Bf.78/2010/4 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a Btk. 16.§-ára figyelemmel emberölés bűntettének a kísérletében, melyért 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, beszámítva az előzetes fogvatartásban töltött időt. A megyei bíróság rendelkezett az eljárás során lefoglalt dolgok sorsáról, továbbá a felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az első fokon eljáró ügyész az ítélet ellen fellebbezést jelentett be, melynek indokolásában kifejtette, hogy a büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróságnak súlyosító körülményként kellett volna értékelnie a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát, ezen belül a családon belüli erőszakos bűncselekmények növekvő számát, valamint azt a tényt, hogy a vádlott hozzátartozója sérelmére valósította meg a terhére rótt cselekményt. Tette ténylegesen közvetlen életveszélyes állapotot eredményezett, továbbá a terhére rótt bűncselekmény elkövetésekor közepes fokú ittas állapotban volt. Az enyhítő körülményként merült fel az eljárás során a sértetti közrehatás, valamint a sértett megbocsátása, továbbá a vádlott büntetlen előélete, illetőleg a bűnösségre is kiterjedő részbeni beismerő vallomása. Az ügyészi fellebbezés rámutatott arra, hogy a súlyosító körülmények nyomatéka nagyobb, nem volt feltárható olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, amely a Btk. 87.§

(2)bekezdés b/ pontjában írt enyhítő szakasz alkalmazására alapot adhatott volna, emiatt a kiszabott fő- és mellékbüntetések jelentős mértékű emelését indítványozta. A fellebbviteli főügyészség a BF.202/2010/1-I.számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, annak érvelését azonban annyiban módosította, hogy mellőzte a különös méltánylást érdemlő körülménnyel kapcsolatos fejtegetést, mivel ez az enyhítő szakasz alkalmazásának a jelenlegi szabályozás értelmében nem feltétele. Álláspontja szerint az enyhítő körülmények nyomatéka együttesen nagyobb a súlyosítóknál, ennyiben egyetértett az elsőfokú bírósággal a fellebbviteli főügyészség. Véleménye szerint a Btk. 87.§

(2)bekezdés b/ pontjának az alkalmazására lehetőség volt, tévedett azonban a megyei bíróság, amikor ezt csaknem teljes mértékben kimerítette. Döntésének meghozatalakor kizárólag az egyéni megelőzést vette figyelembe, holott a büntetés másik céljának a generális prevenciónak is érvényre kell jutnia a büntetés mértékének megállapítása során. Mindezek alapján a megyei bíróság ítéletének akként történő megváltoztatását indítványozta, hogy vádlott büntetését olyan mértékben súlyosítsa a bíróság, hogy a börtönbüntetés mértéke a különös részi minimumot közelítse meg. Az ítélet kihirdetését követően a vádlott és védő fellebbezést jelentettek be részben enyhítésért, részben a minősítés megváltoztatása végett emberölés bűntettének kísérlete helyett testi sértés bűntettének a megállapítása céljából. A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásban előterjesztett fellebbezését fenntartotta. Ismételten rámutatott arra, hogy az első fokon eljáró bíróság csupán az egyéni megelőzésre fordított figyelmet a döntésének meghozatalakor, azonban a generál prevenció elvének is érvényesülnie kell. Mindezek alapján - véleménye szerint - hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása valósítja csak meg a büntetési célokat. A védő a nyilvános ülésen továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a vádlott nem akarta a sértett halálát, cselekménye csupán életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősülhet, melyet a 15. irányelvben foglaltak is alátámasztanak. A vádlott nem húzta le a paplant a sértettről, a cselekmény elkövetése után pedig kérte a rendőrség és a mentők értesítését is. A sértett időközben megbocsátott a vádlottnak, három éve együtt élnek, dolgozik, büntetlen előéletű és nagyon megbánta a bűncselekmény elkövetését. Az adott cselekmény elszaporodottságával kapcsolatban rámutatott arra, hogy erre vonatkozóan semmilyen számszaki adat nem áll rendelkezésre. Mindezek alapján elsődlegesen a minősítés megváltoztatását, illetve ennek megfelelően enyhébb büntetés kiszabását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. T1 sértett előadta, hogy a cselekményt ő okozta, az ő magatartása volt a kiváltó ok. Jelenleg nagyon boldog házasságban élnek. A vádlott csatlakozott a védője által előadottakhoz. Kifejtette, hogy a sértettel továbbra is jó a viszonyuk, szeretnének együtt maradni. Élelmiszer eladó és pénztárosi tanfolyamot is elvégzett a szabadulását követően és másfél éve dolgozik. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket alaptalannak találta. Az ítélőtábla a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság ítéletét a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság olyan eljárási szabályt nem sértett, amely döntésének a felülbírálatát akadályozta volna. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok felsorolása és értékelése során a jogszabályban előírt kötelezettségének teljes mértékben eleget tett. Értékelte a vádlott vallomását, melyet összevetett a helyszínen lévő tanúk vallomásával, továbbá a szemle adataival, az egyéb okirati bizonyítékokkal. A sértett sérülései vonatkozásában elemezte a szakértői véleményeket. Számot adott arról, hogy a tanúvallomások közül miért sértett élettársa vallomását fogadta el a tekintetben, hogy a vádlott mielőtt a lakásba bejutott, a sértettet megöléssel fenyegette, továbbá a vonatkozásban is, hogy be volt, vagy nem volt betakarva a sértett. A rendelkezésre álló bizonyítékokat a bíróság tehát mérlegelte és ésszerű magyarázatot adott arra, hogy miért az ítéletében megállapított tényállást fogadta el. A bíróság által megállapított tényállás csupán a vádlott személyi körülményei tekintetében szorul kiegészítésre a tekintetben, hogy vádlott az U. I. s.r.o.-nál betanított munkakörben dolgozik. Az így kiegészített tényállás teljes mértékben megalapozott, mely a másodfokú eljárásban a felülbírálat alapját képezte és melyből az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A bűncselekmény minősítése törvényes, melyhez fűzött jogi indokolás is szakszerű. A minősítés vonatkozásában a megyei bíróságnak elsősorban a tárgyi oldal elemeiből kellett kiindulnia, hiszen a vádlott önhibából eredő ittas, közepes fokú alkoholos befolyásoltság hatása alatt állt. A vádlott egy 14,5 cm pengehosszúságú késsel erős indulati állapotban több szúrást is leadott a paplannal betakart sértettre. Mindebből helytállóan következtetett arra a megyei bíróság, hogy itt élet elleni bűncselekmény megállapítására kerülhet sor, fel sem merülhetett az, hogy a vádlott szándéka csupán testi sértés okozására irányult volna. A bíróság helytállóan utalt arra is, hogy a vádlott tettét eshetőleges szándékkal követte el, melyet egyrészt az támaszt alá, hogy a szúrások nem célzottak voltak, másrészt a vádlott nem húzta le a takarót az alvó sértettről. Ezen tényállási elemek hiányában a vádlott egyenes szándékát kellett volna megállapítania az elsőfokú bíróságnak. A büntetés kiszabás körében a fellebbviteli főügyészség arra helytállóan utalt, hogy az első fokon eljáró bíróság csaknem teljes mértékben kimerítette az enyhítő szakasz kínálta lehetőséget, de a feltárt és értékelendő összes körülményt vizsgálva, ezt a másodfokú bíróság nem találta törvénysértőnek. E körben kétségtelenül figyelemmel kell lenni a tárgyi oldalon felhívott tényezőkön túl a sértett és terhelt közötti, az ilyen büntető ügyekben nem általánosan jellemző sajátos viszonyra, hisz házastársakról van szó, és az eset után kötöttek házasságot. A vádlott kezdettől feltárt olyan körülményeket, amelyek az ő felelősségét mutatják, a jövőjét jelenleg is a vádlottal tudja elképzelni. Mindez együttesen valóban ritkán tapasztalható megbocsátásként értékelendő. Az is kétségtelen, hogy az eltelt időben semmi olyan adat nem áll rendelkezésünkre, ami cáfolná a vádlott életvezetésében beállt kedvező változások tényét. Megállapítható továbbá az is, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalától is jelentős időmúlás következett be, amit az esetleges súlyosítás kérdéskörében ugyancsak figyelembe vett a Győri Ítélőtábla, amikor arra a döntésre jutott, hogy az első fokú bíróság által az ítélet meghozatalakor alkalmazott büntetés mértéke a másodfokú határozat meghozatalakor már megfelelően szolgálja a törvényben előírt büntetési célokat. Mindezek alapján az ítélőtábla nem látott lehetőséget a büntetés súlyosítására, a büntetés további enyhítése pedig törvénysértő lett volna. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek. A fentiek alapján az ítélőtábla a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság sérelmezett 5.B.512/2009/7. számú ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Győr,

1. június
2. napján Dr. Kovács Tamás sk. Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. a tanács tagja Záradék: A fenti végzéssel a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
3. április
4. napján kelt 5.B.512/2009/
5. számú ítélete
6. június
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. június
9. napján . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: