Bfv.1032/2011/5 – Kúria

(1)bekezdése szerinti testi sértés vétségében, amelyből 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett; a 170. §

(2)bekezdése szerinti testi sértés bűntettében; a 323. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében; 5 rendbeli, a 277. §

(1)bekezdés I. fordulata szerinti okirattal visszaélés vétségében; a 175. §

(1)bekezdés szerinti személyi szabadság megsértésének bűntettében; a 271. §

(1)bekezdés szerinti garázdaság vétségében; a 233. §

(1)bekezdés szerinti hamis vád bűntettében; valamint a 242/A. §

(2)bekezdése szerinti hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérletében. Ezért halmazati büntetésül hat évi fegyházbüntetésre és hat évi közügyektől eltiltásra ítélte; emellett rendelkezett az előzetes fogtartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítéleti tényállás lényege a következő: A sértett a terhelttel kötött megállapodása alapján

1. őszétől a terhelt házában lakott, aki gondoskodott élelmezéséről is, ennek fejében a sértett a havi - kb. 25.000 forint összegű - szociális juttatását átadta a terheltnek. I.
2. tavaszától a terhelt gyakran - napi, illetve heti rendszerességgel bántalmazta a sértettet, őt ököllel, seprűnyéllel, kapanyéllel ütlegelve. A bántalmazás következtében a sértettnek nyolc napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek, ezek miatt korábban orvosnál nem járt.
3. október
4. napján azonban joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terhelt ellen könnyű testi sértés vétsége miatt. II.
5. szeptember elején a terhelt a sértettet egy seprűnyéllel kétszer megütötte; az egyik ütés a szemöldökénél, a másik bal arcfelénél érte. Az ütés következtében a sértett bal oldali állkapcsának töréses sérülését szenvedte el, a sérülés gyógytartama nyolc napon túli, tényleges gyógytartama 3-4 hét. III. A terhelt a
6. tavasza és
7. október
8. napja közötti időszakban a sértettet rendszeres bántalmazással megfélemlítette, tőle a megemelt összegű - havi 65.000 forintos járulékát, illetve nyugdíját követelve, amit a többszöri bántalmazás hatására a sértett neki rendszeresen át is adott. Emellett átadta a terhelt követelésére a
9. augusztusában nyugdíj-kiegészítésként kapott 500.000 forintot is. IV. A terhelt
10. tavaszán annak beleegyezése nélkül elvette a sértettől személyi igazolványát, lakcímkártyáját, adóazonosító kártyáját, társadalombiztosítási kártyáját, illetve közgyógyellátási igazolványát, és azokat magánál tartotta. V. A sértett
11. október
12. napján - miután a bal lábszárán a terhelt bántalmazása következtében keletkezett sérülése elfertőződött - megjelent a rendőrkapitányságon azzal a céllal, hogy ott a terhelt ellen feljelentést tegyen. Erről értesülve a terhelt feleségével együtt ugyancsak a kapitányságra ment, és a bent tartózkodó sértettet megragadva megpróbálta őt onnan kivonszolni. Ezalatt a sértettet személyi szabadságától rövid időre megfosztotta. VI. A terhelt a sértettet azért akarta eltávolítani a rendőrségről, hogy ne tudjon feljelentést tenni; ebben a kiabálásra oda érkező két rendőr akadályozta meg. A sértett ezután a terhelt ellen feljelentést tett, ami alapján zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt a terhelttel szemben nyomozás indult. VII. A kapitányság épületét elhagyva a terhelt veszekedni kezdett a feleségével, akit két alkalommal, nyitott tenyérrel arcul is ütött. A bántalmazás következtében a terhelt felesége nyolc napon belül gyógyuló, a száj sebzésével, vérzéssel járó sérülést szenvedett el. A terhelt felesége a terhelt ellen könnyű testi sértés vétsége miatt
13. október
14. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő. A terhelt cselekménye megbotránkozást keltsen. alkalmas volt arra, hogy másokban VIII. A terheltet az ellene zsarolás bűntette miatt indult nyomozás során - védője jelenlétében - gyanúsítottként hallgatta meg a rendőr-főtörzsőrmester
15. december 3-án, és erről jegyzőkönyv készült, amelyet a jelenlévők aláírtak. A Szolnoki Városi Ügyészséghez
16. április 1-jén küldött beadványában a terhelt azt állította, hogy a fenti jegyzőkönyvbe valótlanul és utólag került bele az, hogy ő elismerte, miszerint a feleségét egy alkalommal szájon vágta. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság a bejelentett fellebbezésekre tekintettel az első fokú határozatot felülbírálta, és azt a
17. április
18. napján kelt 2.Bf.139/2010/
19. számú ítéletével megváltoztatva a terhelt terhére megállapított, folytatólagosan elkövetett testi sértés vétségeként, valamint testi sértés bűntetteként értékelt cselekményeket a Btk.
20. §

