Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.560/2011/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Nőt László ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - a dr. Pápai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen - bérleti díj megfizetésére kötelezés, stb. iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 4.G.40.120/2010/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatja, és az alperest terhelő tőkemarasztalás összegét 19.365.682.(tizenkilencmillió-háromszázhatvanötezer-hatszáznyolcvankettő) forintra felemeli, a marasztalási összeg jogcímét mellőzi, a kamatfizetés kezdő időpontját 2010.május
- napjában állapítja meg. Ezt meghaladóan tekinti a keresetet elutasítottnak. Mellőzi a felperes perköltség megfizetésére kötelezését, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 613.000,- (hatszáztizenháromezer) forint elsőfokú, és 889.700,- (nyolcszáznyolcvankilencezer-hétszáz) forint fellebbezési perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül a
- november hónapra eső haszon felperesnek való átadása címén 4.238.000,- forintot, és ennek
- július 28-ától számított kamatát. Ezt meghaladóan a felperes - bérleti díj és halasztott adófizetési kötelezettségből eredő kártérítési - keresetét elutasította. Kötelezte a felperest alperes javára 1.394.324,- forint elsőfokú perköltség megfizetésére. Tényként állapította meg, hogy
- szeptember 26-án a peres felek, továbbá a Z.Kft., a D.Bt. és a Z. Kft. adásvételi és együttműködési keretszerződést kötöttek, a szerződés célja az volt, hogy a felperes a Z.Kft., a D. Bt. és a Z. Kft. üzletrészeinek 100 %-át megszerezze, ezáltal a társaságok egyedüli tagjaként tulajdonjogot szerezzen a három cég tulajdonában lévő kábelhálózatok felett, valamint a kábelhálózatokat bérlőként üzemeltető alperestől az üzemletetési jogot átvegye. Megállapodtak abban is, hogy az alperes a november hónapra eső, az üzemeltetési és szolgáltatási tevékenységből származó hasznot a felperesnek kifizeti, erről a felek közös elszámolást fognak készíteni, a november hónapra jutó haszon számításának módját azonban nem határozták meg. A perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján arra az álláspontra jutott, hogy kábeltelevíziós rendszer üzemeltetéséből eredő, eladott területre vonatkozó,
- november hónapra jutó haszon összege 9.788.000,- forint - mely adózás előtti összeg. Az alperes a felperesnek 4.853.365,- forint adózott összeget utalt át, mely adózás előtti nyereségként 5.550.000, forintnak felel meg, a különbözetként jelentkező 4.238.000,- forintot megfizetésére kötelezte az alperest. A felperesnek a Z.Kft., a D. Bt. és a Z.Kft. jogutódaként érvényesített bérleti díjkövetelését az elsőfokú bíróság elutasította. E döntésnél az elsőfokú eljárásban ismertté vált tények értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperesi jogelődöket
- november hónapra a tőlük bérelt hálózat után bérleti díj nem illeti meg. E körben értékelte, hogy bár a felek a keretszerződés mellékleteként a bérleti szerződéseket módosították, de a dátumot, a módosítás időpontját a „kipontozva" hagyták, a módosításokra ezért álláspontja szerint a felperes nem hivatkozhatott. Értékelte azt a tényt is, hogy a felperes olyan -
- novemberi - bérleti díjat követelt, melyet
- decemberében kellett volna kiszámláznia, a számlázás csak
- március 31-én történt meg, és hogy az alperes e bérleti díjakat a könyvelésében költségként nem szerepeltette, azzal nem számolt, pedig e bérleti díjak csökkentették volna az általa fizetendő nyereséget. Az elsőfokú bíróság ítélete a felperes fellebbezést, az alperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és a bérleti díj iránti keresete teljesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy az írásbeli szerződésmódosítás az alperes a fizetési kötelezettségét nem befolyásolta, mert a bérleti-üzemeltetési szerződésnek azt a rendelkezését, hogy az alperes bérleti díj fizetésére köteles, a módosítás nem érintette, a bérleti szerződés megszűnése
- november 30-án következett be, eddig az időpontig köteles volt az alperes a felperesi jogelődök számára bérleti díjat fizetni. Alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és 4.238.000, forint haszon megfizetése kötelezése mellőzését kérte. Vitatta a szakértő által alkalmazott költség-elszámolási mód helyességét. A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását az elsőfokú eljárás iratai, valamint a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján az alábbiakkal egészíti ki. A peres felek - mindkét fél törvényes képviselője által aláírt -
- október 27-én az O.műsorszolgáltatási alap igazgatójának a következő levelet küldték. „A a felperes. és a Z.ZRt. megállapodása alapján
- december 1-jétől a felperes veszi át a Z.zRt.-től többek között azon kábelhálózatok üzemeltetését is, amelyek érintettek korábbi O. támogatással. A Z.ZRt., mint bérlő és üzemeltető végzi jelenleg a Z.Kft., a D. Bt. és a Z. Kft. tulajdonában lévő kábelhálózatok teljes körű műszaki és előfizetői üzemeltetését külön-külön bérleti-üzemeltetési szerződések alapján. E bérleti-üzemeltetési szerződéseket most a felperes vevő és a Z.Zrt., mintt átadó, valamint a tulajdonos cégek közös megegyezéssel módosították abból a célból, hogy
- december 1jétől a Z. ZRt.-től a felperes. az üzemeltetési tevékenységet és a szolgáltatás nyújtását az előfizetők részére átvegye. Az üzemeltetés átadására vonatkozó, a fentiekben leírt szerződésmódosítások másolatát a jelen bejelentő levélhez csatoltan küldjük a Tisztelt támogatók részére." A másodfokú tárgyaláson becsatolt (10/T/5.) levélben mellékletként hivatkozott szerződésmódosítás 2.) pontjában a perben korábban rendelkezésre álló szerződési példányon kipontozottan szereplő rész helyébe kézírással november 30át, a 3.) pontban pedig a kipontozott helyen december 1-jét tüntették fel. A peres felek a szerződésükben abban állapodtak meg, hogy „a Z.ZRt. kifizeti a felprest. részére az átmeneti időszak utolsó hónapjára (november hó) vonatkozóan az üzemeltetés és szolgáltatás hasznát, a felek e tételről közös elszámolást készítenek." A felek szerződéskötést megelőző tárgyalásokon jelenlévő képviselői, munkavállalói, tanácsadói a szerződésben feltüntetett haszon fogalmát nem tárgyalták meg, haszon alatt a bevételek és költségek különbözeteként értették, és úgy értelmezték a szerződést, hogy a bevételek november hónapban az alpereshez folynak be, és a felmerült költségeket is neki kell fizetnie. D.J. az alperes volt vezérigazgatója úgy gondolta, hogy a haszon kiszámításához az éves mérleg szükséges. A Z.Kft., a D.Bt. és a Z. Kft. tagjainak köre közel azonos volt az alperes tagjainak köreivel. E társaságok a perben érvényesített bérleti díjról a számlát
- március 31.-én állították ki, azt az alperes
- április 26.-án vette át. A számlában feltüntetett teljesítési határidő
- április
- volt. A három társaság üzletrészeit a felperes megvásárolta, majd a társaságokat beolvasztotta. Az alperes tevékenysége nem csupán az üzemeltetésre a felperesnek átadott területekre terjedt ki, az eladott terület a teljes területből 85,2 %-ot képviselt. Az alperes átadott területekre eső november havi árbevétele 119.578.366.- forint, az egy havi eladott rendszer központi költsége - a teljes központi költség bevétel arányos része - 9.864.943.- forint, a november hónapra eső arányos antennaköltség pedig 104.860.055 forint volt. Az éves költségek között az alperes a
- november hónapra járó bérleti díjat nem számolta el. Mellőzi a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásából, annak
- oldal
- bekezdéséből azt a ténymegállapítást, hogy az átadás-átvétel időpontját mindhárom szerződésben „kipontozták", mert szerződéses akaratuk arra irányult, hogy a
- novemberi bérleti díjat az alperesnek már nem kell megfizetnie. Az így kiegészített és módosított tényállásra is figyelemmel nem osztja a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy az alperesnek a
- november havi bérleti díjat nem kell megfizetnie. A perben a felperes e körben keresetét arra alapította, hogy e hónapra a jogelődeit azért illeti meg bérleti díj, mert az alperes bérleti-üzemeltetési szerződése a három jogelőd céggel
- november
- napjáig, azaz addig az időpontig állt fenn, amíg az alperes üzemeltette a hálózatot. Az üzemeltetési és szolgáltatási megállapodás módosítása megnevezésű szerződésnek a bérleti díj fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezése nem módosult, a szerződés
- szeptember 26.-i módosítása az alperes bérfizetési kötelezettségét nem érintette. Álláspontja az volt, hogy az üzemeltetési, szolgáltatási megállapodás módosítása megnevezésű szerződés 2./ pontjában a kipontozott rész helyére november 30-át kell érteni, ez alatt a felek ezt az időpontot értették. Az alperes elsőfokú eljárás során, a per kezdetén előterjesztett védekezése e körben az volt, hogy a felperes által hivatkozott módosítás 2.) pontjának kipontozott rendelkezése helyébe a szerződés aláírásának napját, azaz
- szeptember 26át kell érteni, majd előadását módosította, és úgy nyilatkozott, hogy
- október
- napját kell érteni, mert ebben az időpontban még az alperest illette meg a hálózat üzemeltetéséből befolyó haszon. A Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében mindkét félnek az eljárás során az általa állított tény bizonyítása állt érdekében, az elsőfokú bíróság az alperest oktatta ki a bizonyítandó tényekről, és a bizonyítatlanság következményeiről, a másodfokú eljárásban e kioktatást a másodfokú bíróság a felperes felé is megtette. A másodfokú eljárásban előterjesztett bizonyítási kérelmek alapján lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként pedig megállapítható volt az a tényállásban rögzített tény, hogy szerződő felek a bérleti és üzemeltetési szerződés módosítása megnevezésű megállapodás 2./ pontjának kipontozott helyén - amelynek kitöltése egyébként figyelmetlenségből maradt el -
- november
- napját értették. Ezt igazolja az, hogy a szerződő felek ezzel a tartalommal utóbb - mivel az O.-hez tett bejelentésükhöz szükséges volt - kiegészítették e szerződést, és kipontozott részt kitöltötték. Ez azt jelenti, hogy van olyan formájú és tartalmú okirat, amely igazolja azt a felperes által állított tényt, hogy a bérleti szerződés az alperes és a három bérbeadó társaság között
- november 30-án szűnt meg. Ilyen körülmények között már az alperest terhelte annak bizonyítása - melyre az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás során ki is oktatta - hogy bár az üzemeltetési és bérleti szerződés a felperesi jogelődök és az alperes között november 30.-i időpontig fennállt, november hónapra a felperesi jogelődökkel kötött megállapodás alapján bérleti díjat nem kellett fizetnie. Az alperes e tényt bizonyítani nem tudta. A másodfokú eljárás során kihallgatott tanúk mind egyezően úgy nyilatkoztak, hogy a bérlet díj fizetési kötelezettség egyáltalán nem került szóba a tárgyalások során, a felek ebben a kérdésben nem tárgyaltak egymással. Az ügyletkötéskor az alperes megbízásából eljárt B.B. tanú - aki az üzemeltetési és szolgáltatási megállapodás módosítás elnevezésű szerződés kipontozott helyen kitöltött példányát is csatolta - csatolta azokat az okiratokat is, amelyek igazolják, hogy milyen kérdéskörben folytak utolsó pillanatig a felek között tárgyalások, és ezek között sem szerepelt a bérleti díj, mint vitás kérdés. A fentiekből következően az alperesnek a közte és a felperesi jogelődök között fennálló bérleti szerződést a Ptk.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel teljesítenie kell, azaz
- november
- napjáig a bérleti díjat a felperesi jogelődök helyébe lépő felperes részére meg kell fizetnie. E bérleti díjból a másodfokú bíróság később indokolandó okból - megfizetettnek tekintett 4.238.000.- forintot, ezért a felperes bérleti díj megfizetésére irányuló kereseti kérelme 17.064.250 forint erejéig volt alapos volt, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét e körben megváltoztatva, az alperest bérleti díj címén ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte. Utal e körben a másodfokú bíróság arra, hogy nem eredményezi a követelés érvényesítése iránti jog elvesztését önmagában az a tény, hogy a felperes jogelődei a számlát késedelmesen bocsátották ki, és a követelés teljesítésére az alperest
- márciusáig nem szólították fel. A becsatolt okirat tartalmával szemben ez nem teszi megállapíthatóvá azt a tényt sem, hogy az alperes és a felperes jogelődei megállapodtak abban, hogy az alperesnek november hónapra nem kell bérleti díjat fizetnie. Alapos az alperes kereset elutasítására irányuló csatlakozó fellebbezése is. A másodfokú eljárásban kihallgatott tanúk vallomása egyértelműen megerősítette azt az elsőfokú bíróság által is megállapított tényt, hogy bár a felek haszon állapodtak meg, a haszon kiszámításának módját nem rögzítették, és tárgyalást sem folytattak e kérdésben. A peres felek szerződéses nyilatkozatának értelmezésére ezért csak a Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezések alapján van lehetősége a bíróságnak: a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A kihallgatott tanúk - akik mind a felek képviselőjeként a felek érdekében eljárva vettek részt a tárgyalásokon - úgy értették, hogy a haszon a bevétel és költségek, kiadások különbözete, ez megfelel a szavak általánosan elfogadott jelentésének. Az alperes az általa elkészített elszámolásban a november havi bevételeket az éves kiadások arányos részével csökkentette, és ennek adóját levonva fizetett a felperesnek. A felperes ezt az elszámolási módon elfogadta, és elfogadta az alperes által bevételként kimutatott 119.579.000,- forintot is. Nem értett egyet azzal, hogy a november hónapra eső, kiszámlázott, de be nem szedett összeget, azaz a kintlévőségeket ebből levonásba lehetne helyezni, így e 3.356.000,- forint tekintetében volt a felek között vita, azonban a kirendelt szakértő megállapítása szerint ezt az összeget a költségeknél az alperes ellenkező előjellel is beállította, így ez az összeg a végeredményen nem változtat. Elfogadta a felperes azt is, hogy az alperes az adózott eredmény terhére fizetett, és ezért a megfizetett 1.543.000,forint társasági adó is levonandó a felperes jutójából. A felek között vita kizárólag a
- november hónapra eső, levonandó, bevételt csökkentő költségek tekintetében volt. Az alperes 108.506.000,- forint költséget mutatott ki, melyből az egy havi eladott rendszer antennaköltségét 104.860.055,forintban az eladott rendszer egy havi központi költségét pedig 9.864.943,- forintban határozta meg, azaz egyfajta átlagszámítást alkalmazott, és nem a november hónapban ténylegesen kifizetett költségeket, hanem éves összes költség alapján kiszámított átlagot vonta le. A felperes a kirendelt szakértő véleményére tekintettel költségként elfogadta a központi költség címén kimutatott 9.854.000,.- forintot, antennaköltség az eladott rendszer november havi antennaköltségeként pedig 99.936.000,- forintot. A felek között tehát érdemi vita az eladott rendszer november havi antennaköltsége tekintetében volt, a vita pedig abból eredt, hogy az alperes az éves antennadíj 85,2 %-ának 1/11 részét állította be költségként, a felperes pedig a szakértői véleményben kimunkált - szakértő által konstruált módszer eredményeként előálló - összeget kérte figyelembe venni. A szakértői vélemény azonban az elszámolási mód tekintetében - az alábbi okok miatt - nem lehet irányadó: A felek között a megállapított tényállás szerint nem volt megállapodás a bevétel és költség elszámolás módjára, és nem készült el a megállapodásban jelzett közös elszámolás sem. Az a tény lehet csak irányadó a felek közti elszámolás során, hogy az alperes a november havi költségeket az éves költség arányosításával számította ki, és a felperes ezt a módot elfogadta, így a felek megállapodásának Ptk.207.§-a szerinti értelmezésére e szerződés megkötése után tanúsított magatartás ad lehetőséget, és enged következtetni a felek szerződéskötéskori szándékára. Az arányosításra vonatkozó részletes megállapodás hiányában azonban ezt az arányosítást is a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értelmezett módon lehet csak elvégezni, megállapodás hiányában nincs arra lehetőség, hogy akár az előfizetői létszám év közbeni változását, vagy egyéb módosító, az arányosságot befolyásoló, körülményeket a bíróság figyelembe vegye, vagy a szakértő által indokoltnak tartott elszámolási módot alkalmazza. Az a tény volt e körben figyelembe vehető, hogy mennyi volt a teljes, éves antennaköltség, és ennek hány %-a esett az átadott területekre. Az igazságügyi szakértő szerint az átadott terület a teljes üzemeltetett terület 85,2 %-át tette ki, ezért az éves antennaköltségnek is a 85,2 %-a számolható el az átadott területekre eső éves antenna költségként. Az átadott területeken az alperes 11 hónapon keresztül végezte az üzemeltetést, e költség tehát 11 hónap alatt merült fel, így ennek novemberre (azaz egy hónapra) eső része a teljes költség 1/11-ed része, azaz az alperes által kimunkált 104.860.055.- forint, mely megfelel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerinti arányosság követelményének. A felperesnek kellett volna bizonyítania azt a tényt, hogy az átadott rendszerre eső antennaköltség
- november hónapban ennél az arányosan kiszámított összegénél alacsonyabb volt. Ehhez arra lett volna szükség, hogy tételesen kimutassa a
- november hónapban, mint tárgyhónapban antennaköltség címén kifizetett összeget, ilyen kimutatás azonban nem áll rendelkezésre. A felperes nem kérte az elszámolást ezzel a módszerrel, és e körben állított tény, hivatkozás hányában a bíróságnak a bizonyítandó tények körében sem volt tájékoztatási kötelezettsége. A fentiekből az következik, hogy az alperes által készített elszámolás megfelel a felek megállapodásának. Nem vette azonban figyelembe az alperes az elszámoláskor a
- november havi - e perben a felperes által érvényesített, és a bíróság által alaposnak ítélt - bérleti díjat. Ennek figyelembe vétele esetén az éves költséget meg kellett volna növelni 21.302.250,- forinttal, és ennek az 1/11-ed részével csökkenteni a felperes által fizetendő nyereséget, ez az összeg pedig 1.936.568,- forint. Az alperes azzal, hogy a november havi bérleti díj arányos részével a hasznot nem csökkentette, a november havi bérleti díjat ilyen összeg erejéig gyakorlatilag megfizette, ezért a másodfokú bíróság az alperest bérleti díj címén a két összeg különbözete, 19.365.682.- forint megfizetésére kötelezte. A marasztalás jogcímét azonban mellőzte, ez ugyanis a Pp.221.§
(1)bekezdése értelmében a határozat indokokolására tartozó kérdés. Az alperes a teljesítéssel a Ptk. 298.§ b) pontja szerint a számlában feltüntetett teljesítési határidő lejártakor késedelembe esett, ezért a felperes a Ptk.300.§
(1)bekezdése alapján követelheti a teljesítést a Ptk. 301/A §-ának megfelelő kamatokkal együtt, a késedelmi kamat a számlák
- április 26.-i kézhezvételétől számított
- nap elteltével jár a felperesnek. A fenti indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében - részben megváltoztatta, a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a perköltséget a következők szerint határozta meg: A felperes eredeti keresetének megfelelő pertárgy értéke 34.196.338,- forint volt. A felperes 19.365.682,- forint, az alperes 14.830.656,- forint erejéig tekintendő pernyertesnek. A pernyertesség-pervesztesség aránya tehát 57 % - 43 % a felperesre kedvezőbben. A perben kirendelt szakértő díjából a felperes 258.000,forint, az alperes 187.760,- forint előlegezett. A szakértő kirendelése a haszon átadására és a halasztott adófizetési kötelezettséggel összefüggő kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmekkel összefüggésben volt szükség, a felperes mindkét kereseti kérelem vonatkozásában pervesztes lett, ezért a szakértői díjat teljes egészében a felperesnek kell viselni. A felperest képviselő ügyvéd munkadíját a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése és 4/A. §
(1)bekezdése alapján 288.000,- forintban határozta meg. Ebből levonta az alperest megillető előlegezett szakértői díj összegét, a munkadíj összege így 100.000,- forint. A felperes 900.000,- forint illetéket fizetett meg, ennek 57 %-át, 513.000,- forintot az alperes a felperesnek köteles megtéríteni. A fellebbezési eljárásban a fellebbezéssel érintett érték 21.302.250,- forint volt, a csatlakozó fellebbezéssel érintett érték 4.238.000,- forint. A csatlakozó fellebbezés teljes egészében, a fellebbezés 19.365.682,- forint erejéig, 90 %-ban vezetett eredményre. A fellebbezési illetéket mindkét fél lerótta (a felperes 900.000,- forintot, az alperes 245.300,- forintot). Az illetékből a felperes köteles viselni a csatlakozó fellebbezés 245.300,- forintos illetékét, és a fellebbezési illeték 10 %-át, 90.000,forintot. Az alperes a fellebbezési illeték 90. %-át, 810.000,- forintot köteles megfizetni. A két összeg különbözete 474.700,- forint. A felperest képviselő ügyvéd munkadíját a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján 415.000,- forintban határozta meg, ez az összeg az általános forgalmi adót is tartalmazza. Pécs,
- június
- Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Zóka Ferenc s.k. előadó bíró, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. bíró