Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.965/2011/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szabó István ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Chiorean Gabriella jogtanácsos által képviselt alperes ellen, biztosítási díj megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- április
- napján meghozott, 24.P.26.372/2009/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyja azzal a pontosítással, hogy a kamatfizetési kötelezettség kezdő ideje helyesen
- december
- napja, a kamat mértéke pedig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyezik meg. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak felhívásra 284.500 (kétszáznyolcvannégyezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes a ... '1'-'2', '3', '4', és '5' helyrajzi szám alatti kockázatviselési helyekre az alperesnél rendelkezett a tűzkárra is kiterjedő vállalkozói vagyonbiztosítással. A szerződés szerint a biztosítottnak a kár összegszerűségét hitelt érdemlően bizonyító terveket, számlákat, vámokmányokat, szerződéseket, selejtezési jegyzőkönyveket, nyilvántartó kartonokat, leltáríveket, költségszámításokat és egyéb bizonylatokat - a biztosító kérésére - bármikor rendelkezésre kell bocsátania. A felek rögzítették, hogy bármelyikük kérheti a kár okának és összegének független szakértő által történő megállapítását. A biztosító szolgáltatása az utolsó igazoló okirat beérkezésétől számított 15 napon belül esedékes. A felperes '3' helyrajzi számú ingatlanán található nádfedeles hodály szándékos gyújtogatás következtében
- május 2-án teljesen leégett. A benne tárolt mezőgazdasági gépek és eszközök, valamint fűrészárú, illetve műtrágya megsemmisültek. Az okozott kár 12.241.600 Ft volt. A bíróság
- március 26-án jogerőre emelkedett ítéletével az elkövetőket bűnösnek találta társtettesként elkövetett rongálás bűntettében. A felperes
- május 4-én jelentette be a kárát az alperesnek. A biztosító a kárfelvételt négy nappal később ejtette meg. Ezt követően több alkalommal felhívta a felperest számlák, valamint előző évi leltár becsatolására. Majd
- december 11-én arról értesítette a felperest, hogy a becsatolt leltárfelvételi ív értéke a kárigénnyel nincsen összhangban. Ezért a biztosítottság ellenőrzéséhez a telephely teljes készletértéke szükséges. Olyan számlát vagy egyéb dokumentumot kért, amely igazolja a tulajdonviszonyt, az értéket, valamint, hogy az eszköz a vállalkozás aktív része volt. Válaszul a felperes azt közölte
- január 28-án, hogy tíz éves, illetve annál idősebb eszközök, gépek vonatkozásában számlák, illetve dokumentumok megőrzése tőle nem várható el. A tűzkár óta a helyszín változatlan, ezért a megégett tárgyak illetve üzem volumenének felmérése érdekében egy független kárszakértő bevonását kérte a biztosítótól. A kárrendezés során szakértő igénybevételére nem került sor. Az alperes végül épületkárra 1.855.000 Ft-ot teljesített. A felperes végleges keresete szerint a biztosítási szerződés teljesítését, és a tűzben megsemmisült ingóságai 4.741.600 Ft értékének, valamint
- május 2-tól a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamatnak a megfizetését kérte az alperestől. Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt. Azzal érvelt, hogy a felperes nem igazolta, hogy a megsemmisült vagyontárgyak a tulajdonát képezték. Állította, hogy az ingókár okirattal való bizonyításának hiányában a teljesítéssel nem eshetett késedelembe. Az elsőfokú bíróság ítéletével 4.741.000 Ft és
- június
- napjától a törvényes kamat megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A kihallgatott tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a tűzben megsemmisült tárgyak, eszközök a felperes tulajdonát képezték. Azok értéke pedig a büntetőeljárás során beszerzett aggálytalan szakvélemény alapján meghatározható volt. Kifejtette, hogy a felperes évek óta folyamatosan gazdálkodik. Nem vezethet a biztosító mentesüléséhez, ha számlákkal, vagy könyvelési bizonylatokkal az ingóságai tulajdonjogát és értékét nem tudja igazolni. Az alperes szolgáltatása esedékességének időpontját a szerződés szerinti ügyintézési határidő figyelembe vételével, mérlegeléssel határozta meg. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes többszöri felhívása ellenére sem igazolta okirattal a tulajdonjogát. Ennek következtében a vagyontárgyak tulajdonjogának és értékének kiderítése meghiúsult, ezért az ingóságok vonatkozásában helytállási kötelezettsége nem állt be. Hangsúlyozta, hogy a büntetőeljárás során a vagyontárgyak tulajdonjogát nem vizsgálták. A perben kihallgatott tanúk vallomása viszont alkalmatlan ennek igazolására, mert nem jelölték meg, hogy a felperes tulajdonjogával kapcsolatos ismeretük honnan származik. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság csak közvetlenül a tárgyalás berekesztését megelőzően adott tájékoztatást a büntetőügy iratainak megérkezéséről. Ezzel ugyanis elzárta az iratbetekintés lehetőségétől. A késedelmi kamattal kapcsolatos érdemi álláspontját változatlanul fenntartotta. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. A Pp.
- §
(4)bekezdése értelmében jogerőre emelkedett az elsőfokú ítéletnek 4.741.000 Ft tőkét és annak
- június
- napjától számított késedelmi kamatát meghaladóan a keresetet elutasító rendelkezése. A Pp.
- §
(5)bekezdése kötelezettségként írja elő a bíróság számára a feleknek a beszerzett iratok beérkezéséről való értesítését. Ez a rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy a felek az irat megismeréséhez való jogukat kellő időben és a lehető legteljesebb mértékben gyakorolhassák. A tájékoztatás elmulasztása abban az esetben minősülhet az ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó lényeges eljárási szabálysértésnek, amennyiben az elsőfokú bíróság úgy alapítja érdemi döntését a beszerzett iratra - az abban foglalt bizonyítékra -, hogy eközben a peres felek valamelyikét a megismerésétől elzárta. A perirat alapján megállapítható volt, hogy miután az alperes indítványára a büntetőügy iratait beszerezte, az elsőfokú bíróság erről a feleket valóban elmulasztotta értesíteni. A
- április 8-án megtartott tárgyaláson azonban mindkét fél képviselője jelen volt. A tárgyalási jegyzőkönyv pedig tartalmazza, hogy a bíróság ismertette az előző tárgyalás óta érkezett iratokat. Az alperes tehát ebben az időpontban tudomást kellett, hogy szerezzen a beszerzett büntetőiratról, és annak tartalmáról, így a szakvélemény ingóságok értékével kapcsolatos megállapításairól is. Az ismertetésre az alperes észrevételt nem tett, nem kérte további iratok ismertetését. Nem jelezte továbbá a büntetőirat tanulmányozására vonatkozó igényét sem. Ebből az következik, hogy a kapott tájékoztatásban megnyugodott, az irat bővebb megismerésének a lehetőségével nem kívánt élni. Az elsőfokú bíróság tehát jogszerűen rekesztette be a tárgyalást és hozott ítéletet. Az alperesnek az irat megismeréséhez való joga nem sérült oly módon, hogy az a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. A nem vitás tényállás szerint a felek között a Ptk. 536. §
(1)bekezdésében és
- §-ában meghatározott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. A biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek a megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére vállalt kötelezettséget. Nem volt vitatott a perben a biztosítási esemény bekövetkezte sem. A fellebbezés folytán az ítélőtáblának lényegében abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy eleget tett-e a felperes az alperes teljesítéséhez szükséges adatszolgáltatási kötelezettségének. Illetve, hogy ennek hiányában alkalmazható-e a kötelezettség megszegésének biztosító mentesülését eredményező súlyos jogkövetkezménye. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint, a biztosítási esemény bekövetkezését a szabályzatban megállapított idő alatt a biztosítónak be kell jelenteni, a szükséges felvilágosításokat meg kell adni, és lehetővé kell tenni a bejelentés és a felvilágosítások tartalmának ellenőrzését. A
(2)bekezdés kimondja, hogy a biztosító kötelezettsége nem áll be, amennyiben a biztosított az előző bekezdésben előírt kötelezettségeket nem teljesíti, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak. Az alperes a szabályzatában példálózó jelleggel felsorolta mindazon okiratokat, amelyeket a kár összegszerűségének hitelt érdemlő alátámasztására alkalmasnak tartott. A becsatolt kárrendezési iratok tanúsága szerint a felperes egyetlen leltárfelvételi ívet szolgáltatott az ingókárára nézve. Annak tartalmát azonban az alperes nem fogadta el, számlák, értéklista, előző évi leltár becsatolását tartotta szükségesnek. A felperes bejelentette, hogy ilyenekkel nem rendelkezik, illetve ezeket nem tudja szolgáltatni, ezért szakértő kirendelését