← Magyarország

Bf.101/2012/9 – Pécsi Ítélőtábla

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.101/2012/9.szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a

  1. évi június hó
  2. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.839/2011/
  3. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy - I.r. vádlott büntetését életfogytig tartó fegyházra súlyosítja, - a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 (harminc) évben határozza meg, - mellőzi a rendelkezést. feltételes szabadságra bocsátás megszüntetésére vonatkozó A kiszabott szabadságvesztésbe azI.r. vádlott vonatkozásában a
  4. január
  5. napjától
  6. május
  7. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt tovább menően beszámítja. Megállapítja, hogy aII.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Kötelezi I.r. és II.r. vádlottakat, hogy fizessenek meg külön-külön 15.000-15.000 (tizenötezer-tizenötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék B.839/2001/
  8. számú,
  9. január
  10. napján kelt ítéletével I.rendűvádlottat emberölés bűntette, különös visszaesőként elkövetett rablás bűntettének kísérlete, testi sértés bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül 20 év fegyházra, 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes letartóztatásban eltöltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, megszüntette a Kaposvári Városi Bíróság 1.B.181/2008/
  11. számú ítélete után engedélyezett feltételes szabadságot. AII.r. vádlottat bűnsegédként elkövetett lopás vétségének kísérlete miatt, mint különös visszaesőt 10 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről, és egyetemlegesen, valamint megosztva kötelezte a vádlottakat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az első fokon eljáró törvényszék ítélete ellen az ügyész mindkét vádlott terhére a büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést. Az I.r. vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért, a II.r. vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség nyilvános ülésen, illetve tárgyaláson jelen levő képviselője az ügyészi fellebbezést a II.r. vádlott vonatkozásában visszavonta. Az I.r. vádlott beadványában az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére tett indítványt, melyhez a védő a tárgyaláson elhangzott perbeszédében csatlakozott. A kölcsönösen bejelentett fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a Be.348.§

(1)bekezdés alapján felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélőtábla részben az ügyészség indítványára, az iratok tartalma alapján - a Be.352.§
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel - az alábbiak szerint egészíti ki, illetve pontosítja. AzI.r. vádlottat a Kaposvári Városi Bíróság
  1. február
  2. napján kelt 14.B.966/2011/
  3. számú, illetve a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.124/2012/
  4. számú,
  5. május
  6. napján jogerős ítéletével folytatólagosan elkövetett zaklatás bűntette, garázdaság vétsége és testi sértés vétsége miatt halmazati büntetésül mint visszaesőt 2 év börtönre, mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott büntetését - előzetes letartóztatását megszakítva -
  7. május
  8. napján vették foganatba. AII.r. vádlottat a Kaposvári Városi Bíróság 6.B.280/2011/
  9. számú,
  10. április
  11. napján kelt, illetve a Somogy Megyei Bíróság 2.Bf.356/2011/
  12. számú,
  13. szeptember
  14. napján jogerős ítéletével a
  15. március 6-án elkövetett lopás bűntette és más bűncselekmények miatt, 1 év 10 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Kaposvári Városi Bíróság 3.Bk.407/2011/
  16. számú,
  17. január
  18. napján jogerős összbüntetési ítéletével a Kaposvári Városi Bíróság 2.B.54/2011/
  19. számú, 6.B.280/2011/
  20. számú és 9.B.1138/2010/
  21. számú ítéleteit összbüntetésbe foglalta, az összbüntetés tartamát 3 év 1 hónap börtönben állapította meg. A sértett1 sérülései közül a felső állkapocs törése haladta meg a 8 napos gyógytartamot alapozza meg. Egyéb sérülései önmagukban és együttesen is 8 napon belül gyógyultak, a sértett életveszélyes állapotban nem volt (orvosszakértői vélemény a nyomozati iratok 425-
  22. oldalán). Az így kiegészített tényállás mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az I.r. vádlott utolsó szó jogán előadott nyilatkozatában bizonyítási indítványt terjesztett elő. Indítványozta, hogy a bíróság szerezze be a korábbi elítélésének nyomozati iratai között fellelhető telefon-híváslistát, mert ennek alapján igazolható, hogy ő a vádbeli napon nem tartózkodott ...........n, hanem ........i lakásában volt. A másodfokú bíróság - mivel az eljárási szabályok ezt lehetővé tették - tárgyalás tartását rendelte el és rövid úton beszerezte a Kaposvári Városi Bíróság 14.B.966/2011/
  1. számú ítéletét, valamint felvilágosítást kért az ügyben szereplő telefonos híváslistáról. Ennek alapján megállapítható, hogy azI.r. vádlott által használt telefonon a vádbeli napon,
  2. április 21-én nem volt forgalom, így a híváslista nem tartalmaz cellainformációkat amiből a telefon hollétére lehet alappal következtetni. Az I.r. vádlottnak tehát nem sikerült igazolnia a másodfokú eljárás során azt, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontján nem az elkövetés helyszínén tartózkodott. A fentiekre figyelemmel megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást kellő alapossággal tárta fel. A tényállás pontos megállapítását lehetővé tevő bizonyítékokat maradéktalanul beszerezte és indokolási kötelezettségét is - a jogi indokolás hiányától eltekintve - jó színvonalon teljesítette. Nem volt tehát ok a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezésére. Az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott tagadásával szemben a tényállást alapvetően a II.r. vádlott vallomása, valamint az azt alátámasztó objektív bizonyíték, a hemogenetikai szakértői vélemény, és számos tanúvallomás alapján állapította meg. A hemogenetikai szakvélemény alapján egyértelműen igazolt, hogy az I.r. vádlott járt a bűncselekmény helyszínén, hiszen más módon a sértett vére a nadrágjára nem kerülhetett rá. Ezt az objektív bizonyítékot a II.r. vádlott terhelő vallomása mindenben alátámasztja. AII.r. vádlott vallomását megerősíti az a körülmény, hogy a cselekmény elkövetésének olyan részleteiről is vallomást tett, amelyről kizárólag az elkövetők tudhattak. Ezen túlmenően számos tanú látta a vádlottakat a ........ből .......n keresztül a .........ra vezető úton, sőt tanú1 mindkét vádlottat fel is ismerte. Alátámasztja még a II.r. vádlott terhelő vallomását az a körülmény is, hogy őt az I.r. vádlott vallomásának megváltoztatására próbálta rávenni a bv. intézetben egy levél útján. Az I.r. vádlottnak tehát nem sikerült önmaga számára alibit igazolnia, viszont a terhelő bizonyítékok olyan zárt kört alkotnak, melyből kétséget kizáróan következtetni lehet a bűnösségére. Az elsőfokú bíróság tehát a rendelkezésre álló perbeli adatok törvényes mérlegelésével állapította meg a tényállást, mely mérlegelés logikai hibát nem tartalmaz, így okszerűen következtetett mindkét vádlott bűnösségére. Nem tévedett az elsőfokú bíróság a vádlottak által elkövetett cselekmény minősítése során sem. A vádlottak vagyon elleni bűncselekmény elkövetésére készültek, ebben előzetesen megállapodtak. Az I.r. vádlott pénzszerzési céllal ment be a sértettek házának udvarára. Amikor sértett2 leleplezte az I.r. vádlottat, azI.r. vádlott bántalmazni kezdte őt, megütötte, majd a földre került sértett fejét ütötte, rúgta. AzI.r. vádlott ugyan csak 6 évet végzett el az általános iskolában, de azt neki is tudnia kellett, hogy a fejet, mint életfontosságú szervet ért nagy erejű ütések, rúgások olyan sérüléseket okozhatnak, melyek halálos eredményhez is vezethetnek. Így azI.r. vádlott szándéka legalább eshetőlegesen a sértett életének kioltására irányult, ezért helytálló az elkövetett cselekmény, hogy a törvényszék emberölés bűntettekénti minősítése. A sértett2 halálához vezető bántalmazás után az I.r. vádlott bement a házba, ott súlyosan - 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozva - bántalmazta a sértett1et is és a házban értékek után kutatott. A cselekmény ilyen módon történt folytatása nem csupán a sértett1 sérelmére elkövetett rablás bűntettét valósítja meg, de minősítő körülmény a sértett2 ellen elkövetett emberölésnél is. Mind a rablás, mind pedig a nyereségvágyból elkövetett emberölés tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak, így helyesen járt el az elsőfokú bíróság amikor az I.r. vádlott cselekményét anyagi halmazatot megvalósító cselekményekben állapította meg. Kizárólag azért állapíthatott meg kísérletet a rablás bűntette tekintetében az elsőfokú bíróság, mert a házban az I.r. vádlott nem talált pénzt vagy olyan értékes tárgyat, melyet elvihetett volna. AII.r. vádlott a fent már kifejtettek szerint vagyon elleni bűncselekmény - lopás elkövetésében állapodott meg társával. E cselekményben is csupán bűnsegédi szerepet vállalt azzal, hogy figyel, amíg I.rendű vádlottbemegy a sértettek házába. Ezért a II.r. vádlott cselekményének minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta és súlyuknak megfelelően értékelte. A cselekmény minősítéséből fakadó következményeket azonban nem vonta le megfelelően. A
  3. július
  4. napjától hatályos Btk.
  5. §
(4)bekezdése szerint „ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a
  1. §
  2. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a
(2)bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.” Az I.r. vádlott által elkövetett cselekmények a fenti követelményeknek megfelelnek. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor I.r. vádlottal szemben határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélte. A vádlottakkal szemben alkalmazandó - az elkövetéskor hatályos büntető jogszabályok - mérlegelést nem tűrő módon határozzák meg az ilyen esetekben a büntetés kiszabását. Így azI.r. vádlott esetében a bűnösségi körülmények vizsgálata kizárólag abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy a bíróság milyen időpontban határozza meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, illetve kizárja-e ebből a kedvezményből az I.r. vádlottat. A cselekmény elkövetésének konkrét körülményeit, az elkövetés módját és eredményét figyelembe véve a másodfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a Btk.47/A. §
(1)és
(2)bekezdésre tekintettel 30 évben határozta meg. Az I.r. vádlott ugyan feltételes szabadság hatálya alatt követte el jelen eljárásban elbírált cselekményét. Mindez nem jelenti azonban, hogy az I.r. vádlottat a feltételes szabadság kedvezményéből ki kellene zárni, hiszen a Btk.47.§
(2)bekezdésében meghatározott kizáró okok csak a határozott ideig tartó szabadságvesztésekre vonatkoznak. Ugyanezen okból a másodfokú bíróság mellőzte a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést is. A II.rendű vádlottesetében az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülmények pontos értékelése után a II.r. vádlott cselekményének tárgyi súlyával arányban álló büntetést alkalmazott. A 10 hónap börtönbüntetés kiszabása szükséges és egyben indokolt is a sokszorosan büntetett előéletű vádlott esetében. A II.r. vádlott további elítélései sem indokolják a büntetés enyhítését. Ezen túlmenően a II.r. vádlott jogerős szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el újabb cselekményét, így a Btk.47.§
(4)bekezdése alapján a feltételes szabadság kedvezményből ki kellett zárni. A fentiek szerint a fellebbviteli bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be.372.§
(1)bekezdése alapján az I.r. vádlott büntetése és mindkét vádlott esetében a feltételes szabadságra vonatkozó döntések tekintetében megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Btk.99.§
(1)bekezdése alapján az I.r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés-büntetésbe továbbmenően beszámította, figyelembe véve, hogy előzetes letartóztatását megszakították és jogerős szabadságvesztésének végrehajtását foganatba vették. A bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezés a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a vádlottaknak kell megfizetnie. P é c s,
  1. június
  2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.839/2011/
  3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.101/2012/
  4. számú ítéletében írt változtatásokkal
  5. június
  6. napján mindkét vádlott tekintetében jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.