(2)bekezdés szerinti, folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntettének minősítette; egyebekben - a bűncselekmények megnevezését pontosítva - helybenhagyta azt. Az első fokú ítéletben rögzített tényállás III. pontjában írtakat kiegészítette, illetve helyesbítette azzal, hogy a terhelt a sértettől 2008 novemberéig a havi 24.000 forint összegű járadékát, majd a havi 69.800 forint összegű nyugdíját követelte és vette el, míg a

1. augusztusában kézhez kapott 500.000 forintot a sértett a terhelt utasítására a terhelt feleségének adta át. Emellett ugyancsak a terhelt utasítására a sértett tulajdonát képező ingatlan bérbeadásából származó 60.000 forintot is a terhelt felesége kapta kézhez. A jogerős határozatok ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, annak jogalapját ugyan a Be.
2. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjában jelölve meg, tartalma szerint azonban a Be. 416. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontja alapján. Indítványában részben arra hivatkozott, hogy a terhére megállapított bűncselekményeket nem követte el. A sértett önként fizetett ellátása és lakhatása fejében, őt soha nem bántalmazta, a sértett sérüléseit ittas állapotban elszenvedett balesetei során szerezte, őt nem tartotta félelemben, szabadon közlekedett, iratait nem vette el, azokat a sértett önszántából adta át az ő feleségének, a rendőrkapitányság épületéből sem akarta eltávolítani, csupán beszélt vele, és eközben átkarolta, személyi szabadságát nem sértve meg; igazát azonban a bíróság nem hagyta bizonyítani. Támadta a cselekmények minősítését is. Álláspontja szerint a Btk. 170. §

(1)bekezdésébe ütköző testi sértés vétsége nem foglalható a folytatólagosság egységébe a

(2)bekezdés szerinti testi sértés bűntettével, mivel az utóbbi nem az

(1)bekezdés szerinti bűncselekmény minősített esete. Emellett a tényállás I. pontja szerinti könnyű testi sértés vétségének és a zsarolás bűntettének bűnhalmazata is kizárt, ez a testi sértés kétszeres értékelését jelenti, így bűnössége megállapítására az e tényállási pontban leírt könnyű testi sértés vétségében törvénysértően került sor. A tényállás I-IV. pontjaiban írt cselekmények kapcsán emellett azt is sérelmezte, hogy az általa indítványozott bizonyítás elrendelésére nem került sor, és a bíróság indokolási kötelességét elmulasztva nem adott számot arról, hogy miért nem tett eleget indítványának. Az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozva sérelmezte azt is, hogy a bíróság nem fejtette ki: miért rendelte a törvényben előírtnál szigorúbb fokozatban végrehajtani a vele szemben kiszabott szabadságvesztést. Indítványa elsősorban a megtámadott határozatok megváltoztatására, másodsorban azok hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítására irányult. A Legfőbb Ügyészség és képviselője a nyilvános ülésen a tényállást támadó részében a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak találta. Álláspontja szerint a tényállás I. pontja szerinti testi sértés vétsége nem a zsarolás eszközcselekménye volt, miután a terhelt hosszabb időn keresztül bántalmazta a sértettet, bár nem vitás, hogy felismerte: a korábbi bántalmazások hatására a sértettben a jövőbeni bántalmazásoktól való félelem alakult ki, aminek hatására követelésének eleget fog tenni. Emellett ugyan a súlyos testi sértés bűntette valóban nem a könnyű testi sértés vétségének minősített esete, így azok a folytatólagosság egységébe nem tartozhatnak, ez azonban a kiszabott büntetés törvényességét nem érinti. Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta (Bf.2820/2011.). A terhelt indítványát fenntartotta. A védő ehhez csatlakozva az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 423. §

(4)bekezdésére tekintettel az indítványban megjelölt okok alapján vizsgálta felül; emellett e törvényhely

(5)bekezdése alapján hivatalból figyelemmel volt a 416. §

(1)bekezdés c) pontjában felsorolt és a terhelt által nem hivatkozott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre is. A felülvizsgálati indítványt azonban részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. Az eljárási kifogások kapcsán a következőkre mutat rá: A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja alapján - a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének III. a) pontjára figyelemmel - felülvizsgálati ok, ha a bíróság indokolási kötelezettségének olyan mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Az ennek kapcsán a terhelt által hivatkozott kifogások azonban nem foghattak helyt. A megtámadott határozatok részint akkor sem váltak volna felülbírálatra alkalmatlanná, ha a terhelt által állítottak megfelelnének a valóságnak; részint pedig az első fokú bíróság eleget téve indokolási kötelezettségének - számot adott ítéletében arról, hogy miért rendelte a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést fegyházban végrehajtani, ahogy arról is, hogy miért tartotta szükségtelennek a terhelt által felajánlott bizonyítás elrendelését (első fokú ítélet 12. oldalának első és utolsó bekezdése). Nem észlelt a Legfelsőbb Bíróság a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában felsorolt - a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének I.

1. b)és
2. c)pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott egyéb eljárási szabályszegést sem. A Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)pontja alapján felülvizsgálatnak van helye a bűnösséget megállapító ítélet ellen, ha a terhelt bűnösségének megállapítására büntető anyagi jogi szabály megsértésével került sor, míg a
2. b)pont alapján felülvizsgálati ok, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A Be. 423. §

(1)bekezdése szerint azonban a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; az indítványban a tényállás nem támadható. Ebből következően csak e tényállás alapján vizsgálható az, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására anyagi jogi szabály megsértésével került-e sor, illetve törvénysértő-e a bűncselekmények minősítése. Az indítványozó akkor, amikor arra hivatkozott, hogy a terhére megállapított bűncselekményeket nem követte el, az ott írt cselekmények nem az első fokú ítéletben rögzítettek szerint valósultak meg, az irányadó tényállást támadta, így a Legfelsőbb Bíróság az indítványnak ezen részével - miután a felülvizsgálat ez okból kizárt - érdemben nem foglalkozott. A terhelt azon hivatkozása pedig, hogy a zsarolás bűntette és a testi sértés vétsége nem lett volna megállapítható a terhére egymással halmazatban, nem helytálló. Az irányadó tényállás szerint a terhelt a sértettet

1. tavaszától kezdődően rendszeresen bántalmazta, mégpedig napi, illetve heti rendszerességgel; a tényállás szerint minden előzmény és ok nélkül. Ebből pedig nem vonható le az a következtetés, hogy minden egyes alkalommal kizárólag azért bántalmazta a sértettet, hogy a jövedelme átadására kényszerítse. Emellett a tudatának kétségtelenül át kellett fognia azt, hogy a bántalmazások miatti állandó félelem a sértett akaratát legalábbis korlátozza. Így helyesen minősítették a tényállás I. és III. pontjában írt cselekményt az eljárt bíróságok testi sértésnek is a zsarolás mellett. Az indítványozó arra is tévesen hivatkozott, hogy a Btk.
2. §

(1)bekezdése szerinti testi sértés vétsége, valamint a

(2)bekezdés szerinti testi sértés bűntette önálló tényállások, így e két bűncselekmény nem foglalható a folytatólagosság egységébe. Az 1978. IV. tv. (Btk.) 170. §

(1)bekezdése ugyanis - ahogy arra a törvény indokolása is utalt - a korábbi szabályozással szakítva a testi sértésnek csak egy alapesetét határozza meg. Ennek megfelelően a Btk. 170. §

(2)bekezdése szerinti súlyos testi sértés bűntette ennek a bűncselekménynek a minősített esete. (Ezzel egyezően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a BH 1980/

1. szám alatt közzétett eseti döntésében is.) Ezért a tényállás I. és II. pontjában írt cselekményeket az első fokú bírósággal szemben a másodfokú bíróság minősítette helyesen. A törvénysértő minősítés egyébként is csak akkor képez felülvizsgálati okot, ha emiatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A bűnhalmazatban álló bűncselekmények miatt a terhelttel szemben kiszabható halmazati büntetés a Btk. a bűncselekmények elkövetésekor és elbírálásakor egyaránt hatályos -
2. §-ának

(1)és

(2)bekezdésére figyelemmel két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés volt, így a kiszabott hat évi szabadságvesztés akkor sem lenne törvénysértő, ha az indítványban kifejtett jogi indokok helytállóak lennének. A fentiekből következően azonban a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálattal érintett cselekmények vonatkozásában anyagi jogszabálysértést nem észlelt; a büntetés önálló vizsgálatára pedig a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja nem biztosít lehetőséget. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be.

1. §-a alapján a megtámadott határozatokat hatályban tartotta. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be.
2. §-án alapul. A fellebbezés, a felülvizsgálat és az esetleges újabb indítvány tilalmával kapcsolatos figyelmeztetés a Be.
3. §

(4)bekezdésén, a 416. §

(4)bekezdés b) pontján és a 418. §

(3)bekezdésén alapul, azzal, hogy az abban szereplő feltételek esetén a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel a bíróság az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. A Legfelsőbb Bíróság határozatát a Be. 420. §-a

(1)bekezdésének megfelelően nyilvános ülésen hozta meg. Budapest,

1. december
2. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s. k. előadó bíró, Dr. Belegi József s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MTné