A határozat elvi tartalma: A jogszabályban biztosított jogi eszközök igénybevétele, a jog gyakorlása, függetlenül attól, hogy az esetleg a jogszabály téves értelmezésén alapul, jogellenes magatartást nem jelent, így a jóhírnévhez fűződő személyiségi jog megsértését nem teszi megállapíthatóvá.
- IV. Tv.
- § Pfv.IV.20.248/2012/4.szám A Kúria a dr. Győrffy István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bódor Sarolta ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt 6.P.20.704/
- számon megindított és a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.533/2011/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 27.500 (Huszonhétezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. A le nem rótt 66.000 (Hatvanhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni. Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az alperes alkalmazottja által az alperes ellen megindított perben a munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megállapította a munkaviszony jogellenes megszüntetését és az alperest fizetésre kötelezte. A perben a felperes, aki ugyancsak az alperes alkalmazásában állt - mások mellett - tanúként került kihallgatásra. A másodfokú ítélet kihirdetését követően az alperes feljelentést tett a munkaügyi per felperesével és az ott tanúként kihallgatott személlyel szemben hamis tanúzásra való felbujtás és hamis tanúzás miatt. A feljelentés a felperes személyét feljelentettként nem jelölte meg, utalt azonban arra, hogy a munkaügyi perben ő is hamis tanúvallomást tett. Ezt a büntetőeljárásban az alperes képviseletében eljáró személy tanúként való kihallgatása alkalmával szóban is megerősítette. A nyomozó hatóság a
- február 8-án kelt határozatával a nyomozást a felperest érintő részében megszüntette, mert a nyomozás adatai alapján a bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható. Ezt követően az alperes pótmagánvádlóként vádindítványt terjesztett elő a Debreceni Városi Bíróságon - mások mellett - a felperes, mint II.r. vádlott ellen, polgári perben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt. A vádindítvány szerint a tanúk vallomása arra irányult, hogy a vétkes gépkocsivezető felelősségének hiányát és a munkaügyi perben érvényesített igény jogosságát alátámasszák, nyilatkozatuk a per érdemi eldöntésére is kihatással volt. A büntetőeljárásban a felperes a vallomástételt megtagadta. A Debreceni Városi Bíróság ítéletében a felperest a hamis tanúzás bűntette miatt, az ellene emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Hajdú-Bihar Megyei Bíróság végzésével az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette, megállapítva, hogy az adott bűncselekmény miatt pótmagánvádnak nem volt helye. A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes annak valótlan állításával, hogy ő a munkaügyi perben hamis vallomást tett, megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes 100.000 forint vagyoni és 1.000.000 forint nem vagyoni kárának, valamint kamatai megfizetésére kötelezését. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az alperes részére 55.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Indokolásában az ítélkezési gyakorlatra utalva kifejtette, hogy a hatósági eljárás kezdeményezése, illetve a hatósági eljárás során tett nyilatkozat önmagában személyiségi jogvédelmet nem alapoz meg. A perbeli esetben az alperes képviseletében eljárt személy valamennyi sérelmezett kijelentése és nyilatkozata a hatósági eljárást kezdeményező beadványban, valamint a hatósági eljárásban előterjesztett nyilatkozatban került rögzítésre, amely az adott eljárás tárgyához kapcsolódó és releváns volt. A kifogásolt nyilatkozat bár kedvezőtlen színben tüntette fel a felperest, a közölni kívánt tényekből szükségszerűen fakadt, ezért indokoltnak tekinthető. Ezért a Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdései alapján a jóhírnév megsértése nem volt megállapítható. Erre tekintettel a kártérítési igény feltételeinek vizsgálata már szükségtelen volt. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest az alperes részére 27.500 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolása szerint, függetlenül attól, hogy a perbeli esetben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 53. §
(1)bekezdésének rendelkezése szerint pótmagánvádnak nem volt helye, az nem különül el a büntetőeljárástól, hanem annak szerves része. Ezért téves a felperesnek az az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott bírói gyakorlat az adott esetben nem irányadó. Emellett az is megállapítható, hogy az alperes nem minden alapot nélkülözően kezdeményezte a büntetőeljárást, illetve lépett fel pótmagánvádlóként. A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a keresetének való helytadás, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint az alperes azzal sértette meg a személyhez fűződő jogát, hogy annak ellenére és azt követően kezdeményezett ellene pótmagánvádas eljárást, hogy a nyomozóhatóság megállapította a bűncselekmény hiányát és a nyomozást megszüntette. Új tény vagy körülmény felmerülésének hiányában az ismételten megindított eljárás visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül, amelyért az alperes felelősséggel tartozik. Erre az esetre az eljárt bíróságok által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem vonatkoztatható. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A felperes az alperes feljelentése alapján megindult büntetőeljárás felperessel szemben történt megszüntetését követően az alperes pótmagánvádlóként való fellépését sérelmezve állította, hogy az alperes jogával visszaélve a Ptk.
- §-ában védett jóhírnevét megsértette. Az eljárt bíróságok a hasonló ügyekben kialakult ítélkezési gyakorlatra figyelemmel helytállóan állapították meg, hogy önmagában az eljárás kezdeményezése és a hatósági eljárás során tett nyilatkozat, amennyiben az az eljárás tárgyához kapcsolódik, a személyiségi jogvédelmet nem alapozza meg. Tévesen hivatkozott a felperes az alperes visszaélésszerű joggyakorlására azzal, hogy a felperessel szemben a büntetőeljárás megszüntetését követően ismételten (pótmagánvádas) eljárást kezdeményezett. A jogszabályban biztosított jogi eszközök igénybevétele, a jog gyakorlása, függetlenül attól, hogy az esetleg a jogszabály téves értelmezésén alapul, a jogellenes magatartást általában nem teszi megállapíthatóvá. Visszaélésszerű joggyakorlásnak az adott esetben az minősült volna, ha az alperes nyilvánvalóan alaptalanul kezdeményezte volna a pótmagánvádas eljárást. A pótmagánvád indoka azonban éppen az volt, hogy az alperes - a felperes tanúvallomását cáfoló tények miatt - nem értett egyet a felperessel szemben a büntetőeljárás megszüntetésével. Ezért a felperessel szemben a büntetőeljárás megszüntetését követően a büntetőeljárás folytatása érdekében a pótmagánvádas eljárás kezdeményezése indokolatlannak, joggal való visszaélésnek nem tekinthető. Erre tekintettel jogszabálysértés nélkül utasította el a jogerős ítélet a keresetet. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta és a pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperes ügyvédi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdései alapján megállapított felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján a felperes köteles az államnak megtéríteni. Budapest,
- június
- Dr. Baka András sk. a tanács elnöke, Dr. Kovács Zsuzsanna sk. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin sk. bíró A kiadmány hiteléül: Vné tisztviselő