Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.22.246/2011/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Duda Attila ügyvéd által képviselt I. - III. rendű felpereseknek, a dr. Csuka György ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- szeptember
- napján meghozott, 34.P.24.995/2008/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 nap alatt együttesen 150.000 (százötvenezer) forint másodfokú perköltséget, valamint térítsen meg az államnak felhívásra 300.000 (háromszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Sz. T. - az I. és a II. rendű felperesek gyermeke, a III. rendű felperes testvére
- július 23-án gépjármű utasaként közlekedési balesetet szenvedett. A balesetben Sz. T. az életét vesztette. Sz. T. tudott arról, hogy a gépjármű vezetője nem rendelkezett vezetői engedéllyel. A jármű jobb első ülésén utazó Sz. T. biztonsági öve nem volt bekapcsolva a baleset bekövetkezésekor. A balesetet okozó gépjármű üzemben tartója az alperessel kötött kötelező felelősségbiztosítási szerződést, ami a baleset időpontjában is hatályos volt. Az alperes megfizetett az I. és a II. rendű felpereseknek 282.338 forint temetési költséget, 190.000 forint sírkőállítási költséget, személyenként 750.000 - 750.000 forint nem vagyoni kártérítést, valamint a III. rendű felperesnek 400.000 forint nem vagyoni kártérítést. A felperesek a baleset miatt keletkezett káraik megtérítése iránt terjesztettek elő keresetet. Az I. rendű felperes követelése további 2.750.000 forint nem vagyoni kártérítésre, 225.870 forint temetési költségre és 152.000 forint sírkőállítási költségre, a II. rendű felperes követelése 2.750.000 forint nem vagyoni kártérítésre és háztartási kisegítő költsége jogcímén
- július 23-tól havonta 18.000 forint járadékra, a III. rendű felperes követelése 1.400.000 forint nem vagyoni kártérítésre terjedt ki. Elismerték, hogy Sz. T. 10 % mértékben felróhatóan közrehatott a káraik bekövetkezésében. Az alperes az ellenkérelmében elismerte a felelősségbiztosítási szerződés alapján a helytállási és a teljesítési kötelezettségének a fennállását. Hivatkozott arra, hogy Sz. T. 30 % mértékben felróhatóan közrehatott a károk bekövetkezésében, erre figyelemmel az alperesre terhesebb 70 - 30 % arányú kármegosztásra tett indítványt. Felróható közrehatásként kérte értékelni azt, hogy Sz. T. annak az ismeretében vállalta az utazást a járműben, hogy annak vezetője nem rendelkezett vezetői engedéllyel, továbbá, azt, hogy a biztonsági övét nem csatolta be. Vitatta a háztartási kisegítő költségének a felmerülését és a nem vagyoni kártérítés összegét. A felperesek temetési és sírkőállítási költség iránti követelését a kármegosztás alkalmazásával csökkentett rész erejéig ismerte el. Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperes kártérítési felelősségét a felperesek balesettel kapcsolatban felmerült káraiért 90 %-os mértékben állapította meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű felperesnek 3.127.870 forintot, ebből 2.250.000 forint után
- július 23-tól, 225.870 forint után
- július 26-tól, 152.000 forint után
- május 14-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot, a II. rendű felperesnek 2.250.00, a III. rendű felperesnek 1.100.000 forintot, és mindkét összeg után
- július 23-tól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot, a felpereseknek együttesen 373.625 forint perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 436.340 forint illetéket és 128.281 forint szakértői díjat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a II. rendű felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 14.400 forint illetéket. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes a Ptk.
- §
(1)bekezdése, 345. §
(1)bekezdése és
- §-a, valamint a 171/
- (X. 13.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdése alapján köteles megtéríteni a felperesek kárait. Rámutatott, hogy az alperes a módosított ellenkérelmében már nem kérte felróható közrehatásként értékelni a biztonsági öv használatának az elmulasztását, ezért ezt a körülményt nem vette figyelembe az alperes felelősségét csökkentő tényezőként. Úgy foglalt állást, hogy Sz. T. tisztában volt azzal, hogy a járművezető nem rendelkezik vezetői engedéllyel, mégis vállalta az utazást, ezzel 10 % arányban felróhatóan közrehatott a felperesek kárainak a bekövetkezésében. A perben kihallgatott tanúk vallomása alapján azt a következtetést vonta le, hogy az I. és a II. rendű felpereseket megviselte a gyermekük elvesztése, azt nem tudták feldolgozni. Kifejtette, hogy ezt a perben beszerzett orvosszakértői vélemény is alátámasztotta, amiből az is megállapítható, hogy mind az I., mind a II. rendű felperes esetében a gyászreakció a szokásos mértéket időben és mélységben meghaladta. Ez az I. rendű felperesnél szorongásban, nyomott hangulatban, érzelmi labilitásban, koncentrációs nehézségekben, a tragédiával való fokozott foglalkozásban, bűntudatban és alvászavarban, a II. rendű felperesnél fokozott stresszben, bűntudatban és alvászavarban nyilvánul meg. A szakvélemény alapján arra a következtetésre jutott, hogy a III. rendű felperesnél a szokásos gyászreakciót meghaladó pszichés változás nem következett be, mentális állapota nem károsodott a baleset következtében. Mindezek mérlegelésével a felperesek nem vagyoni kárainak a kiküszöbölésére az I. és a II. rendű felperesek esetében személyenként 3.000.000, a III. rendű felperes esetében 1.500.000 forint nem vagyoni kártérítést ítélt szükségesnek és alkalmasnak. Ebben elszámolta az alperes által ezen a jogcímen a felpereseknek megfizetett összegeket. Az I. rendű felperes háztartási kisegítő költsége iránti keresetét nem találta megalapozottnak. A temetés és a sírkőállítás költségét az alperes elismerése alapján a keresettel megegyezően állapította meg, és a kármegosztás alkalmazásával ennek 90 %-ában marasztalta az alperest. Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása érdekében az alperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében az I. rendű felperes kártérítését 638.935, a II. rendű felperes kártérítését 450.000, a III. rendű felperes kártérítését 400.000 forintra kérte leszállítani. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság túlzottan alacsony arányban határozta meg Sz. T. felróható közrehatásának az arányát. Fenntartotta azt az álláspontját, ami szerint Sz. T. 30 % mértékben hatott közre felróhatóan a felperesek kárainak a bekövetkezésében, és ehhez igazodóan kérte csökkenteni a felperesek javára megítélt kártérítést. Okfejtése szerint Sz. T. felróható közrehatására is figyelemmel az I. és a II. rendű felperesek nem vagyoni kárai személyenként 1.200.000, a III. rendű felperes nem vagyoni kára 800.000 forint kártérítéssel küszöbölhetők ki. Ezért az I. és a II. rendű felpereseket személyenként további 450.000, a III. rendű felperest további 400.000 forint illeti meg. A felperesek fellebbezési helybenhagyására irányult. ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a Az alperes a fellebbezésében nem támadta az elsőfokú ítélet keresetet elutasító, valamint az alperest az I. rendű felperes javára 638.935 forint és kamatai, a II. rendű felperes javára 450.000 forint és kamatai, a III. rendű felperes javára 400.000 forint és kamatai megfizetésére kötelező rendelkezéseit. Ezek a Pp. 228. §
(4)bekezdése alapján első fokon jogerőre emelkedtek. Emiatt a Fővárosi Ítélőtábla kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel támadott marasztaló rendelkezéseit vizsgálta felül. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. A felperesek a hozzátartozójuk halála miatt bekövetkezett káraik megtérítése iránt terjesztettek elő keresetet. Az alperes a felelősségbiztosítási szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségének a mérséklése érdekében arra hivatkozott, hogy az alperesek hozzátartozója felróható magatartásával maga is hozzájárult a károk bekövetkezéséhez. Az alperes biztosítottja a felpereseknek azokat a kárait, amik a hozzátartozójuk halálával okozati összefüggésben keletkeztek, fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozta. A Ptk. 345. §
(1)bekezdése szerint, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. A Ptk. 345. §
(2)bekezdése kimondja, hogy nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott. A Ptk. 345. §
(2)bekezdése alapján a kárért felelős személy kártérítési kötelezettsége azokra a károkra nem terjed ki, amik a károsult felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkeztek. A felperesek a perben saját káraik megtérítése iránti igényüket érvényesítették, és nem olyan követeléseket, amiknek az eredeti jogosultja a balesetben meghalt hozzátartozójuk volt. A felperesek mind a nem vagyoni kártérítésre, mind az általuk viselt költségek megtérítésére saját jogukon, és nem a meghalt hozzátartozó jogutódjaiként tarthatnak igényt. A saját káraik bekövetkezésében a felperesek semmilyen módon nem hatottak közre, azokat az alperes biztosítottja és a balesetben meghalt hozzátartozó közösen okozták. A felperesek kárainak bekövetkezése még részben sem vezethető vissza a felperesek felróható magatartására, a balesetben meghalt hozzátartozó felróható magatartása pedig a felperesek saját kárainak a vonatkozásában nem értékelhető a felperesek terhére. Az alperes biztosítottja, mint olyan személy, aki mással közösen okozta a felperesek kárait, a Ptk. 344. §
(1)bekezdése értelmében egyetemleges felelősséggel tartozik a felperesek káraiért. A Ptk. 337. §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik. Ennek a törvényi rendelkezésnek az alapján a felperesek teljes káruk megtérítését jogosultak követelni az alperestől. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla nem látott jogi lehetőséget az alperes marasztalásának a leszállítására a fellebbezésben megjelölt okból, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperest a Pp.
- §-a szerint alkalmazott Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte másodfokú perköltség megfizetésére, és az 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése, valamint a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték viselésére. ,
- május
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke . Lente Sándor s. k. s. k. előadó bíró Dr. Csóka István bíró