Bf.278/2012/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés), kifosztás bűntette (Btk. 322. §

(1)bekezdés b) pontja), csalás vétsége (Btk. 318. §

(1),

(2)bekezdés I. fordulat) és magánokirat-hamisítás (Btk.

1. §) vétsége miatt halmazati büntetésül 8 évi börtönre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjel sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. A jogosultak a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül az alábbi nyilatkozatokat tették. Az ügyész a Be.
2. §

(2)bekezdés d) pontjára alapított megalapozatlanság okából fellebbezett és a büntetés súlyosítása érdekében. A vádlott védője elsődlegesen az emberölés bűntette és a kifosztás bűntette bűncselekmények tekintetében részbeni felmentés, ennek folytán a büntetés enyhítése céljából, másodlagosan téves minősítés miatt, ugyancsak enyhítésre irányulóan jelentett be jogorvoslatot. Jogi indokait írásban is részletesen előterjesztette. Álláspontja szerint az emberölés és kifosztás bűntette tekintetében a vádlott bűnössé nyilvánítása törvénysértő, mivel nem állnak rendelkezésre olyan bizonyítékok, amelyek ezen ítéleti megállapítást kétséget kizáró módon alátámasztanák. Összességében a vádlott bűnösségének megállapítását csalás- és magánokirat-hamisítás vétségében kérte, az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazását és a vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabását. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.10/2009/26-27/I. számú átiratában a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta a jogos védelem körében kifejtett elsőbírói jogi indokolás helyesbítését akként, hogy a vádlottat az ölési cselekményt megelőzően nem érte a sértett részéről olyan jogtalan támadás, amely a jogos védelem megállapítását megalapozná, továbbá a bűnösségi körülmények pontosítását. Az ítélőtábla a minden irányú jogorvoslatok folytán a törvényszék ítéletét a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok sérelme nélkül, az ítélőtábla iránymutatásának megfelelően folytatta le a megismételt eljárást. Az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítást folytatott és ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Helytállóan foglalt állást a vádlott első gyanúsítotti vallomásának felhasználhatóságát illetően (ítélet 18-19. oldal) és ennek megfelelő indokát adta. Körültekintően vizsgálta a vádlottnak a bűnösségét részben tagadó védekezését és a bizonyítékokat egyenként és összességében értékelte, ebben logikai hibát nem vétett. Az általa megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, az ítélőtábla eljárása során irányadónak tekintette. Csupán annyi pontosítás teendő az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében, hogy a ...-nak okozott kár összege helyesen: 142.225 Ft. A vádlott az eljárás során mindvégig következetesen jogos védelmi helyzet fennállására hivatkozott, a sértett életének elvétele baleset volt, illetve a sértett által kezdeményezett támadás hatására ijedtsége miatt nem tudta felmérni a támadás elhárításához szükséges cselekedetét (ítélet
3. oldal
4. bekezdés). Az elsőfokú bíróság a jogos védelmi helyzet hiánya mellett helyesen foglalt állást és ítéletének
5. oldal közepétől a
6. oldal közepéig részletesen indokolta. Jogi indokolását a másodfokú bíróság csak részben osztotta. Az ítélőtábla által is irányadónak tekintett tényállásban (ítélet
7. oldal 2-
8. bekezdés) az elsőfokú bíróság azt rögzítette, hogy a vádlott és a sértett között kölcsönös dulakodás kezdődött, amelyet a sértett kezdeményezett, a vádlott a sértettet ellökte magától, aki legalább fél méterre eltávolodott tőle és a vádlott ekkor kapta kezébe a hűtőszekrényen lévő kést és szúrt vele. A sértett által kezdeményezett kölcsönös dulakodás nem értékelhető jogos védelmi helyzetet teremtő jogtalan támadásként, hiszen a vádlott kb. fél méterre ellökte magától a sértettet. A vádlott magatartása nem a jogtalan magatartás elhárítására irányuló volt, hanem ő volt a jogtalan támadó. Ebből viszont az is következik, hogy szükségtelen volt az elhárításhoz szükséges mérték ijedtségből vagy menthető felindulásból történő túllépésének vizsgálata. Az elsőfokú bíróság indokolásából az erre vonatkozó rész mellőzendő. A védelem az emberölés bűntette és a kifosztás esetében kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság önkényesen mérlegelte a vádlott vallomásait, amikor nem mint teljes egészet fogadta el védekezése alapjául. E körben az ítélőtábla nem osztotta a védő érvelését, tekintettel arra, hogy az elsőbírói mérlegelést támadja, mely érvelés megalapozott tényállás esetén a Be.
9. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban a bizonyítékok eltérő értékeléséhez nem vezethet. A védelem a vádlottnak a csalás vétsége és a magánokirat-hamisítás vétsége vonatkozásában bűnössé nyilvánítását nem támadta. Az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére valamennyi terhére rótt cselekmény tekintetében és helyes a jogi minősítés is. A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülményeket feltárta, azonban az enyhítő körülmények pontosítandók annyiban, hogy nem a testi épségre irányuló jogtalan támadás a sértett részéről, hanem a sértetti közrehatás értékelhető a vádlott javára. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a vádlott számára az elbíráláskori szabályok a kedvezőbbek. Ezen álláspontja nyilvánvalóan a jogos védelmi helyzet

1. augusztus
2. napjától hatályos kedvezőbb megítélése miatt alakult ki. A jogos védelem megítélése körében tett helyesbítésre figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlottra az elkövetéskori szabályok alkalmazása jelent kedvezőbb elbírálást. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket javarészt helyesen értékelte, azonban az ügyész súlyosításra irányuló jogorvoslata alaposnak bizonyult. Nagyobb nyomatékkal szükséges értékelni a bűncselekmények többszörös halmazatát, amely a büntetés lényeges súlyosítását eredményezte a rendelkező rész szerinti mértékben. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés jogszabályi helye az elkövetéskori törvényre tekintettel a Btk. 53-
3. §-ai. A bűnügyi költség viselésével kapcsolatban felhívandó továbbá a Be.
4. §

(2)bekezdése is. Mindezek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a jelzett részben a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. A másodfokú eljárásban az előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámításáról a Btk. 99. §

(1)bekezdése, míg a bűnügyi költségről a Be. 403. §

(5)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,

1. évi június hó
2. napján Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Debreceni Törvényszék 22.B.721/2011/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással
4. június
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. június
7. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke