← Magyarország

Gf.40108/2012/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.108/2012/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Hajdú-Menyhei Ügyvédi Iroda (.................) által képviselt ....................... (................) felperesnek a Hidasi és Társai Ügyvédi Iroda (..............), valamint dr. Dósa Marianna ügyvéd (...............) és dr. Szalay István ügyvéd (...............) által képviselt ............(alperes címe hrsz.) alperes ellen bérleti szerződés módosítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
  2. december 16-án kelt 18.G.41.083/2007/
  3. számú ítélete ellen, az alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 300.000 (háromszázezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes jogelődje a...........mint bérbeadó és az alperes jogelődje a ............mint bérlő között
  4. augusztus 25-én bérleti szerződés jött létre írásban. A bérbeadó a..............szám alatti ..........található élelmiszerrészlegét bérbe adta a hozzátartozó raktár- és mellékhelyiségekkel együtt élelmiszer szupermarket céljára. A havi bérleti díj összegét a szerződés 2.
  5. pontja szerint 1.450 forint/hó/m2 hasznos terület alapján összesen havi 3.574.250 forint + áfában határozták meg. A hasznos terület fogalmát és mértékét a szerződés 1/a. melléklete tartalmazta. A
  6. pont szerint a bérleti díj elsőként
  7. január 1-jétől kezdődően, azután minden naptári év első napjától emelkedik a létfenntartási költségeknek az 1998-as naptári évben, illetve az azt követő években az utolsó bérleti díjemelés óta bekövetkezett növekedésének 60%-ával. Irányadó a Központi Satisztikai Hivatal által a létfenntartási költségek, általános fogyasztói árindex emelkedéséről nyilvánosságra hozott adata. Ez érvényes arra az esetre is, ha a létfenntartási költségek csökkennének. A szerződés rögzítette, a bérbeadó az elért többletforgalomból is részesedik, annak 3%-áig. A bérleti jogviszony a szerződés szerint
  8. augusztus 29-ével kezdődik és 10 évig tart. A bérlő jogosult a szerződést a jogviszony megszűnése előtt legalább 6 hónappal a bérbeadóhoz megérkező írásbeli nyilatkozattal 5 éves időtartamra meghosszabbítani és ezt a jogát négy ízben gyakorolhatja. A bérleti időszak lejártát követően a bérleti jogviszony egy-egy évvel meghosszabbodik, amennyiben azt valamelyik szerződő fél legkésőbb annak megszűnése előtt 6 hónappal fel nem mondja. A 3/a. pont szerint az esetben, ha a bérbeadó olyan intézkedéseket hoz, amelyek az épület áruház jellegét alapvetően megváltoztatják, ez a bérlőnek rendkívüli felmondási jogot biztosít. A
  9. pont szerint a bérlő jogosult arra, hogy a bérleti szerződést 12 hónapos felmondási határidő betartásával mindenkor a negyedév végére felmondja, ezt a jogát első ízben az
  10. év végére szóló hatállyal gyakorolhatja. Ha a bérlő él e külön felmondási joggal, köteles a bérleti jogviszony megszűnésekor a bérbeadó részére végkielégítésként félévi bért megfizetni. A szerződés további pontjai rendezték a személyzet átvételére, a tárgyi eszközök és áruk átvételére-átadására vonatkozó rendelkezéseket, illetve az üzlet vezetésére, működésére vonatkozó szabályokat. A ............ 2002 októberében tájékoztatta a ............hogy a szupermarket üzemeltetését a ............kiválással létrejövő ..............végzi. A bérlő cég neve .........re módosult, majd a ............. beolvadt az alperesbe. A I.rendű felperes neve
  11. június 14-én jött létre a .............korábbi nevén ............ társaságból történt kiválással. A bérleti szerződés megkötésekor a bérbeadó és a bérlő társaságok azonos tulajdonosi csoporthoz, a német ..........cégcsoporthoz tartoztak. Ez a tulajdonosi kapcsolat 2001-ben megszűnt. A .............. mint bérbeadó és a ............. mint bérlő
  12. május 4-én a bérleti szerződést módosította, miszerint a bérlőt a bérleti díjon túl üzemeltetési költség, közös költség is terhelte, melyet az eladótér vonatkozásában 6.134.400 forintban, az egyéb területekre 3.105.192 forintban, összesen bruttó 9.239.592 forintban határozták meg. Megállapodtak a költségek indexálásában. A módosítás melléklete tartalmazta a bérbeadó által elvégzendő üzemeltetési és karbantartási feladatokat. A bérleti díj felemelésére irányuló felperesi kérelmet az alperes
  13. november 13án kelt levelében elutasította. A felperes a
  14. március 5-én benyújtott, utóbb módosított keresetében kérte a Ptk. 241.§-a alapján a keresetlevél benyújtásától kezdődő hatállyal a bérleti szerződés módosítását, a bérleti díj 6.800.000 forint + áfa összegre történő felemelését a szerződés 2.
  15. pontjának módosításával, úgy, hogy a bérleti díj minden év első napjától emelkedik a KSH által nyilvánosságra hozott fogyasztói árindex 100%-ával. Kérte a 3.
  16. pontjának módosítását is oly módon, hogy a bérlő mellett a bérbeadó számára is ugyanolyan feltételek mellett legyen biztosítva 12 hónapos felmondási idővel a rendes felmondás. Eshetőlegesen ezen kérelemmel kérte a bérleti szerződésben a bérlő javára kikötött egyoldalú hosszabbítási lehetőség törlését. Előadta, a szerződést kötő azonos cégcsoporthoz tartozó cégek a bérlőt kívánták előnyben részesíteni, az alperest, mint bérlőt egyoldalú jogok illetik meg, melyért ellenértéket nem nyújtott. A tulajdonosi körben bekövetkezett változás miatt nem várható a felperestől az egyoldalú hátrányos feltételek fenntartása. A felperes a piaci viszonyok között jóval magasabb összegű bérleti díjat érhetne el. A tartós jogviszonyukban a szerződéskötést követően beállt új körülmény az infláció 15% alá csökkenése, az ingatlanpiacon a bérleti díjak jelentős emelkedése, a valós és a piaci díj között 28%-os eltérés. Amennyiben nem élelmiszerkereskedelem céljára adná a bérleményt bérbe, 10%-os béremelést érhetne el, az ingatlant több részre osztva akár további 800%-os díjnövekményt is. A per során a felperes csatolta a ................magánszakvéleményét a .............és a ...............egyes bérleti szerződéseinek vizsgálatáról, a megbízásából eljáró .............
  17. márciusi keltű magánszakvéleményét, mely elemzést tartalmazott a ..............területeinek lehetséges hasznosításáról, a bevásárló központok üzemeltetési költségeinek megosztásáról és tartalmáról, az öt legnagyobb és legkeresettebb .............bérleti díjairól, üzemeltetési és marketing költségeiről, és összehasonlítást tartalmazott a forgalom után fizetett bérleti díjakról, s az ugyancsak a megbízásából eljáró ............... magánszakvéleményét, mely a .............hasonló használata esetén, illetve divatüzletként történő hasznosítása esetén elérhető éves bérleti díjakat tartalmazta
  18. június 1-jei időpontban. A perben felperes szakértő kirendelését kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, a szerződésmódosítás törvényi feltételei nem állnak fenn. Felperessel kölcsönösen tartós jogviszony kötésére törekedtek, a szerződés nem volt piacszerűtlen. Régi építésű, elhasznált műszaki állapotú bérleményre hosszú távú szerződést kötöttek, bérleti opcióban megállapodva a felmondási jogosultságot korlátozták, a jövőbeli bizonytalansági tényezőkkel az ésszerű üzleti kockázatvállalás körében számolni kellett, a trendekkel tisztában voltak. A szerződő felek személyében változás nem volt, csak a bérbeadó tulajdonosa változott. A felperes nem a felek viszonyában bekövetkezett változásra hivatkozott, hanem saját tulajdonosi struktúra változására. A szerződéskötést követő lényeges jogos érdeksérelem nem áll fenn. Az elsőfokú bíróság a szerződéskötéskori és a perindításkori piaci viszonyoknak megfelelő bérleti díj mértékének meghatározása érdekében szakértői vizsgálatot rendelt el, a ............ építési, műszaki és ingatlanforgalmi igazságügyi szakértőt rendelte ki. A szakértő a szakvéleményét írásban és tárgyaláson szóban is kiegészítette. A szakértő alaposan kimunkált szakvéleményében a reális, piaci viszonyokat tükröző bérleti díj összegét 6.800.000 forint + áfa összegben tartotta megállapíthatónak. Kifejtette, a kezdeti bérleti díj reális volt, azonban a későbbiekben évenként növekvő tendenciával eltért a becsült piaci bérleti díj a ténylegestől. Az eltérést a fogyasztói árindex 60%-os mértékű figyelembevétele okozta, az ingatlanpiacon ily módon történő indexálás csak a 15%-20% feletti infláció esetén volt indokolt. 1993-
  19. évek között 20% feletti infláció volt,
  20. volt az első év, amikor az infláció 15% alatti volt, majd tovább csökkent. Alperes a
  21. december 5-i tárgyaláson indítványozta a szakvélemény kiegészítés és magyarázat után, hogy a köztudomású ingatlanpiaci válság hatását a bíróság vegye figyelembe. Az elsőfokú bíróság a
  22. december 16-án kelt 18.G.41.083/2007/
  23. számú ítéletével a felek közötti
  24. augusztus
  25. napján létrejött bérleti szerződést
  26. március
  27. napjától módosítva, a szerződés 2.
  28. pontjában meghatározott bérleti díjat 6.800.000 + áfa összegben állapította meg azzal, hogy a szerződés
  29. pontja szerint a bérleti díj minden év első napjától emelkedik a KSH által nyilvánosságra hozott fogyasztói árindex 100%-ával. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 902.313 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság a szakvéleményt ítélkezése alapjául elfogadta. A határozat indokolásában kifejtette, a perbeli szerződés megkötésekor a kikötött díj megfelelt a korabeli piaci bérleti díjnak. A szerződéskötéskor az infláció 20-26%-os volt, reális értékkövetésnek tűnt a fogyasztói árindex 60%-a, a felek szerződéskötési szándéka a tényleges értékkövetésre irányult. A bérelhető ingatlanok piacán azonban 1997-től jelentős áremelkedés volt megfigyelhető, 1998-tól az infláció 15% alatti volt, így a fogyasztói árindex 60%-a szerinti árkövetésű bérleti hasznosítás nem követte a valós piaci viszonyokat. A bérleti díj a perindításkor már jóval a piaci díj alatt maradt, annak a szakértő által több szakmai módszer alkalmazásával megállapított megfelelő összege 6.800.000 forint + áfában határozható meg. A szakvélemény szerint a bérelhető helyiségek iránt megnövekedő kereslet a bérleti díjak nagymértékű emelkedését vonta maga után. A szerződéskötést követően a felperesnek, mint tulajdonosnak a dolog hasznosításához fűződő érdeke azt követeli, hogy a dolog hasznaiban jelentkező bérleti díjakat a piaci viszonyoknak megfelelően alakítsák ki. A szerződésmódosítás kivételességét jelzi a Ptk.
  30. §-a szerinti együttes feltételek meglétének szükségessége. A szerződés gazdasági környezetének megváltozása az ésszerű kockázatvállalás kereteit meghaladta, a bérleti díj mértéke és az értékkövetésre vonatkozó szerződéses rendelkezés már a felperes lényeges jogos érdekeit sértette. A felek egybehangzó akarata és célja az volt, hogy a kikötött piaci bérleti díj értékállóságát biztosítsák, az ennek érdekében kötött szerződéses rendelkezések azonban nem töltötték be ezt a szerepet. Az árindex 60%-ában meghatározott árkövetésű bérleti hasznosítás nem alkalmas a tényleges piaci viszonyoknak megfelelő díj kialakításához. Az infláció ilyen hirtelen csökkenésére a felek a szerződéskötéskor nyilvánvalóan nem számíthattak. A mindkét oldalon történt jogutódlás a bérleti jogviszony tartalmát nem változtatta meg. Az elsőfokú bíróság úgy értékelte, a szerződés időtartamának meghosszabbítására vonatkozó jog érvényesítése, a bérbeadó rendes felmondás jogának változatlan kizártsága a határozott időtartamra figyelemmel, az alperesi rendes felmondási jog kikötése ellenére nem értékelhető olyan körülményváltozásként, illetve érdeksérelemként, mely a módosításra alapot adhatna. Az eltérő profilú és terület-felosztású hasznosítással elérhető magasabb haszon lehetősége önmagában nem alapozza meg a bírósági szerződésmódosítást. Alperes jogelődje a közös cél elérése érdekében tett kötelezettségvállalásokat, a működés zökkenőmentességének biztosítása érdekében átvette a munkavállalókat, árukészletet, eszközöket, bérlőként profilján hozzájárulás nélkül nem változtathatott, a bíróság ezért a felperes rendes felmondási jogának szerződésbe emelése, a bérlő hosszabbítási jogának megszüntetése vonatkozásában előterjesztett kereseti kérelmet megalapozatlannak találta. Alperes az évek óta tartó eljárásban a mellőzés terhével nyitva álló határidő alatt nem kérte vizsgáltatni és magyarázni az ingatlanpiaci válság hatását a bérleti díjra, ezért ezt a késedelmesen előterjesztett indítványt az elsőfokú bíróság elutasította. A perköltség viseléséről a Pp. 81.§

(1)bekezdése szerint a pernyertességpervesztesség alapján rendelkezett. A felperes által lerótt 900.000 forint illeték fele összegének, s az alapos kereset tekintetében szükséges szakértői bizonyítás költségének, 452.313 forintnak a megfizetésére kötelezte alperest azzal, hogy az elsőfokú eljárással kapcsolatban felmerült ügyvédi munkadíjat a felek maguk viselik. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A kereset teljes elutasítását kérte. Perbeli nyilatkozatát fenntartva egyebek mellett előadta, a Ptk. 241.§-a szerint a bíróság a szerződést még akkor sem köteles módosítani, ha bizonyítottá válik, hogy a tartós jogviszony fennállása során beállt körülmény miatt a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét valóban sérti. A módosítás még ekkor is kivételes, mert a szerződő felek akarati autonómiája, szerződéses szabadsága, a szerződések biztonsága, a forgalombiztonság a piacgazdaságban privilegizált szempont.
  1. augusztusában két komponensből álló használati ellenszolgáltatásban állapodtak meg. Az egyik a terület szerinti határozott összeg volt, melynek 1999-től kezdődő évenként egyszeri egyoldalú módosítási jogát a bérbeadó fenntartotta magának, a másik komponens a forgalomnövekedés utáni, jutaléktípusú összeg volt. A szerződésben a bérbeadó vállalta, hogy osztozik a bérlő piaci kockázatában, azaz, hogy a bérbeadásból származó bevétel a bérlő piaci sikerességétől is függ. Ez az ügyleti akarat eltér a hagyományos ingatlanbérlettől, melyek esetében a bérleti díj nem függ a bérlő bevételeitől, emiatt különös óvatosságot igényelt volna a Ptk. 241.§-a alkalmazása. Nem a fix díj volt az ingatlanhasználat egyedüli ellenszolgáltatása. Ha a forgalmi jutalék - mint mozgó bérleti díj - esetleg elmaradt a bérbeadó elvárásától, ez nem lehet ok a szerződésmódosításra. Az ítélet nem fejtette ki, hogy mi a felperes lényeges jogos érdeksérelme. Feltételezve, hogy a 2007-es piaci bérleti díj magasabb volt a 10 évi általános fogyasztói árindex változásával korrigált bérleti díjnál, az ítéletből nem volt megtudható, hogy e körben a bíróság milyen tényállást állapított meg. Nem tudható, mennyi volt a 2007-es tényleges bérleti díj, ez megfelelt-e a bérleti szerződés szerinti indexálásnak, mennyi volt a tényleges különbözet, és az olyan mértékű volt-e, hogy annak alapján a felperes lényeges jogos haszonvétel érdeksérelme megállapítható. Az ítéletből csak az derült ki, hogy 2006-ban évi 911.000 forint volt a bérleti szerződésben írt forgalmi jutalék. A 2007-es és azt követő forgalmi részesedéseket a felperes nem bizonyította, bár a bírói tájékoztatás értelmében a Ptk. 241.§ minden feltételét neki kellett volna bizonyítania. Felperes 6.800.000 forintra kérte felemelni a 2007-es bérleti díjat, nem bizonyított, hogy az emelés milyen szintről indult. A bérleti szerződés 2.
  2. pontjában a felek különbséget tettek az eladótéri és mellékterületek között. Az ítélet rögzítette, hogy az eladótér a teljes terület 52%-a, de erre irányuló kereset nélkül módosította a bérleti díj meghatározását is, ugyanis az csak a hasznos terület négyzetméterei után számítottan határozta meg a bérleti díjat. Nem derült ki, hogy a felek a bérleti díjat hogyan számolták ki, valószínűsíthető, hogy más összeget számoltak az eladótérre és a mellékterületre, az 1.450 forint/hó/m2 a bérleti díjak súlyozott átlaga. Elkülönítetten kellett volna vizsgálni a haszonvétel sérelmét az eladótérre és a mellékterületekre, legalábbis a pincére és a földszintre nézve, a pincei bérleti díj ugyanis 30%-al alacsonyabb. Iratellenes és okszerűtlen a következtetés, hogy ha a felek a szerződésben nem differenciáltak a szintenkénti bérleti díjak között, akkor a szerződésmódosítás körében sem lehet, illetve nem kell differenciálni. A felperes ugyan állította, hogy az azonos tulajdonosi körhöz tartozó bérbeadó és bérlő folytán a bérleti díj alacsonyabb volt a piaci értékektől, ez állítás azonban megalapozatlan volt. A lényeges jogos érdeksérelem elmaradt, a szakértői visszaindexálás miatt is csupán 2%-os különbség volt
  3. évre. Ez nem valós különbség. Felperesnek tisztában kellett lennie azzal is, hogy a 60%-os limit csak a 15%-os infláció fölött teszi lehetővé a piaci értékkövetést. A felperesnek tehát számolnia kellett az infláció csökkenésével, ezért sem lett volna alkalmazható a Ptk. 241.§-a. Felperesi érdeksérelmet az infláció mérséklése nem okozhatta, s az nem minősülhetett lényegesnek, a 90'-es évek különleges inflációja 1999-re 15% alá csökkent, de a gazdasági szereplőknek ez érdekében állt. Az ítélet más körülményt nem említett, az általános fogyasztói árindex alkalmazhatóságának korlátozása sem jöhet számításba a Ptk. 241.§-a szerinti körülményként. A kiegészítő szakvéleményre határidőben reflektált, így időben kérte az ingatlanpiaci válság hatásának vizsgálatát is. Az alapszakvélemény
  4. évben készült, de az általános trendeket és a válságot a szakértő nem vette figyelembe. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Korábbi előadását fenntartva, a tartós jogviszonnyal, illetve a körülmények változásával és az őt ért érdeksérelemmel kapcsolatos álláspontját megerősítette. Hangsúlyozta, a szakértői vélemény szerint a szerződéskötéskori kikötött bérleti díj megfelelt a korabeli piaci viszonyoknak, a mintegy 20% körüli eltérésre a szakértő magyarázattal szolgált. Az alapszakvéleményt a kiegészítő szakvélemények megerősítették. A fellebbezésben foglaltakra reagálva kifejtette, a bérleti díj konkrét fix összegből állt, a lineárisan növekvő forgalomra s ebből eredő többletrészesedésre nem számíthattak. Az akkori körülményeknek megfelelő értékkövetési rendelkezéssel - a fogyasztói árindex 60%-a figyelembevételével - a fix bérleti díjnak a mindenkori piaci viszonyokkal való megfelelését is biztosítani kívánták. Olyan jellegű kockázatvállalás, melyre alperes hivatkozott, nem volt. Önmagában a fix összegű tényleges bérleti díj és a piaci díj jelentős emelkedése lényeges jogos érdeksérelmet jelentett számára. Állította, az őt ért érdeksérelem kétségtelenül megállapítható az ítéletből. Rögzítésre került, a perindításkor a szerződés szerinti és