Bf.55/2012/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés) miatt 10 évi börtönre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ellene 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bűnjelek sorsáról, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére részbeni felmentése, bűnösségének 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében történő megállapítása és halmazati büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének írásbeli indokolásában gyk. ....és gyk. ... tekintetében a szülői felügyeleti jogának megszüntetését is indítványozta. A vádlott és védője a büntetés enyhítéséért éltek jogorvoslattal. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.7/2012/1-I. sz. átiratában a tényállás kiegészítése és az indokolás helyesbítése mellett az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete kis mértékben megalapozatlan a Be. 351.§

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjaiban meghatározott okokból, mely megalapozatlanság az iratok tartalma alapján, valamint helytálló ténybeli következtetés útján kiküszöbölhető. Az ölési cselekmény végrehajtása során kialakult szituáció az ügyészi álláspont szerint súlyosan veszélyeztette a kiskorúak erkölcsi fejlődését, ugyanakkor az ítélet indokolásából mellőzendő a 19. oldal 2. bekezdése. A vádlott alapvető kötelességét szegte meg súlyosan, amikor maga idézte elő a gyerekek számára sokkoló élményt azáltal, hogy jelenlétükben az anyjuk életére támadt. A minden irányú fellebbezések folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta a meghozatalát megelőző eljárással együtt. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok sérelme nélkül folytatta le az eljárást. A szükséges bizonyítást felvéve, ügyfelderítési és indokolási kötelezettségének eleget tett. Az általa megállapított tényállás megalapozott, csupán annyiban egészítendő ki, hogy a kiskorú gyerekek az apai nagyszülőknél nevelkednek. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás tekintetében iratellenességet az ítélőtábla nem tapasztalt, a tényállás a másodfokú eljárásban irányadónak tekintendő. A vádlott az eljárás során bűnösségre is kiterjedő, megbánást tanúsító, tényfeltáró vallomást tett, melyet a sértett, a vádlott gyermekei, a helyszínre érkező rendőrjárőrök is kellően alátámasztottak. Az emberölés bűntettének kísérletében történő bűnösségének megállapítása törvényes és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Az elsőfokú bíróság a vádlottat a terhére rótt 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól a Be. 331.§

(1)bekezdése, illetve a Be. 6.§

(3)bekezdés a) pontja alapján felmentette. E körben elfogadta a vádlott védekezését, mely szerint a cselekményét a két kisebb gyermeke nem észlelhette, mert ők a lakás távolabbi részében tartózkodtak és csupán a családi veszekedésnek lehettek szem és fültanúi, a bűncselekmény elkövetésének nem, arról utóbb értesültek. A családi veszekedés nem minősül olyan súlyos kötelességszegésnek, ami megállapíthatóvá tenné a bűncselekményt, ezért a vádlott sértettel való veszekedése és fenyegetése a kiskorú veszélyeztetése bűntettének megállapítására elégtelen. Mellőzni indokolt azonban az elsőfokú bíróság által az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében „A szülőtől elvárható…” megállapítást. Ezzel szemben az ügyészi álláspont az, hogy az elsőfokú bíróság téves ténybeli következtetésre jutott, hogy a vádlott részéről súlyos kötelességszegés nem valósult meg, az alábbiak miatt. A
3. október
4. napján kiküldött bíró által foganatosított helyszíni meghallgatásról készült jegyzőkönyv adatai ezt a ténymegállapítást egyértelműen cáfolják. Kk. ...látta apja kezében a kést, hallotta az öléssel való fenyegetőzését, hallotta, hogy a nővére rendőrökért telefonált, a folyosón állva látta, amint édesanyja a rendőrök megérkezésekor a nagyszoba felé futott, nyomában az édesapjával és a nővérével, hallotta, hogy a rendőrök az édesapját a cselekmény abbahagyására szólították fel, majd a szobába menve látta, hogy édesanyja összeesik, édesapját pedig a rendőrök földre viszik és megbilincselik. Elmondása szerint ő hívta telefonon a mentőket. Kk. ...a kis alapterületű lakásban a folyosón állva legalábbis fültanúja volt ugyanezen eseményeknek. Mindkét kiskorú a történteket észlelve sírt is. A vádlott alapvető kötelességét szegte meg azzal, hogy az anyjuk életére támadt jelenlétükben, ezáltal erkölcsi fejlődésüket egyértelműen veszélyeztette. A Btk. 195.§-ának

(1)bekezdésében írt kiskorú veszélyeztetésének bűntettét az a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy követi el, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti. A szülőnek - mint nevelőnek - alapvető kötelessége, hogy gyermekét megóvja minden olyan lelki megrázkódtatást okozó eseménytől, amely pszichés károsodás veszélyével jár. A bűncselekmény eredménye a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődésének veszélyeztetése. Az elkövető akkor vonható felelősségre, ha a súlyos kötelességszegés és a kiskorú testi, erkölcsi, értelmi fejlődésének veszélyeztetése között okozati kapcsolat van, ugyanakkor a bűncselekmény az eredmény a veszélyeztetéssel befejezetté válik, a tényleges károsodás nem tényállási elem (a büntetés kiszabása körében értékelhető körülmény). A cselekmény egyetlen elkövetési tevékenységgel és eshetőleges szándékkal is megvalósítható. Eldöntendő kérdés volt, hogy a vádlott elkövetési magatartása súlyos kötelességszegésnek minősül-e, amelyhez a törvény büntetőjogi következményeket rendel. A súlyos kötelességszegés fogalmát a törvény nem határozza meg, az eset összes körülményeit figyelembe veendően dönthető el. Az irányadó tényállásból kitűnően olyan adat, mely szerint a vádlott kiskorú gyermekeivel szembeni szülői kötelezettségét korábban megszegte volna, nem merült fel. Az ügy előzményeként is nagyobbik lányának kérésére történt az együttes családi látogatás. Kétségtelen, mint arról gyk. ...a

1. október 6-án kiküldött bíró által foganatosított helyszíni meghallgatásán nyilatkozott, szülei között gyakori volt a szóbeli veszekedés. A szülők megromlott házassága, az elmérgesedett kapcsolat önmagában nevelési kötelezettségszegésnek nem minősül, a szülők jó viszonyának megtartása a gyerekek érdekében kívánatos lenne, azonban jogi kötelességgé nem tehető. A kiskorú gyermekek az eldurvult családi veszekedések, apjuk verbális, anyjukat megöléssel fenyegető kijelentéseit hallották, nyilván érzékelték az ezzel járó feszültséget, a rendőrök megérkezését, a mentősök tevékenységét, azonban konkrétan azt az elkövetői magatartást, amely anyjuk sérüléseihez vezettek, nem látták. Sokkoló hatásról meghallgatásukkor nem számoltak be, gyk. ... arról is nyilatkozott, hogy tanulmányi eredménye sem romlott. Mindezen kiegészítéssel az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság által hozott felmentő rendelkezéssel. A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket hiánytalanul feltárta, de nem súlyuknak megfelelően értékelte. A vádlott és védőjének enyhítést célzó fellebbezése alapos. Figyelemmel az állandósult bírói gyakorlatra az ítélőtábla a szabadságvesztés büntetés mértékét 8 év 4 hónapra, a közügyektől eltiltást 8 évre mérsékelte figyelemmel a
2. július
3. napjától hatályos Btk.83.§

(2)bekezdésére is. Az elsőfokú bíróság ítélete rendelkező részében pontatlanul rendelkezett „a többi bűnjel” lefoglalásának megszüntetéséről, melyet az ítélőtábla a bűnjelek konkrét felsorolásával pontosított. Fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a jelzett körben a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, jogi indokolását kiegészítette, egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Az előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámításáról a Btk. 99.§

(1)bekezdés, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,

1. április
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja Záradék: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.B.451/2011/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással
4. április
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. április
7. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke