Debreceni Ítélőtábla Bf.I.14/2012/
- szám A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- március hó
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a HajdúBihar Megyei Bíróság
- évi szeptember hó
- napján kihirdetett 6.B.763/2010/
- számú ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. A másodfokú eljárásban 9.000 (Kilencezer) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: Az első fokon eljárt bíróság a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében (Btk. 166.§
(1)bek.) állapította meg és ezért 7 évi börtönre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. ... magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás érdekében jelentett be fellebbezést. A vádlott enyhítésért, védője elsőként felmentés, másodlagosan enyhítés céljából jelentett be jogorvoslatot. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.244/2011/5-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A vádlott a másodfokú eljárásban személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelemmel élt. A minden irányú fellebbezések okán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348.§
(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta a meghozatalát megelőző eljárással együtt a Be. 361.§
(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le az eljárást, igen széles körű bizonyítást folytatott és ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett. Részletesen vizsgálta a vádlott és a sértett cselekményt megelőző, kölcsönös nézeteltérésekkel jellemezhető viszonyát, a cselekményt megelőző nap történéseit. E körben számos tanút kihallgatott. Kiemelt figyelmet fordított a vádlottnak a jogos védelmi helyzetre történő hivatkozására, ezzel kapcsolatos védekezésére. A bizonyítékokat egyenként és összességében értékelte, helyesen vetette el a jogos védelemre történő hivatkozást és helytállóan hivatkozott arra is (ítélet 55. oldal utolsó bekezdés), hogy az elkövetéskor is hatályos Btk. 29.§-a, a jogos védelmi helyzet, mint büntethetőséget kizáró ok megállapításának lehetőségét jelentősen szélesítette, azonban jelen ügyben a jogos védelem megállapíthatóságának még csak a lehetőségére utaló adat sem merült fel. Mind a személyi bizonyítás, mind pedig az igazságügyi orvos-szakértő véleményben írtak is cáfolják. Ugyancsak nem értett egyet az ítélőtábla a védőnek a fellebbezési eljárásban a jogos védelmi helyzet megállapítását, ezáltal a vádlott felmentését célzó jogi érvelésével sem. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, amely mentes a Be. 351.§
(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, így a másodfokú eljárásban irányadónak tekintendő. A tényállás csupán az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követő azon változással egészítendő ki, hogy házastársától történő válását követően - a vádlott előadása alapján - minden ingó- és ingatlan vagyonának volt felesége és gyermekei a tulajdonosai. Az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és helyes cselekményének jogi minősítése is. Indokolási kötelezettségének messzemenően eleget tett. Részletesen foglalkozott azzal is a jogi indokolás körében, hogy a vádlott cselekménye miért nem minősülhet a Btk. 167.§-ában meghatározott erős felindulásban elkövetettként, illetve miért nem állapíthatóak meg a Btk. 166.§
(1)bekezdés
- a)vagy
- c)pontja szerinti minősítő körülmények. A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket hiánytalanul feltárta és az ítélőtábla álláspontja szerint helyesen értékelte. A másodfokú bíróság sem a súlyosításra, sem pedig az enyhítésre irányuló jogorvoslatokat nem találta alaposnak. Úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés szükséges, de egyben elégséges is a Btk. 37.§ és 83. §-ban írtak eléréséhez. Az alkalmazott büntetés inkább enyhe, mintsem súlyosnak tekintendő, azonban a Btk. 371.§
(2)bekezdésében írtakra tekintettel az ítélőtábla annak lényeges súlyosítására nem látott lehetőséget, enyhítése pedig szóba sem kerülhetett. A vádlott esetében a személyes költségmentesség engedélyezésének törvényi feltételei nem álltak fent, figyelemmel a Be. 74.§
(1),
(3)bekezdésére és a 9/2003.(V.6.)IM-BM-PM rendeletben foglaltakra. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§
(1)bekezdésére utalással, annak járulékos rendelkezéseit is törvényesnek találva helybenhagyta. Az előzetes letartóztatás további beszámításáról a Btk. 99.§
(1)bekezdése, míg a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381.§
(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,
- március
- Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.B.763/2010/
- számú ítélete a másodfokú bíróság jelen határozatával jogerős és végrehajtható. Debrecen,
- március
- Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke