← Magyarország

Kfv.37604/2011/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A kisajátított és a visszamaradó ingatlanok után járó kártalanítást a kisajátításkori forgalmi érték alapján kell meghatározni. Kfv.III.37.604/2011/7.szám A Kúria a dr.Nyárády Zoltán ügyvéd által képviselt H. J. felperesnek a Csongrád Megyei Kormányhivatal I.r., a dr.Harsányi Gábor ügyvéd által képviselt Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. II.r. alperesek ellen kisajátítási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Csongrád Megyei Bíróság

  1. szeptember
  2. napján kelt
  3. számú kijavító végzésével érintett
  4. május
  5. napján kelt 5.K.21.026/2009/
  6. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
  7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Csongrád Megyei Bíróság ítéletét hatályában fenntartja. 5.K.21.026/2009/
  8. számú Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I.r. alperesnek 150.000.- /azaz százötvenezer/ forint, továbbá a II.r. alperesnek 60.000.- /azaz hatvanezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I N D O K O L Á S A megyei bíróság által megállapított irányadó tényállás szerint 2/3-ad részben a felperes tulajdonában volt a külterület 0179/47 hrsz-ú 2 ha 8417 m²-es szántó művelési ágú ingatlan. Az ingatlant ténylegesen is szántóként hasznosították. E terület 1 ha 1345 m²-es részét érintette az M43-as út építése. Az ingatlanon a felperes építkezést kívánt folytatni, erre vonatkozóan építési engedélyezés iránti kérelmet a hatósághoz nem adott be; a kisajátítási eljárás alatt kérte a terület művelés alóli kivonását. A II.r. alperes és a felperes közti az ingatlanrész megvásárlására vonatkozó tárgyalások eredménytelensége miatt a II.r. alperes kérte az ingatlan kisajátítását. Az I.r. alperes
  9. március
  10. napján kelt Sz01/521-6/
  11. számú határozatával az útépítéshez szükséges 1 ha 1345 m²-es részt 2.585.000.- Ft kártalanítás fejében kisajátította, mely összeg a kisajátított ingatlan értékét és a visszamaradt ingatlan értékcsökkenését egyként tartalmazta. A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és az I.r. alperes új eljárásra kötelezését kérte. Eljárási szabálysértésekre hivatkozott, a kártalanítást összegszerűségében is vitatta, több kártalanítást kért. A per során kérte továbbá a II.r. alperes 200.000.000.- Ft kártalanításra kötelezését a visszamaradó ingatlana szilárd burkolatú úton való megközelíthetetlenné válása miatt. A megyei bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő lényegében az I.r. alperesi eljárásban alkalmazott szakértővel azonos megállapításokat tett. A további 200.000.000.- Ft-os igény elkésett, de egyúttal alaptalan is. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezésével a közigazgatási határozat megváltoztatását, illetőleg a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Felülvizsgálati kérelme
  12. oldalán 250.000.000.- Ft kártalanítást,
  13. oldalán 5.000.000.- Ft többletkártalanítást kért. Terjedelmes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy az I.r. alperes a tényállást kellően nem tisztázta, ingatlana megközelíthetetlen, az I.r. alperes eljárási szabályszegéseket követett el. Vitatta a szakértők véleményében foglaltakat is. Jogszabálysértésként az Alkotmány
  14. §-ának /2/ bekezdésére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  15. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
  16. §-ának /3/ bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  17. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./
  18. §-ának /1/ bekezdésére és a kisajátításról szóló
  19. évi CXXIII. törvény /a továbbiakban: Kstv./
  20. §-ának /1/ bekezdésére, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
  21. évi LXXVIII. törvényre /a továbbiakban: Étv./, annak meg nem határozott rendelkezéseire, a telekalakításról szóló 85/2000./XI.8./ FVM rendeletére vonatkozó - szintén meg nem határozott - szabályokra, a Polgári perrendtartásról szóló
  22. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
  23. §-ának /1/ bekezdésére, 336/A. §-ának /2/ bekezdésére,
  24. §-ának /1/ és /2/ bekezdésére, az ingatlannyilvántartásról szóló
  25. évi CXLI. törvény /a továbbiakban: Inytv./
  26. §-ának /2/ bekezdésére, végül a földmérésre vonatkozó szabályokra hivatkozott. A II.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a forgalmi értéket, illetve a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Az I.r. alperes hivatkozva a 250.000.000.- Ft-os igényre is szintén a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Kúriának arról kellett dönteni, hogy a kisajátítási kártalanítás összegét a megyei bíróság helyesen állapította-e meg, illetőleg arról, hogy jogosult-e a felperes arra, hogy visszamaradó ingatlana kényelmes megközelítése érdekében a kisajátítást kérő költségére a visszamaradó ingatlan értékét jelentősen, mintegy tízszeresen meghaladó összegért aszfalt-utat építsen. Az ügyben a Kstv. szabályait kell alkalmazni. A Kstv.
