Nógrád Megyei Bíróság 10.K.20.670/2011/3. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Nógrád Megyei Bíróság P. P-né (....) felperesnek - Dr. Tarcsi Csaba jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivat

alperes 4071741778 iktatószámú határozatát a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nógrád Megyei Adóigazgatósága 3203189598 iktatószámú határozatára kiterjedően, h a t á l y o n kívül helyezi. A perben feljegyzett 36.000. (Harminchatezer) forint kereseti illetéket

állam viseli.

ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye. Indokolás: A felperes a M., Fő u. 16. szám alatti vegyes kiskereskedelmi üzletet működtette egyéni vállalkozóként.

üzletben

1. október
2. napján elvégzett adóellenőrzés egy fő be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását állapította meg, ezért

APEH Észak-magyarországi Regionális Főigazgatóság Nógrád Megyei Igazgatósága a

1. december
2. napján kelt 3202425420 iktatószámú határozatával a felperest 300.000.- forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, egyidejűleg elrendelte a felperesi üzlet 12 nyitvatartási napra történő lezárását. A határozattal egyidejűleg

adóhatóság tájékoztatta a felperest arról is, hogy

üzlet bezárásra

1. március
2. napján 11,00 órától
3. március
4. napjának 11,00 órájáig fog sor kerülni. A felperes

onban

1. február
2. napjával

egyéni vállalkozói tevékenységét megszüntette, ezt megelőzően 2011. február 3. napjával

üzlethelyiséget

egyéni vállalkozó édesanyjának adta át. Mindezek következtében

elsőfokú adóhatóság

üzletbezárást

1. március
2. napján foganatosítani nem tudta. Emiatt a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Nógrád Megyei Adóigazgatósága a
3. április
4. napján kelt 3203189598 iktatószámú határozatával a felperest

üzletbezárás foganatosításának meghiúsítása miatt 600.000.- forint összegű mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. Ezt a határozatot

alperes a

1. június
2. napján kelt 4071741778 iktatószámú határozatával helybenhagyta. Döntés indokolása szerint

üzletbezárás foganatosítását alapvetően a felperes hiúsította meg

zal, hogy

üzlethelyiség bérleti jogviszonyát

édesanyja részére átadta, ennek a döntésnek a gazdasági indokát semmiféle tényszerű okkal alátámasztani nem tudta. Így a felperesnek ez a tevékenysége és

üzletbezárás meghiúsítása között okozati összefüggés áll fenn, amely miatt

üzletbezárás meghiúsítása a felperesnek felróható, így vele szemben a bírság

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (Art.)
2. §

t a lehetőséget, hogy

egyéni vállalkozó a vállalkozási tevékenységét megszüntesse, akár annak ismeretében, hogy vele szemben jogerősen már üzletbezárási intézkedést hoztak. Nincs tehát olyan előírás, amely arra kötelezné

egyéni vállalkozót, hogy köteles legyen

üzletbezárást megvárni és csak annak eltelte után szüntethetné meg

egyéni vállalkozását, zárhatná be saját elhatározásából

üzletét.

alperes a kereset elutasítását kérelmezte. Változatlan álláspontja szerint a felperes

üzletbezárás meghiúsítását nem birtokában nem lévő telephely tekintetében követte el, hanem meghiúsítás időpontjában,

üzlethelyiségnek még birtokában volt. A felperes megsértette továbbá

Art. 1. §

t tárgyaláson bírálja el. Ilyen nyilatkozatot

ellenkérelmében

alperes sem terjesztett elő, ezért a bíróság a pert a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 338. §

alábbiak miatt találta megalapozottnak.

Art. 172. §

üzletbezárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával,

együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza.

Art. 172. §

esetre mulasztási bírság felső határát

üzletlezárás határozatban meghatározott napjainak száma, illetve

adózóra egyébként vonatkozó törvényben rögzített legmagasabb értékének a szorzatával állapítja meg. Ezekből a törvényi rendelkezésekből következően, elsődlegesen

Art. 172. §

üzletlezárás akadályozása megállapítható legyen. Hiszen ez a törvényi rendelkezés szabályozza

okat a feltételeket, amelyeknek a megvalósulása esetén

üzletlezárás meghiúsítása miatt mulasztási bírság kiszabható.

Art. 172. §

Art. 172. §

üzletlezárás akadályozás csak meglévő üzlet esetében valósulhat meg. Akinek

üzletbezárás időpontjában már üzlete nincs,

üzletbezárást sem hiúsíthatja meg. Annak

üzletnek a lezárását nem lehet a megjelenési kötelezettség elmulasztásával,

együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozni, amely üzlet ténylegesen nem létezik. A nem létező üzlet lezárása ugyanis fogalmilag kizárt.

tehát, hogy a felperesi adózó

üzletbezárás tervezett időpontja előtt

egyéni vállalkozói tevékenységét megszünteti és még ezt megelőzően

üzlet üzemeltetési jogát másnak átadja, jogszabállyal, így

Art. 172. §

, hogy

adózónak

adóhatósági üzletbezárás tervezett időpontját mindenképpen meg kellene várnia és eddig

időpontig

egyéni vállalkozói tevékenysége megszüntetését ne kezdeményezhetné. Tehát, ha

adózó

adóhatóság által elrendelt 12 napi üzletbezárás helyett végleg bezárja

üzletét, akkor ez

Art. 172. §

zal a jogkövetkezménnyel, hogy emiatt neki további mulasztási bírság megfizetési kötelezettsége keletkezne.

adóhatósági határozatok indokolása és

alperesnek a felperesi keresetre adott írásbeli nyilatkozata is hivatkozik a felperes felróható magtartására

zal összefüggésben, hogy a

1. március
2. napjára tervezett üzletbezárást megelőzően a felperes a vállalkozói tevékenységét megszüntette és

üzlethelyiség bérleti jogát

édesanyja részére adta át.

zal

onban már adós marad

adóhatóság, hogy kifejtse miért tekinthető felróható magatartásnak a felperesnek

intézkedése, hogy

üzletbezárást megelőzően

egyéni vállalkozói tevékenységét megszüntette,

üzlete bérleti jogát másra átruházta. A polgári jogból ismert felróható magatartás fogalma ugyanis egy jogosultság rendellenes gyakorlását feltételezi. Nincs

onban olyan jogszabályi rendelkezés, amely

üzletbezárás jogerős határozatban történő megállapítását követően

egyéni vállalkozónak megtiltaná

t, hogy

üzletbezárás tényleges foganatosítása előtt

egyéni vállalkozói tevékenységét megszüntesse, ennek következtében

üzlete is megszűnjön. Ez a magatartás

egyéni vállalkozónak nem rendeltetésellenes joggyakorlását jelenti, hanem

t, hogy - akár

üzletbezárás ismeretében, annak bevárását megelőzően -

egyéni vállalkozói tevékenységét, így

üzlet működését is saját elhatározásából szüntesse meg. A jogalkotó által elérni kívánt cél így is megvalósul,

üzlet bezár. A fentiekből következően a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy

Art. 172. §

üzletbezárás akadályozása miatt mulasztási bírság

ért nem szabható ki, mert

üzletlezárás 2011. március 17-i tervezett időpontjában a felperes lezárható üzlettel már nem rendelkezett. A fentiek szerint jogszabálysértő közigazgatási határozatokat ezért a bíróság

Art. 143. §

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §

állam viseli

alperes személyes illetékmentessége következtében.

ítélet elleni fellebbezési jogosultság kizárása a Pp. 340. §