kérte, amelyre viszont nem került sor. A biztosítási szabályzatában a biztosító meghatározhatja azoknak az adatoknak a körét, amelyek a szolgáltatása teljesítéséhez szükségesek. Előírhatja azt is, hogy ezeket az adatokat milyen módon tartja célszerűnek igazolni. Nem szűkítheti le azonban indokolatlanul a bizonyítékok azon körét, amelyeken ezeket az adatokat hajlandó elfogadni. Nem kötelezheti a biztosítottat arra, hogy a teljesítéséhez szükséges felvilágosításokat kizárólag egy meghatározott módon és eszközzel adja. Ez ugyanis ellenkezik a Ptk. 567. §
(1)bekezdésével, miszerint a törvénynek a biztosításra vonatkozó rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat a biztosított hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. A felperes nem volt tehát elzárva attól, hogy a tulajdonjogát tanúkkal, a kára mibenlétét és összegét szakértői véleménnyel bizonyítsa. A Pp. 3. §
(5)bekezdése kimondja, hogy ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. A polgári perben kihallgatott tanúk vallomása kellő bizonyítékul szolgált arra, hogy a tűzben milyen vagyontárgyak károsodtak, és hogy azok a felperes tulajdonát képezték. A bíróság kirendelése alapján becsüs eseti szakértő állapította meg a büntető ügyben a felperes tűzben megsemmisült ingóságainak az értékét. Véleményét a nyomozóhatóság által igénybe vett szaktanácsadók véleményének figyelembe vételével, az adott területen - méhészet, tüzép, mezőgazdasági gépek érvényesülő keresleti-kínálati viszonyok értékelése mellett adta. Indokát adta annak, amennyiben a szaktanácsadók véleményétől eltért (pl. a hordók esetében jelezte, hogy a szaktanácsadó által meghatározott új árhoz képest a használt érték jóval kevesebb). Kiemelte, hogy a fűrészáru pontos méretének ismerete hiányában az értéke kizárólag alsó, építőipari átlagár figyelembe vételével volt megadható. Mindezekre figyelemmel a perben beszerzett bizonyítékok alkalmasak voltak a felperes ingókárának alátámasztására. Azt a perben az alperes nem igazolta, hogy a szolgáltatása teljesítéséhez szükséges bármely lényeges körülmény a felperes magatartása következtében kideríthetetlenné vált volna. Ennek hiányában pedig bizonyosan nem teljesültek a mentesüléséhez a Ptk. 544. §
(2)bekezdése által megkívánt együttes feltételek. A kárrendezési iratok alapján pontosan nem volt megállapítható, hogy a felperes mikor szolgáltatta a biztosítónak azokat az adatokat, amelyek alapján az ingóságok értéke meghatározható volt. A
- december 11-ére keltezett levél tartalma szerint ezek az adatok a biztosítónál ebben az időpontban rendelkezésre álltak. Az ítélőtábla álláspontja szerint ezért az alperes Ptk.
- § a./ pontja szerinti késedelme legkorábban ehhez képest 15 nap elteltével következett be a rendelkezésre álló adatok szerint. Az elsőfokú bíróság az alperest törvényes mértékű kamat megfizetésére kötelezte. A Ptk. többféle késedelmi kamatmérték alkalmazására ad lehetőséget. Az elsőfokú ítélet indokolásában a Ptk.
- §
(1)bekezdésére történt utalás ellenére a végrehajthatóság érdekében az ítélőtábla ezért szükségesnek tartotta az ítélet rendelkező részében is feltüntetni a késedelmi kamat irányadó mértékét. Egyebekben az előzőekben kifejtett indokok alapján a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest a pernyertes felperes másodfokú perköltségének megfizetésére. A perben fennálló tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az Itv. 59. §
(1)bekezdése és a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján ugyancsak alperes volt köteles megfizetni. ,
- április
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke Dr. Csóka István s. k. előadó bíró Dr. Lente Sándor s. k. bíró