← Magyarország

Kf.27268/2007/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.268/2007/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a ... jogtanácsos (...) által képviselt I.rendű felperes neve (I. r. felperes címe) I.r., a Kocsis és Papp Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Papp Margit ügyvéd (...) által képviselt II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II.r., a Pleszkáts Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Pleszkáts Tibor ügyvéd (...) által képviselt III.rendű felperes neve (III.rendű felperes címe) III.r., a Szabó & Szomor Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Sz. Szabó Sándor ügyvéd (...) által képviselt IV. r. felperes neve (IV.rendű felperes címe) IV.r. és a ... jogtanácsos által képviselt V.rendű felperes neve (V. r. felpere címe) V.r. felpereseknek a Sarkadi & Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Medveczky László István ügyvéd (...) által képviselt Magyar Vasúti Hivatal (... Hiv.szám: ...) alperes ellen piacfelügyeleti eljárásban hozott határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
  2. évi május hó
  3. napján kelt 24.K.34.580/2006/
  4. számú ítélete ellen a IV.r. felperes által
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen
  6. évi október hó
  7. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a IV.r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (azaz tízezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes a hálózat-hozzáférési díjak tekintetében folytatott kedvezményezési gyakorlat kivizsgálása céljából
  8. május
  9. napján piacfelügyeleti eljárást indított, mert felmerült az egyenlő bánásmód követelményének sérelme. A vizsgálat során az alperes rögzítette, hogy a pályahálózat-használati díjrendszer díjakból, kedvezményekből és a hálózati üzletszabályzatban (a továbbiakban: HÜSZ) nem alkalmazott felárakból és kiegyenlítő juttatásokból áll, ennek megfelelően a kedvezmények vizsgálatát a pályahálózati-használati díjaktól nem tartotta elválaszthatónak. A HÜSZ-nek a hálózat hozzáférési díjak tekintetében biztosított kedvezményekről szóló I. része VI. fejezetének 6.1.
  10. pontja háromféle kedvezményt tartalmazott: 1.) A nosztalgia vonatokra a szerelvényvonati alapdíjak felszámítását. 2.) A vasútvállalatok a tranzit tehervonatok és a nemzetközi kombinált tehervonatok közlekedtetése esetén a közlekedtetési díjból minden megtett km után 20%-os díjkedvezményben részesültek, a díjkedvezményt tranzit tehervonatok és nemzetközi kombinált tehervonatok vonatkozásában együttesen és külön-külön is igénybe vehető volt, azonban a díjkedvezmény együttes mértéke azonban nem haladhatta meg a 20%-ot. 3.) A vasútvállalatok Eperjeske-átrakó - Dunaújváros és viszont viszonylatú zárt irányvonatok közlekedtetése esetén a közlekedtetési díjából minden megtett km után 20%-os díjkedvezményben részesültek. A HÜSZ 6.2.
  11. pontja a
  12. ponttal azonos kedvezményről rendelkezett. Az alperes eljárása során nyilatkozattételre hívta fel a vasúttársaságokat, majd igazságügyi szakértőt rendelt ki annak megállapítására, hogy a HÜSZ I. rész VI. fejezete 6.1.
  13. pontjában és 6.2.
  14. pontjában meghirdetett kedvezmény megállapítása automatikusan történik-e. A szakértő igenlő választ adott, és megállapította, hogy a HÜSZ-ben szereplő összes kedvezmény-típus esetében egységesen 20% a kedvezmény mértéke. A szakértő a kedvezmények mértékének arányosságát és törvényességét költségszámításokkal alátámasztó dokumentumokat nem talált, amelynek alapján rögzítette, hogy a kedvezményezés gyakorlata önmagában nem volt vizsgálható, figyelemmel arra, hogy az igénybevevők olyan pályahasználati ajánlatokat kapnak, melyek nem tartalmazzák az ajánlott szolgáltatás árát és az igénybe vehető kedvezményeket. A kedvezmények megítélésében a IV.r. felperes mint díjszabási szerv nem vesz részt, a kiállított számlák sem az ajánlattal, sem a gyakran alakilag hibás és hiányos pályahasználati szerződésekkel sem voltak összevethetők. Mindezek alapján az alperes a
  15. augusztus
  16. napján kelt ... számú határozatában arra kötelezte a IV.r. felperest, hogy a magyarországi nyílt hozzáférési vasúti pálya igénybevételének feltételeiről szóló hálózati üzletszabályzatát - annak I. rész VI. fejezete 6.1.
  17. pontjában és 6.2.
  18. pontjában foglalt kedvezmények törlésére kiterjedően - módosítsa. Egyben kötelezte, hogy a kedvezmények törléséből fakadó díjbevétel többletnek megfelelő arányos díjcsökkentést hajtson végre, illetőleg az integrált vasúttársaságnak és a hozzáférésre jogosultnak megküldött értesítésében egyértelműen jelölje meg a menetvonal(ak) igénybevételével kapcsolatban érvényesíthető díjakat, kedvezményeket és felárakat. A határozati kötelezés teljesítésére az alperes 30 napos határidőt állapított meg azzal, hogy annak elmaradása bírság szankciót von maga után. Határozatának indokolása szerint a HÜSZ I. rész VI. fejezet 6.1.
  19. és 6.2.
  20. pontja a vasúti közlekedésről szóló
  21. évi CLXXXIII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) előírásaiba ütközik, mivel olyan kedvezmények nyújtásáról rendelkezik, amelyek tartalmuk szerint sem általános, sem egyedi kedvezménynek nem minősíthetők, továbbá a díjkedvezmény automatikusan kerül érvényesítésre, annak mértéke a vasúti pályahálózat működtetője által elért adminisztratív költség megtakarítására sem vezethető vissza. Hiányolta továbbá a nyílt hozzáférésű hálózatok nagymértékben kihasználatlan részeinek meghatározását, mely véleménye szerint lehetővé tette, hogy a kedvezmények gyakran Magyarország legjobban kihasznált pályahálózat-részeit is érintették. Rámutatott arra, hogy a HÜSZ-ben alkalmazott kedvezmények a közlekedéspolitikai célokkal sincsenek összhangban, és a vasúti infrastruktúra hatékony használatára sem ösztönöznek és nem optimalizálnak. Rögzítette továbbá, hogy a vasúti társaságok ajánlattételi felhívásnak minősülő menetvonal-igényeire olyan ajánlatnak nevezett értesítést kapnak a IV.r. felperestől, amely nem tartalmazza a kiutalt pályahálózat-kapacitás díját, vagy díjait, illetve az ezzel kapcsolatos kedvezményeket és felárakat, így üzleti döntések meghozatalára korlátozottan alkalmasak. A kedvezmények érvényesítése utólagos, a számlán külön feltüntetésre sem kerül. A kedvezményezés átláthatatlan és rosszul dokumentált rendszerében azt sem találta megállapíthatónak, hogy kirívó aránytalanságok fennállnak-e vagy sem a HŰSZ által nevesített kedvezmények felhasználásában. Annak rögzítése mellett, hogy a kedvezményeket általában az inkubensek vették igénybe, az új piacra lépők tendenciózus háttérbe szorítását nem állapította meg. Megállapította, hogy a természetes monopóliumnak tekintett pályahálózat-üzemeltető szervezetek a díjrendszer egyéb elemeinek megállapításakor nem várt többletbevételhez juttatnának, s a kedvezmények kiesése a nyílt hozzáférésre jogosultak teljes pályahálózat-hozzáférési költségének emelkedéséhez vezetne, ezért a díjrendszer egészére vonatkozó előírások érvényesülését akkor tartotta megfelelőnek, ha az alkalmazott kedvezmények törlését követően azok összegével a díjakat csökkentik, ezért e körben is rendelkezett. Határozatában kimondta, hogy a HÜSZ módosításával olyan általános és egyedi kedvezmények bevezetésére van lehetőség, amelyek a vasúti társaságok üzleti döntéseinek racionalizálását, a vasúti pályahálózatok versenyképességének megőrzését szolgálhatják. Az alperes határozatában felhívta a vasúti infrastruktúra kapacitás elosztásáról, valamint a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és a biztonsági tanúsítványról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2001/14/EK Irányelvének (a továbbiakban: Irányelv) egyes rendelkezéseit, továbbá hivatkozott a vasúti pályahasználati díjról és képzésének elveiről szóló 66/
