Győri Ítélőtábla Pf.III.20.430/2011/
- szám Az ítélőtábla dr. Gárdos Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Brodmann Péter ügyvéd által képviselt I.r. továbbá II.r, III.r., IV.r. alperesek ellen kezesi tartozás megfizetése iránt indított perében, a Veszprém Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 4.P.21.157/2010/
- számú ítéletével szemben az I.r. alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatja meg, hogy az alperesek kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontját
- augusztus
- napjában állapítja meg. Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000.(Tizenötezer) forint másodfokú perköltséget. A feljegyzett 30.000.-(Harmincezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az I. r. alperes a fellebbezési eljárásban teljes mértékben pervesztes lett. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: Az irányadó tényállás szerint a felperes
- december 21-én kölcsönnel vegyes vállalkozási szerződést kötött "A"- val három vitorlás hajó megépítésére. A szerződés szerint a hajók megépítéséhez a felperes 22 millió Ft-ot bocsátott a vállalkozó rendelkezésére. A kötelezett vállalta, hogy egy hajót a felperesnek 14 millió Ft értékben
- május 15-ig átad, míg a fennmaradó 8 millió Ft-ot
- június 30-ig megfizeti. A felek
- október 10-én a megállapodást módosították, eszerint a kötelezettnek 25.411.483,- Ft került átadásra, melyből 2 millió Ft-ot visszafizetett, továbbá átadott a felperesnek 15.182.861,- Ft értékben egy vitorlás hajót, mely összeget a felperes felé fennálló tartozásba beszámítottak. A fennmaradó 8.228.622,- Ft megfizetésére
- december 31-ig vállalt kötelezettséget. A
- december 21-i szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítéséért az I.r alperes teljes mértékben, a II. és IV.r alperesek 2 millió-2 millió Ft, míg a III.r alperes 1 millió Ft erejéig készfizető kezességet vállalt. "A" a tartozásából a végrehajtási eljárás során 5.116.043,- Ft-ot fizetett meg, melyből a felperes 2.307.579,- Ft-ot tőketartozásra, 2.323.198,- Ft-ot kamattartozásra, 485.266,- Ft-ot pedig végrehajtási költségekre számolt el. Az adós tőketartozása 5.921.043,- Ft. A felperes és ügyvezetője, "B" keresetükben az I.r alperest 500.000,- Ft, a II.r alperest 2 millió Ft, a III.r alperest 1 millió Ft, míg a IV.r alperest ugyancsak 2 millió Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kérték kötelezni, arra hivatkozással, hogy az alperesek "A" kötelezett tartozásáért készfizető kezességet vállaltak. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Hivatkozásuk szerint a kötelezett tartozása már megfizetésre került. A Veszprém Megyei Bíróság a 4.P.21.525/2008/
- számú ítéletével az alpereseket a felperes neve javára a kereset szerint marasztalta, míg "B" keresetét elutasította. A Győri Ítélőtábla Pf.III.20.019/2010/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletének az I-IV. r. alpereseket az I.r. felperes javára marasztaló rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. A felperes javára 35.000.-Ft, az I. r. alperes javára 5.000.-Ft, a II. r. alperes javára 20.000.-Ft, a III. r. alperes javára 10.000.-Ft másodfokú perköltséget állapított meg. Határozata indokolásában utalt arra, hogy "A" kötelezett 6.660.145.-Ft-ot fizetett meg a felperes neve felperesnek. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során hozott ítéletével kötelezte az I. r. alperest 500.000.-Ft, a II. r. alperest 2.000.000.-Ft, a III.r. alperest 1.000.000.-Ft, a IV. r. alperest pedig 2.000.000.-Ft, továbbá ezen összegek
- január 1-jétől járó törvényes késedelmi kamata felperes javára való 15 napon belüli megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bíróság az I. r. alperest 50.000.-Ft, a II. r. alperest 200.000.-Ft felperes javára történő 15 napon belüli megfizetésére kötelezte. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a megismételt eljárásban a felperes a végrehajtási eljárás során való teljesítés összegét 5.116.043.-Ft-ban ismerte el, amelyből a végrehajtással kapcsolatos költségekre 485.266.-Ftot, a késedelmi kamatra 2.323.198.-Ft-ot, míg a tőkére 2.307.579-Ft-ot számolt el, így a még fennálló tőkekövetelés összegét 5.921.043.-Ft-ban jelölte meg. A bíróság ismételten felhívta az alpereseket annak bizonyítására, hogy a kötelezett a tartozását kiegyenlítette, illetve azt a másodfokú bíróság határozatában megjelölt összegben teljesítette. Határidőt biztosított annak bizonyítására, hogy a kötelezett a felperes által megjelölt összegnél magasabb összegben teljesített. Az alperesek azonban kötelezettségüknek nem tettek eleget, így a még fennálló tartozás tekintetében a bíróság a felperes előadását fogadta el, figyelembe véve, hogy azt részben a végrehajtási iratok is alátámasztják. Ezzel kapcsolatosan utalt arra, hogy a hatályon kívül helyező végzés indokolása az elsőfokú bíróságot csak a megismételt eljárásra vonatkozó utasítás tekintetében köti. A másodfokú bíróság a csatolt végrehajtói iratokból állapította meg a kötelezetti teljesítés mértékét 6.660.145.-Ft-ban, ennek során azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a két végrehajtói irat részben ugyanazon teljesítéseket tartalmazza. Az alperesek, mint készfizető kezesek marasztalását a Ptk.
- §
(1)bekezdésére, és a 274. §
(2)bekezdés a.) pontjára alapította. Az ítélettel szemben az I. rendű alperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Hangsúlyozta, hogy a főadós a tartozását megfizette. A hajó értéke 15.411.483.-Ft-ban, a követelést biztosító ingóságok, melyet a felperes a vételi jog gyakorlása folytán megszerzett, 8.900.000.-Ft értékben kerültek elszámolásra, továbbá 2.000.000.-Ft készpénz került megfizetésre. Ezt meghaladóan a végrehajtás során a végrehajtó behajtott még több mint 5.000.000.-Ft-ot a felperes javára. A kötelezettség teljesítésére figyelemmel kezesi felelősségről nem lehet beszélni. Utalt még arra, hogy a 8.900.000.-Ft-os értékű ingóságok tekintetében a Zalaegerszegi Városi Ügyészség B.458/2006/6. számú határozatának 3. oldalában foglaltak is bizonyítékul szolgálnak. Kérte továbbá tanúként meghallgatni a főadóst, "A"t. A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Az ítélőtábla mindenekelőtt kiemeli, hogy a kezesi kötelezettség járulékos jellegű, a Ptk.273. §
(1)bekezdése értelmében a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. A kezes érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett is érvényesíthet a jogosulttal szemben. Az alperesek bár külön okiratban, de ugyanazon kötelezettségért, egymásra tekintettel vállaltak kezességet a felperes "A"val szemben fennálló - a perrel érintett - követelésének teljesítéséért, így felelősségük a Ptk.275. § alapján a felperes felé egyetemleges. Az egyetemleges kötelezettek egyikének a jogosult kielégítésével kapcsolatos kifogásai a többi kötelezettre is kihatnak (Ptk.337. §
(3)bekezdés). Az elsőfokú ítélettel szemben csupán az I. r. alperes élt fellebbezéssel, de a követelés teljesítésére hivatkozott, így a fentiekre figyelemmel fellebbezése a II-IV r. alperesekre, így az őket marasztaló elsőfokú ítéleti rendelkezésekre is kihatott, hisz a kezességgel biztosított követelés összege, illetve annak kielégítése tárgyában csak egységesen hozható döntés (Pp.51. § a.) pont, 52. §
(1)bekezdés). Az ítélőtábla erre tekintettel bírálta felül az elsőfokú ítéletet és megállapította, hogy a fellebbezés a marasztalás tőkeösszege tekintetében nem alapos. A másodfokú bíróság osztotta a felperesi kereseti kérelem jogalapja körében az elsőfokú bíróság által már a korábbi (4.P.21.525/2008/18. számú) ítéletében kifejtett jogi álláspontot. Az alperesek tehát készfizető kezesi minőségükre figyelemmel kötelesek a Ptk.272. §
(1)bekezdése és a 274. §
(2)bekezdésének a.) pontja alapján megfizetni a főadósnak a felperes felé fennálló tartozását. Az elsőfokú bíróság a beszerzett peradatok okszerű mérlegelésével foglalt állást akként, hogy a megismételt eljárás során sem nyert azon alperesi állítás bizonyítást, hogy a felperes követelése teljes egészében - de legalábbis az elsőfokú bíróság által megállapított mértéket meghaladóan - kiegyenlítésre került. Az elszámolás kiinduló pontjául a 2005. október 10-én kelt - Ptk.242. §
(1)bekezdése szerinti tartozás elismerésnek minősülő - okirat szolgált. A 25.411.483.-Ft-os követelés részbeni (15.182.861.-Ft-os hajó értékkel és 2.000.000.-Ft tényleges megfizetésével való) kiegyenlítése folytán "A" további 8.228.622.-Ft-tal tartozott. A megismételt eljárás során az is tisztázást nyert az I. r. alperes meghallgatása útján (4.P.21.157/2010/
- számú jegyzőkönyv), hogy a korábbi eljárás során csatolt (P.21.525/2008/24/A/
- számú) okirat nem igazolja további 6.660.145.-Ft végrehajtási eljárás során való megfizetését, hiszen az okirat végén található összegző nyilatkozat nem az adatszolgáltató végrehajtótól, hanem az I. r. alperestől származik. A beszerzett peradatok - köztük a végrehajtás iratai - a felperes ezirányú nyilatkozatát alátámasztva 5.116.043.-Ft végrehajtás során való megfizetését igazolják. Ezen részteljesítést a felperes a Ptk.
- §-ából fakadó lehetőségével élve a jogszabályban meghatározott sorrendtől eltérően számolta el. Az elszámolás folytán a 8.228.622.-Ft-os tőketartozást a részteljesítés 5.921.043.-Ft-ra csökkentette, a további teljesítés a késedelmi kamatra és a végrehajtási költségekre nyert elszámolást. A perben a bíróság többszöri felhívása és a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetése ellenére sem került bizonyításra ezt meghaladó teljesítés. Sem további fizetéssel való teljesítést, sem pedig a hivatkozott ingóságok (szerszámok) tulajdonjogának átruházásával és vételáruk (értékük) beszámításával való teljesítést az alperesek nem bizonyítottak. Nem került bizonyításra, hogy a felperes élt a
- december 21-i szerződés
- pontjában foglalt vételi jogával. A felperes a hivatkozott ingóságokat a nem vitatott előadása (
- szám) szerint nem tartotta saját vagyonaként nyilván. A
- október 10-i közjegyzői okirat ezen ingóságokat már, mint majdani jelzálogtárgyakat jelöli meg, tehát ez sem igazolja, hogy azokat a felperes a vételi joga útján megszerezte. Mindemellett a végrehajtási iratok szerint az ingóságok a kötelezett birtokában maradtak, azokat a kötelezett sajátjának tekintette, az ezeket érintő végrehajtási intézkedések ellen fellépett, majd egy részük megsemmisült, másrészük pedig a végrehajtás során részben értékesítésre - az árverési vételár pedig elszámolásra - került, más részük értékesítése nem járt sikerrel. A fellebbezéssel (31/A/
- szám alatt) csatolt ügyészségi határozatban hivatkozott nyilatkozatok sem alkalmasak a fentiektől eltérő tények bizonyítására. A fentebb hivatkozott bizonyítékok az együttes mérlegelésük útján az I. r. alperes fellebbezési állításával szemben azt igazolják, hogy nem került sor a vételi jog gyakorlására és a vételár beszámítás útján való teljesítésére. A fellebbezés a kereset teljes elutasítására irányult. A másodfokú bíróság a Pp.
- §
(3)bekezdése értelmében a perben érvényesített jog alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetve nem határozott. Erre figyelemmel nem volt eljárásjogi akadálya, hogy a másodfokú bíróság a kamatfizetés tekintetében figyelembe vegye azt az elsőfokú bíróság által is megállapított, de értékelni elmulasztott körülményt, hogy a végrehajtási eljárás során megtérült összeg egy része, 2.323.198.-Ft a kamattartozásra került elszámolásra a felperes által. Az elsőfokú bíróság azonban a kamatfizetés kezdő időpontjának meghatározásakor ennek a körülménynek tévesen nem tulajdonított jelentőséget, holott a 2006. január 1-jén fennálló 8.228.622.-Ft tőketartozásnak a Ptk.301. §
(1)bekezdése szerinti - az elsőfokú bíróság által is alkalmazott és a felperes által sem vitatott mértékű - késedelmi kamatát a 2.323.198.-Ft megfizetése
- augusztus 23-ig terjedő időre kiegyenlítette. Így a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja helyesen
- augusztus
- napja. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja tekintetében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A Pp.25. §
(4)bekezdése értelmében a főkövetelés járulékai (kamat, költség, stb.) a pertárgyérték számításánál figyelmen kívül maradnak. Ennek megfelelően a kamatfizetési kötelezettségre irányuló másodfokú ítéleti rendelkezés nem teszi lehetővé, hogy az I. r. alperes fellebbezését akár részben is az ítélőtábla eredményesnek minősítse. Erre figyelemmel az I. r. alperes a Pp.78.
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperesnek a 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3. §
(2)bekezdés a.) pontja és
(5)bekezdése szerint megállapított - áfát is magában foglaló - ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. A feljegyzett fellebbezési illetéket a személyes költségmentes I. r. alperes helyett a 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. A pártfogó ügyvédi képviseletre figyelemmel a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az I. r. alperes a fellebbezési eljárásban teljes mértékben pervesztes lett. Győr,
- július
- napján Dr.Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: Dr. Maurer Ádám sk. előadó bíró Dr. Havasiné dr. Orbán Mária sk. bíró