  27. §-ának /1/ bekezdése kimondja, hogy kisajátítással ingatlan tulajdonjoga csak kivételesen vonható el, a törvényben meghatározott közérdekű célból, feltételekkel és módon, teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás mellett. A teljes kártalanítás összegének kiszámításáról a Kstv.
  28. §-ának /3/ bekezdése rendelkezik, melynek a/ pontja kimondja, hogy a kártalanítás összegének megállapítása során az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értékét kell figyelembe venni. Minthogy a Kstv.
  29. §-ának /2/ bekezdése szerinti részleges kisajátításról van szó, a
  30. §ának c/ pontja szerint kellett rendelkezni a visszamaradt ingatlanrész értékének csökkenése felöl is. A forgalmi érték meghatározása szakkérdés, ezért a hatóság és a bíróság is az ügyben szakértőt rendelt ki. A megyei bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a kisajátított ingatlan forgalmi értéke, valamint a visszamaradó ingatlan forgalmi értéke vonatkozásában a közigazgatási eljárásban és a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében foglalt összegek lényegében megegyeznek. A megyei bíróság a kártalanítás összegszerűségére vonatkozóan bizonyítékként elfogadta a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében foglaltakat. Ítéletét e körben tehát a bizonyítékok mérlegelésére /Pp.
  31. § /1/ bekezdése/ alapította. A bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal megalapozottan csak akkor támadható, ha a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével a bíróság iratellenes tényállást állapított meg. Jelen ügyben a megyei bíróság a kirendelt igazságügyi szakértő véleményében foglaltakat bizonyítékként okszerűen mérlegelve mindenben helyes tényállást állapított meg, ezért a kártalanítás összegének felemelésére vonatkozó felülvizsgálati kérelem alaptalan. A felperes visszamaradó ingatlanrésze megközelítésének megnehezülése miatt további 250.000.000.- Ft kártalanítást is kért. Ennek az igényének alátámasztására a Kstv. teljes kártalanításra vonatkozó szabályát jelölte meg. A szakértői vélemények ugyanakkor kiterjedtek a Kstv.
  32. § /1/ bekezdésének c/ pontjába foglaltakra is, ami - mint a fentiekben is említésre került - az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a visszamaradt ingatlanrész értékének csökkenése értékveszteségként való elszámolásáról rendelkezik. Az értékveszteség mértékéről szintén szakvélemény szól, így a bíróság ítéletét e körben is a bizonyítékok mérlegelésére alapítva hozta. Az értékcsökkenés meghatározásába beletartozott annak a vizsgálata is, hogy a felperes az ingatlant a későbbiekben nem köves, hanem földúton közelítheti meg. Ez a mezőgazdasági művelésben 250.000.000.- Ft-os veszteséget a felperes számára nyilvánvalóan nem okoz. A felperes visszamaradó ingatlanának forgalmi értéke 250.000.000.- Ft-tal nem csökkenhet. Különösen azért nem csökkenhet ezzel az összeggel a visszamaradó ingatlanrész, mert az egész ingatlan értéke az igényelt összegnek csak a töredékét teszi ki. Ennélfogva a felperes ez irányú igénye is alaptalan volt. Mindezeket azért tartotta a Kúria megjegyezni, mert a bírói ítélet is foglalkozott olyan kérdéssel, melynek tárgyában egyúttal elkésettséget is megállapított. A felperes számos egyéb jogszabály megsértésére is hivatkozott /Alkotmány, Ket. stb./, melyeket a megyei bíróság nem alkalmazott, és nem is kellett alkalmazni, mert ítéletét az idézett törvényhelyekre alapította, melyek teljesen lefedték a perben érvényesített igényt. A felperes által nagy számban felsorolt jogszabályok megsértésével kapcsolatos alaptalan felperesi kifogásokra való tételes válaszadást ezért a Kúria mellőzte. Minderre tekintettel a Kúria a megyei bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló
  33. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
  34. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes a Pp.
  35. §-a alapján köteles megfizetni az I. és a II.r. alperes Pp.
  36. §-a szerint felmerült felülvizsgálati költségeit. A felperes illeték-feljegyzési joga ellenére a felülvizsgálati kérelmének előterjesztésekor lerótta a felülvizsgálati eljárás illetékét, ezért annak megfizetésére pervesztesége miatt kötelezni nem kellett. Budapest,
  37. június
  38. dr.Kovács András sk. a tanács elnöke, dr.Kovács Ákos sk. előadó bíró, dr.Albert Zoltán sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.