékelte. Részletekbe menően vonta alapos vizsgálat alá a vádlott védekezését, valamint a cselekményt közvetlenül észlelő tanúvallomásait, a közvetett tanúvallomásokat, a helyszín adatait, a bizonyítási kísérletet, továbbá az orvos szakértői és a nyomszakértői bizonyítás anyagát. A bizonyítékokat egyenként és kölcsönösen is mérlegelés körébe vonta és helyesen alapította a tényállást döntően a sértetti oldal személyei által tett tanúvallomásokra, melyek a fő kérdésekben egységesek voltak és meggyőzően cáfolták a terhelt részben tagadó tartalmú védekezését. Az első bírói bizonyíték-értékelés törvényes, az abban foglaltakkal a másodfokú bíróság is egyetértett. Az eltérő tényállás megállapítására irányuló védelmi fellebbezés a bizonyítékok értékelésén keresztül támadja a megalapozott tényállást, mely eredményre nem vezethetett, tekintettel arra is, hogy a tényállás helyessége esetén a másodfokú perben eltérő tények megállapítására, a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs perjogi lehetőség (Be. 351-
- §). Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. A törvényszék igen részletes és alapvetően helyes indokát adta annak, hogy a vádlottnak a elleni cselekménye miért minősül a Btk.
- §
(1)bekezdése szerint, figyelemmel a Btk.
- §-ára is, emberölés bűntettének kísérleteként. A helyesen feltárt alanyi és tárgyi tényezők alapján valóban kétséget kizáróan megállapítható az elkövetés pillanatában a vádlott egyenes ölési szándéka. A kísérlet formájával és az önkéntes elállással kapcsolatos indokolás azonban helyesbítendő az ítélet
- oldalának 2-
- bekezdésében. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint befejezetlen kísérlet valósult meg és vizsgálat tárgyává kell tenni a vádlott javára a Btk.
- §
(3)bekezdésében írt önkéntes elállás megállapíthatóságát is. Az önkéntes elállást a bíróság nem állapította meg, de téves a jogi érvelés, miszerint a cselekmény befejezetlen kísérlet. A vádlott mindent megtett ugyanis a szúrás során az eredmény elérése érdekében, melynek bekövetkeztét csak a által véghezvitt védekező cselekmény akadályozta meg. E vádlotti elkövetési magatartás tipikusan befejezett kísérlet, a jogelmélet, a jogdogmatika, valamint a követett bírói gyakorlat szerint pedig az önkéntes elállás csak befejezetlen kísérletnél vizsgálható. A kísérlet befejezett volta ugyanis fogalmilag kizárja az önkéntes elállást. Ezért a jelzett indokolásrészt helyesbíteni kellett. A törvénynek megfelel a magánlaksértés és a könnyű testi sértés minősítése is. A magánlaksértés erőszakkal elkövetett vétségi alakzatát a felfegyverkezve elkövetés minősíti bűntetté (Btk. 176. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(4)bekezdés). sérelmére a könnyű testi sértés vétségének (Btk. 170. §
(1)bekezdés) törvényi tényállási elemei is maradéktalanul megvalósultak. A büntetőjogi felelősségre vonásnak fennálltak az eljárásjogi speciális előfeltételei is, a joghatályos magánindítvány előterjesztése (Btk. 170. §
(8)bekezdés, 183. §
(1)bekezdés). Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket feltárta és azoknak kellő nyomatékot tulajdonítva a bűncselekmény tárgyi súlyához, valamint az elkövető személyi körülményeihez igazodó, a törvényi rendelkezéseknek megfelelő börtönbüntetést és közügyektől eltiltást szabott ki a vádlottal szemben. A büntetés tett arányos és alkalmas a büntetési célok elérésére. Az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott 3 éves börtönbüntetés eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítése nem indokolt, ezért a védelmi fellebbezést a másodfokú bíróság e részben sem találta alaposnak. Törvényesek az ítélet egyéb, a lefoglalt bűnjel kiadására, és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezései is. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a részletezett ténybeli és indokolásbeli kiegészítéssel a Be. 371. §
(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta a vádlott új személyazonosító igazolványa számának rögzítésével. Debrecen,
- június
- Dr. Háger Tamás sk. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke előadó bíró Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. bíró ZÁRADÉK: A Miskolci Törvényszék 8.B.718/2011/
- számú ítélete a másodfokú határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
- június
- Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő