A határozat elvi tartalma: Ha a felperes a kár jellegére és összegszerűségére vonatkozó bizonyítási kötelezettségének a kioktatás ellenére nem tesz eleget, jogszabálysértés nélkül értékeli a jogerős ítélet a felperes terhére a bizonyítatlanságot és utasítja el a keresetet. Pfv.IV.20.331/2012/4.szám A Kúria a dr. Versitz Piroska ügyvéd által képviselt felperesnek a Gödér Károlyné dr. Balpataki Dóra jogtanácsos által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság alperes ellen kártérítés iránt a Fővárosi Bíróság előtt 28.P.25.521/
- számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.538/2011/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon alperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint költséget. belül fizessen meg az felülvizsgálati eljárási A le nem rótt 87.700 (Nyolcvanhétezer-hétszáz) felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. forint Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s A jogerős ítélet - helybenhagyva az elsőfokú bíróság ítéletét elutasította a kártérítés iránt előterjesztett keresetet és a felperest az alperes részére 30.000 forint elsőfokú és 15.000 forint másodfokú perköltség, valamint az államnak 87.700 forint elsőfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes
- október hónapban vásárolta a .. forgalmi rendszámú Citroën Xsara 1,4 SX típusú személygépkocsit. Az .. forgalmi rendszámú Citroën Xsara 1,4 SX típusú személygépkocsi
- szeptember
- és
- között történt eltulajdonítása miatt tett feljelentés alapján megindult nyomozásban a XIX. kerületi Rendőrkapitányság a 011902101/2007.bü. számú,
- január 9-én kelt határozatával a felperes tulajdonában álló jármű, az ahhoz tartozó két darab indítókulcs, a forgalmi engedély és a környezetvédelmi igazolólap lefoglalását rendelte el, mert a feljelentő a gépjárműben különös ismertetőjelek (dísztárcsa, szelepsapka, kipufogó, rendszámtartó) alapján felismerni vélte az eltulajdonított személygépkocsit. A nyomozóhatóság rendelkezett a lefoglalt gépjárműnek az 1151 Budapest, Mélyfúró u. 6.sz. alatti tárolóhelyre való beszállításáról és bűnjelként való tárolásáról. A gépkocsi elszállítása a XIX. kerületi Rendőrkapitányság parkolójából még aznap megtörtént. A határozat ellen a felperes panasszal nem élt. A gépjármű lefoglalásának napján történt kirendelés alapján eljárt .. igazságügyi szakértő a
- január 19-én kelt szakvéleményében megállapította, hogy a gépkocsiban a feljelentő sértett által meghatározott valamennyi egyedi azonosító megtalálható. A szakértő a véleményét az eredetiség vizsgálatot követően
- február 16-án megerősítette. A felperes kérésére
- október 1-jén a gépkocsi ismételt igazságügyi szakértői vizsgálatára került sor. .. szakértő a
- október 17-én elkészült véleményében nem tartotta kizártnak, hogy a felperes gépjárművének egyes elemei, illetve alkatrészei az eltulajdonított gépkocsiból származhatnak, azonban megállapítása szerint ezt szakértői módszerekkel bizonyítani nem lehet. Ezt követően, a nyomozóhatóság által
- november 20-án kirendelt .. szakértő a december 11-én kelt véleményében azt állapította meg, hogy a vizsgált gépjármű nem azonos az eltulajdonított gépkocsival, de tartalmazhat abból származó elemeket és alkatrészeket. Ezek eredete azonban egyedi azonosító hiányában nem bizonyítható. A felperes a gépjármű kiadását több alkalommal kérte, emiatt panasszal is élt. A XIX. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi osztálya a
- szeptember 3-án kelt 01190-2101/2007.bü. számú határozatával a felperesnek a gépjármű kiadása iránt benyújtott kérelmét elutasította azzal, hogy arról csak a nyomozás befejezésekor, vagy annak megszüntetése esetén lehet határozni. A felperes a határozat ellen panasszal élt. A nyomozóhatóság a
- január 19-én kelt határozatával intézkedett a lefoglalás megszüntetéséről és a lefoglalt dolgok felperes részére való kiadásáról. A felperes a gépjárművet
- január 23án vette át, sérült állapotban. A felperes keresetében az alperes mulasztásával felmerült, illetve a megbízottja vagy alkalmazottja által okozott 1.461.393 forint kára és annak
- január 23-tól járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti álláspontja szerint az indokolatlanul hosszú ideig tartó lefoglalással, valamint a gépjármű nem megfelelő tárolásával okozott kárért az alperes felelősséggel tartozik. Előadta, hogy a lefoglalás időtartama alatt napi 2.000 forint díj ellenében személygépkocsit bérelt, amelynek összege 365 napra 729.708 forint. A megbízása alapján készült gépjárműszakértői vélemény szerint a gépjármű javítási költsége és értékcsökkenése összesen 509.000 forint, a szakvélemény díja 42.000 forint volt. Káraként érvényesítette még a gépjármű
- évre befizetett 14.300 forint súlyadóját, a 2008-
- évekre befizetett 37.812 forint és 8.573 forint kötelező felelősségbiztosítás díját, valamint 120.000 forint ügyvédi munkadíjat. Az alperes vitatva a jogalapot és az összegszerűséget, a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes a lefoglalást elrendelő határozat ellen panasszal nem élt, ezért a rendes jogorvoslat lehetőségének kimerítése hiányában a kártérítési felelősségét megállapítani nem lehet. A nyomozati cselekményeket a jogszabályi előírásoknak megfelelően és késedelem nélkül végezte. A gépjármű telephelyre történt beszállítását megelőzően kiállított állapotlapon a gépjármű sérült állapota feltüntetésre került, a gépjármű már a lefoglaláskor sérült volt. A lefoglalás időtartamát pedig az indokolta, hogy az első szakvélemény elkészülését követően más gépjárművekkel kapcsolatban is felmerült a bűncselekmény gyanúja, ezért több gépjármű is lefoglalásra került. Az egymással összefüggő nyomozások során a perbeli gépjárművet is érintő újabb szakvélemények beszerzése vált szükségessé. Az egymásnak ellentmondó szakvélemények miatt indokolt volt az újabb szakértői vizsgálat lefolytatása. A lefoglalásra megalapozottan és a szükséges szakértői vizsgálatok lefolytatásáig került sor. A felperes a káraként érvényesített költségeit ugyanakkor nem igazolta, az általa csatolt szakértői vélemény pedig a felperes gépjárművének korábbi balesetből származó sérüléseire tekintettel aggályos. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes a kártérítési igényét arra alapozta, hogy a lefoglalás indokolatlanul hosszú időtartama alatt nem használhatta a személygépkocsiját és az a tárolás során megrongálódott, így az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben kár érte. A kereset elbírálása szempontjából nem volt annak jelentősége, hogy a felperes nem élt panasszal a lefoglalást elrendelő határozattal szemben, miután nem a lefoglalást, hanem annak indokolatlanul hosszú időtartamát kifogásolta. A Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján az államigazgatási szervet kártérítési felelősség csak akkor terheli, ha a tevékenysége során megsérti az eljárására vonatkozó jogszabályokat és ezzel kárt okoz. A lefoglalás fenntarthatóságának leghosszabb időtartamát jogszabály nem határozza meg. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §
(1)bekezdése szerint a lefoglalást legkésőbb a nyomozás megszüntetésekor vagy annak határideje lejáratakor kell megszüntetni. Ezt megelőzően is megszüntetendő a lefoglalás, ha arra az eljárás érdekében már nincs szükség. A felperes személygépkocsijának lefoglalására a Be. 151. §
(1)bekezdése értelmében a nyomozóhatóság által végzett bizonyítás érdekében került sor. A nyomozás célja annak felderítése volt, hogy a gépjárművel kapcsolatban történt-e bűncselekmény. A nyomozóhatóság által kirendelt szakértők nemcsak a gépjármű egyedi azonosító jeleire terjesztették ki a vizsgálatukat. A szakértői vizsgálatnak a feljelentéshez is igazodóan elsősorban a gépkocsi eredetének a kiderítése volt a célja. Azt kellett megállapítani, hogy a felperes gépkocsija lopott-e, illetve a feljelentő gépkocsijának a szétszerelése után, annak alkatrészeiből állították-e össze. A bűncselekmény felderítéséhez a gépjármű teljes körű átvizsgálása feltétlenül szükséges volt (Be. 164. §
(2)bek.). A lefoglalást követően,
- január 19-én elkészült igazságügyi szakértői vélemény a bűncselekmény gyanúját alátámasztotta. A szakértő a további adatok megismerése után a véleményét
- február 16-án készített véleményében megerősítette. A felperes a szakvéleményt nem fogadta el, ezért indítványozta annak felülvizsgálatát. A kérelmére kirendelt újabb szakértő nem találta bizonyíthatónak, hogy a beszerelt alkatrészek a feljelentő eltulajdonított gépjárművéből származnak. A két szakértői vélemény között az ellentmondás feloldására a nyomozóhatóság a Be.
- §
(5)bekezdésének megfelelően rendelt el újabb szakértői bizonyítást, mivel a két szakértő között a lényeges szakkérdésben való eltérés más módon nem volt tisztázható. Az újabb szakértő a véleményét
- december 11-én elkészítette, azt a nyomozóhatósághoz eljuttatta, amely ezt követően hozta azt az érdekeltek tudomására. Erre figyelemmel a lefoglalás
- január 19-én történt megszüntetéséig és a gépjármű január 23-i kiadásáig a nyomozóhatóság indokolatlan késedelme nem volt megállapítható. A lefoglalás időtartama a feltétlenül szükséges bizonyításokhoz igazodott, az nem volt szükségtelenül hosszú, az alperes eljárása nem volt jogszabálysértő. Jogellenes magatartás hiányában az alperes nem köteles megtéríteni a súlyadóból, a biztosítási díjból, a bérautó díjából és az ügyvédi költségekből álló és a felperes által érvényesített kárt. A jogerős ítélet a gépjármű sérülésével összefüggésben érvényesített kárigény elbírálása szempontjából a 11/
- (V.8.) IM-BM-PM együttes rendelet (R.)
- §
(2)bekezdésének rendelkezését tartotta irányadónak, amely szerint a hatóság a jármű őrzése (tárolása) és szakszerű kezelése (állagának megóvása) során úgy köteles eljárni, hogy a lefoglaláskori állapot a természetes mértéknél nagyobb arányban ne változzon. A jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes bizonyította, hogy a gépjármű a lefoglalás foganatosításakor még sérülésmentes volt. Ezért a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján az alperest terhelte annak az állításának a bizonyítása, hogy a gépjárművet eleve sérülten foglalta le. Ennek a kötelezettségének azonban az alperes nem tudott eleget tenni, mert az R. 10. §
(2)bekezdés d) pontjában foglalt előírásnak megfelelően a lefoglalás foganatosításakor készített jegyzőkönyvben nem tüntette fel a gépkocsi állapotára vonatkozó adatokat. Az alperes által hivatkozott állapotlapot csak a lefoglalást követően, a gépjármű őrzési helyére való átszállítás időpontjában vették fel. Ennél az eseménynél a felperes nem volt jelen, ezért az állapotfelmérésről készült adatlapot nem írta alá. Miután az állapotlap nem alkalmas a gépjármű lefoglalás időpontjában fennálló hibáinak bizonyítására, a bizonyítás eredménytelenségét a Pp. 3. §
(3)bekezdése alapján az alperes hátrányára kell értékelni és úgy kell tekinteni, hogy a nyomozóhatóság a felperes gépkocsiját hibátlan műszaki állapotban, sérülésmentesen foglalta le. A Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján ugyanakkor a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a lefoglalás időtartama alatt a nem megfelelő tárolásra, kezelésre visszavezethetően milyen jellegű hibák következtek be a gépjárműben és milyen mértékű volt azok értékcsökkentő hatása. A felperes megbízása alapján készült szakértői vélemény a gépjárműben bekövetkezett kár kétségmentes alátámasztására nem volt alkalmas. Az alperes a szakértő megállapításait vitatta, a felperes azonban kioktatás ellenére - nem indítványozott további bizonyítást. Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy jogszabály a lefoglalás foganatosításakor és annak megszüntetésekor kötelezően írja elő a szakértő igénybevételét. Az R. 10. §
(3)-
(4)bekezdése és 44. §
(1)bekezdése alapján a szakértői vizsgálatnak csak a jogszabályi feltételek esetén van helye. A büntetőeljárásra irányadó jogszabályi rendelkezéseknek még az esetleges megsértése sem eredményezheti azonban a polgári perben a bizonyítási teher megfordulását, azaz nem mentesíti a felperest a polgári perben a bizonyítási kötelezettség alól. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes a gépjárműben bekövetkezett kár összegszerűségét nem bizonyította, ezért a keresetet elutasította. A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a keresetének való helytadás, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra utasítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontjának lényegi tartalma szerint az alperes jogellenesen járt el, amikor a Be. 154. és 155. §-aiban foglaltakat megsértve foganatosította a lefoglalást és azt indokolatlanul késedelmesen szüntette meg. Nem észlelte az első szakvélemény egyedi azonosító jelre vonatkozó téves megállapítását és az újabb szakértő kirendelésére csak a kifogása alapján, hónapokkal később került sor. A jogerős ítélet a kár bekövetkezését elfogadta, tévesen állapította meg azonban, hogy az összegszerűség bizonyítása őt terheli. A R. 44. §
(1)bekezdése alapján ugyanis az alperes kötelezettsége lett volna a gépjármű kiadásakor, annak sérült állapota miatt a szakértői vizsgálat elrendelése, amelyet elmulasztott. A perben a bizonyítástól pedig az elsőfokú bíróság zárta el azzal, hogy részére személyes költségmentességet nem biztosított. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján nem sértett jogszabályt. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a lefoglalás időtartama a bűncselekmény felderítése és a bizonyítás érdekében, az egymásnak ellentmondó szakértői véleményekre is tekintettel indokolt volt. Ezért az ezzel összefüggésben érvényesített kárigény alaptalan. Tartalmilag helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy az alperes a Be. 154. §
(2)bekezdésében - és a R. 10. §
(2)bekezdés d) pontjában - foglaltakat megsértette, amikor a lefoglalás foganatosításáról készített jegyzőkönyvben nem tüntette fel a lefoglalt dolog (gépjármű) minőségi állapotát. Ezért, amint azt a jogerős ítélet is helytállóan megállapította, az alperes nem tudta azt bizonyítani, hogy a felperes gépjárművét eleve sérült állapotban foglalta le. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan ugyanis a lefoglalás foganatosításáról készült jegyzőkönyv a gépjármű állapotára vonatkozó adatokat nem tartalmazott, a gépjármű kiadása alkalmával készült hivatalos feljegyzés ugyanakkor utalt a sérülésre. Az alperesnek az a mulasztása azonban, hogy a lefoglaláskor a gépjármű minőségi állapotát nem rögzítette, önmagában csak a kártérítési felelősség megállapítását teszi lehetővé. A gépjárműben keletkezett kár összegszerű bizonyítása a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte. A téves felülvizsgálati állásponttal szemben e bizonyítási kötelezettség alól a büntetőeljárásban alkalmazandó R. 44. §
(1)bekezdésének a szakértői vizsgálatra vonatkozó rendelkezése a felperest nem mentesíti. Miután a Pp. 206. §
(3)bekezdése alapján az általános kártérítés megállapításának feltételei nem álltak fenn, mert a kár mértéke igazságügyi szakértő kirendelésével megállapítható lett volna, és a felperes kioktatás ellenére a kár jellegére és összegszerűségére vonatkozó bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, jogszabálysértés nélkül értékelte a jogerős ítélet a bizonyítatlanságot a felperes terhére és utasította el emiatt a keresetet. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta és a pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperes ügyvédi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdései alapján megállapított felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes illetékmentességre kiterjedő részleges személyes költségmentessége folytán a 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- június
- Dr. Baka András sk. a tanács elnöke, Dr. Kovács Zsuzsanna sk. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin sk. bíró A kiadmány hiteléül: Vné tisztviselő