Bfv.1159/2011/6 – Kúria

(1)bekezdés b) pontja szerinti lőszerrel visszaélés bűntettében, és ezért egy évi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette; egyben előzetes mentesítésben részesítette. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről is. Az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a

1. május
2. napján kelt 6.Kbf.26/2008/
3. számú végzésével helybenhagyta. Az ügyben elrendelt perújítási eljárás eredményeként a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a
4. június 9-én kihirdetett Kb.IV.103/2009/
5. számú ítéletével a Kb.I.188/2007/
6. számú ítéletnek a büntetés kiszabására vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és a terheltet megrovásban részesítette; az ítélet egyéb rendelkezéseit nem érintette. A megállapított tényállás lényege a következő: A volt főtörzsőrmester terhelt
7. augusztus 16-tól
8. június 15-ig teljesített hivatásos katonai szolgálatot az MH Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem alakulat állományában, szaktechnikus beosztásban. A terhelt az
9. október 14-én kelt fegyvertartási engedély alapján jogosult volt egy 9 mm-es Luger kaliberjelű maroklőfegyver és az ahhoz tartozó lőszer tartására.
10. december 5-én a F. Kft-től megvásárolt 50 db 45 Auto kaliberjelű golyós-töltényt, melyből 26 töltényt próbalövéssel a kft. lőterén ellőtt, míg a megmaradt 24 db töltényt magával vitte és a Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bólyai János Katonai Műszaki Kar Művelődési Otthonának stúdió helyiségében, a kizárólagos használatában lévő páncélszekrényében tárolta. lőszernek minősülnek és nem használhatóak a terhelt engedélyezett 9 mm-es Luger kaliberjelű lőfegyverben. részére Az első fokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a terhelt és a védő által bejelentett fellebbezésre tekintettel felülbírálta, és a
11. november
12. napján kelt 6.Kbf.90/2010/
13. számú végzésével helybenhagyta. A jogerős határozatok ellen a terhelt nyújtott be indítványt, annak jogalapját nem jelölve meg. Indítványában számos eljárásjogi kifogást ügyészség, mind a bíróság eljárása kapcsán. felülvizsgálati támasztott mind az Eszerint az ügyész a nyomozás során több - az indítványban részletezett - eljárásjogi szabályt megsértett, így törvénysértően emelt vádat, nem derítette fel kellő mértékben az ügyet, nem biztosított védőt, illetve olyan védőt rendelt ki, aki felkészületlen volt; emellett olyan ügyész „nyújtotta be a vádiratot" a perújítási eljárásban, aki az alapeljárásban a vádat képviselte. A bíróság pedig az túlterjeszkedett a vádon, indítvány főbb kifogásai szerint mivel olyan jogszabályra alapozta az ítéletet, amelyet a vád nem tartalmazott; az alapeljárásban eljáró bíró rosszindulatú és elfogult volt vele szemben, emellett kizárt bíró vett részt a perújítási eljárásban, és a másodfokú bíróság annak ellenére, hogy az első fokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása egymással ellentétes, nem helyezte hatályon kívül azt. Anyagi jogi kifogásokat is emelt; érdemben a bűnösségének megállapítását azért sérelmezte, mert álláspontja szerint sem a lőszerek megszerzésével, sem azok tartásával nem sértett törvényt, erre őt az általa többször is felhívott kormányrendelet felhatalmazta. Hivatkozott arra is, hogy a terhére megállapított bűncselekmény csak szándékosan követhető el, ugyanakkor a szándékosság a terhére nem volt megállapítható. Emellett sérelmezte az alkalmazott joghátrány súlyosságát is, mivel az álláspontja szerint az sérti az Alkotmánybíróság - általa meg is jelölt - határozatát. Mindezek alapján - bár konkrét indítványt erre vonatkozóan nem terjesztett elő - tartalma szerint lényegében a megtámadott határozatok megváltoztatását és felmentését kérte az ellene emelt vád alól. A nyilvános ülésen a védő ugyancsak arra hivatkozott, hogy a terhelt az általa is felhívott kormányrendelet alapján jogosult volt a lefoglalt lőszerek megszerzésére és tartására, emellett a honvédségi szolgálati helyen lévő páncélszekrényében őrizte azokat, így senki nem férhetett hozzájuk. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a sérelmezett eljárási szabályszegések nem képezik felülvizsgálat tárgyát, a bűnösség megállapítását és a minősítést vitató részében pedig a felülvizsgálati indítvány alaptalan; ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt (Bf.IV.450/2010.). A nyilvános ülésen emellett az ügyész a védői észrevételre utalva kiemelte, hogy a terhelt nem vitásan megvalósította a bűncselekményt, a cselekmény társadalmi veszélyességének csekély fokát pedig az alkalmazott joghátrány kifejezi. A Kúria a Be.
14. §

(4)bekezdése alapján a megtámadott határozatot az indítványban tartalmilag felhívott ok alapján vizsgálta felül. Emellett az

(5)bekezdésre figyelemmel vizsgálta a 416. §

(1)bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező és az indítványban nem hivatkozott - esetleges eljárási szabálysértéseket is. Felülvizsgálatnak eljárási okból kizárólag a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. d)pontja alapján van helye; azaz az

(1)bekezdés c) pontja szerint akkor, ha az ügydöntő határozat meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdésének I/

1. b)és
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében megjelölt eljárási szabálysértéssel került sor, a
3. d)pont szerint pedig akkor, ha a bíróság határozatának meghozatala során a súlyosítási tilalmat megsértette. Ezek az eljárási szabálysértések kivétel nélkül a bírósági eljárásra vonatkoznak, így az indítványnak az ügyész eljárását illető kifogásai miatt felülvizsgálatnak nincs helye; ezért ezekkel érdemben a Kúria nem is foglalkozott. Kétségtelen, hogy a Be. 373. §

(1)bekezdés II. b) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezési ok, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt. A Be. 21. §

(1)bekezdés e) pontja szerint bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan elbírálása nem várható el, míg a

(3)bekezdés d) pontja szerint a perújítás elrendelése folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a perújítást elrendelő vagy a perújítással támadott határozat meghozatalában részt vett. Az alapügyben eljáró bíró elfogultságára vonatkozó kifogás nem foghat helyt; kizárása iránt a terhelt bejelentést nem tett, így a bíró esetleges kizárására nem is kerülhetett sor. A perújítási eljárás során pedig az ügydöntő határozat meghozatalában az alapügyben, illetve a perújítás megengedhetősége kérdésében eljáró bíró nem vett részt. A Be. 373. §

(1)bekezdés III. b) pontja szerint az is feltétlen hatályon kívül helyezési ok, ha az ítélet indokolása és rendelkező része teljes mértékben ellentétes. A megtámadott határozatok rendelkező része azonban nem csupán nem mond ellent, hanem teljes mértékben összhangban van az indokolással. Ugyancsak feltétlen hatályon kívül helyezési és ekként felülvizsgálati - ok a Be. 373. §

(1)bekezdésének I. c) pontja szerint az, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el. Az ügyész azonban lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vádat a terhelt ellen, és a bíróság is e bűncselekményben állapította meg bűnösségét. Így az indítvány eljárási kifogásai nem megalapozottak. A Kúria nem észlelt a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének I. b) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott egyéb eljárási szabályszegést sem. A Be. 416. §

(1)bekezdése

1. a)pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a büntető anyagi jog valamely szabályának megsértése miatt került sor a terhelt bűnösségének megállapítására; a
2. b)pont szerint pedig felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A felülvizsgálatot ezen okokra figyelemmel a Kúria lefolytatta, indítványt azonban alaptalannak találta. az A Be. 423. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; az indítványban a tényállás nem támadható. Ebből következően csak e tényállás alapján vizsgálható az, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására anyagi jogi szabály megsértésével került-e sor. Az ítéleti tényállás szerint a terhelt fegyvertartási engedélye nem terjedt ki az általa vásárolt és tartott, tőle lefoglalt 24 db lőszerre. E tényállás alapján helyesen következtettek a terhelt bűnösségére az eljárt bíróságok. Ahogy azt a másodfokú bíróság határozatában részletesen kifejtette: az a terhelti védekezés, amely szerint nem állt szándékában bűncselekmény elkövetése, nem mentesítette őt azon kötelezettsége alól, hogy az engedély nélkül birtokába került lőszereket a rendőrségen leadja; akkor sem, ha a lőszerek egyébként biztonságosan tárolta. Nem helytálló az az érvelése sem, amely szerint a lőszerek birtokban tartásához nem volt szüksége külön engedélyre, mivel a jogszerűen tartott fegyverre tekintettel őt erre felhatalmazta a 253/

1. (VIII. 31.) számú Korm. rendelet
2. §-a. A hivatkozott kormányrendelet azonban összhangban a lőfegyverekről és lőszerekről szóló
3. évi XXIV. tv. rendelkezéseivel, ezen belül a
4. § 3) bekezdésével - mint végrehajtási rendelet, kizárólag az engedéllyel tartott fegyverhez használható lőszer külön engedély nélküli beszerzésére és tartására ad lehetőséget. A cselekmény társadalmi veszélyességének hiányára alapozott kifogás sem helytálló, mivel a törvény azzal, hogy azt bűncselekménynek minősíti, éppen a cselekmény társadalmi veszélyességét fejezi ki; éppen ezért nyilvánította azt a jogalkotó bűncselekménnyé. Ezt erősíti az is, hogy a jogalkotó a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés szabályozása körében - ebben a körben a Btk-t is módosító -
5. évi IX. tv. megalkotásával szakított a korábbi jogi helyzettel, amely szerint a lőfegyver, és lőszer tartására engedéllyel rendelkezők azon cselekménye, amelyet az engedéllyel tartottal azonos, vagy kisebb hatékonyságú lőfegyverre, vagy a jelenlegitől eltérően értelmezett kisebb mennyiségű lőszerre követtek el, nem bűncselekményt, csupán szabálysértést valósított meg. Így helyesen következtettek bíróságok, és nem sértettek minősítése kapcsán sem. a terhelt bűnösségére az eljárt anyagi jogi szabályt a cselekmény A büntetés mértéke pedig önmagában felülvizsgálat tárgya nem lehet, ráadásul a terhelttel szemben a legenyhébb joghátrány, intézkedés megrovás - alkalmazására került sor. Ezért a Kúria a megtámadott határozatot a Be.
6. §-a alapján hatályában fenntartotta. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be.
7. §

(4)bekezdés b) pontján és a 418. §

(3)bekezdésén alapul, azzal, hogy az abban szereplő feltételek esetén a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel a Kúria az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Végzését a Be. 420. §

(1)bekezdésének megfelelően nyilvános ülésen hozta meg. Budapest,

1. február
2. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s. k. előadó bíró, Dr. Belegi József s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Mátyás Gyöngyi