Pf.20188/2012/4 – Pécsi Ítélőtábla

(2)bekezdése alapján törölte az alperes vadásztársaság sorából. A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az intézőbizottság e határozata alapszabálysértő, mert nem történt meg az alapszabály előírásának megfelelően a határozat meghozatala előtt az írásbeli felszólításuk, a határozat nem tartalmaz indokolást és pontos jogorvoslati kioktatást sem. Kérték ezért a határozat megsemmisítését, továbbá az alperes perköltségben való marasztalását. Az alperes a tárgyalást megelőző napon előterjesztett ellenkérelmében a kereset jogalapját nem vitatta, azt elismerte. Elismerő nyilatkozatát a perköltség meghatározása során kérte értékelni. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperes intézőbizottsága 02/2011.(11.02.) számú határozatát megsemmisítette és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű felpereseknek egyenként 213.500-213.500 forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az elsőfokú bíróság a perköltségviselésre vonatkozó döntés körében megállapította, hogy az alperes az első tárgyalást megelőző napon terjesztette csak elő érdemi ellenkérelmét, amiben a keresetben foglaltakat elismerte, a perre azonban okot adott, mert a felperesek a kereset benyújtását megelőzően az alperest a kereseti kérelemben foglalt álláspontjukról tájékoztatták, és 15 napot biztosítottak a határozat megsemmisítésére. Ez a határidő eredménytelenül telt el, ezt követően a jogszabályban írt határidőn belül terjesztették elő a felperesek a keresetüket. Az alperest terhelő elsőfokú perköltség körében vette számba a felperesek által keresetükre előlegezett 27.000 forint eljárási illetéket, valamint a felpereseknek a jogi képviselőjükkel kötött megbízási szerződés alapján a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2.§

(1)bekezdés a) pontja szerint járó ügyvédi megbízási díjat. Utalt arra, hogy az első tárgyaláson az alperesi elismerésre figyelemmel a bíróság érdemi határozatot hozott, így bruttó 200.000 forint ügyvédi munkadíjat állapított meg személyenként az I. és II. rendű felperes javára. A perköltség összegének meghatározása során értékelte azt is, hogy az alperes köztudottan nehezen megszerezhető vadásztársasági tagsági viszonyt szüntetett meg a keresettel támadott határozatával mindkét felperes tekintetében. Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása és az alperest terhelő perköltségnek a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2.§

(2)bekezdése alapján történő mérséklése iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által a felperesek javára megítélt elsőfokú perköltség sem a pertárgy értékével, sem az elvégzett ügyvédi munkával nem áll arányban, az eltúlzott mértékű. A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, utalva arra, hogy a pertárgy értéke az Itv.39.§

(3)bekezdés

1. b)pontja alapján 600.000 forint, s miután két felperes is támadta a rá vonatkozó határozatot, a pertárgy értéke ennek folytán 1.200.000 forint volt, amelyhez viszonyítva az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj nem tekinthető eltúlzott mértékűnek, mint ahogy a felperesek jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységre tekintettel sem. Hivatkoztak arra is, hogy a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet szerint megállapítható 5%-os ügyvédi munkadíjnál magasabb összegű munkadíj kikötésére a rendelet lehetőséget ad, illetőleg, hogy az elsőfokú bíróság az ügyvédi munkadíj megállapítása során helyesen vette figyelembe azt a körülményt, hogy a felperes tagoknak a vadásztársaságba való felvétel több millió forintjába került. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos: A felperesek fellebbezési ellenkérelemben írt hivatkozásával ellentétben a másodfokú bíróság a Pp.51.§
2. a)pontja alapján azt állapította meg, hogy a felperesek között a keresetindítás folytán egységes pertársaság jött létre, hiszen az alperes vadásztársaság tagjai sorából történő törlésükre vonatkozóan ugyanaz a határozat rendelkezett, így a határozat jogszabálysértő volta miatti megsemmisítése iránt előterjesztett kereset alapján hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedt volna. Mindezekre figyelemmel a keresetlevél előterjesztésekor a felperesek helyesen jártak el, amikor keresetükre egyszer rótták le a meg nem határozható pertárgyérték után általuk előlegezendő elsőfokú eljárási illetéket, amely - a fellebbezési ellenkérelmükben foglalt hivatkozásukkal ellentétben - az Itv.39.§

(3)bekezdés b) pontjának a keresetlevél előterjesztésének napján hatályos rendelkezése szerint 450.000 forint után 6%, azaz 27.000 Ft volt. A 450.000 forintos pertárgyértékhez viszonyítva az elsőfokú bíróság által az I. és II. rendű felpereseknek személyenként megállapított 200.000-200.000 forint ügyvédi munkadíjból és az általuk előlegezett illetékből álló elsőfokú perköltség nyilvánvalóan és rendkívüli módon eltúlzott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása, abban a részben, amely a perköltség mértékének meghatározása körében értékelte a vadásztársasági tagi jogviszony megszerzésének költségeit. Ahogy arra az alperes fellebbezésében helyesen utalt, a pertárgyértéken túl az elvégzett ügyvédi munka volumene, illetőleg az elbírálandó jogkérdés jogi megítélésének bonyolultsága az, amelyek szempontjai lehetnek a perköltség mértéke meghatározásának. Mindezeket értékelve - figyelembe véve, hogy az alperes a kereset jogalapját az első tárgyaláson elismerte - a másodfokú bíróság a felperesek és jogi képviselőjük között az ügyvédi megbízási díjra vonatkozóan létrejött megállapodásban rögzített ügyvédi munkadíjat a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2.§

(2)bekezdése alapján mérsékelte, és azt a jogszabály szerint megállapítható ügyvédi munkadíj kétszeresét meghaladó összegben, bruttó 60.000 forintban állapította meg. Az egységes pertársaságra és a Pp.82.§

(1)bekezdésében írtakra tekintettel mellőzte a másodfokú bíróság az alperesnek a felperesek javára külön-külön történő marasztalását és az egyetemlegesen jogosult felperesek javára kötelezte, a fentiek szerint megállapított ügyvédi munkadíjból és a felperesek által előlegezett eljárási illetékből álló elsőfokú perköltség viselésére, az elsőfokú ítéletnek a Pp.253.§

(2)bekezdése alapján történt megváltoztatásával. Az alperes sikeres fellebbezése folytán a Pp.78.§

(1)és 82.§

(1)bekezdései alapján kötelesek a felperesek az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének viselésére, amely az alperes által előlegezett illetékből, valamint az alperes jogi képviselője részére a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§

(2)és

(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíjból áll. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp.256/A.§

(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,

1. június
2. dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. a tanács elnöke, dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, dr. Kutasi Tünde s.k. bíró