← Magyarország

Kfv.37770/2011/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Beépített ingatlan beépíthetőségének csökkenése önmagában nem alapoz meg kártérítési igényt. Ehhez az ingatlan forgalmi értékének csökkenése szükséges. A forgalmi értékcsökkenés és annak megléte szakkérdés. Kfv.III.37.770/2011/6.szám A Kúria a dr.Sütő Katalin ügyvéd által képviselt I.-II.r. felpereseknek a Pest Megyei Kormányhivatal I.r., a Érd Megyei Jogú Város Önkormányzata II.r. alperesek ellen korlátozási kártalanítás tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Pest Megyei Bíróság

  1. szeptember
  2. napján kelt 9.K.26.735/2011/
  3. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által
  4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
  5. június
  6. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Pest Megyei Bíróság 9.K.26.735/2011/
  7. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Kúria a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az I-II.r. alperesnek 20.000.-20.000.- /azaz húszezer-húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi továbbá a felpereseket, hogy az államnak felhívásra egyetemlegesen fizessenek meg 36.000.harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. külön /azaz Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I N D O K O L Á S A felperesek egyenlő arányú tulajdonában van a belterület 16733/11 hrsz-ú 581 m² területű, kivett beépítetlen terület megnevezésű ingatlan, mely egy 168 m²-es műhellyel van beépítve, amelyben autószerelői tevékenység folyik. Az építményt a felperesek létesítették. Az ingatlanra vonatkozóan a korábbi rendezési terv helyett önkormányzati rendelettel
  8. évben új építési és városrendezési szabályzatot /a továbbiakban: ÉVSZ/ hoztak, melyben csökkentették az ingatlanra elhelyezhető építmény magasságát, és az elhelyezhető lakások számát. A felperesek állították, hogy a régi és az új szabályozás eredményeként az ingatlan forgalmi értéke csökkent.
  9. augusztusában erre hivatkozva a II.r. alperessel tárgyalni kezdtek kártalanításra vonatkozó megállapodás megkötése végett. A felek között a megállapodás nem jött létre, ezért a felperesek kérték, hogy az I.r. alperes folytasson le kártalanítási eljárást. Az I.r. alperes
  10. július
  11. napján kelt B-414777/1/
  12. számú határozatával a kártalanítás iránti igényt elutasította. Álláspontja szerint az ingatlant a tulajdonosok ténylegesen autószerelő műhelyként használják, az ilyen használatot az ÉVSZ nem befolyásolta. Az övezeti átsorolásból ennélfogva a felpereseknek kára nem származott. A bekövetkezett kár hiányában kártalanítás megállapításának nem lehetett helye. A határozat felülvizsgálata iránt a felperesek nyújtottak be keresetet kérve annak megváltoztatását. Előadták, hogy építési jogaik nem vitásan csökkentek, és ezzel káruk keletkezett. A megyei bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az ügyben kirendelt igazságügyi szakértő véleményéből kitűnően az övezeti előírások megváltozása a felperesek ingatlanának forgalmi értékét nem változtatta meg, az azonos a változást megelőző forgalmi értékkel. A megyei bíróság a szakvéleményt aggálytalannak tartotta, elfogadta, és ítéletét arra alapította. Az ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Előadták, hogy a megyei bíróság tévedett, amikor a szakértő véleményét elfogadta, károsodásuk fennállta ugyanis nem szakértői kérdés, hanem jogkérdés. Építési jogaik ténylegesen megváltoztak, ennélfogva jár nekik kártalanítás. Az alperes állításuk szerint a tényállást nem tárta fel kellő mértékben. A közigazgatási eljárás egyéb szabályszegéseit az eljárt bíróság nem értékelte megfelelően, és indítványuk ellenére a szakértőt sem hallgatta meg. Jogszabálysértésként a Polgári perrendtartásról szóló
  13. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
  14. §-ának /1/ bekezdésére,
  15. §-ának /1/ bekezdésére,
  16. §-ának /1/ bekezdésére,
  17. §-ának /3/ bekezdésére,
  18. §-ának /1/ bekezdésére és 336/A. §-ára, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
  19. évi LXXVIII. törvény /a továbbiakban: Étv./
  20. §-ának /1/ és /2/ bekezdésére, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  21. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
  22. §-ának /1/ és /2/ bekezdésére,
  23. § /1/ bekezdésének e/-f/ pontjára hivatkoztak. Az I.r. és a II.r. alperesek ellenkérelmeikben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy egy tulajdonos által beépített és hasznosított ingatlan értékére kihatással van-e az építési szabályok olyan megváltozása, mely más építmény elhelyezése esetében korlátozásokat ír elő. Az ügyben anyagi jogszabályként az Étv.
  24. §-ának /1/ és /2/ bekezdését kell alkalmazni. Az Étv.
  25. §-ának /1/ bekezdése szerint, ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg /övezeti előírások változása/ vagy korlátozza /telekalakítási vagy építési tilalom/, és abból a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, a haszonélvezőt kártalanítás illeti meg. Az Étv.
  26. §-ának /2/ bekezdése szerint a kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése alapján megállapítható régi és az új szabályozás eredményeként megállapítható új forgalmi értéke közötti különbözet. Az idézett jogszabályhelyekből következik, hogy a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv korlátozása akkor alapozza meg a felperesi igényt, ha e jogszabályváltozás folytán kára származik. Abból, hogy a kártalanítás összege a régi és az új szabályozás eredményeként megállapítható forgalmi érték közötti különbözet, azt következik, hogy a korlátozásból forgalmi értékcsökkenésnek kell bekövetkezni ahhoz, hogy az igénylőnek kára származzék, ami megalapozhatja követelését. A forgalmi értékek közötti különbözet olyan szakkérdés, aminek megállapítására vonatkozóan a megyei bíróság a Polgári perrendtartásról szóló
  27. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
  28. §-át helyesen alkalmazva szakértői bizonyítást rendelt el. A megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy a szakértő által előterjesztett szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel még látszólag sem áll ellentétben, és helyességéhez sem fűződik nyomatékos kétség, ennélfogva a
  29. § /3/ bekezdése alkalmazásának az ügyben nem volt helye. A felperesek a szakértőhöz kérdést intézhettek, melyekre a szakértő megfelelő válaszokat adott. A Pp.
  30. §-ának /1/ bekezdése a szakértő megidézését akkor teszi lehetővé, ha azt a bíróság szükségesnek tartja. A bíróság az idézést - helyesen - nem tartotta szükségesnek. Összefoglalva megállapítható, hogy ha a változás korlátozásban jelentkezik, ez nem jár feltétlenül a forgalmi érték csökkenésével. A forgalmi érték meghatározása szakkérdés. Ha a szakértő értékcsökkenést nem állapított meg, a kártalanítási igény alaptalan. A felülvizsgálati kérelemben a felperes alaptalanul hivatkozott a Pp.
  31. §-ának /1/ bekezdésére, mert a bíróság jogai érvényesítésére minden szükséges lehetőséget megadott. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben nem részletezték, hogy a megyei bíróság miért sértette meg a Pp.
  32. § /1/ bekezdésében foglaltakat. A megyei bíróság az ítéletet megfelelően indokolta, ezért a Pp.
  33. §-ának /1/ bekezdése sem sérült. Nem sérült a Pp. 336/A. §-a sem, különösen, mert az I.r. alperes tényállástisztázási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. A megyei bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  34. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ szabályait nem alkalmazta, ezért azokat meg sem sérthette, ezért a felülvizsgálati kérelem erre vonatkozó kifogásai szintén alaptalanok. Ezért a Kúria a megyei bíróság ítéletét a Pp.
  35. §-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért ők kötelesek az alperesek számára felülvizsgálati költség megfizetésére. Ugyancsak a felperesek kötelesek az illeték-feljegyzési joguk folytán le nem rótt illeték megfizetésére /
  36. évi XCIII. törvény
  37. §-a/. Budapest,
  38. június
  39. dr.Kovács András sk. a tanács elnöke, dr.Kovács Ákos sk. előadó bíró, dr.Albert Zoltán sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.