a piaci bérleti díj közötti 28%-os eltérés mutatkozott. A forgalmi részesedés vizsgálata a közös kockázatvállalás hiányában nem volt szükséges. A szerződéskötéskor a bérleti díjszabás tekintetében nem tettek különbséget a földszinti és pincehelyi területrészek között, a bérleti díjat egységesen a hasznos alapterület alapján határozták meg. Az ítélet is tartalmazta, hogy a bérelhető ingatlanok piacán jelentős áremelkedés volt, illetve az infláció 15% alatti volt 1998-tól. A két körülményváltozás együttes hatása, hogy a szerződés szerinti 60%-os árkövetésű hasznosítás nem követi a valós piaci viszonyokat, arra a 100% szerinti kikötés alkalmas. A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozatlan. A Ptk. 241.§-a szerint a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Tartós bérleti jogviszony esetén - különösen, ha a felek a szerződésben értékkövető indexálásban is megállapodnak - életszerű bérbeadói igény, hogy a bérleti díj mindenkor a piaci bérleti díjakat kövesse. A felek - illetve jogelődjeik - a bérleti szerződést
  5. évben kötötték. Felperes keresetében az érdeksérelmét a valós piaci bérleti díjtól jelentősen elmaradó bérleti díj folytán bekövetkezett hátrányos vagyoni helyzetében jelölte meg, ezért helytállóan tette az elsőfokú bíróság a szakértő feladatává a keresetindításkori reális, a piaci viszonyokat tükröző bérleti díj összegének meghatározását. Majd ugyancsak helytállóan támaszkodott az alaposan kimunkált, a Fővárosi Ítélőtábla szerint is egyértelműnek minősülő szakértői véleményre. Helytállóan mutatott rá, a szerződésben rögzített, az árindex 60%-ában meghatározott árkövetésű bérleti díj megállapítás, illetve az infláció előre nem látható drasztikus csökkenése, másrészt a bérelhető ingatlanok piacán bekövetkezett jelentős áremelkedés vezetett a szerződésben kikötött bérleti díj, és a reális piaci bérleti díj közötti különbség oly mértékű megnövekedéséhez, mely a felperes lényeges jogos érdekeinek sérelmével járt, amelyre nézve a szakvélemény részletes számszaki adatokat is tartalmazott. A fellebbezésben felhozottakkal ellentétben az elsőfokú bíróság kellően megindokolta ítéletét. Egyebekben a forgalmi jutalék esetleges felperesi várakozásoktól való elmaradását az elsőfokú bíróság nem vizsgálhatta, figyelemmel arra, alperes a „két komponensű" bérleti díjra csakis a fellebbezésében hivatkozott. E fellebbezési előadást pedig a Pp. 235.§
(1)bekezdésében foglalt korlátok miatt a másodfokú eljárásban is figyelmen kívül kellett hagyni. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 254.§
(3)bekezdésének alkalmazásával - lényegében helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta. A Pp. 78.§ és a 239.§-ai alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező alperest a felperes javára másodfokú perköltség fizetésére, melynek mértékét a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(5)és
(6)bekezdése alapján mérsékelt összegben, a 4/A§-a alapján az általános forgalmi adóval növelten állapította meg a ténylegesen elvégzett ügyvédi munkával arányban állóként. Budapest,
  1. június
  2. . Rózsa Éva s. k. a tanács elnöke Dr. Molnár József s. k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Rutkai Éva s. k. bíró Gesztesi Diana írnok

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.