  22. (X.21.) GKM-PM együttes rendeletre (a továbbiakban: Rendelet) is. Az I., II., III. és V.r. felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. A IV.r. felperes az alperesi határozat megváltoztatását és azt kérte, hogy a bíróság a teljesítési határidő tartamát három hónapra módosítsa. Keresetének indokolásában kifejtette, hogy az alperesnek nem volt hatásköre a perben felülvizsgálni kért határozat piacfelügyeleti jogkörben való meghozatalára. Utalt arra, hogy a pályahasználati díjakat a Rendelet 11.§-ának

(3)bekezdése értelmében a pénzügyminiszter és a gazdasági és közlekedési miniszter együttes jóváhagyásával, továbbá a vasúti társaságok három hónapos előzetes értesítése mellett módosíthatja. Állította, hogy a HÜSZ-ben kifogásolt kedvezmények megfeleltek az Irányelv 9.§-ának
(3)bekezdésében foglaltaknak. Sérelmezte, hogy az alperes nem bocsátotta rendelkezésére a közigazgatási eljárás során beszerzett igazságügyi szakértői véleményt, így arra észrevételt tenni nem tudott. Elismerte, hogy a pályahasználati ajánlatok között volt olyan, amely az ajánlott szolgáltatás árát és annak kedvezménytartalmát nem tartalmazta, e tekintetben azonban utalt az időközben tett korrekciós lépéseire. Kifogásolta, hogy a kedvezmények törléséből fakadó díjbevétel többletszámítása tekintetében a határozat konkrétumokat (időszak, összegszerűség) nem tartalmaz. Utalt arra is, hogy a kedvezmények törlése forgalomcsökkenést, azaz bevételkiesést eredményez. Az alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását és költségeiben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a Vtv. 76.§-ának
(1)bekezdése alapján piacfelügyeleti eljárás keretében lehetősége volt a Vtv. 75.§-ának
(1)bekezdése szerinti kontroll elvégzésére. A Vtv. 59.§-ának
(5)bekezdésére utalva állította, hogy nem csak a HÜSZ megalkotását megelőzően, hanem annak elfogadását és nyilvánosságra hozatalát követően is vizsgálhatja annak jogszerűségét, mely ellenőrzését nem befolyásol az, hogy annak megalkotásához miniszteri jóváhagyás szükséges. Változatlanul fenntartotta, hogy a HÜSZ-ben alkalmazott kedvezmények nem feleltek meg sem a Vtv. általános kedvezményekre, sem az egyedi kedvezményekre vonatkozó rendelkezéseinek. Nem fogadta el azokat az érveket, amelyek a tényállás feltárásának hiányosságára, az iratbetekintési jog korlátozására, illetőleg a határozat végrehajthatatlanságára vonatkoztak. Az elsőfokú bíróság az alperes 2/2006. szám alatti határozatát a kedvezmények törléséből fakadó díjbevétel többletnek megfelelő arányos csökkentéssel kapcsolatos rendelkezése, valamint a teljesítési határidő meghatározása körében hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az alperest új eljárásra kötelezte. Egyebekben a felperesek keresetét elutasította. Az alperesi hatáskör vizsgálata körében rögzítette, hogy a Vtv. 59.§-a értelmében a HÜSZ a pályahálózatot működtető társaságok lehetséges piaci magatartását rögzíti, így kidolgozásának, módosításának jogszerűsége, nyilvánossága és érvényre juttatása a piac zavartalan működésének garanciája. Rögzítette továbbá, hogy amennyiben az adatok és információk aktualizálását meghaladó módosítás válik szükségessé, az, az adott esetben a hálózat hozzáférési díjak vagy alkalmazásuk feltételei miatt indokolt - az éves vasúti pályahálózati kapacitás iránti igények benyújtását megelőzően -, a HÜSZ módosítása olyan érdemi kérdésnek minősül, amely a Vtv. 59.§-ának
(2)és
(4)bekezdése szerinti eljárás megtartását teszi szükségessé, beleértve ebbe az alperesnek az 59.§
(5)bekezdése szerinti jogai gyakorlásának biztosítását. Az alperes közjogi helyzetét és jogállását az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Vtv. 69.§-a határozza meg, azt meglehetősen széles körben húzva meg. A Vtv. 73.§ának
(1)bekezdés c) pontjára utalva kimondta, hogy az alperes hatáskörébe tartozik a vasúti közlekedési piac felügyelete, így a felügyelt piac valamennyi szereplőjére kihatással bíró közigazgatási határozatot hozhat. A Vtv. 75.§-ának
(1)bekezdésére utalva rögzítette, hogy az alperes szabályozó hatóság is. Megállapította, hogy a Vtv. konkretizálja az alperesi hatóság piacfelügyeleti jogkörének irányát, amely esetben a Ket. szabályai szerint lefolytatott eljárás alapján közigazgatási határozatban állapítja meg a jogsértést, és a Vtv. 76.§-ának
(1)bekezdése szerinti szankciókat alkalmazhatja, amelybe bele tartozik a tevékenység feltételeinek megállapítása is. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján megalapozatlannak találta a felperesek azon kereseti hivatkozását, mely szerint az alperesi hatóság hatáskörét túllépve járt el. Elfogadta, hogy a HÜSZ jogszabályi előírásokat megkerülő módosítása jogsértésre vezet, annak megállapítása és szankcionálása az alperes piac-felügyeleti jogkörébe tartozik. A IV.r. felperes azon kereseti érvelésével kapcsolatosan, amely az Irányelv 9. Cikkének
(3)bekezdése szempontjából vitatta az alperesi határozat megállapításainak jogszerűségét rámutatott arra, hogy a közösségi normaszöveg egyértelműen a pályahálózatot működtetők döntési jogkörébe adta a vasúti vállalkozások számára nyújtott kedvezmények érvényesítésének lehetőségét. Az Irányelv a kedvezmények két körét jelöli meg, az egyik csoportba azok a kedvezmények tartoznak, melyek mértéke a pályavasúti társaság (működtető) tényleges adminisztrációs költségmegtakarításához igazodnak, másik csoport tekintetében a közösségi jogalkotó a mindenki számára nyújtható, ám időben korlátozott kedvezményt egy újólag bevezetett vasúti szolgáltatás támogatásához, avagy nagymértékben kihasználatlan pályaszakasz használatának ösztönzéséhez kötötte. E rendelkezéseket az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a Vtv. 55.§-ának
(6)bekezdései implementálta. Ennek megfelelően az irányelvi hivatkozást nem tudta elfogadni. Azon kereseti érvekre figyelemmel, amelyek arra irányultak, hogy az alperes nem jelölte meg pontosan, a pályavasúti társaság által nyújtott mely szolgáltatások, mely díjelemeit kell a IV.r. felperesnek arányosan csökkentene és ezáltal nem egyértelmű, hogy a keletkezett többletbevételt mely időszak tekintetében kell figyelembe venni, továbbá, hogy az alperes nem határozta meg az arányos csökkentés számítási módját és viszonyítási alapját sem, ezért a vállalkozásokkal szembeni egyenlő elbánás elve sérülhet, az elsőfokú bíróság vizsgálta a Vtv. által hatályon kívül helyezett 2003. évi XCV. törvény felhatalmazó rendelkezésén alapuló Rendelet alkalmazhatóságát. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 8.§-ának
(1)és
(4)bekezdésére utalással, továbbá a 13.§ alapján megállapította, hogy a Rendelet a perbeli határozat meghozatalának idején hatályos, és ezért alkalmazható jogszabály volt, mivel alakilag és formailag is megfelelt a miniszteri rendelettel szemben támasztott Jat. szerinti követelményeknek, és sem a Vtv., sem alacsonyabb színtű jogszabály nem helyezte hatályon kívül. A Rendelet 4.§-ára, 5.§-ának d) pontjára, 6.§-ának b) pontjára, 7.§-ára, illetőleg 11.§-ának
