Mfv.10680/2011/4 – Kúria

(2),

1. III. Tv.
2. §

(1), Mfv.I.10.680/2011/4.szám A Kúria a dr. Mészáros János József ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szász András ügyvéd által képviselt alperes ellen rendes felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Miskolci Munkaügyi Bíróságnál 3.M.906/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.20.237/2011/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.20.237/2011/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Hivatkozása szerint az alperesnél átszervezés nem valósult meg, az erre utaló felmondási indok és az, hogy a felperes által betöltött területi képviselői munkakör feleslegessé vált, nem valós, a munkáltató hivatkozása megalapozatlan. A Miskolci Munkaügyi Bíróság 3.M.906/2010/
4. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest 125.000 forint perköltség viselésére kötelezte azzal, hogy az eljárási illeték az államot terheli.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
5. november 2-ától területi képviselői (A.) munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Ténylegesen ellátta a m. központi régióban B.A.Z.M. és H. megye területén az ún. modern üzletágba tartozó termékek értékesítését, új partnereket kutatott fel, velük tartotta a kapcsolatot, partnertalálkozókat szervezett, projektmegfigyelést végzett és ezen feladatok kapcsán elvégezte az adminisztratív teendőket. Miután
6. márciusától F.CS. területi képviselő munkaviszonya megszűnt, a felperes - L.P. és J.T.K. telepvezetők utasítására B.A.Z.M.-ben, H. megyében, továbbá Sz.SZ.B.M.-ben és H.B.M.-ben is ellátta a modern üzletág vonalán a területi képviselői feladatokat. Erre a munkakörre új munkatárs felvételére nem került sor.
7. elején a telepvezetők pozitív változást észleltek, ezért
8. február 8-án J.T.K. arra kérte a vezérigazgatót, hogy további munkavállalót vegyen fel, mivel ezáltal hatékonyabban lehetne tevékenykedni és ez forgalomnövekedést idézne elő. Utalt arra, hogy olyan személyt lenne célszerű keresni, akinek megvan a megfelelő előképzettsége, terület- és vevő ismeretsége. A vezérigazgató a telepvezető javaslatára a további egy fő alkalmazásához hozzájárult azzal, hogy „rendben, plusz egy fő, de áprilisban értékelni, hogy valóban szükséges-e".Az alperes
9. március 22-én H.S.-t alkalmazta, aki a munkaszerződése szerint a modern üzletágban A. üzletkötő a d. régióban.
10. április hónap végén, május elején L.P. és J.T.K. a gazdasági mutatók és eredmények alapján megállapította, hogy a modern üzletágban a forgalmi adatok növekedést nem, sőt visszaesést mutatnak, ezért a korábbi döntés, a két régióban egy-egy munkavállaló alkalmazása nem bizonyult sem hatékonynak, sem gazdaságosnak. Ekkor ismételten a vezérigazgatóhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy vissza kellene térni az „egy területi képviselő két régió" felállításához. A jövőben H.S. kollégával kívántak együttműködni, ezért ebben a körben a munkáltatói jogkör gyakorló állásfoglalását kérték, aki nevezett személy további foglalkoztatásához hozzájárult.
11. május hónapban azon időszakban, amikor a két telepvezető megbeszélést folytatott arról, hogy H.S. munkavállalóval kívánnak a továbbiakban együttműködni - a felperes bemutatta az új munkavállalót a M. és környékén lévő partnereknek, azokat együtt látogatták végig.Az alperes
12. május 12-én kezdődő 35 nap felmondási idővel
13. május
14. napjával rendes felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát azon indokolással, hogy átszervezés miatt az általa betöltött munkakört a jövőben a d. telephelyre felvett A. munkatárs látja el, így a felperes munkaköre feleslegessé vált.A munkaügyi bíróság ítélete szerint a perben a felek között nem volt vitatott, hogy az egyébként önálló egységeket képező régiók közül a m. és a d. központú k.m. régió tevékenysége az ún. modern üzletágba tartozó termékek kereskedelme vonatkozásában időről időre összefonódott. A tanúk elmondása szerint, és a felperes által sem vitatottan
15. március 22-én H.S. munkavállalót a d. központú régióban történő munkavégzésre vették fel ugyanazon területi képviselői munkakörbe, amelyre a felperest munkaszerződése szerint a m. központú régióban alkalmazták.Az állandó bírói gyakorlat szerint a bizonyított átszervezés, az adott munkavállaló munkakörének feleslegessé válása a munkáltató rendes felmondása jogszerű indokának minősül, az átszervezést alátámasztja, ha az érintett munkakörökhöz tartozó azonos feladatokat ténylegesen ellátó személyek közül az egyik feladatai megszűnnek (BH.2004.432., BH.2005.190.). A perbeli esetben az alperes a
16. május 12-én közölt felmondást megelőzően már
17. március 22-étől alkalmazott munkavállaló feladatkörébe utalta a felperes által a m. központú régióban ellátott feladatokat, tehát az alperes nem alkalmazott új munkavállalót, hanem a korábban is foglalkoztatott munkatárs útján gondoskodott, illetve gondoskodik jelenleg is a területi képviselői feladatok ellátásáról a két régióban.A felperes nem hivatkozott a rendeltetésellenes joggyakorlásra, illetőleg arra, hogy a kiválasztás nem volt jogszerű, ezért a bíróság csupán utalt arra, hogy az állandó bírói gyakorlatra is figyelemmel (BH.1993.329., MD.I.116., MD.I.128.) a munkaügyi jogvita keretén kívül esik az a körülmény, hogy a munkáltató miért az érintett munkavállaló jogviszonyát mondta fel, amely mellett az alperes a választáskor értékelhette a munkavállaló magatartását, a munkavégzés során tapasztalt problémákat, sőt az alperes mérlegelési körébe tartozó döntés - az álláspontja szerint - kötelezettségszegéseket elkövető munkavállaló kiválasztása, ami nem ellentétes a rendeltetésszerűség követelményével. Az alperes e körben helyesen érvelt a BH.2009.
18. számú eseti döntésére is figyelemmel. Az alperesnél létszámcsökkentéssel járó átszervezés valósult meg, melyből okszerűen következett a felperesi munkakör szükségtelenné válása, és az általa végzett tevékenységnek a már addig is alkalmazott munkavállaló feladatkörébe utalása, ezáltal a felperes munkaviszonyának megszüntetésére jogszerűen került sor, a rendes felmondás nem jogellenes, melyre tekintettel a bíróság a felperes keresetét elutasította.A felperes fellebbezése folytán eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.20.237/2011/
19. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest 60.000 forint másodfokú perköltség fizetésére kötelezte azzal, hogy a fellebbezési eljárási illeték az államot terheli. A másodfokú bíróság ítéletében utalt a Pp.
20. §-ának

