Pf.20077/2012/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.III.20.077/2012/

1. szám Az ítélőtábla ifj. dr. Orbán György ügyvéd által képviselt I.r II.r., III.r. felpereseknek jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék
2. február
3. napján kelt 3.P.20.510/2009/
4. számú ítéletével szemben az alperes által
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatva mellőzi az alperes I. r. felperesnek 1.000.000.-(egymillió) forint nem vagyoni kártérítés és ezen összeg kamatának megfizetésére kötelező rendelkezését. Kötelezi az I. r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000.(tizenötezer) forint másodfokú perköltséget, az államnak pedig 80.000.-(nyolcvanezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: A felperesek keresetükben a
6. március 9-én elszenvedett közúti balesettel kapcsolatosan bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Az I. r. felperes nem vagyoni kártérítés címén 2,5 millió forintot követelt, kérte figyelembe venni, hogy az alperes 1 millió forintot már teljesített. Az alperes a kereseti kérelem jogalapját nem vitatta, a felperesek kárigényének összegszerűségét azonban csak részben fogadta el. A nem vagyoni kártérítés körében az I. r. felperes részére a már megfizetett 1 millió forintot tartotta elfogadhatónak. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek vagyoni kártérítésként 162.494.-Ft-ot, továbbá 1 millió forint nem vagyoni kártérítést és ezen összegeknek
7. március 9-től járó késedelmi kamatát. A II. r. felperesnek 15 napon belül fizessen meg vagyoni kártérítésként 309.210-Ft- ot, nem vagyoni kártérítésként 370.000.-Ft-ot és ezen összegek
8. március 9-től járó késedelmi kamatát. A III. r. felperesnek pedig fizessen meg vagyoni kártérítésként 549.683.Ft-ot és ennek
9. március 9-től járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, kimondta, hogy a felek viselik a perrel felmerült költségeiket, az előlegezett eljárási illeték pedig az állam terhén marad. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperesek
10. március 9-én közúti balesetet szenvedtek. Az alperes által biztosított járművezető gépkocsija a szemközti sávból átsodródva az I. r. felperes által vezetett gépkocsinak ütközött. Az I. r. felperes a baleset következtében a bal felső szemhéj bevérzését, a bal arcfél vágott sebét, a bal singcsont testközeli harmadának elmozdulással járó ferde törését, a jobb alsó ugró ízület ficamát, a lapocka acromion nyúlványának törését, a bal belboka horzsolását, a bal farrégió mély bevérzését, valamint traumás agyvizenyőt szenvedte el. A kontrollvizsgálatok megállapították, a bal lábszáron a szárkapocscsont mellett egy apró csontdarab leszakadt. A jobb boka ízületi fájdalma, instabilitás érzés, ficama miatt operálták. A lágyrész sérülései 8 napon belül gyógyultak. Ezen sérülésekből maradandó fogyatékossággal vagy súlyos egészségromlással járó állapot nem alakult ki. A bal lapocka ízületi nyúlványának törése, a bal singcsont törése 8 napon túl gyógyult, tényleges gyógytartamuk 8 hétben jelölhető meg. Ezen sérülésekből maradandó fogyatékossággal vagy súlyos egészségromlással járó állapot nem alakult ki. A traumás agyvizenyő életveszélyes állapotnak tekinthető, azonban ezen sérülésekből maradandó fogyatékossággal vagy súlyos egészségromlással járó állapot nem alakult ki. A bal arcfél hegképződéssel járó állapota esztétikai károsodásként értékelhető, mely plasztikai műtéttel maradéktalanul korrigálható. A jobb alsó ugróízület ficama 8 napon túl gyógyult, ezen sérülésekből a jobb ugróízület kisfokú mozgáskorlátozottságával járó maradandó fogyatékosságként értékelhető állapot alakult ki. A balesettel közvetlen összefüggésben álló pszichés trauma nem állt fenn, a balesetet követően a testi sérülések, illetve ezek orvosi ellátása után jelentkezett nála stresszreakció, mely a stresszor intenzitása miatt végeredményben bárkinél kialakulhat. Ezt megfelelően kezelni tudta, pszichiátriai megbetegedés, pszichés egyensúlyvesztés nem alakult ki nála. Az I.r. felperesnél kialakult maradandó fogyatékosságként értékelhető állapot 5 % összszervezeti egészségkárosodási mértéket jelent, mely teljes mértékben baleseti eredetű. Állapotában kismértékű javulás lehetősége nem zárható ki. Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában kiemelte, hogy az alperes a kereset jogalapját elismerte, a Ptk.
11. §-ában, illetőleg a kötelező felelősségbiztosításról szóló 190/2004.(VI.8.) Korm. rendeletben foglaltak a jogalap tekintetében irányadóak voltak. Az összegszerűség körében pedig a Ptk.355-
12. §-ában foglaltakat vette figyelembe. Ennek során a vagyoni és nem vagyoni kártérítési igények elbírálásánál a beszerzett szakvéleményt értékelte, mely a felperesek sérüléseit, az arra vonatkozó orvosi dokumentációt értékelés tárgyává tette, a felperesek orvosi vizsgálatát elvégezve adott választ a feltett kérdésekre. Kétséget kizáróan megállapítható volt az I. r. felperesnél maradandó fogyatékosságként értékelhető állapot bekövetkezte. 5 %-os össz-szervezeti egészségkárosodás állapítható meg, mely teljes mértékben baleseti eredetű. Állapotában kismértékű javulás lehetősége azonban nem zárható ki. Az I. r. felperes élete a baleset következtében kismértékben megváltozott, életminősége csökkent, őnála a kialakult fogyatékosságként értékelhető állapottal magyarázható. Az alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását, az I. r. felperes nem vagyoni kárigényének elutasítását kérte. Megítélése szerint az alperes által már megtérített 1 millió forint fedezi az I. r.felperes nem vagyoni kárát, azt meghaladóan további 1 millió forint megfizetése kiemelkedően eltúlzott és alaptalan kártérítésre vezetne. Az I. és III. r. felperes hasonló mértékű, igen enyhe, 5 %-os össz-szervezeti egészségkárosodást szenvedett, amely 6,25 %-os baleseti munkaképesség csökkenésnek felel meg. III. r. felperes tekintetében az elsőfokú bíróság is elegendőnek ítélt 800.000.-Ft-os nem vagyoni kártérítést, így mindenképpen eltúlzott az I. r. felperes tekintetében a 2 millió forintos összeg. Mindemellett az elsőfokú bíróság teljes mértékben mellőzte az összegszerűség körében az indokai kifejtését. Nem állapítható meg indokolás hiányában, hogy az elsőfokú bíróság az alperes által már megtérített összeget hagyta-e figyelmen kívül, vagy egy eltúlzott, 2 millió forintban meghatározott összeget látott alaposnak. Az I.r. felperes fellebbezési ellenkérelmében elsődlegesen a megfellebbezett ítéleti rendelkezés helybenhagyását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság - bár ennek részletes indokát nem adta, de - az alperes által teljesített összegen felül további 1.000.000,- erejéig ítélte alaposnak a nemvagyoni kár iránti követelést. Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos. Az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezései a Pp.
13. §