(3)bekezdésére, valamint 12.§-ának
(2)bekezdésére utalva az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Rendelet hatályos jogszabálynak minősült, ezért az alperesi határozatban foglaltak végrehajtása kapcsán a IV.r. felperes annak megfelelően köteles eljárni. A Rendelet és a Vtv. fogalom rendszerének különbözőségére utalva megjegyezte, hogy nem egyértelmű a kötelezés a tekintetbe, hogy melyik díjtétel csökkentésére köteles a IV.r. felperes, továbbá a pályahálózat működtetője által nyújtott szolgáltatások határozatbeli fordulata szintén nem jelöli meg egyértelműen a IV.r. felperes számára előírt magatartás lényegét. Nem fogadta el jogszerűnek a határozat végrehajtására megállapított harminc napos teljesítési határidőt sem, a Rendelet 7.§-ának
(3)bekezdésére és 11.§-ának
(3)bekezdésére utalással. Az alperes határozatát a kedvezmények megszüntetésével kapcsolatosan keletkező többletbevétel arányos beszámítására vonatkozó kötelezése körében, a Rendelet hivatkozott rendelkezéseinek megsértése mellett a Ket. 72.§-ának
(1)bekezdés d) pontjában foglaltakba ütközése miatt is hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság és az alperest új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra előírta, hogy amennyiben az alperes a díjtételek arányos csökkentését szükségesnek tartja, úgy egyértelműen és a hatályos rendelkezések figyelembevételével kell meghatároznia azon szolgáltatások körét, amelyek díjtételeit a IV.r. felperesnek csökkentenie kell, különös tekintettel az arányos csökkentés viszonyszámainak és számítási módjának megjelölésére. Kimondta, hogy az alperesnek a IV.r. felperes számára a rendeletben foglalt teljesítési határidőt kell megállapítania. Utalt arra is, hogy a pályavasúti társaságok és az integrált vasúti társaságok mint pályaműködtetők a Vtv. és az Irányelv rendelkezései alapján jogosultak kedvezmények alkalmazására, így a jogszerűen definiált kedvezmények biztosítása nem tiltható meg a III. és V.r. felperesek számára. A megismételt eljárásban az alperesnek ezen törvényi rendelkezések szem előtt tartása mellett írta elő az új határozat meghozatalát. A IV.r. felperes azon kereseti hivatkozását nem találta alaposnak az elsőfokú bíróság, amely a 333/2005. (XII.29.) Korm. rendelet 6.§-ának
(1)bekezdésében foglaltak alperes általi megsértésére vonatkozott, figyelemmel arra, hogy a felperes nem adta indokát e jogsértés mibenlétének és nem látott releváns összefüggést a perbeli határozat és a vasúti pályakapacitás elosztó szervezetet megillető megbízási díj alapjai és számítása között. Végezetül az elsőfokú bíróság nem találta elfogadhatónak a IV.r. felperes eljárási kifogását sem rámutatva arra, hogy kellően értesült a IV.r. felperes a közigazgatási eljárás megindulásáról, ugyanakkor törvény nem kötelezi az alperest a keletkezett bizonyítékok megküldésére, továbbá arra sem, hogy az ügyfelet iratbetekintési jogának gyakorlásáról szóló tájékoztatással lássa el. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a IV.r. felperes terjesztett elő fellebbezést és kérte annak részben megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Nem vitatta, hogy az alperesnek jogosultsága van a HÜSZ módosításának elrendelésére, azonban változatlanul állította, hogy csak meghatározott eljárás keretében és meghatározott időpontban áll fenn ez a jogosultsága (Vtv. 59.§-ának
(5)bekezdése és 79.§-a), amelyet a piacfelügyeleti jogkör gyakorlása során nem tehet meg. E jogi álláspontjának alátámasztásaként kifejtette, hogy a piacfelügyeleti eljárás keretében az alperesi hatóság a vasúti törvényben, a külön jogszabályban, az alperesi határozatban, valamint a HÜSZ-ben meghatározott kötelezettség megsértését vizsgálja, nem pedig a jogi norma megfelelőségét. E jogkérdés megválaszolását precedens értékűnek tekintette. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a IV.r. felperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Változatlan jogi álláspontja az volt, hogy a piacfelügyeleti eljárás keretében alkalmazható jogkövetkezményeket sorolja fel a Vtv. 76.§-ának
(1)bekezdése, amely alapján a kifogásolt intézkedés megtételére jogosult volt. Utalt arra, hogy a nyílt hozzáférésű piacra vonatkozó monitoring tevékenységgel kapcsolatos hatásköre a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440/EGK Tanácsi irányelv módosított 10. Cikkének
(7)bekezdése alapján került meghatározásra. E szerint a szabályozó szervezet ellenőrzi a vasúti szolgáltatások, ideértve a vasúti áruszállítás piacán folyó versenyt, és panasz alapján, vagy adott esetben hivatalból a lehető legrövidebb időn belül határoz megfelelő intézkedésekről, hogy orvosolja az e piacon tapasztalt nem kívánatos fejleményeket. Ezen elvárásnak nem felelne meg tevékenysége, ha az intézkedéssel meg kellene várnia a HÜSZ következő módosítását, amire egyébként a Vtv. határidőt sem szab. Kiemelte, hogy a HÜSZ hatályba lépését a jogalkotó nem kötötte alperesi jóváhagyáshoz, mert ezzel összeférhetetlen lenne a későbbi hatósági vizsgálati és intézkedési lehetőség. Az I., II., III. és V.r. felperes fellebbezéssel nem élt. A IV. r. felperes fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253.§-ának
(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátai között vizsgálja felül. A másodfokú bíróság a IV. r. felperes fellebbezése alapján az alperesi hatáskörrel kapcsolatos ítéleti megállapítások helytállóságát vizsgálta és azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen rögzített tényállást a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel összevetve helyes jogi következtetésre jutott az alperesi hatáskör és intézkedési lehetőség tekintetében, így a IV.r. felperes fellebbezésében felhozott érvek nem alkalmasak a fellebbezési kérelem kedvező elbírálására. Az elsőfokú ítélet megváltoztatására e körben nincs mód. Abban a kérdésben kellett a másodfokú bíróságnak állást foglalnia, hogy az alperes határozatában jogszerűen kötelezte-e - piacfelügyeleti eljárása eredményeként arra, hogy az általa a Vtv. 59.§-ának
(4)bekezdése alapján készített HÜSZ-t módosítsa. Az elsőfokú bíróság által kifejtett helytálló jogi érvelést a másodfokú bíróság elfogadta, azt megismételni nem kívánja. A felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel azt emeli ki, hogy téves a felperes azon hivatkozása, hogy az alperes a Vtv. 59.§-a szerinti eljárásban általa (a felperes által) készített és jóváhagyott (az alperes által jóváhagyott) HÜSZ módosítására nem kötelezhette jogszerűen a piacfelügyeleti eljárás eredményeként. A Vtv. 59.§-ának
(4)bekezdése a HÜSZ készítőjének - a IV.r. felperesnek - a kötelezettségeit határozza meg előírva, hogy a HÜSZ-t közzétételét megelőzően a vasúti igazgatási szerv részére meg kell küldeni. Az 59.§
(5)bekezdése pontosan úgy fogalmaz, hogy a benyújtott „Hálózati Üzletszabályzatot megvizsgálhatja" az alperes. A feltételes mód azt jelenti, hogy a vizsgálatra az alperes nem köteles; annak sem határidejét, sem módját, sem feltételét a jogszabály nem írja elő. E tekintetben az alperes szabad belátásán múlik, hogy a vizsgálatra mikor, milyen eljárás keretében (hivatalból vagy kérelemre) kerít sort. A törvényi rendelkezések továbbá hatósági jóváhagyásról említést sem tesznek, erről tehát az alperes formális határozatot sem hoz(hat). A HÜSZ alkalmazása tehát hatósági jóváhagyáshoz nem kötött. A jogalkotó nem a HÜSZ jóváhagyását tette az alperes feladatává, hanem azt, hogy ha annak vizsgálatakor azt észleli, hogy a HÜSZ tartalma ellentétes a Vtv-ben, valamint a HÜSZ-re vonatkozó meghatározott külön jogszabályban foglaltakkal, annak módosítását határozattal hivatalból elrendelje. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vasúti piac felügyeletére kétséget kizáró módon hatáskörrel rendelkező alperes a Vtv. 75.§-ának
(2)bekezdése alapján a nevezett piac működését figyelemmel kíséri. A Vtv. 76.§-ának
(1)bekezdés c) pontja alapján pedig jogosult - ahogy erre az alperes helytállóan utalt - a vasúti közlekedési tevékenység végzésének feltételeit megállapítani. Azon túlmenően, hogy a tevékenység végzésének feltételeit jelentős részében a HÜSZ tartalmazza, az sem lényegtelen, hogy a tevékenység egyik legkardinálisabb feltétele a fizetendő díj mértéke, a kedvezmények nagysága, igénylési lehetősége. Márpedig ha a HÜSZ tartalmazza a tevékenység feltételeinek nagy részét és a tevékenység feltételeit az alperes megállapíthatja, akkor a HÜSZ módosítása tekintetében az alperes határkörrel rendelkezik a Vtv. 75.§ és 76.§-a alapján és a perbeli határozat meghozatalára jogosult volt. Csak megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a Vtv. 79.§-ának
(1)bekezdés
  1. d)pontja alapján az alperes a 77.§ szerint kezdeményezett (társaságok közötti) jogvitás ügyben hozott határozatában a jövőre nézve (maga
  2. is)módosíthatja a HÜSZ jogszabályba ütköző rendelkezését. A perbeli esetben nem ilyen döntés született: az alperes piacfelügyeleti jogkörben eljárva jogsértést észlelt, intézkedett a jogsértés orvoslása iránt - megállapítva a jogszerű tevékenység végzésének feltételeit (Vtv. 76.§
(1)bek. c) pont) - és elrendelte a HÜSZ módosítását. Azt, hogy a tevékenység feltételeit az alperes milyen módon állapítja meg, a Vtv. nem szabályozza, így az, hogy erre a Vtv. 59.§-ának
(5)bekezdése alkalmazásával került sor, nem jogszabálysértő. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Vtv. 59.§-ának
(5)bekezdésében írt tiltó, korlátozó, időbeli vagy más feltételhez kötő rendelkezés hiányában az alperes jogosult (és köteles) volt a jogszabályba ütköző HÜSZ módosítását hivatalból elrendelni határozatával. Mindezek alapján a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes a piacfelügyeleti eljárás keretében hatáskörrel rendelkezett arra, hogy a HÜSZ módosítására kötelezze a IV.r. felperest, ez okból döntése jogszerű volt evonatkozásban. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező felperes az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján köteles. Budapest,
  1. évi október hó
  2. napján Borsainé dr. Tóth Erzsébet s.k. a tanács elnöke, dr. Fehérné dr. Tóth Kincső s.k. előadó bíró, dr. Bacsa Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.