(1)bekezdésében rögzítettekre. Eszerint a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve hogy az elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. Ilyen körülmény az elsőfokú eljárás adatait tekintve nem volt.Az Mt.

1. §-a szerint az intézkedés akkor valósít meg rendeltetésellenes joggyakorlást, ha mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy erre vezet.A felperes a másodfokú eljárás során előadta, hogy azért rendeltetésellenes a joggyakorlás az alperes részéről, mert valójában a nem megfelelő munkavégzésére hivatkozással élhetett volna a rendes felmondás jogával, mivel munkájával nem volt elégedett, erre utal az általa kapott két írásbeli figyelmeztetés is. A bíróság szerint azonban az a körülmény, hogy a munkáltató ugyan hivatkozhatott volna a nem megfelelő munkavégzésre is, de a megvalósult átszervezést jelölte meg indokul, nem valósít meg rendeltetésellenes joggyakorlást.Az elsőfokú bíróság az átszervezés körében helyesen állapította meg a tényállást, az abból levont jogkövetkeztetése mindenben helytálló, ezért arra a másodfokú bíróság csupán visszautalt. Kifejtette, hogy 2010-ben kétszeres átszervezés történt, először létszámbővítés, majd létszámcsökkentés. Kétségtelen, hogy két hónap telt el a két intézkedés között, azonban a jelenlegi gazdasági viszonyok mellett önmagában a rövid idő elteltére figyelemmel nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy ez az átszervezés valótlan volt, hiszen a piaci viszonyok változására egy gazdasági társaságnak azonnal reagálnia kell a sikeres működése érdekében. A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az első- és a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan az első- és a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítását kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezésével.A felülvizsgálati érvelés szerint azon időszak, amikor a felperes és H.S. együtt dolgozott, csupán azt a célt szolgálta, hogy az új munkavállalót megfelelően felkészítse, betanítsa és bevezesse azon körökbe, ahol a munkáltató érdekeinek megfelelően később tevékenykedett is.A munkáltató
2. február 9-én elfogadta az egy fővel történő létszámbővítésre vonatkozó javaslatot, indokolatlan, hogy két hónap múlva miért szüntette meg a munkáltató a munkaviszonyt. A döntés meghozatalánál az alperesnek tudnia kellett, hogy az általános gazdasági helyzet válságos. Életszerűtlen, hogy a kérdéses két hónap alatt történt volna olyan gazdasági esemény, amely ilyen mérvű negatív változást hozott volna a munkáltató működésében, hangsúlyozva, hogy mindez a válsággal szoros összefüggésben történt. Amennyiben elfogadjuk azt a tényt, hogy az átszervezésnek nincs időbeli korlátja, akkor arra a következtetésre kell jutni, hogy az eljáró bíróságoknak fokozott figyelmet kell szentelniük annak a lehetőségnek, miszerint az átszervezés esetlegesen jogellenes szándékot leplez.A munkáltató vezetője azzal a kitétellel fogadta el a bővítésre vonatkozó javaslatot, hogy azt április hónapban felül kell vizsgálni. Lehetősége lett volna próbaidőt kikötni, vagy akár határozott idejű munkaszerződést létesíteni. Az alperes azt a megoldást választotta, hogy annak ellenére, miszerint maga sem volt meggyőződve a koncepció működőképességéről, az új munkavállalót határozatlan idejű szerződéssel alkalmazta.A tényállásból önmagában megállapítható a rendeltetésellenes joggyakorlás, melyet a bírói gyakorlat alapján - a felperesi jogértelmezés szerint - minden esetben, akár külön hivatkozás nélkül is figyelembe kell venni.A másodfokú eljárásban a felperes kérte H.S. tanúkénti meghallgatását annak alátámasztására, hogy az átszervezés a valóságban nem valósult meg, kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a munkáltató oldalán egyszerűbbé váljon a felmondás indokolása. Az elsőfokú eljárást követően jutott a felperes tudomására az a tény, miszerint H.S.-ral a munkáltató megosztotta azon információt a jogviszonya létesítésekor, hogy a felperes helyére kívánja őt alkalmazni, a vele kötött eredeti szóbeli egyezség is arra irányult, hogy a felperesi munkaviszony megszűnését követően négy megyében kell ellátnia a területi képviselői feladatokat. Egyértelmű tehát, hogy valós átszervezés nem valósult meg. A másodfokú bíróság indokolás nélkül utasította el az indítványt, pedig H.S. vallomásából kétséget kizáró módon lehetett volna megállapítani a munkáltató magatartásának jogellenességét. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellegéből következően a Kúria csak a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, továbbá az ott megjelölt jogszabályok körében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát [Pp. 270. §

(1)bekezdés, 272. §

(2)bekezdés, 275. §

(2)bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya (amelyre vonatkozóan a fél az első- és a másodfokú eljárás során nem utalt, amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg), nem lehet hivatkozni [Pp. 270. §

(1)bekezdés, 275. §

(1)bekezdés]. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Mt. 4. §-ának

(2)bekezdése értelmében a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet. Ebből következően a felperes eltávolítását célzó előadást a rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó bizonyítási szabályok alapján lehetett vizsgálni, eszerint a bizonyítási teher a felperesre hárult [Pp. 164. §

(1)bekezdés]. A bíróságnak a rendeltetésellenességet hivatalból nem kell értékelnie. Az eljáró bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a felperes a keresetében kifejezetten arra hivatkozott, miszerint az alperesnél átszervezés nem történt, ezért a munkáltató intézkedésének indoka nem valós. A rendeltetésellenes joggyakorlásra nem utalt, az eljárás során ebben a körben bizonyítás lefolytatása nem történt. A felperes még a fellebbezésében is csupán azt állította a rendeltetésellenesség körében, hogy „gazdasági racionalitással ellentétes, kifejezetten ésszerűtlen a két hónapon belül végrehajtott létszámemelés és csökkentés különösen arra tekintettel, hogy ilyen időtávlatban még nem állnak (nem állhatnak) rendelkezésre olyan értékesítési adatok, amelyek a hatékonyságot, a várható forgalomnövekedést, illetve csökkenést mérni képesek, vagyis az alperes egyáltalán nem volt abban a helyzetben, hogy értékelni tudja: a létszámcsökkentés indokolt-e, többletbevételt és/vagy forgalomnövekedést okozott-e az új munkavállaló. Ezen érvelés is tehát csak az átszervezésre alapított felmondás jogellenességére utalt.Azon felperesi hivatkozás, miszerint az alperes a munkájával elégedetlen volt, mégis átszervezéssel szüntette meg a jogviszonyt, ugyancsak nem alkalmas a rendeltetésellenes joggyakorlás alátámasztására. Az alperes a megvalósult átszervezésre utalt, ami nem rendeltetésellenes amiatt, hogy a munkáltató más felmondási okra is hivatkozhatott volna.Az eljárás során a felperes nem állította, hogy az új munkavállaló alkalmazása során megvalósult volna a rendeltetésellenes joggyakorlás azáltal, hogy az ő feladatát képezte az új munkatárs betanítása.Az Mt. 4. §-ában foglalt joggyakorlásra történő hivatkozás körében - a fellebbezési eljárásban - már nem volt mód Hódos Sándor tanúkénti meghallgatására, amit a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzött utalva az Pp. 235. §

(1)bekezdésében rögzítettekre is.Az átszervezés kapcsán helytállóan fejtette ki a jogerős ítélet, hogy nagyon rövid időn belül kétszeres átszervezés történt, először létszámbővítés, majd létszámcsökkentés, amelynek a gazdasági viszonyokban jelentkező indoka volt. Az a felperesi hivatkozás, hogy „a döntés meghozatalánál ...alperesnek tudnia kellett, hogy az általános gazdasági helyzet válságos", nem alkalmas a felmondás jogellenességének alátámasztására. Az a körülmény pedig, hogy a munkáltató az új munkavállalót nem határozott időre vagy próbaidő kikötése mellett alkalmazta, munkaszervezési kérdés, ami kívül esik a jogvita eldöntésének keretein.A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján.Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdésén alapul, míg a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §-ának

(1)bekezdés f) pontja, valamint az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (Itv.)
2. §

(2)bekezdése és 42. §-ának

(1)bekezdés a) pontja szerint figyelemmel arra, hogy a felperes a Pp. 359/A. §-ában biztosított munkavállalói költségkedvezményben részesül. Budapest,

1. június
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül. Nné tisztviselő